Courtney Milan - Az örökösnőhatás

Brothers Sinister 2

Miss Jane Fairfield semmit sem csinál jól. Társaságban folyton sületlenségeket beszél – ráadásul megállás nélkül. Hiába kerülnek egy vagyonba, a ruhái csúfot űznek a divatból. Még a tekintélyes hozománya sem mentheti meg attól, hogy közutálat tárgya legyen.
És pontosan ez a célja. Megtenne bármit, hajlandó lenne megalázkodni is, hogy hajadon maradhasson, és biztonságban tudhassa a húgát.

Mr. Oliver Marshallnak pedig mindent jól kell csinálnia. Egy herceg balkézről született fia, aki szerény körülmények közt nevelkedett – és eltökélt célja, hogy hangot és hatalmat ad a közembereknek. Elég egy rossz lépés, és soha nem kapja meg az esélyt, hogy valóra válthassa az álmait. Semmi szüksége arra, hogy megmentsen egy botrányos nőt. Arra pedig végképp nincs szüksége, hogy belé szeressen. Ám van valami a bájos és merész Jane-ben, aminek képtelen ellenállni… még, ha ezzel tönkre is teszi mindkettejüket.

                                        

Gabo, 2016

Eredeti mű: Courtney Milan – The Heiress Effect

Továbbra sem hívnak senkit Sinister-nek a könyvben, miért Sinister-fivérek a sorozatcím? Rendben, az elsőnél elbaltázták, másokkal is előfordult, de nem hinném, hogy rajtam kívül ez senkinek nem tűnt fel. Vagy egyszerűbb úgy tenni mintha minden rendben lenne?

A sorozat második része után körülbelül kezdem érteni, hogy miről is szól ez tulajdonképpen, mert, hogy nem klasszikus romantikus történetek gyűjteménye az biztos. Illetve az, de nem a habos-babos fajtából, inkább szociálisan érzékeny sorozat. Inkább kor-kép, mint klasszikus romantikus regény, bár, természetesen van egy romantikus szála is, ha nem kettő.

Míg az első részben a munkásosztály szakszervezetbe való szerveződéséről és a tömegek higiéniájának javításáról, egészégügyi ellátásról, az oltás fontosságáról volt szó, most női emancipáció, a nők hozzáférése a felsőbb szintű oktatáshoz (mondhatnám azt is, hogy bármilyen szintű oktatáshoz), vállasztójog a tömegeknek (és a nőknek is) van terítéken. Már az első részben (A hercegné háborúja) is ízelítőt kaptunk abból, hogy mi volt a nő státusza abban a korban, társadalmi rétegtől függeltenül. Ennek bemutatására most kicsit nagyobb hangsúly kerül. Ugye, ha valaki az alacsonyabb rétegekhez tartozott akkor dolgoznia kellett (ha nem egyéb keményen a háztartásban), ha a szépek és gazdagok sorait erősítette, akkor elég volt ha szép és gazdag volt, de ezen túl semmilyen más joguk nem volt – társadalmi osztálytól függetlenül –, mint szépnek lenni, szépen mosolyogni és alárendelni magukat a férfiak akaratának, legyen az apa, gyám, férj, családfő. S történik mindez a 19. század második felében, amikor a nőknek kezd elegük lenni az elnyomásból és útjára indul a szüfrazsett-mozgalom.

Meglehetősen olvasottnak és műveltnek kell lenned ahhoz, hogy bizonyos dolgokat és utalásokat megérts. Én például nem tudom mi az a fausti szerződés, illetve csak sejtem, hogy átvitt értelemben azt jelenti, az illető eladta lelkét a sötétebb erőknek. Goethe kimaradt az általános műveltségemből és valahogy nem is áll szándékomban pótolni, legalábbis nem mostanság. S ez csak egy példa volt mindazokra az irodalmi vagy tudományos utalásokra amikkel talákozunk a könyvben.

