Lucy Score – Amit sosem fedünk fel

Knockemout 2

   A Morgan fivérek közül mindig is Nasht tartották a jó fiúnak: ő a megbízható rendőrfőnök, mindenkire kedvesen mosolyog, és ott segít, ahol tud. Azonban Nash épp egy lövöldözésben szerzett sérüléséből lábadozik, és az eset óta pánikrohamok és rémálmok kínozzák. Nem önmaga többé, de képtelen segítséget kérni a szeretteitől.

   Kerüli az embereket, és ez épp kapóra jön új, dögös szomszédjának, Linának, aki szintén nem vágyik mély beszélgetésekre vagy tartós emberi kapcsolatokra, csupán feltűnés nélkül szeretné elvégezni a munkát, ami miatt a városba érkezett. Csakhogy találkozásuk első pillanatától kezdve mindketten tudják, hogy nagyon nehezen tudnak majd szimplán jó szomszédok maradni. Vajon Lina képes lesz ellenállni Knockemout bájának és Nash sármjának? És képesek lesznek megőrizni legféltettebb titkaikat egymás előtt – a titkokat, amelyek mindent tönkretehetnek?

   Lucy Score második Knockemout-regénye legalább annyira humoros, izgalmas és szexi, mint az Amin sosem leszünk túl.

Alexandra, 2023

Eredeti cím: Things We Hide from the Light, 2023

   Folytatódik Lucy Score Knockemout sorozata Nash és Lina történetével. Nem írtam semmit az első részről, bár nem volt rossz, de annyira jó sem, hogy erőt vegyek krónikus lustaságomon és olvasás helyett bejegyzést írjak róla.

   Kicsit aggódtam mielőtt belefogtam ennek a résznek az olvasásásba, mert az előző annyira nem hagyott nyomot bennem, hogy elgondolkodtam az újraolvasáson, de szerencsére néhány dolog visszajött az olvasás során. Hogy ismerni kell-e az előző rész történéseit ahhoz, hogy ez élvezhető legyen? Nem igazán, de nem is árt, mert a szereplők nagy része ugyanaz, csak a főhősök személye változott, bár velük is találkozhattam már a korábbi részben.

   S ha már a főhősöket említettem, akkor ismerkedjünk is meg velük. Először is itt van Nash Morgan, a helyi rendőrfőnök, a korábbi részből megismert Knox Morgan testvére. Ragaszkodnak egymáshoz, de kapcsolatuk nem felhőtlen, s néha verekedésbe torkollik. Mert ugye, az igazi férfiak így rendezik el dolgaikat. S ha épp nem verik egymást, akkor szeretetük trágár beszédben nyilvánul meg, mert ettől igazi macsó egy férfi. Egyébként az egész történetre jellemző volt a trágár nyelvezet, nem irigyeltem a fordítóját.

  Nash rendőrfőnök épp poszttraumatikus stressz szindrómában szenved egy korábbi lövöldözés miatt, amire sajnálatos módon nem emlékszik. S hogy a dolgai bonyolódjanak, nem elég neki a minden lében kanál idős szomszédasszonya, púpnak a hátára beköltözik a ház üres lakásába Lina, Knox régi barátnője, akinek egészen izgalmas foglalkozása van: lopott tárgyakat kutat fel egy biztosítónak. Ezt természetesen nem köti senki orrára, hanem ködösít, mellébeszél. S mint a történet során kiderült, Lina és Nash esetében nem csak az instant vonzalom a közös, hanem ugyanazt a fazont akarják kézre keríteni, egymástól független okok miatt.

   Nos, a történet akár jó is lehetett volna, mert volt benne kellő mennyiségű izgalom, csavar, sőt humor is. De, mert kell elnnie egy de-nek is. Szóval számomra jobb lett volna a pornográfiát is megszégyenítő szexjelenetek nélkül, legalább is felét símán kihúztam volna, s még akkor is maradt volna elég, hogy a zsáner rajongói kielégítve érezzék magukat. S lassan unom már azokat a férfi karaktereket, akik csak attól érzik magukat kellően férfiasnak, ha megmondhatják egy nőnek, hogy mit csináljon, mintha az illető hölgy gyengeelméjű lenne. Lina nem az, hanem egy nagyon is erős nő, akit nem kényeztetett el az élet, de azért még nem sírja tele a könyvet lelki mizériáival, bár szívleállásának történetét azért néhányszor elmeséli a történet során, s ez az ismétlés azért idegesítő volt. Mint ahogy idegesítő volt a „nem szabadott volna” kifejezés is (sok volt belőle a szövegben). Annyira, hogy megkerestem egy nyelvész professzor ismerőst (ugye milyen jó, ha az ember lánya jó viszonyt ápol volt osztálytársai szüleivel?), hogy megérdeklődjem helyes-e ez így. Szerinte a köznyelvben elfogadott, de irodalmi nyelvezetben a „nem lett volna szabad” kifejezést javasolta. Nos, az vitatható, hogy Lucy Score jelen írása mennyire irodalom. Zavar az is, hogy a fordító következetesen a „barber” szót használta a jó régi magyar borbély helyett – de legalább következetes volt, s valahogy azzal a vagus ideggel sem vagyok kibékült, mert vagy lefordítjuk az egészet magyarra és lesz belőle bolygóideg, vagy hagyjuk szépen az egészet latinul, mert milyen puccosan hangzik, hogy nervus vagus.

   
   Én igazán szeretem a hosszú könyveket – ez 640 oldal –, abban az esetben, ha nem tömik meg lepedőszaggatással. Reménykedtem, hogy ez a túlzott és explicít erotikára való törekvés is el fog múlni, mint annyi minden más, de úgy néz ki, ez nem akar.

   Igazándiból nem volt rossz maga a történet, mert minden klisét megragadott, hogy működöképessé tegye: mentett cuki kiskutya, motorosbandák, nehéz gyermekkor, s így tovább. Ha kicsit visszafogta volna a trágárságot, meg a mellveregető macsóságot a férfi szereplői esetében s akár jó is lehetett volna. Pillanatnyilag úgy érzem, hogy nem vagyok érdekelt a következő részben, de ki tudja?

