E. K. Blair – Echo

Fekete Lótusz 2

Úgy mondják, amikor bosszút állsz, elveszíted az ártatlanságod egy darabját. Csakhogy én nem vagyok ártatlan. Ellopták az ártatlanságomat. Nagyon régen ragadták el tőlem, azzal az élettel együtt, amit élhettem volna. És vele a lelkemet, az álmokkal és reményekkel teli ártatlan szívemet, amellyel megszülettem. Odalett. Eltűnt. És még választásom sem volt. Gyászoltam azt az életet. Gyászoltam az esélyeket. Eddig. Most készen állok visszavenni azt, ami mindvégig engem illetett. De minden tervben ott rejlik egy végzetes hiba. Olykor ez nem más, mint a szív.

Művelt Nép, 2018

Eredeti mű: E. K. Blair – Echo, 2015

“Néha el kell buknunk ahhoz, hogy megtanuljuk, miképpen állhatunk talpra ismét. Néha fájdalmat kell okoznunk másoknak ahhoz, hogy felismerjük a saját hibáinkat, és felismerjük, hogy jobban kell bánnunk önmagunkkal.” *

Több mint egy év várakozás után végre kézbe vehettem a Fekete Lótusz sorozat második részét is, az Echot. Ugye, ez egy trilógia, az első része függővéges volt és engem bizony rendesen fúrdalt a kiváncsiság, hogy mi is történt tulajdonképpen, milyen irányban alakul majd a történet.

Az első részből már ismerősek a történet szereplői, a cselekmény továbbra is körülöttük bonyolódik, s annak ellenére, hogy néhányukat már erőszakos halállal kiiktatták, a síron túlról is okoznak meglepetéseket és befolyásolják a cselekmény irányát.

A történet központjában Nina/Elizabeth áll, aki bántalmazásban eltöltött gyermekkorát készül megtorolni azon, akit – információi szerint –  az élete rombadöléséért és őt ért sérelmekért felelősnek tart. Egészen beteg bosszút forral és látszólag minden a terv szerint halad, hogy kiiktassa Bennetet, a férjét. Ebben segítségére van mostohabátyja, Pike is, akivel együtt szenvedték végig a nevelőszülők atrocitásait, a terrort, a kínzásokat, a szexuális bántalmazást. Csakhogy a tervbe egy apró hiba csúszik: Nina/Elizabeth beleszeret a skót származású Declanba, akit eszközként használ a bosszúra, de a gépezetet már megállítani nem lehet és az első rész végére a veszteség nagyobb, mint amennyit elviselni képes.

A Bangről azt írtam megjelenésekor, hogy tökéletes példája a káoszelmélet pillangó effektusának. Erről az részről nem tudom mit mondhatnék, mert ha a Bang a kegyetlen bosszúról szólt, akkor ez a megbánást helyezi előtérbe és semmihez nem hasonlítható.

Nina/Elizabeth elégtételt vesz férjén, csakhogy ez a bosszú keserű és a következményei fájdalmasabbak, mint amiről valaha is álmodott volna, ez pedig további meggondolatlan cselekedetekre sarkallja.

Az előző könyv azzal ért véget, hogy Nina/Elizabeth és Pike, a mostohabátyja és cinkostársa, a férfi lakókocsijában vitatkozik és eldördül egy pisztoly, de nem is sejthetem kinek a kezében van a fegyver és ki felé irányítja. Az Echo innen folytatja, és aki azt hiszi, hogy az első rész történéseit nem lehet fokozni, az bizony nagy tévedésben van.

“– Mindenkinek vannak titkai (…) Mindenki hazudik, és mindenki végigcsalja az életét, hogy kielégítse önnön vágyait. Nem tennénk, ha rosszul érkeznénk magunkat miatta; azért tesszük, mert alapvető emberi jogunk a boldogságot keresni.” *

Az első részben azt is megtudtam, hogy miként, és főleg miért lett Elizabethből Nina, most azon van a sor, hogy Nina visszavedledjen Elizabethé, hogy megpróbálja újrakezdeni az életét, hogy vezekeljen az esztelen terve által okozott hibákért. Míg eddig egyidőben három férfival is folytatott szexuális kapcsolatot – Bennettel, a férjével, a bosszú miatt, Declannal szerelemből és Pike-kal azért, mert mindig is ő jelentette a biztonságot és a vígaszt –, most egyedül kell megbírkóznia az eseményekkel. Most nyíltan fel kell vállalnia a múltját és az igazságot. Ha az első könyv az Egyesült Államokban, nagyrészt Chicagóban játszódik, most ez a második Skóciába viszi az olvasót, Declan szülőhazájába.

