R. S. Grey - Testcsel (Scoring Wilder)

Az olimpiai válogatóra készülő, tizenkilenc éves Kinsley Bryantnek úgy hiányzik Liam Wilder, mint púp a hátára, hiszen fontos lenne, hogy semmi ne vonja el a figyelmét a felkészülésről. Az Amerika kedvenc rosszfiújaként számon tartott Liam profi futballista, és minden megvan benne ahhoz, hogy a lányok szó nélkül ledobják magukról a textilt.

*Észbontóan jóképű – kipipálva.

*Olyan hátsó, amellyel képes összeroppantani egy parmezán sajtot (méghozzá a drágábbik fajtát) – kipipálva.

*Annyi magabiztosság, amennyivel képes lenne kiiktatni a Föld gravitációs vonzását – duplán kipipálva.

Ráadásul Kinsleynek szigorúan tilos Liamhez közelednie, aki maga a tiltott gyümölcs. Az edzője ezt világosan az értésére adta. („Próbáljatok csak meg közel kerülni Wilderhez a focipályán kívül, és olyan gyorsan repültök a csapatból, hogy időtök sem lesz megszámolni a tetoválásait!”) De Kinsley számára ettől csak még vonzóbbá válik a fiú. Sőt, mivel Kinsley már számba vette a látható helyeken lévő tetoválásokat, nem végez félmunkát, ha már belefogott. A saját szabályai szerint próbál közelebb kerülni Liamhez, aki elhatározza, hogy megismerteti a lánnyal a „csapatszellem” egy teljesen más értelmezését.

Könyvmolyképző, 2016

Eredeti mű: R. S. Grey – Scoring Wilder

Ezt a könyvet sem nekem írták. Nem is tudom, hogy mivel kezdjem…

Sportról szól, tele nagy, hangzatos, amerikai motiváló szöveggel… olyan mint amikor a Hallmark Channel csinál egy ilyen sportos-amerikai ifjúsági giccset és attól mindenki el van ájulva, hogy mennyire szuper, növeli a nemzeti felsőbbrendűség illúzióját és mennyire tükrözi az amerikai álmot.

Sport mint foci… melyik fociról is beszélünk pontosan? Mert az ami nekünk, európaiaknak a sportok királya (ne bántsatok, ezt mondják róla a sportkommentátorok) az az Egyesült Államokban nem igazán népszerű, semmiképpen nem annyira, mint ahogy ezt a könyv sugallná és akkora hisztériát sem csapnak körülötte/miatta mint a könyvben leírtak. Viszont ha az amerikai fociról beszélünk – aminek ugye istenei vannak Amerikában és annyit keresnek mint egy kisebb európai állam éves költségvetése –, az meg nem olimpiai sportág… Ha nem láttam volna az angol nyelvű fülszöveget, hogy akkor most soccer vagy football, fogalmam nem lenne melyik sportágról van szó. Ezt nem ártott volna pontosítani, mert ugye a cselekmény az Egyesült Államokban játszódik és nem mindenki olvas angolul. De maradjunk az általunk ismert európai pöttyös labdás focinál… bár már az a labda sem pöttyös, de legalább kerek.

Azt sem értettem, miért volt a fenenagy tiltott szerelem meg az akörüli kavarás? A fickót büntiből küldték segédedzősködni egy főiskolai lánycsapathoz, illetve nem is büntetésből, hanem inkább arculat- és közmegítélés feljavítása céljából és ideiglenesen. Egy 25 éves, egészséges, heteroszexuális férfinek miért nem lehet kapcsolata egy 19 éves heteroszexuális fiatal nővel, ha ideig-óráig a csapatjának nemhivatalos segédedzője? És miért kellene ebből ekkora fejhajtást csapni? Ha David Beckham vagy a Cristiano Ronaldo egy vendéglőben vacsorázna XY szupermodellel, az hír a bulvársajtónak. De hogy egy amerikai főiskolai csapat újonca kivel kavar az maximum a csapattársakat érdekelheti pletyó szinten.