A könyv Mendel első és második törvényét  a szegregációról – ami az öröklődéstan alapja - Darwinnak tulajdonítja (legalább következetes, az első részben is ezt tette) és olyan statisztikai elemeket említ, amik a korra nem lehettek jellemzőek, bár a statisztika, mint tudomány, már létezett: "Sebastian azt állította, ha az eltérés a megváltozott körülményekre adott válaszként szignifikáns, azt bizonyítja, hogy Darwinnak igaza van." – No, akinek a statisztika valami véletlen folytán kimaradt az életéből, annak ezt a mondatot akár le se fordították volna. Szignifikáns? Komolyan? Egyébként Sebastiant – aki az első részben is szerepelt és a herceg unokatestvére és barátja – nagy valószínűség szerint Mendelről mintázta, legalábbis ami a tudományos munkásságát illeti, bár Mendel a borsót osztotta-szorozta és nem a tátikákat. De ez nem Sebastian története, hanem Oliver Marsall-é, a törvénytelen hercegi sarjé, aki politikai karriert akar befutni és ennek érdekében sok dologra hajlandó.

A romantikus szálat Jane Fairfield és húga képviseli. Jane Fairfield, aki maga is balkézről született gyermek, akárcsak Oliver Marshall, a hercegi testvér, és akinek látszólagos küllöncsége éles elmét takar. Hogy ő a társaság bohóca és minden gúny céltáblája? Szándékosan lesz azzá, mert ezzel húga mellett tud maradni. Azért kell megemlíteni Emilyt, a húgát, mert ez egy újabb ízelítő abból, hogy mit jelentett az 1800-as évek második felében az orvoslás, mennyire kezdetleges volt még az orvostudomány a mai szinthez képest és a tudatlanság a sarlatánok paradicsomává változtatta azt, ami tulajdonképpen a betegek javát kellett volna szolgálnia. Emily ugyanis epilepsziás és gyámja – saját állítása szerint puszta szeretetből és segítőkészségből – a kor összes sarlatánját felvonultatja, hátha valakinek összejön az eredményes kezelés. S bár Jane vagyonos és nagykorú, csak akkor tud a húga segítségére lenni, ha mellette marad, ezt pedig nehéz elérni egy olyan begyepesedett gondolkodású férfinél, mint Emily gyámja.

Tény, hogy most már más szemmel nézem ezt a sorozatot, bár még mindig nem lett kedvenc, de ízlések és pofonok...

Ha rendszeresen olvasod az írásaimat, akkor tudod, hogy nem igazán szoktam a könyvek borítójáról beszélni, mert az a véleményem, hogy a csomagolás nem minősíti a tartalmat, de most meg kell jegyeznem, hogy az idén rengeteg ronda csomagolást láttam. Ez kivételesen ronda és semmi köze nincs a tartalomhoz. Világosítson fel valaki, hogy ne halljak meg hülyén, aki a borítót tervezi, meg aki jóváhagyja, egyáltalán olvassa a könyvet, vagy hasára üt és annyi? Ha nem meztelen nő, akkor meztelen pasi, mert az erotika mindent elad?

Még két része van a sorozatnak, és természetesen kiegészítő novellák, amiket nem hinném, hogy kiadnak magyar nyelven, de a fülszövegüket olvasva nincs jelentőségük a történet szempontjából, hisz nem igazán fontos mellékszereplők történetei. Hogy a harmadik és negyedik könyvet (The Countess Conspiracy, The Suffragette Scandal) mikor jelenteti meg a kiadó, nem tudom, nem jártam utána. 

A sorozat első része:

A hercegné háborúja

Gabo, 2016

The Duchess War

Lisa Kleypas - Egy nyáréjszaka titkai

Wallflowers 2

A ​​londoni társaság estélyein petrezselymet áruló négy ifjú hölgy szövetkezik egyetlen közös cél érdekében, hogy minden női furfangot és praktikát bevetve férjet találjanak maguknak. Így születik meg a merész férjvadász-terv.

Annabelle Peyton eltökélte, hogy családját megmenti a katasztrófától, ezért úgy dönt, hogy szépségét és eszét használva rávesz egy megfelelő társaságbeli nemes urat, hogy kérje meg a kezét. De a gazdag és hatalmas Simon Hunt, Annabelle legfondorlatosabb – s egyben legkitartóbb – csodálója egyértelművé tette, hogy bár szívesen bevezeti a lányt az ellenállhatatlan gyönyörök világába, feleségül nem hajlandó őt venni. Annabelle elszántan igyekszik visszautasítani a hallatlan javaslatot… ám tehetetlen a csábítás magas fokú művészével szemben.