T. L. Swan – A megszálló

   A Miles fivérek 2

   A Maxim Könyvkiadó jelentette meg T.L. Swan A Miles fivérek sorozatának második részét, A megszálló címmel. A három fiát egyedül nevelő Claire médiavállalata anyagi gondokkal küzd, nem csoda, hogy Tristan Miles szemet vetett rá. Csakhogy ő nemet mond az üzletre és a randimeghívásra is, mígnem egy konferencián újra összetalálkoznak. Be kell látni, a szenvedélyük egymás iránt tagadhatatlan, vajon le tudják küzdeni a nehézségeket? Kövesd a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy, a játékunk során megnyerheted a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

   Sosem volt még ilyen jó érzés utálni valakit. Tristan Milesszal akkor találkoztam először, amikor fel akarta vásárolni a néhai férjem cégét. Áradt belőle az erő, arrogáns volt, és már-már idegesítően gyönyörű – minden porcikámmal gyűlöltem. Az évszázad csodájaként három nappal később megkeresett telefonon, és randira hívott. Inkább a halál, minthogy egy ilyen férfival randizzak – bár el kell ismernem, hogy jól esett az egómnak.

   Az év fénypontja volt, hogy elutasítottam.

   Hat hónappal később meghívott vendégként előadott egy franciaországi konferencián, amelyen én is részt vettem. Továbbra is dühített a túlzott magabiztossága, de ezúttal meglepően vonzónak és szellemesnek találtam. Amikor rám nézett, a torkomban dobogott a szívem. Nem, nem szabad!

   Ez az ember egy nőcsábász dögös öltönyben, én pedig egy özvegy vagyok, akinek van három nehezen kezelhető fia. Csak legyen vége ennek a konferenciának!

   Mert mindenki tudja: Tristan Miles mindig megkapja, amit akar – és most engem akar.

Maxim, 2023

Eredeti cím: The Takeover, 2020

Megrendelhető      Beleolvasó 

   Kicsit több mint fél évvel a Miles fivérek sorozat első része után (A szédítő), a Maxim Kiadó máris megörvendeztette a zsáner kedvelőit a következő könyvvel is. Szeretjük, amikor nem kell éveket várni arra, hogy egy sorozat folytatása magyar nyelven is megjelenjen.

   Vegyes érzéseim vannak a történettel kapcsolatban, mert ezt könyvet a szerző pornósabbra vette az előzőhöz képest. Bármennyire is szeretném szebben megfogalmazni, nem tudom, mert ebben a történetben oroszlánszerepe van a szexnek, minden részletében leírva. Tudom, hogy vannak akik kifejezettem rajonganak az ilyen történetekért, nekem ez már túl sok volt. Nincs semmi bajom a szexszel, de azt csinálni kell, nem szórakoztató irodalmat olvasni róla.

   A másik dolog, ami miatt fenntartásaim vannak, az a két főhős személye. Amikor tavaly decemberben az első könyvről írtam, azt mondtam hogy Tristan (jelen rész főhőse), aki epizódikusan megjelent a történetben, klasszisokkal normálisabb fickó, mint Jim/James. S nagyobbat nem is tévedhettem volna, hiszen most alkalmam volt jobban megismerni, és Tristan minden, amit egy férfiben visszataszítónak találok. Nincs azzal semmi baj, ha gazdag, jóképű és magabiztos (bár lassan ez is csak egy klisé), akkor, ha ez nem lép túl bizonyos határokat. Tristan Miles viszont minden határt túllép: ő a Teremtés Koronája – így nagybetűvel. Ó, említettem már, hogy a farka mérete már anatómiai abszurditás? (Kívánom minden szerzőnek, aki ilyen méretű péniszekről álmodozik, hogy legalább egyszer legyen dolga jó keményen egy ilyen mérettel)

   S akkor beszéljünk a női főhősről is: Claire Anderson, a kis Anderson médiavállalat vezére, özvegyasszony, három fiú édesanyja, néhány évvel idősebb a főhősnél. És betegesen ragaszkodik volt férje emlékéhez még öt évvel a halála után is. Annyira, hogy ennek a kitartó gyásznak a hatására rossz döntéseket hoz, s a cég állandóan a csőd szélén egyensúlyoz. Antipatikus volt. Értem én, hogy ott volt férjével a nagy, tökéletes szerelem és fáj a veszteség, de öt évvel később az ember már rég összeszedte magát, mert az élet nem áll meg.

   Ez a két, számomra rém visszataszító ember, akkor találkozik össze, mikor Tristan fel akarja vásárolni az Anderson vállalatot. És itt kezdődik a hosszas húza-vona közöttük, ami egy franciaországi konferencián testiséggé is materializálódik. S ami Franciaországban történik, az ott is marad, csakhogy Tristan ennél többet akar majd, s itt kezdődnek a bonyodalmak.

   S apropó konferencia, megosztanám kedvenc idézetem:

   “– Tudod, hogy nem értek én a motivációs dumákhoz. – Felállok, és nekilátok elpakolni a dossziékat. – Akkora hülyeségeket mondanak, hogy új szintre emelik a baromságot.”

   Ennyi negatívum után azt gondolná az ember lánya, hogy nem szerettem a könyvet, ami nem igaz. Sok dolog volt benne, amit igenis kedveltem. Például azt, hogy ez egy hosszabb időintervallumot felölelő történet, nem olyan két hét alatt egymásba szeretünk, kicsit nyavalygunk némi lelki mizéria miatt, s boldogan élünk, míg meg nem halunk. S ezek után lelkesen beszélünk jellemfejlődésről is, mert milyen nagy utat tettek meg a szereplők az alatt a két hét alatt. Igen, mindenki tudja, hogy mi lesz a vége, de odáig el kellett jutni, s az odavezető út nem volt egyszerű és bonyodalommentes. És van jellemfejlődés is, mert Tristan idővel a Teremtés Koronájából aggodó családapává válik, úgy, hogy még észre sem veszi.

   Azt is kedveltem, hogy már-már szinte beteges humora van. Komolyan mondom, hogy sokszor fülig érő vigyorral olvastam. Ott vannak például az Anderson család háziállatai: Vau, a kutya és Muff, a macska, akit Tristan előszeretettel Muffmacskának nevez. Ha valaki nem lenne járatos a szlengben, muff az célzás a női nemi szervre. És Muffmacska megéri a pénzét! Ami pedig Claire gyermekeit illeti, ők egyszerűen imádni valók és nem könnyítették meg Tristan dolgát egy kicsit sem.

   Annak ellenére, hogy a főhősöket ki nem állhattam, én jól szórakoztam ezen a történeten. Ha az ember túlnéz a rengeteg explicít szexen, ez a történet annyi mindenről szól: családról, előítéletekről, fel nem dolgozott gyászról, újrakezdésről, és természetesen szerelemről.

