2016. november 16., szerda

Lisa Jewell - A házibarát


Tony, Sean és Ned a legjobb testvérek, tökéletes gyermekkoruk volt. Imádják „örök szerelmes” szüleiket, Bernie-t és Gerry-t, no meg a hatalmas, kaotikus házat, ahol felcseperedtek. Már harminc körül járnak, mégis izgatottan várják a család kedvenc éttermében eltöltött közös estéket. Mostanában azonban rájár a rúd az egész famíliára…
A három testvér és szüleik életükben először igazán összerúgják a port. A családi viszályhoz a gyanús házibarátnak, Gervase-nek nem kevés köze van… De vajon kis is ez a furcsa fickó, és hogy került a közelükbe? Vajon Bernie miért fogadja be otthonába ezt a visszataszító alakot? Vajon mi a valódi oka annak, hogy a legkisebb fiú, Ned meglepetésszerű gyorsasággal hazatér ausztráliai utazgatásaiból? És vajon mi a teendő, ha az ember hirtelen azon kapja magát, hogy beleszeretett a saját testvére kedvesébe?


Pannonica, 2005
Eredeti mű: Lisa Jewell – A Friend of the Family, Plum, 2004
   
               
A szerzőnek eddig öt könyve jelent meg magyar nyelven, egyik sem mostanában, de valamiért eddig mindig tologattam erre-arra és nem fogtam bele egyikbe sem. Tehát A házibarát az első könyvem tőle. Nem mondom, hogy a kedvencem lett, de mindenképpen érdemes elolvasni, ha valami könnyed, de mégsem habos-babos olvasmányra vágysz, mert ez nem egy tucat-könyv
Miben különbözik a többi, sokszáz romantikus irománytól? Abban, hogy ez nem barátnők, vagy egy pár női tagjának a története, hanem a London családé és ezen belül a három felnőtt London-fiúé. Stílusában hasonlít Jill Mansell-re, tehát Mansell rajongói ezt is kedvelni fogják.
Nézzük a London egyik külvárosában élő London családot – milyen fura így leírva: a londoni London család. Szóval, akkor Londonék és három felnőtt fiúk…
Gerry és Bernie London szinte negyven éve házasok, mai napig rajonganak egymásért. Gerry antik ezüstök szakértője egy régiségboltban, Bernie egy elegáns áruházban a bemutatóra szánt termékeket rendezgeti és minden szerda este egy bárban énekel örökzöld slágereket. Mindketten fejlett szépérzékkel rendelkeznek. Crystal Palace környéki villájuk ennek ellenére olyan mint egy raktár és egy szemétdomb keveréke. Még az öreg kutyájuk, Goldie is elhanyagolt, büdös és koszos. 
Tony, a legidősebb London-fiú, 35 éves, elvált, hízásnak indult üzletember, saját cége van. Jelenlegi barátnője, Ness, csinos, kedves, túlságosan is toleráns és Bernivel remekül kijön. Tony öccse, Sean barátnőjéről fantáziál…
Sean, a középső London-gyerek, a legvonzóbb pasi a környéken. Egykor ügynökként dolgozott, egy szép nap azonban megírta a Nagy Brit Regényt, egy csapásra híres és tehetős lett, csak ezzel nem igazán tud mit kezdeni. Nagykanállal fogyasztotta a nőket, jelenlegi partnere, Millie néhány évvel idősebb nála. Sean fényes írói karrierről fantáziál...
És Ned, a legifjabb London, aki néhány éve egészen Ausztráliáig futott egy alíg  24 órája megismert lánnyal, csak mert barátnője megkérte a kezét. Az új barátnő szabályos őrült, Ned egy idő után hazamenekül és, hogy szép legyen az élet a családban, bátyja barátnőjéről, Nessről fantáziál…
Egy este, a bárban, ahol Bernie szerdánként produkálja magát, feltűnik egy fura alak: Gervase MacGregor… és rövid időn belül Londonék albérlője lesz, hiszen a ház nagy, Bernie és Gerry egyedül lakja, míg egy éjjel meg nem érkezik Ned… és a bonyodalmak gépezete csak ekkor indul be igazán, mert Gevase mindenkinél jobban beleássa magát a család életébe, szándékait és indíttatását pedig senki nem ismeri. Azt sem, hogy kicsoda Gervase, honnan jött és hová tart, nem is fogjuk megtudni. Egy biztos: Londonék élete fenekestől felfordul.
Humoros, keser-édes történet, abból a fajtából, ami megnevettett, de el is gondolkoztat bizonyos dolgokon. Mindenképpen érdemes időt szánni az elolvasására, ha szórakozásra vágysz. És üzenem Gervase McGregornak, ha albérletre lenne szüksége, nálunk épp lenne hely… ha elolvasod a könyvet, akkor tudni fogod miért írtam ezt… meg az ízlések és pofonok.