És ezzel el is érkeztünk a főszereplő Kinsleyhez és ahhoz, amit ezek a könyvön keresztül közvetít a kortársai fele. S nemcsak ő, hanem az egész sportösztöndíjjas rendszer, amiről már annyi filmet láttunk és annyit hallottunk: lehetsz bármilyen kretén, ha jól sportolsz, akkor lesz egy főiskolai diplomád is, teljesen mindegy miből, válasz nyugodtan, órára úgysem kell majd járnod. Pénzed is lesz, mert majd versengenek érted a szponzorok, s ha ügyes vagy sosem kell egy percet sem dologoznod az életben. Sőt! botrányod is lehet, ha a szüleid tehetősek, mert – bár sosem mondja ki, hogy miből kifolyólag olyan tehetősek a szülei –, anyu-apu PR részlege és ügyvédeinek hadserege majd közbelép, nyilatkozatot ad ki, mindent elsimít. Elég részedről egy telefonhívás és a rendszer máris működésbe lép. Neked semmi dolgod, csak bulizz amennyi beléd fér és járj el az edzésekre, a többi majd jön magától.

S, hogy egyetlen klissé se maradjon ki, természetesen van negatív szereplő, mert valakinek szemétkednie kell a főszereplő lánnyal, ugye? Nem, nem a pompon-lányok vezetője – ahogy ez lenni szokott –, hanem a csapatkapitány és az egyik ex-barát, aki természetesen a jelenlegi szerelem csapattársa és szintén focizik. De, ahogy ez már lenni szokott, mindketten megkapják méltó büntetésüket a történet végére.

Erről szól ez a könyv. Olyan se füle, se farka nagyon ifjúsági történet, nyomokban erotikus jelenetekkel, eredeti ötlet nem igazán van benne, erősen érzik, hogy a szerző nagyon fiatal még. De pozitívumai is vannak: humora van – és nem is kevés, pörgős a történet, valamint nincs folytatása, tehát nem kell a következő részekre várni.

De hát ízlések és pofonok…

Jodi Ellen Malpas - Egy éjszaka ígérete

Egy éjszaka 1

Livynek azonnal feltűnik, amint besétál a kávézóba. Lélegzetelállítóan jóképű, olyan áthatóan kék tekintettel, hogy majdnem kiszolgálni is elfelejtik. És amikor kimegy az ajtón, Livy azt gondolja, hogy soha többet nem fogja látni. De aztán megtalálja a szalvétára írt üzenetet, melyen az aláírás: „M”. 

A férfi csupán egyetlen éjszakát akar, hogy kényeztesse őt. Semmi érzelmet, semmi kötődést – semmi más, csak kéjt. Minden védőfal, amit Livy maga köré emelt magányos élete során, egyszeriben leomlással fenyeget ezzel a zavarba ejtő emberrel szemben. Célratörő, mégis jólnevelt. Úriember, mégis fensőbbséges. Szenvedélyes, mégis érzelemmentes. A vonzalom azonban oly erős, hogy Livy képtelen bármit is megtagadni tőle.. beleértve önmagát is. 

M valami olyan, mélyen lappangó, függőségbe taszító vágyat ébreszt fel Livyben, melynek létezését a lány addig nem is sejtette, és melyet, félő, csak ő elégíthet ki. De a lány érzi, hogy a gyors autók, a drága öltönyök és fényűző lakás mögött egy sebzett személyiség rejtőzik. 

Ahhoz, hogy testestül-lelkestül az övé legyen, Livynek fényt kell derítenie a sötét titkokra. Valóságos megszállottsággal merül el a férfi világában, próbálja legyőzni a védőpajzsait, pedig ez a megszállottság azzal fenyeget, hogy visszavonhatatlanul összetöri a szívét…

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: Jodi Ellen Malpas – One Night: Promissed, Grand Central, 2014

Nincs mit tagadni, nekem a kedvenc modern férfi-hősöm Jesse Ward, Jodi Ellen Malpas Ez a férfi sorozatából és “M” mint “Miller” még nagyon távol állattól, hogy ezt a helyet elfoglalja, sőt, még labdába sem rúghat. Nagyon kiváncsi voltam erre a könyvre – és az egész sorozatra –, mert a szerző előző trilógiája nekem bejött.