A sorozat első részéről itt olvashatsz: A szédítő

   A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok ahhoz, hogy könnyedén megválaszoljátok a kérdéseinket. Minden állomáson írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába a választ!

   Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a Rafflecopter dobozban megadott válaszokat pedig sajnos utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, ezután 72 órán belül kérünk visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A múlt hónapban hányszor hívta Tristan telefonon Claire-t?

a Rafflecopter giveaway

07.18 - Kelly&Lupi olvas

07.20 - Veronika’s Reader Feeder

07.22 - Betonka szerint a világ…

T. L. Swan – A szédítő

Miles High Club 1

   A Maxim Könyvkiadó jelentette meg T.L. Swan A Miles fivérek sorozatának első részét, A szédítő címmel. Egyéjszakás kalandjuk után egy évvel munkatársként találkozik újra Emily és Jim, persze a kínos beosztott kontra nagyfőnök felállásban. Az emlékezetes éjszakát egyikük sem felejtette el, a szenvedélyük egymás iránt tagadhatatlan, de a szerelmi csatározások mellett a Miles Média birodalom hírnevét is meg kell védeniük. Ha szerencsés vagy, a játékunk során megnyerheted a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

   Egy Londonból New Yorkba tartó repülőjáraton felraktak az első osztályra. Az étel, a kiszolgálás és a pezsgő kifogástalan volt. A mellettem ülő kék szemű férfi pedig még ennél is jobb. Intelligens volt és kifinomult. Beszélgettünk és nevettünk, aztán történt valami különleges. A sors átvette az irányítást, az utat váratlanul megszakították, és a gépnek másik városban kellett landolnia, ahol egy éjszakát vesztegelt.

   Újratervezés. Volt egy őrülten szenvedélyes éjszakánk Bostonban. Egy ilyen éjszakát egyetlen nő sem felejthet el. Mindez tizenkét hónapja történt, és azóta semmit nem hallottam róla. New Yorkba költöztem, álmaim munkahelyén, a Miles Mediánál lett állásom. El tudjátok képzelni, mennyire meglepődtem, amikor a cégvezető irodájába lépve a hatalmas mahagóni íróasztal mögül egy ismerős, pajkos szempár nézett vissza rám? Egy emlékezetes éjszaka, amely nem tud puszta emlék maradni. TL Swan perzselően érzéki és botrányos romantikus regénye.

   Maxim, 2022

   Eredeti cím: The Stopover, 2019

   Megrendelhető       Beleolvasó 

   Új szerző, új sorozat a Maxim Kiadó Passion kategóriájában, ami azt jelenti, hogy az erotikus irodalom kedvelői egy újabb könyv miatt lekesedhetnek. T. L. Swan neve teljesen ismeretlen volt a számomra, bár ez nem nagy csoda, hiszen rengeteg olyan író van, akiről még sosem hallottam.

   A szédítő a szerző Miles testvérek sorozatának indítókötete, s ha már a sorozat neve került szóba, elmondanám, hogy a magyar elnevezés fényévnyire van az angol Miles High Clubtól. Ha valaki még nem tudná mit is takar a Miles High Club elnevezés, elárulom: azokat a személyeket foglalja magába, akik repülőben szexeltek. De mivel a sorozat négy részes, és a Miles testvérek négyen vannak, a magyar sorozatcím sem annyira elrugaszkodott.

   A történet hősnője Emily, egy fiatal nő, aki exének esküvőjéről repülne Londonból New Yorkba, egyenesen egy állásintejúra. Nem értem ezeket a bizarr helyzeteket, amikor valaki a fél világot keresztülutazza csak azért, hogy az ex esküvőjén feszengjen, még akkor sem, ha a szakítás után jó maradt a viszony. Egy repülőteri incidens miatt a hősnőt átköltöztetik az első osztályra (a szerencse kegyeltjei első osztályra kerülnek, nekem meg a csomagjaim hagyják el), és a jegye a szexi, sármos Jim mellé szól. A hosszú repülőút tömény flörttel telik, és az időjárás viszontagságai miatt kényetelenek egy éjszakát Bostonban tölteni. Együtt. A felejthetetlen szexuális élmény után reggel jön a hideg zuhany, hiszen Jim egyszerűen elköszön, anélkül, hogy a lány telefonszámát elkérte volna. S mint kiderült, míg Emilynek ez az első egyéjszakás kalandja, Jimnek pedig ez bevett szokása.

   A cselekmény akkor bonyolódik, amikor egy évvel később Emily megkapja az áhított munkát a Miles médiacsoportnál New Yorkban, s a nagyvezéri székben ki más ül, mint Jim. Csakhogy ez a Jim már nem az egy évvel korábban megismert férfi, ő Jameson Miles, a médiamogul. És úgy is viselkedik.

   Innentől kezdve a történet két dologra fókuszál: az egyik Jameson/Jim és Emily kapcsolata – mert természetesen újra összejönnek, annak ellenére, hogy mindketten tudják, hogy ez senkinek nem tesz jót –, és a másik szál a cégnél felmerülő rendellenességek, hiszen a belső körből valaki lopkodja a cég anyagait, melyet a konkurens médiacégnek ad át, és ők jelentetik meg, lekörözve a Miles médiát. Ennek a kinyomozásába folyik bele Emily is saját munkája mellett.

   Milyenek voltak a szereplők? Kétségkívül működött közöttük a kémia, mert rengeteg lepedőszaggató jelentet olvashattam, tehát az erotika kedvelői elégedettek lesznek. Nem mondanám, hogy nagyon kedveltem a főhősöket. Emily a tipikus szerény anyagi körülményekből származó hősnő, tengernyi jóindulattal és bizalommal, ami erősen feszegeti a naivitás határait. Jameson/Jim pedig... nos ő két különböző arcát mutatta. Jim, a szexis lepedőművész és Jameson a szemét főnök, aki a végtelenségig játsza az akarom-nem akarom játékát, erőszakos, parancsolgató, akaratos és nem igazán van kapcsolata a valósággal, ha az nem a cég ügyeihez kapcsolódik. Igazándiból egyikük sem érzi jól magát a másik világában, mert Emily feszeng a gazdag milliőben, Jameson meg egyszerűen nevetséges, amikor Emily az egyszerű emberek világát próbálja megmutatni neki egy sátorozás alkalmával. Viszont kétségtelenül szórakoztató, amikor próbál visszakerülni Emily kegyeibe. Igazándiból a két főhős interakciója szinte az egész könyvben két dologra redukálódik: vagy vitatkoznak, vagy szexelnek. Emily Jimbe szerelmes, Jim az etalon, akihez hozzá fogható nincs is a földön. Jameson viszont nem tud Jim lenni, és őszintén szólva nem is akar, de a lányt sem tudja elengedni.