2016. november 14., hétfő

Borsa Brown - Az Arab lánya 1

Az Arab 3


Gamal, a szaúdi királyi család tagja, megkapja élete legnagyobb feladatát: fel kell nevelnie magyar szerelmétől született gyermekét, Annát nem is akárhol: saját hazájában, Szaúd-Arábiában. A család nem nézi jó szemmel a házasságon kívüli kislány érkezését. De ha ez nem lenne elég, a sors még egy megoldhatatlannak tűnő kihívást küld Gamalnak
Vajon képes egy apa egyenlőséget tenni gyermekei között, amikor azt a vallási tradíciók szerint nem is volna szabad? Lehet boldog egy ilyen zord világban egy ártatlan kislány, akinek már születésekor megpecsételődik a sorsa? Mire képes az apai szív? Mire képes egy mostoha?
A hatalmas sikert aratott Az Arab című regényben megismertük egy szívbemarkoló szerelem történetét. Az Arab szeretője a magyar nő szemével mutatja be ugyanezt az érzelmi hullámvasutat. Az Arab lányában a kettejük szerelme gyümölcsének élete bontakozik ki, miközben Gamal lelke is új életre kel.

Álomgyár, 2016

Vannak dolgok amiket nem jó erőltetni és az én olvasatomban ez egy olyan volt. Az Arab a vége a történetnek, minden más fölösleges. Nagylelkű leszek, Az Arabból és Az Arab szeretőjéből egy könyv, váltott szemszög a műfaj szerelmeseinek, bár azt sem értem minek kell ugyanazt a történetet kétszer megírni-elolvasni csak azért, mert néhány mondat különbözik a kettőben.
De térjünk vissza jelen kiadványra. Nem is annyira a könyvről szeretnék beszélni/írni, hanem az érzésekről amiket kiváltott olvasás közben, mert igen, becsülettel végigolvastam. A szerző Maffia-trilógia-ját imádtam, ez valahogy nem jön be nekem és ehhez hozzájárul a választott téma is: nem rajongok az egzotikumért. És talán az időpont sem szerencsés.
Meg tudja nekem mondani valaki, hogy ki írta a fülszöveget? Mert sem a fülszövegnek, sem a borítónak, de még a könyv címének sincs köze ahhoz, amit kapsz az olvasás során. Ez a könyv NEM Gamal és Csilla közös gyerekéről szól – bár epizódikusan szerepel Anna –, hanem  a férfi nyafogása sok-sok-sok oldalon keresztül.
Ebben a könyvben ismét titáni munka van, csak sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött elvárásokat. Igazándiból nem tudnám megmondani mit vártam tőle, annyi biztos, hogy nem ezt.
A történetet Gamal szempontjából ismerjük meg, ő mesél egyes szám első személyben, és időben két évvel Csilla halála után járunk. Olyan mintha egy naplót olvasnál, hisz vannak részek, ahol a történések nem kapcsolódnak  az előző fejezethez, mintha az illető naplóíró néhány napig-hétig kihagyta volna a mesélést, majd egy teljesen más témával tér vissza, ami akkor és abban a pillanatban fontosabb mint az előző, amit abbahagyott.
Mindjárt a könyv elején a szerző lelövi a poént, utána már csak ki kell pipálnod a valószínűsíthető történéseket. Ugyebár két év után felmerül annak a lehetősége, hogy halála után Csilla szerveit átültették, hála a magyar transzplantációs törvénynek, ugyanis, ha életedben másként nem rendelkezel, akkor automatikusan donorrá válsz. Ez néhány európai országban így működik, néhányban ez a procedúra, ebben a formában hullagyalázásnak minősül. Ezen szépen és hosszan el lehet vitatkozni etikai és/vagy vallási szempontból, a szerző is ezt teszi a könyv lapjain. Azt viszont nem értettem miért kellett