Lapos, unalmas, vontatott, zavaros… de a végén egy akkorát durran, hogy mindezt megbocsátod és ismét megfogadod, hogy soha nem fogsz bele semmilyen sorozatba, amíg minden része meg nem jelent, főleg ha függővégesek a részei.

Történet egyszerű: férfi és nő összetalálkozik, férfi felajánlja a 24 órás kalandot, nő belemegy. Eddig minden tiszta. Csakhogy a nő egy 24 éves lány, zavaros múlttal, zavaros identitástudattal és néha úgy viselkedik mint egy tizenéves gyengeelméjű rajongó az imádott popsztár megpillantásakor: megnémul, összezavarodik, baromságokat követ el, ügyetlen lesz. Igen, ezt váltja ki belőle “M” jelenléte, aki ugyan csupán 29 éves, de viselkedését tekintve kétszer olyan idősnek tűnik.

No, szóval, egy ideig csak kerülgetik egymás. Bár a kémia kettejük között nagyonis működik, a vak is látja, hogy a köztük levő különbség ég és föld: Olivia egy bárban dolgozik (és alkalmi pincérlány főnöke exklúzív rendezvényein), Miller elegáns, disztingvált, első ránézésre is tehetősnek néz ki, több klasszissal a lány felett áll. Ennek ellenére végül összejönnek és minél jobban nyit Olivia Miller felé, mesél a múltjáról, származásáról, a férfi annál titokzatosabb, zárkózottabb és állandóan azzal takarózik, hogy ugyebár nem ígért neki semmit, sem érzelmeket, sem kapcsolatot, csupán 24 órát. De azért elengedni sem tudja…

"M" obszesszív módon rendmániás, fél a felvonóktól – vagy a bezártságtól? szabad mozgásának korlátozásától?? –, és természetesen egy lepedőakrobata, tehát a könyvben bőven vannak szex-jelenetek és erotika. Szerelemről nem igazán beszélhetünk...

Természetesen vannak mellékszereplők, akik mindig jobban tudják mi a jobb a főhősöknek, esetünkben Oliviának, akit a nagyanyja rendesen manipulál tiszta jóindulatból és jövője iránti aggodalomból, és akinek a barátnője és munkatársnője, Sylvie is természetesen jobban tudja, hogy Oliviának kivel kellene randiznia és kivel nem. M-mel nem.

Egy biztos: számomra két ennyire antipatikus főszereplővel, mint Olivia és Miller még egyetlen könyvben sem találkoztam, Egyikükkel sem tudtam egyetlen pillanatig sem szimpatizálni semmilyen okból, de hát ízlések és pofonok…

Mikor már végre eldöntöttem, hogy elég a mizériából és félre a könyvvel, jött az amit az soha nem gondoltam volna és legmerészebb álmomban sem láttam volna előre… és akkorát durrant, hogy nem győzöm kivárni a második rész megjelenését, sőt, kacérkodom az eredeti angol változat beszerzésével. Ha megmondom mi, akkor már minek elolvasni a könyvet?

Mi idegesített elejétől végig? Az írónő Converse-imádata. Ez már feltűnt az előző trilógiájában is, sőt egy régebb olvasott interjúban is a márka iránti imádatáról beszélt, most viszont mintha kvóta lett volna, hányszor írja le egy fejezetben a márka-nevet. Vagy tényleg volt kvóta és ezért sok pénzt kapott? Azért azt nem mondanám, hogy túl sok hasonlóság lenne az írónő előző trilógiájával, de még csak az első  résznél tartunk... és nagyon tudta, hol kell abbahagyni a történetet.