   A történet során epizódikusan megjelenik a Miles-kvartett további három tagja is, tehát a folytatásokban nem lesznek teljesen ismeretlenek a férfi főszereplők, különösen Tristan, mert ő már ebben a részben is jelentősebb szerepet kapott. Ahogy láttam, ő klasszisokkal normálisabb fickó, mint a bátyja, kiváncsi vagyok a történetére.

   Teljesen személyes ízlés kérdése, hogy ez a történet tetszeni fog, vagy sem. Nekem kicsit sok volt az erotika, s nem azért mert prűd lennék, hanem mert olyan szituációk torollottak vad szexbe, amit a józan ész szerint inkább két pofonnal kellett volna elintézni, hátha helyrezökken Jim/Jameson gondolkodásmódja. Egy idő után szerző inkább a párosra fókuszált, a vállalati konfliktus megoldása már vicc számba ment, annyira összecsapott lett. De van happy end és ez a fontos, nem?

   Sokak örömére egyre bővül a Maxim Kiadó Passion válogatásának kínálata. Most a már korábban megjelent regényekkel játszunk, minden állomáson találtok egy kedvcsináló fülszöveg részletet, annyi a feladat, hogy találjátok ki, melyik regényhez tartoznak, és írjátok bele a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

   Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a Rafflecopter dobozban megadott válaszokat pedig sajnos utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, ezután 72 órán belül kérünk visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

   "A ​tested lecsupaszítása tulajdonképpen egyszerű – de ha a lelkedet is le kell mezteleníteni valaki előtt, az mindent megváltoztat.

   Glenna O’Donald a legkevésbé sem számított arra, hogy egy pakli kártyát talál a temetőben.

   Ráadásul nem is akármilyen kártyákról beszélünk, hanem olyanokról, amelyek mindegyike valamilyen pikáns szexkalandra csábít. Glenna kutatási asszisztensként túlságosan józanul éli mindennapjait, de a kártyák segítségével most szeretné elkezdeni saját kísérletét."

a Rafflecopter giveaway

12.05 - Kelly&Lupi olvas

12.07 - Betonka szerint a világ…

12.09 - Veronika’s Reader Feeder

Melissa Foster – Végre az enyém

Harmony Pointe 1

   Egy férfi, egy nő és egy teraszon hagyott kisbaba. Érdekel a téma? Minket igen! Kövesd bloggereinket turnéjukon, és ha a szerencse is melléd áll, tiéd lehet a Kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

   A Sugar Lake-könyvek New York Times bestsellerszerzője, Melissa Foster egy élvezetes új sorozattal érkezik. Két jó barát, egy baba, szóval egy instant család és egy meglepő szerelem története ez.

   Ben Dalton mindennel kapcsolatban őszinte, kivéve a szívügyeket. Örök idők óta szerelmes legjobb barátjába, a pimasz, nagyszájú, okos Aurelia Starkba. Ben azonban mindig túl sokat tervezget, és az időzítés sosem volt az erőssége. Amikor végre eldönti, hogy lépne az ügyben, Aurelia közli, hogy másik városba költözik – ami felér egy ütéssel.

   Aurelia imádja új életét az elbűvölő városkában, Harmony Pointe-ban. Jó a lakása, saját könyvesboltja van, és ami a legjobb, a bűnösen dögös, elköteleződésfóbiás barátja, akibe évek óta bele volt zúgva, már nem egy köpésnyire van tőle. Talán végre túlteheti magát a viszonzatlan szerelmen, amit érzett, és továbbléphet.

   De aztán amikor Ben egy nap egy kisbabát talál a tornácán – egy kisbabát, aki feltehetőleg az övé –, Aurelia ott lesz mellette, hogy támogassa. Egyikük sem tud semmit a babákról, de hát mi lehet olyan nehéz? Ben és Aurelia hirtelen belekerülnek egy világba, mely tele van szeretettel, nevetéssel, a baba anyjának felkutatásával, és még a végén a boldogan, amíg meg nem is a képbe kerülhet… csak épp nem úgy, ahogyan bármelyikük is várná.

   Maxim Kiadó, 2020

   Eredeti cím: Call Her Mine, 2019

   Megrendelhető 

  Új szerzővel ismerkedhettem meg a Maxim Kiadó jóvoltából. Melissa Foster neve teljesen ismeretlen volt a számomra, angolul sem olvastam tőle semmit, magyarul pedig végképp nem, hiszen ez a szerző első magyar nyelven megjelenő könyve.

   A Végre az enyém (eredetiben Call Her Mine) a Harmony Pointe nevű sorozat indítókötete, mely sorozat pillanatnyilag három részből áll – hogy még hány rész fogja ezeket követni, fogalmam sincs, nem jártam utána, és ha be kellene sorolnom valahová, akkor romatikus-erotikus new adulthoz tenném. Igen, van benne erotika, de nem abból a fajtából, ami már a pornográfia határait feszegetné.

   Történet rém egyszerű, s még csak eredetinek sem mondható, mert számtalan olyan könyv létezik a szórakoztató irodalomban, ahol a főszereplő férfi és nő (vagy lány és fiú) a legjobb barátok, miközben titokban egymásért epekednek. Bár azt mondják a nálam okosabbak, hogy férfi és nő között soha nem lehet csak barátság, ott mindig közbeszólnak az érzelmek, vagy azok hiányában a szexuális vágy.

   A szereplők sem szokatlanok: Aurelia – vagy Rels, Relsy, ahogy barátja szólítja –, egyszerű kisvárosi lány, aki elunja hogy mesziről imádja gyerekkori barátját, hogy pattanjon valahányszor annak szüksége van rá. Gondol egy merészet és a szomszédos városkába költözik, ahol könyvesboltot készül nyitni. Csakhogy nem bír ellenállni, amikor barátja ismét segitségét kéri és lényegében akár el se költözött volna, mert állandóan Ben Daltonnal együtt lebzsel.