ennyire kihangsúlyozni, hogy az arab világban nem alkalmazzák a szervátültetést vallási okokból. Miért kell ezen csodálkozni? A nagy művelt Európában és  az ígéret földje Egyesül Államokban vannak olyan vallási csoportok akik a vérátömlesztést sem engedélyezik, inkább halljon bele a beteg, mert ez egy felső szellemi hatalom akarata – legyen annak a neve bármi. S ha már egészségügyi dolgokról beszélünk, azt sem pontoztam, hogy a későbbiekben Gamal kioktatott, hogy a nyomorék gyerek születése is a felső szellemi hatalom akarata, és annak megfelelően el kell fogadni. Nem tudom, ha ezzel egyetértenének azok a szülők akik napi szinten nézik gyermekük kínlódását. Jó, hogy másodfokú rokonok házasságát nem tiltja az illető vallás...
Visszatérve a könyv cselekményére nem kell elmondanom, mert ennyiből már tudod, hogy Gamal kideríti ki kapta Csilla szerveit (nem ő, ő csak leosztja a feladatot, mint mindig), főleg a szívet, mert annak van jelentősége, levadássza az illető személyt és ugye azt is tudod, hogy az illető egy vonzó, fiatal, magyar nő, aki – mit tesz a fikció ördöge – Budapesten él. Tehát, akárcsak a sorozat előző két részében, rendesen röpdösünk majd Szaúd Arábia és Budapest között, mert megtehetjük.
És ezzel elérkeztünk Emeséhez, akit Gamal üldöz, zaklat, ajándékokkal halmoz el és Csillát keresi benne - bár ő azt állítja nem, de ez vitatható. Emese, aki nem olyan lány, aki első szóra egy férfi ágyába ugrik. Ez nagyon szép, csak kár hogy azután mondta, miután megismerkedésük napján letekertek egy adag szexet és épp kiszállt a pasi ágyából. Emese sem lett a szívem csücske, de nem ezért, hanem mert volt benne egy bizonyos kettősség: egyrészt hála a szerencséjéért, hogy élhet, másrészt egy adag önzésből fakadó kegyetlenség, amivel Gamallal játszott.
Ha a szerző célja az volt, hogy Gamal Csilla iránti halhatatlan szerelmét mutassa be, akkor nekem ez nem jött le. Ez egy elkényeztetett ficsúr szembesülése a ténnyel, hogy lehetnek neki dollármilliói, hegyekben gyémántjai és arany autókája, de nem élet-halál ura és vannak dolgok amiket nem kaphat meg. Ahogy Csilla sem maradt az övé, és ahogy Emese sem lesz az övé, bár folyamatosan zaklatja telefonhívásokkal és kétszer le is fekszenek egymással. A rögeszme amivel Gamal Csilla emlékéhez ragaszkodik és Emesét zaklatja veszélyezi a családi békét és a házasságát. Túl görcsös az az igyekezet, amivel Emesét meg akarja hódítani, s ha annyira nagy és halhatatlan volt a szerelem Csilla iránt, akkor miért lesz szerelmes Emesébe nagyon rövid időn belül? Csak mert benne dobog Csilla szíve? Elképzelhetően rá sem nézett volna, ha nem ez a dolgok állása. De ez már nem is szerelem, hanem obszesszív-kompulzív zavar, egy pszichiáter és némi gyógyszer talán visszatérítené Gamalt a valóságba.
S hol van Az Arab lánya a történetben? Szinte mindenhol. Másodlagosan, mert ez nem róla, Annáról szól, hanem Gamal nyavalygásáról és amikor Anna képbe kerül, Gamal akkor sem őt, a lányát látja, az önálló személyt, hanem Annát, aki Csilla gyereke. Ez a könyv Gamal és bővebb családja története Csilla után. És a történet még nem ért véget...
Nekem ennyi mondanivalóm volt ezzel kapcsolatban… lenne még, de te magad elolvasod, eldöntöd, hogy neked miről szól ez a könyv, mert ízlések és pofonok.



