2017. február 9., csütörtök

Alexandra W. Müller - Függőségben 1-2

A fiú álma a futball karrier volt. A lányé, hogy gyermekeket gyógyíthasson.
Amikor egy véletlen baleset összehozza őket a középiskolában, még egyikük sem gondolja, hogy a spontán vonzalom egy életre szóló bilincset tesz a szívükre. Nathaniel megszállottan akarja őt, Alexis pedig kétségbeesetten szereti a férfit, de a féltékenység és a birtokolni vágyás szétszakítja őket. 
Egy világhírű futballsztár csillogónak látszó élete, egy katasztrofális házassággal a háttérben. Egy gyermekorvos, aki egy segélyszervezettel járja a világot, hogy megszabaduljon az egyetlen férfi igéző emlékétől, akire mindig is vágyott és akit valaha is akart. 
Ez Alexis és Nathaniel szenvedélyes, érzéki szerelmi története. Remélem annyira élvezitek majd olvasni, mint amennyire én az írást élveztem! 
A.     W. Müller

Magánkiadás, 2015

Második könyvem a szerzőtől… Rosszul mondom, mert az első, amit tőle olvastam az egy négy részes sorozat volt, a 7 év után. És szerettem. Ezért mondtam igent amikor december közepén a szerző megkeresett második könyvével, a Függőségbennel. Áldásos tevékenységem és stílusom ismeretében a hölgy nagyon bátor is, nemcsak tehetséges.
Viccet félretéve, mindig megtisztelve érzem magam, mikor egy szerző megkeres és olvasásra ajánlja valamelyik könyvét.
Igen, tudom, hogy december közepe rég volt, de Alexandra W. Müller írásait nem lehet csak úgy akármikor, rendelésre olvasni, mert idő kell hozzá és főképp hangulat. Idő, mert hosszan tartó, terjedelmes történetekkel örvendezteti meg a nagyérdeműt – bár a 7 év után négy kötetéhez képest ez csak kettőből áll –, és hangulat, mert a szerző stílusa meglehetősen kitör a kortársak között. Először is ő maga meséli el a történetet, nem valamelyik főszereplője, tehát a klasszikus vonalat választotta a mostanság divatos ilyen-olyan szemszögek helyett. Ezzel engem máris megvásárolt. 
Szintén egyedi a nyugodt, kiegyensúlyozott stílus, ahogy a mondandóját, a történéseket megfogalmazza. Kevés párbeszéd, rengeteg leírás, olyan nyugis, szájbarágós módon, ami ugye azért jó, mert így az olvasó is pontosan azt kapja, amit a szerző közölni kívánt és kizárjuk a szerzői mondanivaló félreértelmezését. S bár mindkét sorozata a romantikus kategóriába tartozik, és a szereplőik között ízzik a vágy és a szerelem, szinte teljesen erotika-mentesen írta meg őket úgy, hogy a történet nem veszített az értékéből.
A két részben megjelent Függőségben egy lehetetlen szerelem története, melyet végig követhetünk a két szereplő megismerkedésétől kezdve egészen a nehezen kibőjtölt boldog végkifejletig.
Mielőtt továbbmennénk ejtenék pár szót erről a bizonyos két részről, s főként arról, hogy miért kettő, bár ez csak az én feltételezésem, semmi ilyesmiről nem beszéltem a szerzővel. Marketingfogás. Az első rész ingyér’ letölthető, ha megfogott, vedd meg a másodikat, vagy kuncsorogd körbe az ismerőseid kinek van már meg. Olyan, mintha kapnál egy hosszabb beleolvasót (ment nem 10-20 oldalról beszélünk, hanem sokkal többről), s mikor már tör a nyavalya, hogy mi történik, akkor püff, vége az első résznek és üldözheted a másodikat. Ezzel nem előszőr találkozom, ezek szerint működik.
De vissza a történethez.
Tizenkét évet ölel fel a cselekmény és kezdődik egy angliai magániskolában, ahol a két főhős egészen egyedi módon megismerkedik. Alexis Woodwille, aki életében nem sok focilabdát látott közelről, egy csodálatos szabadrúgással leteríti a helyi és nemzetközi foci tehetséges reménységét, Nathaniel Cruzt, a félig brazil származású, temperamentumos, 18 éves srácot. Innen indul a történet és megmondom őszintén, szinte abbahagytam, mert azt hittem valami ifjúsági/new adult nyáltenger lesz, olyan Jamie McGuire könyveihez hasonló (elnézést a szerző rajongóitól, nem vagyunk egyformák). De a kis ifjúsági intermezzó után mindjárt egyből négy évet ugrottuk, s a dolgok kezdtek már másról s szólni, nem kizárólag két fiatal suta próbálkozásairól.
Tizenkét év, ennyi ideig szeretik és gyűlölik egymást, s bár többször is összetalálkoznak, többször is megpróbálják, a dolgok mégis mindig elcsúsznak valamin: dacon, féltékenységen, hazugságon, büszkeségen, a körülményeken vagy akár egy harmadik személy “jóindulata” miatt, mikor min.
Határozottan szerettem a könyvet, bár nem annyira mint a 7 év után sorozatot, ez merőben más, mint az, de hazudnék ha azt mondanám, hogy számomra hibátlan volt.
Nem szerettem, hogy Alexis Woodwille tökéletes volt. Tökéletes szépség, eminens diák és később kiválló gyermekorvos, szülei példamutató gyermeke és beteg húgának minden áldozatra kész nővére, önfeláldozó barát… szóval az a típus, ami csak a könyvek lapjain létezik. Sokkal szivesebben vettem volna egy igazi hús-vér Alexist, akinek néha elege van, aki odamond vagy odacsap, ha a helyzet megkívánja – és egy olyan Woodewille családot ami közelebb áll a valósághoz, mint a tökéletességhez.
Arra sem volt ígényem, hogy a focimeccseket, edzéseket – mert ugye Nate Cruzból világklasszis játékos lesz – sportriporteri pontossággal leírva kapjam. Fogalmam sincs mennyire voltak pontosak és/vagy szakszerűek ezek a beszámolók, ki nem állhatom a focit, de még ha szeretném is, fölöslegesnek érezném azt a részletességet, amivel egy-egy mérkőzés le volt írva. Ez nekem határozottan pluszban volt.
Még hosszan lehetne a könyvet elemzegetni pozitívumokat és negatívumokat keresve, mert sok témát érint a két főhős szerelmén kívül, de ha tovább boncolgatom, akkor minek elolvasni a könyvet? Ezt pedig határozottan olvasni kell azoknak akik szeretik a szép és nyugis romantikus történeteket – bár voltak részek, amelyek az én ízlésemnek túl romantikusra, habos-babosra sikeredtek. 
De ez csak az én véleményem, meg az ízlések és pofonok…