 Mivel már előrendelhetőek, a kiadó még az idén tervezi a folytatások megjelentetését:

2. Egy éjszaka megtagadva

One night: Denied

3. Egy éjszaka leplezetlenül

One Night: Unveiled

Donna MacMeans - Nászéjszaka

Chambers testvérek 2

Francesca a tizenkilencedik századi Amerika egyik leggazdagabb családjának örököse, de nehezen viseli az ezzel járó kötöttségeket: úgy érzi, az illemszabályok gúzsba kötik az életét. Ráadásul gyerekkora óta irtózik a tömegtől, és arról ábrándozik, hogy csendesen él választottja, egy hétköznapi ügyvéd oldalán. Törtető anyja azonban a vagyon mellé címet is akar szerezni a családnak, ezért egy elszegényedett angol herceget szemel ki a lánya jövendőbelijének. Nem elég, hogy szegény Francescát elszakítják a szerelmétől, még a rideg Angliába is el kell költöznie. Arra azonban végképp nem számít, hogy a nászéjszakáját olvasással fogja tölteni. Újdonsült férjét ugyanis a szerelemnél láthatólag jobban érdekli, hogy neje alaposan megismerje leendő családja történetét és az angol etikettet. Szerencsére a családfán kívül más olvasnivalót is talál: egy kurtizán naplója kerül a kezébe, amelyből megtanulhatja, hogyan csavarhatja el a szigorú herceg fejét. 

Donna MacMeans szenvedélyes és egyben szellemes regényének szereplői, az újgazdag amerikai örökösnő és a konzervatív angol herceg első ránézésre nem is különbözhetnének jobban egymástól. Minél több időt töltenek azonban együtt, annál inkább rájönnek, hogy közelebb állnak egymáshoz, mint először gondolták.

General Press, 2016

Eredeti mű: Donna MacMeans – The Seduction of a Duke, Berkley, 2009

Amikor az első részt olvastam (A szerelem iskolája), fogalmam nem volt, hogy egy sorozattal állok szemben. Igaz, akkoriban blogot sem írtam, hogy utánajárjak. Tetszett az írónő stílusa és örömmel vettem kézbe a folytatást, amiben nem is csalódtam.

Igazi, hamisítatlan történelmi romantikus történet, herceggel, intrikával, kavarással, irigy szeretővel és természetesen szerelemmel. Bár nem igazán értem miért nevezzük történelmi romantikusnak, mikor igazán semmi köze a történelemhez, csak a 19. században játszódik.

A fülszöveg alapján egyszerű és síma kis szerelmi történetre várna az ember lánya, elrendezett házasság, a nemesi címnek finanszírozásra van szüksége. Csakhogy Donna MacMeans könyveiben soha semmi nem egyszerű: hol írja, hogy Francesca önként és dalolva megy bele az elrendezett házasságba és nem próbál meglógni?

Francesca nem mai csirke, a kor szelleme és szabályai szerint már rég férjhez kellett volna mennie. Ambiciózus anyukája pedig szó szerint vásárol neki egy herceget. A hercegnek pénz kell, Francescának tetemes a hozománya, anyuka pedig megkapja amit akar: a sznob elít körök irigykedhettek rá, hiszen lánya egy herceg felesége lesz. Saját, személyes ambíciói miatt feláldozza a lányát, nem szégyel csalni, hazudni ha kell hiszen Francesca szíve egy egyszerű ügyvédért dobog. És mivel nagyon gyorsan nyélbe akarja ütni a dolgokat, William, a herceg, arra gyanakszik, hogy menyasszonya már nem szűz – ugye ez a kor követelménye –, sőt! az is megfordul a fejében, hogy Francesca más gyermekével várandós és ezért a nagy siettség. 

És itt elkezdődött az akarom, de mégsem akarom húza-vona, ami jó hosszan kitart… mert ugye, eleinte a herceg nem kérdez rá, amikor pedig mégis megteszi, akkor nem hisz Francescának, hanem várja az árulkodó jeleket. Tehát a címadó “nászéjszaka” alaposan ki van tolva időben.