Barátnői összeesküvést szőnek, hogy egy alkalmasabb úriembert hozzanak olyan helyzetbe, hogy kénytelen legyen megkérni Annabelle kezét, mert Annabelle csak ily módon menekülhet meg Simontól… és saját sóvárgó vágyától. Ám egy nyári éjszakán Annabelle behódol Simon szenvedélyes ölelésének és csábító csókjainak… és rájön, hogy mind közül a szerelem a legveszedelmesebb játék.

Gabo, 2016

Eredeti mű: Lisa Kleypas – Secrets of a Summer Night, 2004

Untam. Komolyan. Kiszámítható, idegesítő, unalmas, vontatott. Háromszor fogtam neki amíg egyszer le bírtam gyűrni, és akkor is csak azért, mert egy általam nagyra becsült hölgy azt mondta róla, hogy olvassam végig, mert egy idő után beindulnak a dolgok.

Úgy néz ki, hogy a sorozat alapmotívuma az angol főrend és közember (legyen az angol vagy amerikai) kalandos szerelme és azt követő házassága. Míg az első részben a grófkisasszonyok az angol lovászgyerekhez és az amerikai milliomoshoz mentek férjhez, ebben a részben az angol alíg-arisztokrata kisasszony a hentes fiával kerül egészen közeli kapcsolatba.

Nem fogok a könyvről beszélni. Illetve igen, de azokon a dolgokon keresztük, amik engem nagyon zavartak, és amik miatt kétszer is félretettem a könyvet. Ha görbe tükröt akart állítani a kor képmutatásának és bizarr szokásainak, szociális interakcióinak, akkor sikerült. Ha viszont egy habos-babos, klasszikus romantikus történetet akart elénk tárni, akkor ez nagyon nyálasra és unalmasra kerekedett az én ízlésemnek, nélkülözve a humor legkisebb nyomát is.

Ahogy a fülszöveg is írja, négy mellőzött ifjú hölgy szövetséget köt, hogy egymást segítve férjet találjanak valamennyiüknek. Olvastam még ebben a korban játszódó történetet elszánt férjvadászokról, de egyetlen hősnő sem volt ennyire gyerekes, mint ez a négy, s a történet sem volt ennyire nyögve-nyelős. S hogy a hölgyek miért mellőzöttek? Mert az egyikük beszédhibás, kettő gazdag, de amerikai és a mai főhősnőnk, Annabelle épphogy arisztokrata, semmi cím, semmi fontos rokon vagy kapcsolat, anyagi helyzetét tekintve, a templom egere Krőzus a családjához képest. S mivel a négy díva egy egész szezont töltött már bálteremek szélén ücsörögve és a csodára várva, kétségbeesésükben megfogadják, hogy segítenek egymáson, hiszen ugyanabban a hajóban eveznek. A segítségnyújtást Annabelle-lel kezdik aki a legidősebb közülük és akinek a legnagyobb szüksége lenne egy tehetős férje - s teszik ezt egy vidéki vendégségben..

Ezzel el is érkeztem az első dologhoz ami miatt fintorogtam. A család szegény, a cselédek hónapok óta nem kapták meg a bérüket, a fiúkat lehet ki kell venni majd az iskolából, mert nincs miből fizetni, el vannak adósodva a boltosoknál és mindezek után kijelentik, hogy hát nem lehetnek sem társalkodónők, sem nevelőnők (s a többes számon értendő Annabelle és özvegy anyja) és semmilyen más pénzkereseti dologba nem foghatnak bele, mert az lealacsonyító, akkor a társaság kirekeszti őket. Jó, hogy szexuális szolgáltatásokat nyújtani a gusztustalan, kövér Lordnak nem lealacsonyító és nem méltóságon aluli – ezt teszi ugyanis az özvegy azért, hogy néhány számlájukat kifizesse az illető gusztustalan Lord. Tehát a megélhetésért dolgozni bűn, de kurválkodni (bocs!) nem – bár a prostitució a világ legősibb mestersége. És mit mondogat, mivel mentegetőzik állandóan az özvegy? Ha a férje élne akkor a dolgok másként lennének. Mitől? Mert ahogy ők sem tesznek semmit a megélhetésükért, a boldogult férj sem tett volna, hiszen, ha érdekelte volna a családja anyagi jóléte, akkor nem hagy maga után szegénységet és káoszt. Nincs egy megveszekedett vasuk sem, de ők cselédeket tartanak… így, többes számban.