A sorozat már megjelent részei:


1. Az Arab
Álomgyár, 2015

2. Az Arab szeretője
Álomgyár, 2016





 A következő rész:

Az Arab lánya 2
Álomgyár
várható megjelenés: 2017 tavasz

2016. november 12., szombat

Julia Quinn - Aranylóbb a napnál

Lyndon nővérek 2


Eleanor ​​Lyndon csak a maga dolgával törődött, amikor egy magas rangú úr szó szerint az életébe pottyant. 
Amikor Charles Wycombe, Billington jóképű és javíthatatlan grófja leesett egy fáról, és egyenesen Ellie lába előtt ért földet, még egyikük sem sejtette, hogy ebből a szerencsés találkozásból házasság lesz. De Charlesnak még a harmincadik születésnapja előtt feleséget kell találnia, különben elveszíti a vagyonát. Ellie kénytelen lesz férjhez menni, különben apja utálatos menyasszonya választ neki házastársat. Így aztán megállapodnak abban, hogy összeházasodnak, noha ez a frigy nem a mennyországban, hanem valami sokkal forróbb helyen köttetett… 
Ellie álmában sem gondolta volna, hogy egy vadidegenhez megy feleségül, ráadásul olyasvalakihez, akiben ellenállhatatlanul ötvöződik a kéjencek sármja és a kedélyes szellemesség. A lány igyekszik megtartani a három lépés távolságot, legalábbis addig, amíg a tetszetős felszín alatt meg nem találja a férfit. Charles azonban eléggé meggyőző – sőt gyengéd – tud lenni, ha akar, úgyhogy Ellie hamarosan elveszíti a fejét a férfi csábító varázslatának hatása alatt. Csók csókot követ, és ez a valószínűtlen pár ráébred, hogy kapcsolatuk nem is olyan kényelmetlen, mint hitték… és akár még szerelemre is gyúlhatnak egymás iránt.