A többször is említett 7 év után sorozat részei:


1. Árnyak a múltból

2. Dilemma

3. Közeledés

4. Eskű


Érdemes belekukkantani, én szerettem.

2017. február 7., kedd

Homonnay Gergely - Puszi, Erzsi!

A világ macskaszemmel


Erzsébet ​Fenevadova minden idők legnagyobb celebritása. Egy igazi bundás királynő, szőrös fülű, bajszos díva, szupermodell, politikai szakkommentátor asszony… Sokoldalúsága szinte felsorolhatatlan, bölcsessége káprázatos – többek között ezért is teljesen jogos várományosa az elnök asszonyi posztnak.
Hívei tudják, hogy életük Erzsébet útmutatásai nélkül mit sem érne. Nagyságát gyakorta versben is megéneklik, az írástudatlanok pedig Erzsébet kifinomult ízlésének eleget téve tonhalban fejezik ki mélységes tiszteletüket.
Erzsébet jelenleg Budán, a Hotel Wardrobe Wellness Superior***** Elnöki Lakosztályában él. Sajnos szingli. Pillanatnyilag csak egyetlen, hozzá méltatlan udvari szolgálója, Gergely, próbálja megteremteni a kivételes nagyságához illő körülményeket.

"A szépség nem az arcodon van, nem is a mosolyodban, de még csak nem is a szívedben. A szépség a bundádban van, a tappancsod párnácskáiban és a bajszod végében, ahogy pöndörödik, és ami csiklandozza a másikat – akár egy életen át.”
Erzsébet Fenevadova

     Libri, 2016

Grumpy Cat
“A boldogság ott kezdődik, amikor azt csinálsz, amit akarsz, és nem azt, amit mondanak!”
Erzsébet Fenevadova