Szóval, az egyetlen kiút, ha Annabelle jól megy férjhez. Bizony! Az illető arisztokrata úr – mert más ugye szóba se jöhet – egyből egy egész családot venne feleségül: Annabellet, özvegy anyukáját és iskolás öccsét, megfejelve egy szétesőben levő, gyökerekig eladósodott háztartással. Tehát a jövedőbelinek nemcsak arisztokratának kell lennie, hanem kő-gazdagnak is.

Amikor Annabelle végülis a hentes fiához megy férjhez (győz a szerelem és egy grófot kosaraz ki miatta), na mi a becses mama első reakciója? Hála Istennek! Mert a hentes fia London egyik leggazdagabb embere. Most már van pénz flancolni, európai utazást tenni, értékes ajándékokat lehet kapni, gond szál se. És akkor már az sem számít, hogy a férfi nem arisztokrata, az sem számít, hogy az előkelő társaság épphogy megtűri és a hátuk mögött nem épp dícsérő megjegyzéseket tesz rájuk, Annabelle pedig két világ között ragad: az arisztokrácia egy része kitaszítja, a másik része épphogy megtűri, a polgárság, ahonnan férje származik, nem tud mit kezdeni vele.

Nem nehéz kitalálni, hogy a következő három könyv a megmaradt három férjezetlen gráciáról szól majd. Remélem ennél jobbak lesznek, mert ez nekem nagyon nem tetszett… de hát ízlések és pofonok.

S hát legyen valami pozitív is a könyvvel kapcsolatban: a fordítás kifogástalan volt.

A sorozat első része

   

1 Nem múló varázs

Gabo, 2016

Again the Magic

És nemsokára jön

3. Ősszel történt

Gabo 2016

It Happened One Autumn

további részek pedig valamikor ősszel   

            

Amy Harmon - Arctalan szerelem

Ambrose ​​Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is

Twister Media, 2016

Eredeti mű: Amy Harmon – Making Faces, 2013

Nagyon szép történet… nem tökéletes, mert vannak hibái, de egy olyan valami, amit akkor kell olvasni, amikor eleged van az épp listavezető disztópiából, erotikusból vagy habos-babos bestsellerből.

Hogy miről szól? Életképek egy álmos amerikai kisváros életéből néhány ember sorsának alakulásán keresztül bemutatva.

Még az ötlet sem igazán eredeti, mert a Szépség és a Szörnyeteg meséje az alapja – ahogy a fülszöveg is írja –, csak itt a szerepek időnként felcserélődnek a főhősök között, és azon túl vannak olyan szereplők is akik egymagukban a Szépség és a Szörnyeteg, hiszen kívülről szépek, belül rothadnak. S még ott van a a Cyrano de Bergerac-motívum, hisz Fern, a főhősnő (aki csúnyának érzi magát a többi mutatós lány mellett), barátnője nevében levelez az iskola sport-sztárjával, a csodálatos Ambrose-zal. Piros pont a szerzőnek, a könyvben ugye sportolók a srácok, de szerencsére nem az amerikai foci menő fenegyerekei, hanem birkózók.