Gabo, 2016
Eredeti mű: Julia Quinn – Brighter than the Sun, 1997

A Lyndon nővérek második és egyben befejező része. Ha az előző részről (Minden és a hold) azt mondtam, hogy remek kis paródiát lehetne belőle filmezni, akkor ebből szenzációsat.
A női főszereplőt, Eleanor (Ellie) Lyndont már az első részből ismerjük, amikor is kellő talpraesettséggel, némi fizetség ellenében felcseréli nővére melletti gardedámi szerepét az olvasással… mert ugye a pénz mozgatja a világot és az ifjabb Lyndon kisasszony ezt már zsenge kora óta tudja.
Csakhogy kicsit sem szerethető lelkész apja nősülni készül és Ellie titkos befektetései, valamint nyugodt kis élete veszélybe kerül, mert az eljövendő mostoha nagy sikerrel szerepelhetne bármelyik gyermekmesében gonosz boszorkányként. Választania kell a cselédsors, amibe eljövendő mostohája taszítaná vagy egy elrendezett házasság között, a mostoha által összeállított potenciális férj-jelöltek listáját inkább ne részletezzük.
Mint egy égi ajándék, pottyan Ellie-re és az életébe Billington gróf. Ezt pedig szószerint kell érteni, a gróf a fárol esett le, bár sosem derül ki mit is keresett ő a fán fényes nappal a semmi közepén. Várható racionális viselkedés egy erősen beszeszelt fickótól, akinek mindössze tizenöt napja van még hátra, hogy feleséget találjon, másképp vagyonát a rokonok öröklik?
A lényeg az, hogy Eleanor Lyndon és Charles Wycombe, Billington grófja egyezséget és házasságot köt, és megkezdődik a nagy kaland. És a listaírás… mert Billington grófja mániákus listaíró…
Azért a nagy kaland, mert úgy néz ki, a friss grófnét két balkézzel áldotta meg a sors és vonzza a veszély. Bármibe fog bele az balul üt ki és úgy néz ki, hogy a grófban méltó társára talált, hiszen ha valahonnan le lehet esni, arra fogadni lehet, hogy a gróf le is esik. Ez a páros egy kicsit a Balfácán című francia filmre emlékeztetett, Pierre Richarddal és Gérard Depardieu-vel.
Mivel a kastély tele van ott élő szeretett rokonnal, és valamennyien eredeti figurák a maguk módján, jogosan felmerül a kérdés, hogy mindaz ami történik tényleg baleset, vagy valaki besegít a sorsnak. S ha igen, akkor kicsoda és miért. Ezt felfedezni viszont a te dolgod lesz.
A könyvben szereplő helyszín, Wycombe Abbey, valójában is létezik. Olyan puccos bentlakásos iskola gazdag lánykák számára Buckinghamshire-ben, ezen túl a történet fikció. Bár valaminek a második része, akkor is elolvashatod, ha az előzőt nem ismered, mert csupán halvány utalások történnek az előző rész főszereplőire.
Humoros, pörgős, szórakoztató és véleményem szerint messze a legjobb Julia Quinn könyv, ami az utóbbi két évben magyar nyelven megjelent. De hát ízlések és pofonok…

"…– Festettem neked egy képet – mutatta fel Judith a vízfestékkel készült művet.
– Gyönyörű, Judith – szólt elismerően Ellie, és elnézte a kék, zöld és piros vonásokat. – Nagyon szép. Ez egy... Ez egy...
– Ez a rét – tájékoztatta Judith.
Ellie nagyot sóhajtott megkönnyebbülésében, amiért nem kellett találgatnia.
– Látod? – folytatta a kislány. – Ez a fű, ez az ég, ezek meg az almák a fán.
– Hol a fatörzs? – érdeklődött Charles.
Judith megvető pillantást küldött felé.
– Elfogyott a barnám…"
(Julia Quinn – Aranylóbb a napnál, Gabo, 2016)


A Lyndon nővérek első része: 


Gabo, 2016
Everything and the Moon, 1997

2016. november 10., csütörtök

Julianne Donaldson - Blackmoore

Kate ​​Worthington jól tudja, hogy soha nem mehet feleségül kiszemeltjéhez, ezért elhatározza, Indiába utazik, hogy megzabolázza nyughatatlan lelkét, és megszabaduljon kellemetlen családjától. Kotnyeles édesanyjának azonban más tervei vannak. Az asszony alkut köt Kate-tel: elutazhat Indiába, de csak akkor, ha egymás után három házassági ajánlatra is nemet mond. 
Kate, hogy teljesítse a megállapodást, az impozáns Blackmoore-i kastélyba utazik, és kedves gyerekkori pajtásához, Henry Delafieldhez fordul segítségért.
Ám ha szívügyekről van szó, nincs helye alkudozásnak, és a legalaposabb tervek is dugába dőlhetnek. A zord, szeles észak-angliai partvidéken Kate végül kénytelen szembenézni az igazsággal, amit még saját maga előtt is titkolt. 
Lehet, hogy éppen az a házassági ajánlat szabadítja meg a szenvedéseitől, amit feltett szándéka elutasítani? 
Az 1820-as években játszódó Blackmoore igazi romantikus regény, egy fiatal nő magával ragadó története, aki komoly áldozatok árán tanulja meg, hogy a szívére kell hallgatnia.
                   