Macskák, kutyák, jegesmedvék, stb., állatok, akiket a sajtó felkap, amikor épp pang a politika vagy a bulvár, vagy akiket pont gazdáik állhatatossága tesz híresekké a közösségi oldalakon. Több ilyen híres-hírhedt állat van, ha csak a macskákra gondolunk, mindjárt ott van Grumpy Cat, aki már többmillió dollárt keresett tartójának csupán azzal, hogy durci pofázmánya van, Larry, a Downing Street 10 macskája, akinek brit főegerészi státusza túélt egy kormányváltást meg a brexitet, vagy Jordan, az Edinburgh-i Egyetemi Könyvtár macskája, akinek fényképes könyvtári igazolványa volt, és akit tavaly júliusban egy egész egyetem keresett a portástól a rektorig.
Akkor miért ne lehetne egy magyar macskaceleb is?
Ő az, Erzsébet Fenevadova, az Elnök Asszony. Miért Elnök Asszony? Mert jelölteti magát a választásokon, közösségi oldalon is így kell keresni: Erzsi for President. S akkor ő majd megmutatja, hogyan is kell a dolgokat intézni.
Felsőbbrendű, lekezelő, bosszúálló, kritikus és módfelett vicces. A Díva – így, nagy d-vel. Tonhal-zabáló Díva. Más szóba sem jöhet.
Akik a közösségi oldalon követik – mert természetesen Facebook oldala is van – azoknak ismerősek azok a történések, melyeket méltatlan szolgájának, Gergelynek tollba mondott. Mert ugye egy budai úrinő – ahogy magát szereti emlegetni –, nem maga írja meg a memoárját, hanem tollba mondja titkárjának.
Honnan a könyv címe? Ismétlem magam, de akik tudják kicsoda Erzsébet Fenavadova és a közösségi oldalon is követik élete mozzanatait, azok már tudják, hogy minden hozzászólás után “Puszi”-val kell elköszönni tőle. Ezt az udvariassági gesztust megköveteli mindenkitől, róla azonban nem mondható el hogy udvariasan viselkedne, úgy senkivel. Csak. Mert ő egy felsőbbrendű lény, ahogy ezt a környezete tudomására is hozza valahányszor csak alkalom adódik rá. S alkalom az van bőven, talán túl sok is, de hát ez nem újdonság egyetlen macskatartónak sem. Ők nagyonis jól tudják, hogy a macskatartó-macska konfigurációban mindig a macska a nyertes, legyen az celeb, vagy szabadszellemű kuka-búvár. Erzsébet mindjárt a könyv elején megmutatja kinek hol a helye, tévedés ne essék:

“Egy dolgot már az elején tisztázzunk: 
én az oroszlánnak vagyok a rokona, 
ti pedig a majmoknak. 
Így tessék olvasni ezt a könyvet!
Puszi, Erzsi!” 
                                       Erzsébet Fenevadova

Szórakoztató történet, melyet – a bevezető kivételével – maga Erzsébet mesél el, kezdve az örkbefogadása pillanatától… Bocsánat, rosszul mondom. Szóval, attól a pillanattól amikor a-még-nem-Erzsébet macskakölyök kiválasztotta magának Gergelyt és az exet, egészen a mindennapi apró-cseprő történésekig, vagy épp olyan fontosakig, mint például az Elnök Asszony nem létező szexuális élete vagy az ivartalanítás a cicászaton.
A történetben nemcsak Erzsébet eljövendő elnök asszonnyal ismerkedhetünk meg, hanem Gergellyel, mint macskatartóval is… természetesen Erzsébet szemén keresztül, minek következtében Gergely egy szerencsétlen balek benyomását kelti, akit a macskája úgy vág át, ahogy az úrinői kedve diktálja. Nem tudom mennyi a valóság és mennyi a fikció a leírtakban, de a dolgok pillanatnyi állása szerint az egyeduralkodó a csak méltatlan szolgaként emlegetett Gergely életében és a lakás teljes egészében maga Fenevadova és ő nem igazán ereszti ami az övé. Esetleg némi “riomáré” tonahallal (raklapnyi mennyiség) megvesztegetve ideig-óráig talán hajlandó lenne tolerálni a területére betévedőket... mondjuk néhány percre.
Nincs értelme ezt tovább ragozni, ezt a könyvet el kell olvasni, mert szórakoztat, mert minden volt és jelenlegi macskatulajdonos pontosan tudni fogja, hogy a viccesen leírt történések nagyon is valós eseteket takarnak, bár nem hinném, hogy minden macska időnként kognitiv disszonanciában szenvedne. Az ilyesmi csak a különlegesek kiváltsága. Az olyanoké mint Erzsébet. Lehet a következő könyvre egy disszociatív személyiségzavart is produkál, vagy egy Tourette szindrómát, bár ez utóbbira talán Gergely lenne a befutó, természetesen Erzsébet miatt.