Annak idején azt is elmondtam/leírtam, hogy ebben a történetben semmi sem az, aminek látszik. Ez erre a részre is érvényes. A szerző az embeli lét legsötétebb bugyraiba viszi el az olvasót, ahol a megtévesztés, a hazugságok, a kegyetlenség, az erőszak bármely fajtája napi szinten jelen van. S mikor azt hittem, hogy ennél lennebb már nem lehet menni, a szerző bebizonyította, hogy igenis lehet. A szereplők símán megtöltenének egy fegyházat és évekig munkát adnának egy pszichiátriai klínika teljes személyzetének.

Ez egy erotikus pszichothriller, tele váratlan fordulatokkal, szervezett bűnözéssel, pszichózisokkal, erőszakkal és egy őrült szerelemmel. Mivel szorosan kapcsolódik az előző rész történéseihez, nem olvasható önálló történetként, tehát aki nem olvasta még az első részt, ajánlatos azzal kezdeni.

A történet magábaszippantott, letehetetlen volt, egyetlen szuszra el is olvastam. A szerző most sem hazudtolta meg önmagát: durva függővéggel végződik, s nagyon remélem nem kell egy újabb évet várni a folytatásra. 

Erős idegzetű olvasóknak ajánlott… meg ízlések és pofonok…

* E. K. Blair – Echo, Művelt Nép, 2018

 A sorozat részei:

1. Bang

Művelt Nép, 2018

Bang

3. Hush - magyar nyelven még várat magára

 Hush

Pam Godwin - Vágyakra hangolva

„Mondhatod, hogy könnyűvérű vagyok. Talán igazad is van. Néha csinálok olyan dolgokat, amiket megbánok. Néha a férfiak csinálják ezt velem, kérdezés nélkül. Mi van nekem? A zene. Egy évem van hátra a középiskolából és van egy tervem. Egy céllal. Emeric Marceaux. Ő az, aki megmondja, mit akarok, átveszi az uralmat felettem, és vágyakra hangol. Amikor játékra parancsol, mindenemet neki adnám. Térdelek a büntetésért, remegek egy érintéséért. Mindent feladnék egy titkos közös pillanatért. Ő az én rögeszmém, a mesterem, a zeném. És a tanárom.”

Pam Godwin New York Times és USA Today bestseller szerző romantikus-erotikus regénye egy titkolt tanár-diák kapcsolatba repíti el az olvasót. Az első oldaltól lebilincsel…

Álomgyár, 2018

Eredeti mű: Pam Godwin – Dark Notes, 2016

“A KIADÓ ELŐSZAVA A MAGYAR KIADÁSHOZ

Egy kiadónak nemcsak feladata, hanem felelőssége is, hogy a szórakoztatás mellett megosztó és kényes témákat is felkaroljon. Mi a kiadónál fontosnak tartjuk, hogy érzékeny kérdésekre is felhívjuk a figyelmet, beszéljünk róluk.

A Vágyakra hangolva című könyvben a szerző egy megosztó témát dolgoz fel egy nehéz sorsú lányról, akit a tanára meghódít és hatalmába kerít. Ez akár velünk, rokonainkkal és barátainkkal is megtörténhet. Az áldozatok sokszor nem mernek megszólalni, és néha rajtunk is múlhat, hogy napvilágra kerüljön.

Figyeljünk és vigyázzunk egymásra!”

(Pam Godwin – Vágyakra hangolva, Álomgyár, 2018)

Nem állt szándékomban elolvasni ezt a történetet, csakhogy jött a sok pozitív visszajelzés, a szuperlatívuszok sokasága, hogy nem az aminek látszik. Hallgatnom kellett volna a megérzésemre, mert ez az, amire számítani lehet a fülszöveg elolvasása után: egy újabb olyan történet, ahol a férfinak büntetni kell, hogy a férfiasságát bizonyítsa, a nő meg vígan s dalolva megy bele, annak ellenére, hogy fogalma sincs a játék szabályairól. Az egyetlen különbség a több hasonló felállású könyvhöz képest az, hogy itt a történet pikantériáját a tanár-diák viszony adja meg.

E/1-ben megírt történet, váltott szemszög, tehát mindkét főhős gondolatait megismerhetjük. Szerencsére kiegészítik egymást, nem ismétlődnek a történések. Ennek ellenére kicsit elkapkodottnak, átgondolatlannak, erőltetettnek éreztem az egészet.

Renden van az, hogy titkolni kell egy tanár-diák viszonyt. Ilyent az oktatás semmilyen szintjén nem tűrnek el, ennek ellenére létezik. Ebben a történetben egy 17 éves végzős lány és 27 éves zongoratanára szeret egymásba, bár nem igazán tudnám szerelemnek nevezni mindazt ami közöttük történik.