Könyvmolyképző Kiadó, 2016
Eredeti mű: Julianne Donaldson – Blackmoore, 2013

Az  Edenbrooke után a második könyvem a szerzőtől, ha még nem olvastál tőle semmit ezt ajánlatos pótolni, különösen a klasszikus romantikus történetek kedvelőinek. Magyar nyelven egyelőre ez a két könyve jelent meg, angolul sem sokkal több, hiszen hozzánk képest pluszban csak az Edenbooke-hoz tartozó kiegészítő novella (Heir to Edenbrooke) van forgalomban, következő könyve, Lost in Scotland, mostanában jelent meg, de ez már kortárs romantikus. A szerző inkább a minőségre törekszik a mennyiséggel szemben, és ez nagyonis érezhető.
A Blackmoore egy klasszikus romantikus történet a 19. század eleji Angliából, de nem a főrendek, hanem a köznemesek világából. Nincsenek benne grófok és vikomtok, s a herceg sem vágtat be fehér lován, de ennek ellenére pontosan azt kapjuk amit a többi, hasonló korban és könyezetben játszódó klasszikus romantikus regényben: előre elrendezett házasságokat, képmutatást, hamis erkölcsöket, rosszindulatú pletykákat és egy olyan csodaszép történetet, ami egy gyerekkori barátságból indul és rajtad áll felfedezni mivé alakul.
Hogy a szerző mennyire szereti Jane Austen műveit, nem tudom, de Mrs. Worthington erősen emlékeztetett a Büszkeség és balítélet Mrs. Bennetjére, egyformán tartották életcéluknak lányaik kiházasítását, azzal a különbséggel, hogy Mrs. Worthington erkölcsei egyenlő szinten voltak egy kóbor kandúréval, ebben a szellemben próbálta nevelni lányait is, és amivel megvetést és bizonyos szintű kirekesztést vont magára és családjára az előkelő társaságból. Ezen kívül még számtalan hasonlóság van, aki jártas a Austen-i művekben minden bizonnyal maga is felfedezi, nem kell valamennyit elmondanom.
Blackmoore. A hely ahová a történet főszereplője Katherine (Kate, Kitty) Worthington gyermek kora óta vágyik. A hely ahol a szomszédban lakó barátok, Henry és Sylvia Delafield minden nyarat töltenek, és ami a Delafield család tulajdona és Henry öröksége. S mikor végre valahára megjön a várva várt meghívás Blackmoore-ba elkezdődik az utazás múltba és jelenbe – értsd, a történet múltjába és jelenébe.
A történet a Blackmoore-ban eltöltött nyár meséje és maga a főhősnő, Kate/Kitty Worthington meséli egyes szám első személyben, minek következtében kicsit sokat kapunk belőle és a makacsságából, a szabadság- és kalandvágyából. S mert ez a szabadság- és kalandvágy minden mást elnyom, természetesen nem veszi észre azt, amit mindenki más, és ami nyilvánvaló, még a felületes szemlélő számára is. De mindez megbocsátható, mert ahogy a történet halad és folyamatosan derülnek ki múltbeli események, úgy lesz egyre érthetőbb, hogy mit miért tesz. Mivel Kate úgy viselkedésében mint gondolkodásmódjában messze kora előtt jár, érthető a rab madárral való összehasonlítása, de ezt a hasonlatot talán nem kellett volna minden adandó alkalommal elpuffogtatni, még akkor sem, ha a főhősnő különös előszeretettel viseltetik a madarak megfigyelése és éneke iránt.
A helyszínek valós helyekről mintázottak, mint ahogy a könyv végén levő szezői jegyzetből meg lehet tudni, tehát bármennyire is furcsának tűnik, Robin Hood's Bay egy ma is létező hely Yorkshireben. A szereplők és a történet fickió, az egyetlen kivétel a történetben szereplő zenész-házaspár, ők valóban léteztek.
Hogy van-e valamilyen kapcsolat a szerző első könyve, az Edenbrooke és e között? Nincs. Egy mellékszereplő tesz egy futó utalást az Edenbrooke egyik szereplőjére, ennyi az egész. Tehát akkor is elolvashatod, ha épp nem vagy képben az Edenbrooke-kal.
Minden vélt és valós hiányossága ellenére ez egy gyönyörűen megírt történet, a legnagyobb baja az, hogy nincs több belőle. A klasszikus romantika kedvelőinek kötelező olvasmány… de ízlések és pofonok.