U.i.: Kedves Elnök Asszony, azt hallottam, hogy készül második könyved is. Ugye NEM felnőtt színező?
Puszi, Betonka



2017. február 5., vasárnap

Lorraine Heath - A herceg szeretője

A havishami ördögfiókák 1


Hat balsikerű báli szezon után Miss Minerva Dodger úgy dönt, hogy vénlány marad, mert elege van a hozományvadász udvarlókból. Ám hála a Nightingale Klubnak, legalább része lehet egy csodás éjszakában. Ezen a hírhedt helyen a nők álarcot vesznek fel, mielőtt szeretőt választanának. A szemérmetlenül jóképű Ashebury hercege készségesen teljesíti a titokzatos hölgy kívánságait, és Minerva egyre szenvedélyesebb és bensőségesebb viszonyba bonyolódik vele… 
A figyelemre méltó képességekkel megáldott Ashe hamar rájön, hogy egyéjszakás kalandja nem más, mint a társadalmi konvenciókra fittyet hányó Miss Dodger. Érdeklődését felkelti a lány éles elméje és merészsége, ezért elhatározza, hogy annak rendje és módja szerint udvarolni fog neki. De hogyan tegye a szépet egy nőnek, akit már elcsábított? És miként bizonyítsa be neki, hogy a féktelen szenvedély csak kezdete az életre szóló boldogságnak?


Harlequin Magyarország, 2017
Eredeti mű: Lorraine Heath – Falling Into Bed with a Duke, Avon, New York, 2015



Ez annyira jól esett nekem, hogy el nem tudom mondani, bár annyi herceg és főrend volt benne, hogy minden ujjamra jutott volna kettő-három, és többször is volt egy olyan érzésem, hogy ennek valahol van egy előzménye, kapcsolódik valamihez. Próbáltam utánanézni, magyarul nem jelent meg semmi ehhez kapcsolható, az angol kiadásokat meg nem volt most kedvem mélyebben bogarászni, de a történetben vannak utalások Miss Minerva Doger bonyolult családi kapcsolataira, például a legjobb barátnője a bátyjához ment férjhez, aki természetesen egy herceg, de egy adott pillanatban elhangzik, hogy tudnom kellene, hogy ők csak féltestvérek, aztán egy olyan is, hogy egyáltalán nincs közöttük vérségi kapcsolat de mégis olyan mintha… Szóval, ahogy Miss Doger is mondja, bonyolult.
Kéretik figyelmesen elolvasni a könyv előszavát, mert onnan kiderül, hogy kik a havishami ördögfiókák és miért. A 19. század közepén egy tragikus vonatbalesetben többen is életüket vesztik, kortől, nemtől és társadalmi osztálytól függetlenül. Ekkor marad árván Ashebury hercege és a grófi ikerpár: Albert, Greyling grófja és percekkel fiatalabb öccse Edward. Kinevezett őrgróf gyámjuk pedig felesége elvesztésébe belerokkant, a saját gyermekével és örökösével, Locksleyval sem törődik, nemhogy a gyámfiaival. Ők négyen lesznek majd a híres-hírhedt havishami ördögfiókák, bár a történet idején egyikük, a gróf már felhagyott a léha életmóddal és nős.
Ez most egyik "ördögfióka", Ashebury hercegének története. A szerző valamennyiükét megírta, reménykedjünk, hogy magyar nyelven is megjelennek.
Mint ahogy a fülszöveg is említi, a zavaros családi hátterű Miss Minerva Doger szeretőt keres magának. S teszi ezt, azért, mert nem a korra jellemző babaszépségű buta liba, aki kizárólag az időjárásról tud társalogni és szempillarebegtetésből áll az élete, hanem egy okos, emancipált fiatal nő. Ez még nem is lenne baj, de a férfiak egyetlen szépségként a tekintélyes hozományát látják, pedig Miranda nem csúnya, csak épp nem felel meg a kor szépségideáljának. És nagyon elege van a hozományvadászokból és a megaláztatásokból.
S mert Miranda mindenképpen tudni és tapasztalni szeretné mi történik férfi és nő között, látogatást tesz az előkelő hölgyek számára fenntartott Nightingale Klub nevű műitézménybe, ahol arcát maszk mögé dugva megőrízheti inkognítóját és beszerezheti  a kellő tapasztalatot. Mint a könyv végén levő szerzői jegyzetből kiderül, a klub más néven de valójában létezett, igaz kicsit diszkrétebbek voltak a szolgáltatásai.
Nos, ebben a klubban választja ki magának Minervát maga Ashebury hercege, és csak reménykedik, hogy a lány bele fog egyezni különleges kéréseibe. Ez volt a pillanat, amikor arra vártam, hogy na most jön a kötözős szex meg a fenekelés, de nem, a herceg fotózni szeret, és ha elolvasod a könyvet akkor azt is megérted miért... meg van egy enyhe lábfétise is.
Tehát ebben a klubban kezdődik el a herceg és Minerva közös története és románca, a végkifejlet az ugye kiszámítható. De e mellett megismerkedünk a többi “ördögfiókával” is, és a szerző egy olyan dolgot is említ, ami most is nagyon aktuális és még mindig vannak emberek akik tudatlanságból kifolyólag ítélkeznek miatta: a diszkalkulia. Ez a számolási zavar a hercegi családra jellemző – bár ez nem egy öröklődő jelenség.
Kedves, pörgős, sikamlós, imádnivaló történet. Nagyon szerettem a szereplőket is, még Minerva csökönyösségét is, hogy őt csak a vele járó pénzért akarják a férfiak. A klasszikus romantika kedvelőinek kötelező olvasmány és valószínüleg kedvelni is fogják, de természetesen ízlések és pofonok.