Ugye itt van Ivory, a 17 éves félárva zongorazseni, az előkelő zenetanoda diákja annak ellenére, hogy szegény mint a templom egere. Mindenért prostituálja magát, amióta 13 éves korában bátyja barátja megerőszakolta. S a férfi teszi ezt azóta is folyamatosan, csakhogy Ivorynak senki nem hisz, amikor ezt szóvá teszi. Ivory a pozitív, önfeláldozó hős, aki egymaga fizeti a család számláit, nehogy már anyja és bátyja az utcára kerüljön, s teszi ezt abból a pénzből, amit a teste árulásából szerez. Még véletlenül sem választaná az egyenes utat, miután családjában senki nem hallgatja meg, nem fordul a hatóságokhoz, hanem a jobb jövőről álmodozik, ha majd bejut a még előkelőbb zeneakadémiára. Két pozitív dolog van az életében: Schubert, a macskája és a lepukkant zenebolt, ahol az idős tulaj jóvoltából nap mint nap gyakorolhat.

Az utolsó év megfosztja kedvenc zenetanárától és helyébe a fiatal Emericet hozza, akinek már távoznia kellett egy hasonló intézményből, mert szexuális viszonyt folytatott munkatársával. Ebben az iskolában is csak azért kapott állást, mert az igazgatónőnek szüksége volt családja befolyására, hogy fiát bejuttassa az előkelő zeneakadémiára. Mindenki tisztában van azzal, hogy Emericnek miért kellett előző munkahelyéről távozni. A férfinak lényegében nincs is szüksége arra, hogy dolgozzék, családja gazdag és tovább gazdagodik, és már az első órán kinézi magának a bögyös-faros Ivoryt, aki fizikailag koránál sokkal fejlettebb.

Hogy Ivory miért megy bele ebbe a kapcsolatba?  Nem nehéz kitalálni. Neki első sorban kell a tanári ajánlás a zeneakadémiára, nélküle labdába sem rúghat, még a felvételiig sem jutna el. És mert szeretethiánya van, mert arra vágyik, hogy valaki törődjön vele, valakinek fontos legyen. 

Mocskos játékokkal teli történet, s ki-ki eldönti majd hogyan viszonyul hozzá. Nekem csalódás volt, mert a szerző annyira a pár tagjaira koncentrált, hogy egyszerűen elhanyagolta a környezet éberségét, amikor szerinte a történet úgy kívánta meg. Mondhatnám úgy is, hogy mintha hülyéknek nézte volna a pár környezetét. Elképzelhető, hogy sikerül eltitkolni, hogy egy idő után egy házban laknak, de az már senkinek nem tűnik fel, hogy az addig szakadt Ivory csak úgy egyből dizájner-cuccokban kezd járni és Porshe-t vezet? Ez csak egy példa volt a sok kis apróság közül, amik úgy nem találtak bele a történetbe.

Nem kedveltem a két főhőst sem. Ivoryt a túlzott önfeláldozása, saját maga viktimizálása  miatt – értsd: ő mindennek és mindenkinek az áldozata. Emeric pedig olyan, mint aki magát isteni ajándéknak tartja minden nő számára. Felelőtlen, beképzelt, öntelt és kisebbségi komplexusát dominanciával takarja, ami inkább szadizmus, hiszen fájdalmat okoz Ivorynak akkor is, amikor nem bünteti. Szóval ez a BDSM beütés ismét felületes ismereteket takart és a hatásvadászat számlájára írnám.

Nem kedveltem a történetet, mert nem így kellett volna megoldani egy nagyon is valós témát, amit, ugye a szerző egy ál-BDSM történet szintjére degradált, egy olyan férfi főhőssel, aki egy egész pszichiátriai klínikának adna munkát éveken keresztül. Nem csak a pszichopaták kezdenek viszonyt tanítványaikkal, bármennyire is etikátlan ez.

Az erotika rajongói minden bizonyal kedvelni fogják ezt a történetet, hiszen erre a kategóriára hajt rá a cím nagyon kreatív fordítása is: Sötét hangjegyek helyett Vágyakra hangolva, de természetesen ízlések és pofonok…
   Viszont jó a zene...

Sarah Waters - A szobalány

Sue Trinder árva lány, akit Mrs. Sucksby gondjaira bíztak. Az asszony olyan szokatlan gyengédséggel nevelte Sue-t, mintha a sajátja volna. London egyik nyomornegyedének szívében lévő háza nemcsak nyűgös apróságok menedéke, akiket alkalomadtán ginnel csendesít le, hanem kisstílű tolvajok ideiglenes otthona is. 

Egy napon beállít az egyik legkedveltebb tolvaj, Gentleman. Az elegáns szélhámos csábító ajánlatot tesz Sue-nak: ha elnyeri a naiv, nemes hölgy, Maud Lilly mellett a szobalányi állást, és segít Gentlemannek a nő elcsábításában, megosztoznak majd Maud hatalmas örökségén, akit őrültté nyilváníttatnak és egész életére bezáratják egy bolondokházába. 