Érdekes végigkövetni hogyan próbál egy amerikai lány beilleszkedni a merev és sznob angol nemesség soraiba, amikor ezt egy kicsit sem könnyítik meg neki és ráadásul szembe kell néznie férje volt szeretőjének rosszindulatával, a nagynéni lenézésével és egy trónörökösi látogatással. S hogy minden egyben legyen még a Francesca szíve csücskében trónoló ügyvéd is megjelenik a színen feldobni az amúgy is paprikás hangulatot.

Hogy tetszett-e a könyv? Határozottan igen, mert egy pillanatig sem untam, szórakoztatott, megmosolyogtatott. Nagyon remélem a kiadó hozza majd a harmadik részt is – Chamberséknek van egy lánytestvérük is –, minél hamarabb, annál jobb, nekem tegnapra pont jó lett volna.

                   A sorozat első része :

A szerelem iskolája

General Press, 2014

The Education of Mrs. Brimley

 A harmadik rész, egyelőre csak angolul:

Redeeming the Rogue

Köszönöm szépen!...

 ... mindenkinek

Hóvégi klasszikus - Rejtő Jenő írásai

Miért is kellene Rejtő-könyvet olvasnod?

Elsősorban azért, mert a magyar szórakoztató irodalom vele kezdődik. Mert nyár van... mert nem lehet azzal takarózni, hogy drágák – arról szól a fáma, hogy ingyen letölthetőek a könyvei, és ráadásul legálisan... és mert szórakoztató. Jobban mint a divatos amcsi tiniregény vagy a legújabb írott pornográfia.

Ezek azok, amire azt mondanám, hogy egyformán élvezhetőek férfiak és nők számára, mert kalandosak, pörgősek, néha van bennük szerelem is... és kár lenne a „new adult”-os generációnak kihagynia. Ami a legfontosabb: korhatár nélküliek. Egyformán élvezi a nagyszülő korosztály és az ifjúság.

Jaj, persze lesznek hangok, hogy hát ez unalmas... persze, hogy unalmas lesz azok számára akiknek a jó könyv a fejezetekkénti minimum egy dugásnál kezdődik vagy egy, a  semmiért hisztériázó dívánál, de legalább egy lelki sérült milliomos legyen benne, ha már a kötözős szex kiesett... mert ugye, ha mindez nincs, akkor az a könyv  unalmas és értéktelen. Rejtő Jenő könyveiben ezek közül egyiket sem fogod megtalálni, de róla halála után több mint 70 évvel is tudjuk ki volt és száz év múlva is tudni fogják. Minden, ma divatos íróról is elmondható lesz ugyanez?

Felesleges életrajzi részletekbe belemenni, aki ismeri a munkásságát, az már tudja ki volt Rejtő Jenő, aki meg nem, annak barátja a Gugli. Annyit azért elmondanék, hogy bár a maga korában filléres regényeknek, ponyva irodalomnak számítottak írásai, ma már a klasszikusokkal együtt emlegetik a nevét.

P. Howard és Gibson Lawery írói neveken is jelentek meg írásai, melyek akár légiós-történetek voltak, akár bűnügyi- vagy western-jellegű írások, egyformán szórakoztatóak. Több regényét megfilmesítették, színdaradot is írtak művei alapján, sőt képregények lapjain is találkozhatunk egy-egy regényének főhőseivel

Kedvenceim:

A három testőr Afrikában

Az elátkozott partból megismert együttes – Csülök, Tuskó Hopkins, Senki Alfonz és a Török Szultán – újabb sötét rejtélyek felkutatására indul. Igaz, hogy nem egy úton, hiszen Csülökék, miként a „három testőr”, az izgalmas és halálos veszélyeket ígérő kalandok során lovagi szolgálatot is teljesítenek egy francia lány, Yvonne oldalán, a Török Szultán viszont – úgy tűnik – aljas árulásaival egyre nagyobb veszélyekbe sodorja őket. De Yvonne apja, Duron tábornok megmentése és egy óriási panama leleplezése után kiderül, hogy „aljas” módszereivel a Török Szultán is csak leplezte magát, s az igazság kiderítésében, a veszedelmes kalandok sikeres kimenetelében őneki is jókora része van.