   Ben Dalton – a történet férfi főhőse – kicsit ellentmondásos személyiség. Az a fajta ember, akinek nem szállt el az agya attól, hogy milliomos lett, továbbra is a helyes szomszéd fiú szerepében tetszeleg, nincsenek költséges hóbortjai, faksznijai. Viszont egyéjszakás kalandokban utazik. S bár többször is elhatározza, hogy lépni fog Aurélia irányába, az időzítés sosem volt jó, vagy nem volt kellő kurázsi benne, hogy megvallja érzéseit. De ezek az érzések nem akadályozzák meg abban, hogy a következő nőt levadássza. Egészen addig, míg egy reggelen a tornácon egy kisbabát találnak, akinek a jelek szerint Ben lenne az apja. Ez még akár vicces is lenne, ha nem két minden tapasztalatot nélkülőző emberre maradna egy alig néhány hetes kislány. Ben cukifiú ázsiója nálam nagyot esett, amikor kiderült, hogy több nő is szóba jöhet, mint potenciális anya, amennyiben ténylegesen ő a kislány apja.

   Nagyon élveztem a kisbabás jelenteket, annak ellenére, hogy az egész kisbaba-ügyet hatásvadásznak tartottam. Aki már húzamosabb időt eltöltött egy újszülöttel, annak már van némi fogalma arról az idétlenkedésről, amit a két teljesen tanácstalan és tapasztalatlan főhős elművelt, miközben megpróbálták ellátni a kislányt.

   Zavaros érzéseim vannak az anya megjelenésével kapcsolatban is. Rendben van, hogy mégiscsak látni akarja lányát, de a motiváció, amiért egy szinte ismeretlen férfi küszöbén hagyta gyermekét – mert azért egy egyéjszakás kalandot nem lehet ismeretségnek nevezni – zavarba hoz. Egyrészt megértem miért tette, másrészt ez a motiváció egy újabb hatásvadász megoldás volt, a drámát fokozandó.

   Két dolog zavart a történetben, illetve több is, de ez a kettő nagyon. Először is nyilvánvaló volt, hogy ez a történet kapcsolódik a szerző egy másik sorozatához, minek következtében hiányérzetem volt. Célzások történtek olyan dolgokra, amik abban a sorozatban történtek, megjelentek itt is annak a sorozatnak a szereplői is, én pedig kapkodtam a fejem, hogy miről is van szó tulajdonképpen? A másik dolog pedig az, hogy miután távolról évekig nyálaztak egymásért és semmit nem tettek azért, hogy tisztázzák a helyzetüket, a történetben nagyon hamar összejönnek. Az én ízlésemnek túl hamar történt meg ez.

   Zárásnak valami nagyon okosat kellene írnom, ami összefoglalja mindazt, amit erről a történetről gondolok. Ez most nem fog összejönni, mert magam sem tudom mit gondoljak róla. Néhol vicces, máshol hatásvadász módon drámai, előfordult az is, hogy a szereplők idegesítettek, időnként a mellékszereplők érdekesebbek voltak, mint maguk a főhősök. Azt mindenesetre pontoztam, hogy nem E/1-ben íródott a történet, és nincs váltott szemszög: megúsztam kevesebb lelki mizériával. Majd mindenki elolvassa és kialakítja a saját véleményét az egész sztoriról, mert nem vagyunk egyformák. A folytatásokkal – ha lesznek – azért megpróbálkozom majd.

Ben és Aurelia története a Maxim Kiadó Passion válogatásában jelent meg, ezért nyereményjátékunk is ehhez kapcsolódik. A turné minden állomásán egy-egy olyan páros nevét találjátok, melyek a Kiadó valamelyik Passion válogatásban megjelent könyvének főszereplői. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok ennek a könyvnek a címét és szerzőjének nevét.

Figyelem! A beírt válaszokon már nem lehet változtatni. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére a megküldött értesítő levélre válaszolni. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

Rian Sutter és Pierce Whitfield 

a Rafflecopter giveaway

02.06 - Betonka szerint a világ...

02.08 - Kelly és Lupi olvas

02.10 - Dreamworld

02.12 - Hagyjatok! Olvasok!

Blanka Lipińska – 365 nap

   365 nap 1 

   A botrányos NETFLIX sikerfilm alapjául szolgáló regény. 

   Egy fiatal nő egy vonzó és kegyetlen maffiafőnök áldozatául esik, aki miután elrabolja, egy évet ad neki, hogy beleszeressen. 

   Az erotikus jelenetekkel tarkított romantikus regény Lengyelországban több mint félmillió példányban fogyott alig pár hónap alatt, a film pedig majdnem minden országban vezette a NETFLIX nézettségi TOP listáját. 

   18 év alatt nem ajánlott, erősen erotikus tartalom! 

   Művelt Nép, 2020 

   Eredeti cím: 365 dni, 2018 

   Isten hozott a lengyel írott pornográfia világában! Amennyiben érzékenyebb lelkű vagy, netán rajongsz a hasonló zsánerű szórakoztató irodalom iránt, akkor nyugodtan zárd be ezt a bejegyzést, és olvass mást, mert ez sem szép, sem finomkodó nem lesz. 

   Szeretném előrebocsátani, hogy nem láttam a Netflixen forgalmazott adaptációt, soha nem is állt szándékomban megnézni, soha nem is fogom. Az, hogy a bejegyzésben a filmből származó fotók szerepelnek egyszerű keresés eredménye, ugyanis a bejegyzés megírása előtt utánanéztem néhány dolognak, s ez azt is eredményezte, hogy fájdalommal vettem tudomásul a tényt, mi szerint a szerző volt olyan kedves és saját magát is szereposztotta egy epizódikus megjelenésre. Lassan elindul a személyi kultusz útján, amikor minden csak róla szól, olyan Woody Allen módon – írta, rendezte, főszerepben, s lehetőleg a producer is. 

   Pontosan tudtam, hogy ez egy túlnyomóan erotikus könyv lesz, s az egyetlen ok, amiért kézbe vettem az, hogy egy általam nagyra becsült személy megnézte a már említett filmes adaptációt, és azt mondta, hogy olyan, mint a „szürke”, talán egy fokkal jobb. A filmmel szemben én mindig a könyvet választom, tehát kivártam a magyar nyelvű megjelenést, mivel azoknak a népes táborát gyarapítom, akik nem értenek lengyelül. 