2016. november 8., kedd

Jane Green - Anyósok városa

„Hárman ​​voltunk ebben a házasságban…” „Emlékszem, amikor Diana hercegnő szomorú, nagy szemekkel felnézett a kamerába és elmondta az immár hírhedtté vált szavakat, én pedig azon tűnődtem, hogy mi a csudáról beszél, és csodálkoztam, hogy lehetett ilyen hihetetlenül teátrális. Most pedig, hetekkel a saját esküvőm előtt pontosan tudom, hogy mire gondolt. Az egyetlen különbség, hogy nekem nem egy szeretővel, hanem, egy matriárkával van dolgom. Őszintén mondom, nem tudom eldönteni, melyik rosszabb.”
Ha az ellentétek vonzzák egymást, Ellie és Dan egymásnak vannak teremtve. Ellie – egy elit londoni szállodalánc marketing menedzsere – ösztönember; a televíziós producer Dan pedig mindent előírásosan csinál. Ellie úgyszólván árva – tizenhárom évesen veszítette el az édesanyját, apjával szinte sosem találkoznak –, Dan felső középosztálybeli családja viszont nagyon is összetartó. Kezdetben Ellie végtelenül boldog, hogy befogadja a Cooper família, s amolyan megtalált anyaként öleli magához Dan anyját, Lindát. Ám csakhamar rájön, hogy Linda „anyáskodása” lényegesen tolakodóbb annál, amivel akár a legjobb meny is megbirkózhatna. Mi a csudáról beszélhet Dan naponta kétszer az anyjával? És Linda miért hívatja ki Ellie-t egy fontos megbeszélésről valami semmiség miatt? És hogyan lesz a tervezett bensőséges polgári esküvőből királyi mennyegzővel vetélkedő, estélyi ruhás társasági esemény? És mi lesz, amikor megszületik az első unoka? Szórakoztató, megindító, tanulságos regény egy összetett és bonyolult kapcsolatrendszerről, a fiús anyáról, aki nem hajkandó tudomásul venni, hogy egyszer csak nem ő a legfontosabb nő a fia életében…
A Nők városa és a Férfiak városa után, az Anyósok városával lesz kerek a Jane Green megalkotta hiteles és ragyogó humorral megírt családi kör- és kórkép.