Az első, 1940-es megjelenés óta még 16 kiadást ért meg, film is készült belőle. Az első könyv volt amin hangosan nevetni tudtam.

Az ellopott futár

"- Nagyon helyes, hogy a tetemet már előkészítették a boncoláshoz. Örülök, hogy végre rend van a kórházban. Fogjunk hozzá, uraim. A lelet szerint ez itt egy negyvenöt év körüli, anaemiás egyén, causa mortalis: előrehaladott atrophia… 

A kórboncnok felemelte kését, lehúzta a leplet, ám ekkor legnagyobb csodálkozására a halott felült, és mutatóujját figyelmeztetően kinyújtva, így szólt: 

– Pardon, a boncolás előtti illem előírja, hogy bemutatkozzam. 

A tanár szigorúan összevonta szemöldökét, és a meghökkent kórházi szolgára nézett. 

– Marcel! Hogy kerül ide egy jól nevelt női hulla a középkorúnak jelzett, negyvenöt év körüli egyén helyére? Uraim! – És az orvosokhoz fordult, választ sem várva: – Iménti kijelentésemet visszavonom: a kórházban még sincs rend. (…)"

Persze hogy esküvővel végződik majd a történet, mert a szerelem sötét verem (különösen ha letakarják és ráülnek) és mert Rejtő a tündérmesék világának sajátos környezetbe ültetett változatát teremti meg itt is ahol az alvilág kétes figurái egytől egyig úriemberek, a koldusról többnyire kiderül, hogy álruhás koronaherceg, és ahol végül a szerelmesek mindig egymásra találnak.

Megjelenésének éve: 1941… és azóta még kilencszer. A hangosan vihogós kategóriába tartozik.

… és egy örök klasszikus: Fülig Jimmy levele az uralkodóhoz

Kelt mint itt Szanfranciszkóban uralkodásunk elmúltával magamkezűleg.

Igen tisztelt kiráj úr, kedves mamája és T. neje őfelsége! Mai nappal keltfent levelét vettem és kibontám.

Ezennel felelek tisztelettel értesíteni!

Szíves mekhívására, hogy udvarára telepeggyek nyugodt életre, amit Felség gondtalanít, van szerencsém őszinte sajnálattal. Mer ott nekem nagy strapa a tétlenség. Én városi lakós vagyok, ha nem is bejelentett, ami csak egy üres formalinság. De városi lakos nehezen szokja a vidéket. És egy sziget, akármilyen kicsiny, mégiscsak királyi udvar, tehát nem a nagyvilág. Pedig szívesen emlékszem vissza uralkodásom naccerű idejére, amej felvirágzásba hoszta a országot... És asz sem lepne meg, ha Almirában megöregítenék fénykoromat és a főt téren szobrommal találkoznék sétálva. Mer a nép bezárt engem a szívébe, és jó, hogy mégsem kell zacskót ragasztani, amint egyéb bezárás esetén ez fentforog.

Voltam Szingapurban is a klubbokban. Már nem az, ami volt. Vanek lebukott egy lopásból kifolyó rajtaérésből. Azt hiszem jól esne neki, ha felséged írna egy pár sort. Hadd lássa a Vanek, hogy felséged nem felejti el barátait, ha aszok bajba jutnak. Buszkó Mocsink mondta, irjam mek; hogy felséged, ha van miből, megadhatná neki a két és fél dollárt, amit felsékedért Tulipánt nevű közös barátunknak visszafizetett. Mert egy uralkodó nem csinálhat adósságot. Eszt ő monja. Mi uralkodók tudjuk, hogy ez nem igaz. De mikor ült ez a Mócsink egy trónon?