   Azt is elmondanám, hogy aki nem tud lengyelül és nem ismeri az eredeti szöveget, az ne fikázza a magyar fordítást – xarból aranyat még senkinek nem sikerült csinálnia –, mert elképzelhető, hogy Lipińska kisasszonynak nem erőssége a fogalmazás, és csupán egy újabb tehetős és unatkozó nőszemély, aki írói álmokat dédelget, és aki úgy gondolja, hogy lengyel közegbe átültetve E.L. James híres-hírhedt Szürkéjét némi maffiás akcióval felturbózva, megalkotta a kortárs lengyel irodalom páratlan irományát. Ez a „ne fikázzunk” természetesen nem vonalkozik a helyesírási, szerkesztési hibákra, de ezen már nem csodálkozom, az ilyesmire nem igazán szoktak adni a könyv magyar variánsának kiadói. 

   Mint már jeleztem, pontosan tudtam, hogy ez egy tömény erotikára kihegyezett valami lesz, mint ahogy a mostanság agyonhype-olt dolgok túlnyomó többsége, tehát nem is fogok kitérni arra, hogy mennyire erotikus (nagyon), bár a történetben volt néhány olyan dolog, amit nyilvánvalóan a „szürkéből” koppintott (nem is kevés), valamint néhány anatómiailag lehetetlen pozíció. Annyira nem érdekel ez az egész történet, hogy most szó szerint beidézek egy ilyent, de megemlíteném azt a jelenetet, amikor a hős háttal ráült a hősnőre (talán a csípőjére vagy a combjaira), majd fél kézzel annak mindkét kezét a feje fölé szorította, hogy a másik kezével más jellegű akcióba kezdjen. Szívesen megnéztem volna hogyan kivitelezi ezt a produkciót. 

   De hagyjuk az erotikát – jesszusom, bárcsak erotika lenne, de ez erőfitogtató dugás – és beszéljünk egy kicsit arról, amit a szerző a tulajdonképpeni cselekménynek szán. Ez egy váltott szemszögben írt történet, tehát mindkét főhős mondja a magáét. Van egy főhősünk, aki fiatal kora ellenére az olasz maffia egyik családjának a feje, tehát megilleti őt a Don cím. Ő Massimo Toricelli, az a fajta pasi, aki a nőket használati cikk-ként kezeli, kegyetlen, önző és pont lexarja mit gondolnak mások, kit tesz tönkre, addig, amíg nála a szekér halad. Bár szeret magáról úgy nyilatkozni, hogy apjánál különb, és a „család” biznisze majdnem legális, ennek semmi jelét nem láttam a történetben. Vendéglői, hotelei, klubjai, kuplerája van, s még ki tudja mije, habozás nélkül öl, ha érdeke úgy kívánja. Nos, ezt a Don Massimót egy nap utolérte a végzete, valamint néhány golyó, s kómában lebegve egy ismeretlen nőről fantáziált, mely fantáziát később a rögeszméig vitte. S mit ad a fikció ördöge, egy nap a repülőtéren meg is pillantja álmai nőjét hús-vér formában, majd rövid úton el is raboltatja, 365 napot adva neki, hogy beleszeressen (innen a könyv címe). Amennyiben ez nem történik meg, akkor az egy év elteltével szabadon elengedi a nőt, aki mehet szeme világába. 

   Zárójelként megjegyezném, hogy a könyv cselekménye olyan három-négy hónapot ölel fel, tehát nagyon messze vagyunk a címben beharangozott 365 naptól, de ez senkit ne tévesszen meg, mert Lipińska kisasszony (aki foglalkozását tekintve kozmetológus) volt olyan kedves, és még írt két könyvet ennek a folytatásába, hogy számtanilag rendben legyünk. 

   S akkor elérkeztünk a női főhőshöz, aki a Laura Biel nevet viseli. Eddig azt gondoltam, hogy a legostobább hősnő cím Anastasia Steele-t illeti meg (bár egyesek szerint az Alkonyat Bellája is versenybe szállhat – én azt a sorozatot nem olvastam, tehát nem nyilatkozom), de ez a nő símán viszi a pálmát. A tökéletesnek leírt nő, aki tulajdonképpen egy elkényeztetett, ostoba kis plázacica, gyorsan beleun minden munkájába, bár nem igazán lehet tudni, hogy mi is volt tulajdonképpen a munkája, mert a hotelszakmától kezdve a rendezvényszervezésig, belső építészetig, divattanácsadásig mindent kipróbált, történet kezdetén pedig épp kitartott nő, és tehetős pasijával, valamint annak barátaival érkezik Szicíliába nyaralni. 

   Nos, Lauráról néhány dolgot tudni kell. Első sorban azt, hogy szexuális igényei az eget verik és ennek az igényének tehetős pasija nem felel meg. Azt is tudni kell, hogy valamilyen rejtélyes szívbetegségben szenved, mert a történet során többször is csak egyet gondol és elájul, de ennek ellenére úgy dönti magába az italt, mint más a vizet.. Ezen kívül a „fogságban” töltött idejét alvással, luxuscikkek vásárlásával, valamint szexeléssel tölti. Az a fajta ostoba nő, aki nem a szabaduláson töri a fejét, hanem provokál, a tükör előtt billegeti magát és megjátsza az elérhetetlent, miközben szexről fantáziál. S lengess meg előtte egy hitelkártyát, amiből luxuscuccok iránti imádatát kiélheti, s akkor már minden rendben is van. Hamis erkölcsi érzéke van, ugyanis felnőtt nő létére – Laura 30 éves – a kialakult helyzetről össze-vissza hazudozik anyjának, mert ugye mit szól majd a mama, hogy ő hirtelenjében egy idegen pasival kavar. Mellesleg a mamának, csak addig volt ezzel gondja, míg rá nem jött milyen tehetős Massimo, utána már minden rendben volt, s ez a szemléletváltás mindössze öt percet vett igénybe. Laura többször is kijelentette, hogy ő dolgozni szeretne, mert nem szereti a semmittevést, de ennek ellentmond minden, ami a cselekmény során történik: ő csak a parádézásnak és a szexnek él. A hirtelen look-váltása, pedig arra enged következtetni, hogy valahol a történet közpén Lipińska kisasszony még jobban a maga képére akarta formálni hősnőjét, amikor a hosszú, barna hajú Laura átmegy rövid szőkébe, ahhoz hasonlatosba, amilyen megalkotója, amikor a sajtó fotóin pucsít. 