Fern, Rita, Ambrose és Bailey… körülöttük forog a történet…

Fern, a kisváros lelkészének későn született lánya. Visszahúzódó, az olvasásért él-hal, szerelmes Ambrose-ba és Bailey a legjobb barátja. Bailey, Fern unokatestvére. Életét kerekes székben tölti, mert izomsorvadásban szenved, szíve pedig Ritáért dobog. Rita, Fern barátnője, egy ideig Ambrose-zal mászkál, míg a fiú rá nem jön, hogy nem Ritával vált szerelmes üzeneteket, hanem Fernnel. Rita nagyon rossz döntéseket hoz, amik kihatással van nemcsak az ő életére… És Ambrose, aki az iskola szupersztárja – ez az egész felállás kicsit olyan Shakespeare-re vall, mindenki a másikba szerelmes. Ami azt illeti rengeteg idézet van Shakespeare-ből, tehát nem kizárt, hogy a könyv néhány ötletét a Nagy Will ihlette.

Annyi mindent lehetne mondani erről a könyvről, a szereplőről… jót is, rosszat is. Nem egy pörgős valami, álmos kisváros, álmos történések… még a tragédiákra is nyugisan reagálnak. Az egyetlen világrengető dolog ami történik az az öt frissen végzett fiú hadbavonulása és a tragédia ami csak egyiküket hozza vissza: Ambrose-t. S hogy miért álltak katonának és mentek egyenesen Irakba? Mert jó bulinak tűnt. Ilyen egyszerű.

A kedvencem Bailey volt. Tudja, hogy meg fog halni, tudja, hogy minden nap egy újabb győzelem a halál felett, mert betegsége gyógyíthatatlan, de humora és optimizmusa töretlen. A maximumot akarja kihozni a lehetőségeiből. Bakancslistát ír azokról a dolgokról amiker tapasztalni szeretne rövidke kis életében és ezek a tételek adják a könyv fejezeteinek is a címeit. – Bár ez kissé zavaros, mert nem igazán lehet tudni mikor épp kinek a bakancslistája szerint szól a történet: Bailey-é, Ferné vagy Ambrose-é…

Az elején szinte fel is adtam, mert a történet ugrált időben ide-oda és nem nézett ki többnek, mint egy újabb amerikai ifjúsági regény, amiből tizenkettő egy tucat. Örülök, hogy nem tettem meg. Vannak vontatottabb részek is a történetben, jelenetek, amelyeket talán nem kellett volna annyira részletesen megírni és az írónő valószínűleg mélyen vallásos, mert rengeteg utalás van a Teremtőre, idézetek és példabeszédek a Bibliából.

Nincs értelme nagyképű dolgokat írni… nem a legjobb könyv amit olvastam, de semmi pénzért ki nem hagytam volna. Megérintett, megmosolyogtatott, néhol meg is lepett. Gyönyörű. A lelkedhez szól. Csak ajánlani tudom.

…– Az előbb mondtam el, hogy nem tudok egyedül vécére menni. Kénytelen vagyok anyát megkérni, hogy húzza le a nadrágomat, fújja ki az orromat, dezodorozza be a hónaljamat. És ami ennél is rosszabb volt, kellett még valaki, aki a suliban segít, aki kábé mindent megcsinál helyettem. Kínos volt. Frusztráló volt. De nem volt más választásom! Semmi büszkeség nem maradt bennem, Ambrose – folytatta Bailey. – Az égvilágon semmi büszkeség. De úgy voltam vele, hogy vagy a büszkeségem, vagy az életem. Választanom kellett. És neked is választanod kell. Választhatod a büszkeséget, és itt maradhatsz, sütheted a muffinokat, amíg meg nem öregszel és el nem hízol, és teljesen el nem felejtenek az emberek. De dönthetsz úgy, hogy lemondasz a büszkeségről, és egy kevéske alázatosságért cserébe visszakapod az életedet.

(Amy Harmon – Arctalan szerelem, Twister Media, 2016)

Julia Quinn - Mr. Cavendish, ha jól sejtem?