A sorozat további részei, egyelőre csak angol nyelven:


2. The Earl Takes All, 2016

a szóbeszéd szerint augusztus elején várható magyar nyelven a Harlequin Magyarország kiadásában Mindent egy lapra címmel.


3.The Viscount and the Vixen, 2016


3.5. When the Marquess Falls - kisregény, 2017-ben jelenik meg

2017. február 3., péntek

Vivi Greene - Sing





Csillogás, fényűzés, ismertség és rajongás? T., a világszerte ismert popsztár egy időre elbújik a világ elől, és a nyugodt, barátságos kis halászfaluban nemcsak békére, de szerelemre is lel. Idővel azonban választania kell.


Maxim, 2016
Eredeti mű: Vivi Greene – Sing, HarperCollins, London, 2016







Lily Ross, a popsztár, ismét egyedül marad. Aktuális barátja (a szintén popsztár Jed)  lapátra teszi mert beijed az elköteleződés kilátásától. Ezért a leányzó egy időre elvonul a világtól egy szigeten lévő házba (barátnő tulajdona) sebeit nyalogatni, dalokat szerezni, új albumot írni – a kész, megjelenésre váró album már nem aktuális, hiszen azt Jed inspirálta és épp véget ért  “Mindörökké” tartó szerelmükről szólt volna.
Ebben a vállalkozásban partnere két legjobb barátnője, mert természetesen lennie kell a történetben legjobb barátnőnek is. Ebben mindjárt kettő is van, és a politka korrektség szellemében az egyikük leszbikus, ha már színesbőrű nem lehet.
És mivel Lily egy szerelmesebb fajta lány, az elvonulását megédesíti egy újabb érzelmes barátság a sziget lefessebb srácával. Tehát új érzések, új élmények és megy is a dalszerzés, mint a karikacsapás. Továbbá sok-sok oldalon keresztül sajnálkozhatunk azon, hogy milyen nehéz is szegény popsztárnak az élete, mennyire nincs intimitása és mindenki szeretne egy darabot belőle… még az exek is.
Nos, hát ez a hírnév átka, és körülbelül ennyi is az, amit erről a könyvről mondtani/írni lehet. Talán még annyit, hogy a pozitív kritkákat olvasva másra, ennél sokkal jobbra vártam.
Egyszer olvasós kis semmiség, gyorsan túl lehet lenni rajta. Nagyon ifjúsági, nagyon csajos és aki szereti a zenészekről szóló történeteket valószínűleg ezt is kedvelni fogja – bár messze alulmarad például Kylie Scott Stage Dive sorozatához képest.
Nekem nem jött be, de hát ízlések és pofonok
Jut eszembe, ki az a T. akiről a fülszöveg említést tesz?