   A történet nem lett volna teljes, ha a hősnőnek nincs egy legjobb barátnője, aki legalább annyira szexéhes, mint ő, s ha nem tűnik fel a cselekmény során az exei közül kettő is, hogy teljen a papír s fokozzuk a feszültséget. Természetesen ez a feszültségkeltés a főhős részéről sem hiányozhat, mert színre lép a rivális család bombázója is, aki a fickó hallgatólagos jövendőbelije. Az egyetlen szimpatikus mellékszereplő Don Massimo féltestvére, Domenico volt, akiről a divat iránt érzett imádata miatt eleinte azt hittem, hogy látens meleg – ami ugye nem jött volna ki jól egy maffia-családban –, de ez volt az egyetlen váratlan csavar a történetben: Domeniconak divattervező barátnője van. 

   A cselekmény zsúfolt, tele felesleges epizódokkal, nyelvezete trágár. És függővéges, de nem hiszem, hogy érdekelt leszek a folytatásokban, amik vagy jönnek majd, vagy nem, tekintve a könyv kiadóját. Olyan volt, mintha E.L. James  sokrészes "szürkéjét" olvastam volna összekombinálva Borsa Brown Maffia-trilógiájával, átültetve félig-meddig lengyel környezetbe. A cselekménynek alig nevezhető történések csupán az erotika silány körítését szolgálták.

   Ha kedveled az olyan történeteket, ahol elkényeztetett, ostoba plázacicákat megaláznak és a használati cikk szintjére alacsonyítanak, az erőszak határait feszegető tömény szexet, akkor ez a te könyved. Az biztos, hogy én többé soha az életben semmit a kezembe nem veszek, amin ennek a nőnek a neve szerepel, mert ez mindennek, amit eddig olvastam, a legalja volt. De nem vagyunk egyformák... 

Penelope Bloom – Megkapnám

   Bekapnám 4 (Objects of Attraction) 4

   A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Penelope Bloom Objects of Attraction sorozatának negyedik része a Passion válogatás keretein belül. Vajon hogyan vélekedik a Blogturné Klub négy bloggere a His Package - Megkapnám regényről? Kövesd a blogturné állomásait és a játékunk megfejtéséért cserébe esélyes lehetsz megnyerni a regény egy példányát.

   A ​csomagja belecsusszant a ládámba. 

   Csillapodj, te perverz! A postaládámba. 

   Ja, és hogy kinek a csomagja? Persze ki másé, mint a dögös szomszédomé. 

   Most mondanám, hogy a francba… De őszintén: rég csusszant már bele bármi is a ládámba. 

   És bár ha választanom kéne, hogy kinek az életét mentsék meg, tízből kilencszer inkább egy macskát választanék, mint egy embert, de ez a pasi másnak tűnt. A folyosó túloldalán lévő lakásban élt, az a tipikus zárkózott, szép cipős típus volt, akinek olyan az illata, mintha egy Calvin Klein-reklámból lépett volna ki, és tuti fogselymezett is. A lényeg, hogy teljesen nyilvánvalóan ura volt az életének. Ő volt Mr. Tökéletes, és ha engem kérdezel, le kellene szállnia a magasból közénk. Vagy csak belém. A hosszú, vastag… Itt inkább abbahagyom ezt a gondolatot. 

   Miután megtaláltam azt a csomagot, egészen véletlenül valahogyan kinyílt, és hát nem volt más választásom, mint belenézni. Kiderült, hogy Mr. Tökéletes mégsem annyira tökéletes, ugyanis rejteget valamit. Ki gondolta volna? 

   Segítek: én gondoltam. Vagyis reméltem. És borzasztóan élveztem minden egyes másodpercét annak, ami ezután következett. Még a vibrátoraim társaságánál is jobban. Bár ez talán nem meglepő.

   Maxim, 2020

   Eredeti cím: His Package, 2018

   Megrendelhető        Beleolvasó

   Negyedik részéhez érkezett Penelope Bloom Bekapnám nevű sorozata – angol eredetiben Objects of Attraction –, és el kell mondanom, hogy nem igazán értem az ilyen nagyon kreatív könyv- és/vagy sorozatcím fordításokat, mert nem tudom hol benne a ráció a figyelemfelkeltésen túl. S akik követik a Moly eseményeit, azok tudják, hogy ez a figyelem nem mindig hozza meg a kívánt hatást, mert a sorozat első részét szétszedték, lehúzták, sárba tiporták jóval a megjelenés előtt a cím és a fülszöveg alapján, pedig semmi pornográfiára hajazó akció nem volt magában a történetben a mostanság elvárt néhány erotikus jeleneten kívül. 

   Igen, ezek a történetek tartalmaznak erotikát, de mérsékelten, sőt más kiadványokhoz képest akár szűziesnek is lehet nevezni őket. Igazándiból még erotikusnak sem igazán nevezném őket, hanem inkább sikamlósnak. Történik célozgatás, erotikus felhangú flörtölés, de akció az nagyon mérsékelten. 

   Mint jeleztem, ez a sorozat negyedik része, angol nyelven még kettő hátra van, s ki tudja még mennyi lesz, hiszen a hatodik rész csupán az idén jelent meg. S annak ellenére, hogy egy sorozathoz tartozik, akár önállő kötetként is olvasható, bár a történet női főszereplője már jelentős szerepet kapott az előző részben is (Felfalnám), mint az aktuális hősnő legjobb barátnője – bár ő ezt a státuszt körme szakadtáig tagadta. Nem tagadom, nekem Lilith volt a kedvencem az előző részben is, mert annyira más volt, mint a romantikus-erotikus történetek tökéletesre fényezett hősnői. Szarkasztikus, negativista, kárörvendő, flegma, antiszociális és baromi jó szövege volt. Nagyon vártam ezt a könyvet, mert kiváncsi voltam mivel rukkol ki Lilith egy olyan történetben, aminek ő a hősnője. 

   Lilith-et jobban nem is lehetne jellemezni mint azzal, amit ő mond magáról, mindjárt a könyv kezdő soraiban: 

   “Mindig úgy gondolják, hogy nem vagyok túl „emberbarát”, bármit is jelentsen ez. Hát tudjátok, mit, seggfejek? Baromira emberbarát vagyok! Sok mindent szeretek az emberekben. Szeretem nézni, ahogy kissé peches dolgok történnek azokkal, akik megérdemlik. Szeretem kényelmetlen helyzetbe hozni az embereket. Csak mert nem úgy képzelem el a paradicsomot, hogy piknikkosárral a kezemben szökdécselek a legjobb barátnőmmel egy zöld mezőn, még nem vagyok pszichopata. Az, hogy valószínűleg előbb menteném meg egy macska életét, mint egy emberét… Hát, beismerem, talán kicsit közelebb kerülök ettől a pszichopata meghatározásához, de senki sem tökéletes. 