Wyndham két hercege 2

Amelia ​​Willoughby azóta Wyndham hercegének a jegyese, amióta az eszét tudja. Szó szerint. A szerződést ugyanis még akkor kötötték meg, amikor mindössze hat hónapos volt, és onnantól fogva az egész életét azzal töltötte, hogy várt. És várt. És várt… Thomas Cavendishre, a fennkölt hercegre, hogy végre valahára rászánja magát a házasságra. Ám ahogy messziről figyeli a férfit, az a nyugtalanító gyanú ébred benne, hogy a herceg soha egyetlen gondolatot sem pazarol rá…

Ez igaz is. Nem gondol rá. Thomasnak nagyon is ínyére van a jegyesség – ezzel is kordában lehet tartani a férjvadászokat –, és igenis el akarja venni a lányt feleségül… majd valamikor. Amikor azonban épp kezd rádöbbenni, hogy a menyasszonya több is lehet ennél, Thomas világát alapjaiban rengeti meg a rég elveszett unokafivére érkezése, aki talán Wyndham hercege, de az is lehet, hogy nem. És ha nem Thomas a herceg, akkor nem jegyesek Ameliával. Ami a világ legkegyetlenebb tréfája, mert ez a rátarti és előkelő herceg elkövette azt a hibát, hogy szerelmes lett… a saját menyasszonyába!

Gabo, 2016

Eredeti mű: Julia Quinn – Mr. Cavendish, I Presume, Avon, New York, 2008

Ugye mondtam? Ha a kettőből csinál egyet, akkor jó is lehetett volna. Legalábbis jobb, mint amit kaptunk. Mindazt amit a Wyndham elveszett hercegéhez képest pluszban kaptunk háromszor fél fejezetben és egy bekezdésben az Utóhangban meg lehetett volna írni, helyettesítendő a sok mellébeszélést és időhúzást. Ez természetesen nem a kiadó bűne, hanem a szerzőé, aki úgy néz ki áttért a mennyiségi irodalomra…. Nyomjad Julia! Még van amíg Nora Roberts-et utoléred.

A történet egy az egyben ugyanaz mint az első részben, csak most a másik pár, Thomas és Amelia szemszögéből nézzük a dolgokat.

Mit kapunk pluszba? Kicsit jobban megismerjük a két szereplőt és van néhány jelenet, ami nem szerepel az első könyvben. Például a bál, ami után ugye történik a rablótámadás és Őútonállóságáról kiderül, hogy elképzelhetően Wyndham hivatalban levő hercege. Vagy amikor Thomas a kocsmában éjszakázik Mr. Alkohol társaságában és reggel a vásárolgató Amelia szedi össze. Tehát több beszélgetést, ismerkedést kapunk a két főhőstől. Ennyi. Thomas és Amelia a végére összeházasodik - és szerelemből teszik, de ezt felesleges is mondanom, nem nagy filozófia kitalálni. Az özvegy hercegné ronda mint a bűn, de ezt is tudjuk - a Külső-Hebridák, ahová száműzni akarják unokái, egy nagyon szép hely. Ezt nem tudjuk, de megnéztem Guglival...

És nem érdekel, hogy lelövöm az egyetlen dolgot, ami a nagy rózsaszín happy-endhez hozzájárul, akkor is elmondom, mert ez az egyetlen említésre méltó dolog és az egyetlen,  amit nem tudunk már a másik könyvből.. Ugye arra mindenki emlékszik, hogy Amelia Willoughby Crowland gróf kettes számú lánya és a grófnak nincs fiúörököse, tehát a cím és a birtok majd visszaszáll a Koronára. Nos, amikor a gróf csak úgy hírtelenjében átadja lelkét teremtőjének, a Korona és viselője úgy gondolja, milyen vicces is lenne, ha Thomas Cavendish, ex-Wyndham herceg lenne az új Crowland gróf… Pont.

El sem tudom mondani mekkora csalódás volt. Nem is olvastam, hanem inkább lapoztam… ezt is olvastam már, meg ezt is… na itt egy bekezdés amit nem ismerek - körülbelül ilyen módszer szerint ment az olvasás. Ez egy teljesen feleslegesen megírt könyv volt, amit egyetlen este ki lehet végezni, amennyiben az első részt már olvastad, mert ennek nagyrészét átlapozod. 

A duó első könyve:

Wyndham elveszett hercege

Gabo, 2016

The Lost Duke of Wyndham

Olimpia

Citius Altius Fortius

Győzzön a jobb, de azért...