Trivium, 2007
Eredeti mű: Jane Green: The Other Woman, Thorndike, 2005

Azt beszélték, hogy egy kiadó, melynek a nevét nem írom le, mert ez nem a reklám helye, még az ősszel újabb Jane Green regényt ad ki, a Falling – a love story magyar fordítását. Nem jártam utána, hogy igaz-e a  hír van sem, egyelőre sehol semmi jel nincs rá, viszont ez eszembe juttatta a szerzőt akinek néhány könyvét már olvastam, s minden bizonnyal te is találkoztál már legalább egy “…városa” könyvvel, ha mással nem is. Ez a “… városa” megnevezés különben is baromság, hiszen a könyvek (Nők városa, Férfiak városa, Hiúság városa, Anyósok városa, Esélyek városa) nem tartoznak egy sorozathoz, semmi közük egymáshoz azon túl, hogy azonos a szerzőjük. Ez az egész egy nagyon fantáziátlan szerkesztő agyszüleménye, mert angolul a címeknek semmi közük nincsen a “városa”-hoz. Ennek például “A másik nő” lenne a címe, ha az eredetit fordítanám magyarra és teljesen találó is lenne arra, amit a történettől kapunk, bár itt a “másik nőt” nem szeretőként – mint általában –, hanem anyósként kell elképzelni. S nem a gonosz anyósként, hanem a gondoskodó, kedves, segítőkész anyós, aki ezzel a kedvességgel jobban manipulál és összezavar, mint egy olyan, aki ellenszenvét nyíltan a szemedbe mondaná.
Ez egy nagyonis valóságos történet, nemcsak, hogy megtörténhet, hanem meg is történik mindenhol a világon. És nem érdekel, hogy mennyire népszerűtlen leszek azért amit mondok, magasról teszek rá, de nincs annál szánalmasabb dolog, mint amikor egy nő továbbra is beleavakozik felnőtt gyermeke életébe, nem tudja elengedni és azt sem tudja elfogadni, hogy gyermeke életében elképzelhetően már nem ő áll az első helyen, hanem a saját családja. A szeretet és gondoskodás is lehet terhes, bármilyen bizarrul is hangzik.
Maga a könyv nem nagy szám, központban egy fiatal nő, Ellie áll, a házassága, gyermeke, a barátai, viszonya az élet dolgaihoz. Ehhez hasonló tucatjával van, de ami ezt egyedivé teszi, az az anyós személye a történetben. Szórakoztató és egyben elgondolkoztató, egy ponton ellentmondásos is, hiszen Ellie házasságát tönkrevágta anyóspajtás szeretete és gondoskodása, viszont mikor a barátnője összeszűri a levet az apóssal, akkor jön a női szolidarítás és a káröröm helyett közös frontot alkot a nővel, akit a saját házassága megromlásáért okol. Nagyon könnyű rámondani, hogy unalmas és közhelyes, sőt anyósék majd fel is háborodnak, mert ők ugye mindig jobban tudják mi a helyes és jó, a főhősnő pedig csak egy kis hisztis liba, aki nem kap kellő támogatást a férjétől, mert Ellie nem kap, férje olyan “rendezd meg a saját gondjaidat” típus.
Nem lenne igazságos csak az anyóst okolni mindenért, hiszen Ellienek is része van abban, hogy anyósa átveszi az irányítást a házassága felett, mert egyszerűen nem mer kiállni elé és azt mondani, hogy elég volt, törődjön a saját életével és/vagy rendezze két fiatalabb gyermeke életét, ha már mindenáron kényszert érez az irányításra.
Bár a végére egy hatalmas habos-babos, mindenre kiterjedő boldog befejezést sikerített, és ez engem zavart, mert erőltetett volt, mégis azt mondom, hogy érdemes lenne elolvasni ezt a könyvet minden nőnek és elgondolkozni azon, hogy a természetes folyamat részeként a gyermekek felnőnek és önálló életet élnek, tehát el kell engendi őket, hogy ezt megtehessék. Ez pedig nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretjük őket, vagy nem törődünk velük… csupán hagyjuk, hogy a maguk életét éljék, a saját útjukat járják, nem azt amit mi elképzeltünk a számukra.
Emelem kalapom azon kivételes nők előtt, akik nincsenek eltelve saját nagyságukkal és gyermekeik tökéletességével. Meg az ízlések és pofonok…