   Mindenkinek meg kellett találnia a maga örömét az életben. A bűnös élvezeteit. Az én örömömet véletlenül mások balszerencséje jelentette. Ezt talán kevésbé felkavaróan is ki lehetne fejezni… A legtöbb embert nem kedvelem, és élvezettel nézem a szenvedésüket? Hm, nem, ez sem jó. 

   Gyakorlatilag azt feltételezem, hogy mindenkire lesújt a rossz karma, és ha vagyok olyan szerencsés, hogy végignézhetem, amikor megtörténik, az csak bónusz. A pasi, aki az előbb munkába menet leöntötte kávéval a nyakkendőjét, valószínűleg néhány órája egyszerűen csak otthon magára hagyta az ártatlan golden retrieverét, aki csak egy kis hasvakarásra vágyott. Karma. A nő, akinek egy darab vécépapír lógott a cipősarkáról ebédszünet után, valószínűleg leszedte a keresztvizet egy szegény vevőszolgálatosról előző este egy nem működő kupon miatt. Még rosszabb, hogy a kupon valószínűleg azért nem működött, mert a nő – az emberek 90%-ához hasonlóan – nem vette a fáradságot, hogy elolvassa a részleteket a kártya hátoldalán. Bumm. A karma újra lesújt. 

   De van valami, amit még az univerzum nagy egyensúlyozásánál is jobban élvezek. Nem jövök könnyen izgalomba, és nem szokásom mosolyogni, de azt különösen élvezem, amikor arra várok, hogy a karma olyasvalakire csapjon le, aki kiakasztott.” 

   A főhősök találkozása banális: ugyanabban az épületben laknak, ugyanazon az emeleten és a postaládánál szoktak összefutni. Egy idő után Lilith keresi ezeket a futó találkozásokat, bár a pár szocializációja kimerül az egymás felé bólintásban, míg egy nap a postás összekeveri a csomagjaikat: Lilith-hez kerül a férfi csomagja, ami személyes iratokat tartalmaz – ugye mindenki tudja, hogy Lilith azonnal kibontja és kutakodik? –, a férfihez pedig Lilith rózsaszín csomagja, amiben egy méretes-véreres dildó van.  Így kezdődik a két főhős ismeretsége. 

   Nos, a tökéletes férfi (Liam) a Bob Smith nevet használja, a valóságban milliomos és rámenős, befolyásos mostohatestvére (Celia) elöl bújkál, aki valamiért fejébe vette, hogy a férfinek az ő ágyát kellene melegítenie. A nő egy sokkal idősebb politikus felesége, és aki semmitől nem riad vissza célja elérésében, sőt Liamet a tönkretétellel is megfenyegette, amennyiben az nem hódol be neki. Igazándiból nem értettem Liam finomkodó stílusát, hiszen ő maga is rövidre zárhatta volna a történetet – akkor nem született volna meg ez a könyv –, de amikor Lilith tudomására hozza az igazságot, a lánynál jobb partner nem is találhatna Celia végleges lerázására, hiszen Lilith lételeme az ehhez hasonló helyzetek minél alpáribb megoldása. És a partnerségtől a vágyig, majd a kölcsönös szerelemig rövid az út. 

   Mivel Lilith áll a történet központjában, többet lehet róla megtudni mint a korábbi részben: honnan jött, mi ellen lázad, miért lett olyan amilyen. Szeretném azt is elmondani, hogy a szerelem hatására Lilith megváltozik, kicsit kedvesebb lesz környezetéhez, kevésbé agresszív, de erről szó sincs. Ebből a történetből kimarad a jellemfejlődés, amin az olvasók nagy része szeret lovagolni. S mivel Lilith olyan különleges személyiség, a macskája sem lehet akármilyen, ugyanis a Roosvelt névre hallgató szőrzsák egy kevésbé ismert fajhoz tarozik: tacskómacska (vagy munchkin). Pont olyan mint a tacskó, csak macskában: hosszú test, rövid lábak.

   A történet most is E/1-ben íródott, természetesen váltott szemszögben, tehát Lilith és Liam meséli el hogyan is látták ők mindazt ami történt, bár egy rövid szösszenet erejéig Celia szemszögét is megismerhettem arról az akcióról, amikor a főhősök megfizetnek neki a szemétségéért. S epizódikusan most is feltűnnek a korábbi részek szereplői, különösen a Chambers ikrek (csak jelzem, hogy William egy szikrát sem változott) 

   Így a véleményezés vége fele illene valami nagyon okosat mondani/írni a történetről, de ez nem fog bekövetkezni, mert két dolog között ingadozom és az én olvasatomban mindkettő érvényes: 

   1. Bizarr, blőd történet, semmi meglepetés, semmi csavar, tele van túlzásokkal és hihetetlen epizódokkal, mint például a Celiával való végső leszámolás módja – bár, ha jobban utána gondolok szerénységem róvásán is van néhány naaaagyon vaskos poén. Vagy... 

   2. Figyelmen kívül hagyva az 1.-es pontban leírtakat, az ember lánya nyugisan hátradől, nem gondolkozik cselekmény kiszámíthatóságán, nem filózik jellemfejlődésen, bizarr epizódokon, hanem egyszerűen csak élvezi azt, ami történik és jókat vigyorog. Mert, ugye, ízlések és pofonok...  Ez a történet senki világát megrengeti nem fogja, de nem is ez a célja, hanem a szórakoztatás. 

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések: 

Bekapnám 

Megnyalnám 

Felfalnám 

   A sorozat rajongóinak kedvezünk a mostani játékkal! Minden állomáson betűket emelünk ki, amikből a sorozat egy-egy szereplőjének nevét tudjátok kirakni.

   Nincs más dolgotok, mint beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába a keresztneveket. 

   A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné Klub 

12.03 Betonka szerint a világ... 

12.05 Kelly és Lupi olvas 

12.07 Hagyjatok! Olvasok! - extra 

12.09 Dreamworld 

12.11 Hagyjatok! Olvasok!