2017. február 1., szerda

Tabitha Suzuma - Kimondhatatlan



A szerelem nem ismer határokat…
Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.
Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.
Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható…


Könyvmolyképző Kiadó, 2016
Eredeti mű: Tabitha Suzuma – Forbidden, Simon Pulse, 2011




“Az érzelmekre nem vonatkoznak a törvények, a tiltások. Senki sem szólhat bele, milyen mélyen és szenvedélyesen szeretjük egymást.”
 (Tabitha Suzuma - Kimondhatatlan, Könyvmolyképző Kiadó, 2016)

Hogy hogyan jutottunk el az eredeti “Forbidden” címtől, ami tiltottat jelent az angol nyelv mai állása szerint, a magyar “Kimonhatatlan”-ig, nem tudom. Talán azért mert egy olyan témát feszeget a szerző, amit kimondani sem merünk, a fejünket inkább bedugjuk a homokba, de nem ismernénk el, hogy létezik. S több ilyen tabu-téma is van, amiről nem beszélünk, vagy ha mégis, akkor suttogva és ítélkezve.
Itt, most testvérek közötti szerelemről van szó. Beteljesült szerelemről. Az első gondolat, ami ilyenkor beugrik, az a vérfertőzés, s mondogatják is lelkesen anélkül, hogy tudnák is mit jelent ez a szó és mi van a meghatározás mögött, honnan származik és miért… de most nem erről van szó, hanem egy olyan történetről, ahol öt gyerek magára marad valahányszor anyjuk új szerelmet talál és az a kapcsolat, az a család fontosabb neki mint a sajátja. S ha nincs más férfi, akkor az alkohol a hű társ, az is a gyermekek előtt áll a sorban. Mivel apjuk már rég kilépett a képből, az öt gyermek saját magát és egymást neveli fel és különleges a kapcsolatuk. Ehhez hasonló felállás, amikor a gyerekek hazudnak az iskolában a szüleikről és eltitkolják az igazságot csak azért, hogy a rendszer ne válassza szét őket, más könyvekben is előfordult már, ha nem is pont így, de ehhez nagyon hasonlóan. Akik rendszeresen olvassák az amerikai ifjúságról szóló szívfacsaró történeteket, minden bizonnyal 3-4 címet kapásból fel tudnának sorolni - bár ez egy brit szerző műve.
Lochan és Maya tisztában van azzal, amit tesznek. Tudják, hogy morálisan nem helyes, sőt törvénytelen is. És mégis megteszik. Ezt nem lehet a szülői irányítás és jelenlét hiányára fogni. Ez csak megtörténik és kész.
Nem szerettem, és nem a témával volt bajom. Isten látja sötét lelkem, én lennék az utolsó, aki ilyesmiért ítélkezne. Nekem az volt a bajom, hogy állandó jelleggel ott éreztem Shakespeare Rómeó és Júliáját. Még a végkifejletben is. Mert alapjában a történet ugyanaz: tiltott szerelem két tizenéves között, hiszen Lochan 18 éves, Maya alíg 16, tehát egy csöppet idősebbek mint a shakespeare-i szereplők, és ők testvérek, nem két elenséges család gyermeke. De ennek ellenére úgy gondolom, hogy az alapötlet a shakespeare-i drámából származik, csak kicsit aktualizálta egy szétzilált családdal, egy antiszociális és szorogó Lochannal, egy kicsit kurvás Mayával, és ha lúd, akkor legyen kövér, egymásba legyenek szerelmesek. Ha véletlenül mégsem kattant volna be mindenkinek Shakespeare, akkor rátesz egy lapáttal, amikoris irodalom órán Hamletet elemzik, külön kihangsúlyozva a főszereplő feltételezett Oedipus-komplexusát, ami ugye az anya iránt érzett és elfojtott szexuális vágyakat jelent. Hadd csavarodjon be még jobban Lochan, mikor ezt elemezgetni kezdik és szóba kerülnek a családon belüli szexuális kapcsolatok. 
Tehát, az én olvasatomban, vett egy közismert, klasszikus szerelmi történetet és eladhatóvá tette a 21. század számára olyan elemekkel, melyek tabunak számítanak, de él a közönségben egy fajta kiváncsiság irántuk.
Amit hiányoltam, az az anya… nem is tudom hogyan mondjam el mit is hiányoltam vele kapcsolatban. Talán azt, hogy valami módon megbűnhődjön. Hogy úgy hirtelen megvilágosodjon, hogy még mindig maradt három gyermeke, akikért felelősséggel tartozik és vezekelni kezd múltbéli bűneiért. Ő úgy egyszerűen eltűnik a történetből – amiben amúgy sem kap nagy szerepet –, miután Lochant és Mayát együtt találja és rájuk hozza a rendőrséget.
Semmiképpen nem ajánlom azoknak, akik a szép, tiszta és boldog befejezéseket kedvelik. Ez nem egy romantikus könyv, hanem egy nagyon rázós történet. De hát ízlések és pofonok…