   Itt már minden nem a réki. Unalmas és csendes lett. Szegény Velő kétoldali pisztolylövésben mekhalt, pedig üzentem neki, hogy a Hobo Fischer kiszabadult. Mondom: unalmas itt minden és csendes, úgyhogy azonnal Honkongba mentem, mert ott sincs semmi dolgom. És az ilyesmit én elintézem.

Jelenleg ugyanebben az ügyben tartózkodom Szanfranciszkóba.

Ha mektenné felsék, én egy Firmin nevű úrban felejtettem a késem. Ott van elásva a gyorsfényképezőgép mellett. Ha egyszer arra sétál és nincs más államügye fojóba, ássa föl a pasast és vegye ki belőle a késem. Nem éri meg ez a Firmin. Egy darab kagyló a nyele. Könnyű megismerni. De csak úgy kérem eszt, ha igazán nincs dolga és szívesen csinálja.

Úgy történt esz a haláleset, hogy amikor felségedet ledoptam a földre és rémülten láttam, mit tevék. De időm se volt rája éleszteni, amikor megjelent a kisértő kapitány. A Wirth. Aki veszette a Nono-Holasztárlulu hajót.

És revolvert foga:

– Itt az idő José – mondá. – Elmehet. De most nagyon gyorsan.

– Ki maga? – kérdem hüjén.

– Én Wirth kapitány vagyok. A Titkos Szolgáktól. A kikötőben egy motoros várja és elviszi Tahitibe... És ő adott nekem pénct is. (Aszért köszönöm, hogy felséked is küldött. A pénc az egyetlen jó, amiből nem árt a sok.)

Amikor elmentem, az útban aszt gondolám, elhozom a fényképemet ettől a Firmintől. Ahoty odaértem, belestem asz ablakon és mekrémültem.

Ott feküdt a halottarcú öreg nő, de jól fejbeütve. Aszonban volt neki élete még, mert vizzel öntöztem.

– Uram... – mondta – megölt. Firmin... A részvények...

...Hát kiderülne, hogy asz a Firmin meg az asszony részvényesek voltak Alvarec elnök uralmában. Amikor asz elnököt elkergették a részvények folyama árbaesett. De mekvoltak nekik kettőjüknek értéktelenül. És múltkor jött Ekmont meg Gombperec fényképezni és közben mondták, hogy az értéktelen részvényt mekveszik tőlük. Firmin eladta potomért. De az asszony mondá, hogy ő nem adja. Esz emlék. Így hát csak Firminét vitték el. Mire gyött a Pollino fényképeszni, neki nem juta részvén. Eszért él ma is, csak tudná minek?

Az történt előzőleg, hogy Ekmont és a többi gyászoló rokon megtudták Bonifác fogolytól, hogy gyön Alvarez csapatokkal és győz. Nekik majd menekülni kell. Iken ám, de akkor a részvének régi, jó folyamára lesz érvényes megint! És itt megvették a régi részvéneket.

Amikor már Firmin is mektutta, hogy visszajön Alva Rez, akkor maj megőrült, hoty potomér atta a papirokat. De Ekmont kirugatá. Gombperec dettó. Erre ő megölte őket, mer tutta, hogy Warinst fogják gyanúsitani a tényállással. Vékül leüté és kirablá részvényeiből a halálfejű úrinőt.

Amikor felálltam a sebesült asszony mellől, ez éppen jókor volt. Mer lesujtott rám hátulról esz a Firmin, aki valamiért visszagyött. De már ép felálltam, nem talált.

No asztán következett egy rövid testgyakorlás miután elástam (S.K.) Ámde benne felejtettem a műszert a fényképészbe.

Ezzel zárom soraimat alanti tisztelettel felségednek régi barátja, ma is és a kedves mama őfelségének és az uralkodó őnacsságának kézcsókkal. KeIt most lent: Néhai kollégája:

   az eksz Fülig Jimmy, sajátulag.

(Rejtő Jenő, Piszkos Fred, a kapitány)