Sue elvállalja a feladatot, mert arra gondol, hogy az így szerzett pénzzel leróhatja a háláját a fogadott családjának a tőlük kapott kedvességért. Amikor azonban belekerül a dolgok sűrűjébe, kezdi megsajnálni tehetetlen áldozatát, és nem várt érzésekkel fordul Maud Lilly felé… De senki és semmi nem az, aminek tűnik ebben az izgalmakkal, meglepetésekkel és leleplezésekkel teli regényben.

A mű alapján készült Park Chan-Wook azonos című filmje, amelyet a 2016-os cannes-i filmfesztiválon Arany pálma-díjra jelöltek, és 2016. dec. 1-jén mutatják be Magyarországon.

Gabo, 2017, 2016

Eredeti mű: Sarah Waters – Fingersmith, 2002

A szobalányt még tavaly olvastam, de néhány napja láttam a dél-koreai Park Chan-Wook által rendezett filmet, s eszembe jutott a könyv.

Igen, film is készült a könyv nyomán, sőt a BBC két részből álló tévéfilmet is készített, én pedig elkövettem azt a hibát, hogy nem olvastam utána és a dél-koreai rendező változatát választottam. Kéretik nem félreérteni, a film jó, sőt nagyon jó, de Park Chan-Wook, a művészi szabadság nevében áthelyezi a cselekményt a 20. század elejének Dél-Koreájába, ezzel elvéve azt az brit szellemiséget ami a 19. század Angliáját – és az egész könyvet – jellemzi. Az már egy másik történet lett. A könyv ismeretében nekem csalódás volt a film, az a fajta “de a könyvben nem így van” érzés, de mint mondtam, a hiba az enyém, nem olvastam semmilyen infót a filmről, csupán mások szuperlatívuszokat tartalmazó ajánlásaira hagyatkoztam, meg arra a gondolatra, hogy távol-keleti rendezők készítettek európai és amerikai színészekkel is filmet, sőt olyanokat is, melyek témája nem a távol-kelethez kötött.

A könyv – bár csak 2002-ben íródott – az 1001-es listán szerepel és nagyonis megérdemli a besorolását.

Cselekménye nem túl bonyolult: egy előkelő származású, lecsúszott férfi, aki csalással és szálhámossággal szerzi meg a napi betevőt felbérel egy tolvajok, csalók között nevelkedett fiatal nőt, hogy legyen egy gazdag fiatal lány szobalánya, férkőzzék a bizalmába és tegye lehetővé, hogy házasság útján rátehesse kezét az ifjú hölgy tetemes vagyonára. Ami viszont bonyolulttá teszi, azok a szereplők, a visszaemlékezések, a váratlan csavarok, és az ahová ez a történet fejlődik, miután a két fiatal nő összetalálkozik.

Nem is egy rövid történet, hiszen 600+ oldal, és ehhez az is hozzájárul, hogy a történetett úgy Maud, az úrikisasszony, mint Sue, a szolgálólány szempontjából megismerjük.

Nyíltan vallom, hogy az ilyen váltott szemszögű történeteket nem szeretem, mert kétszer ugyanazt elolvasni számomra teljesen felesleges. Ez az a kivétel, ami erősíti a szabályt, hiszen a Gentleman gúnynevű gazember mindkét nővel játszik, ő csak a saját érdekeit képviseli, nem érdekli min kell átgázolnia célja elérésében. Ahhoz, hogy teljes legyen a történet, mindkét fiatal nőnek el kell mesérnie a maga verzióját a történtekről, meg kell ismerni mindkettejük gondolatait, származását, élettörténetüket, és nem utolsó sorban azt, ahogy a magát zseniálisnak képzelő csaló manipulálja őket.

Ez egy jól megtervezett csalás története, melynek során betekintést nyertem a 19. századi London alvilágától kezdve, egészen a kor pszichiátriai intézetenek nevezett mizériájába. Megismertem néhány őrült szexuális ragadozót, akiknek az okozott örömöt, ha az olvasott deviancia az abszurdítás határait feszegette, köztük Maud nagybátyját, akinek sokezer kötetet számláló könyvtára kizárólag szexuális töltetű írásokból és azok illusztrációiból állt. S betekintést nyertem két nő egymás iránt érzett szerelmébe is.

Fantasztikusan jó könyv. Annyi titok, csavar és félrevezetés van benne, hogy egyszerűen nem lehet kitalálni hová vezet ez az egész. S mindez olvasmányosan, sallangmentesen megfogalmazva, sehol semmi erőtetettség vagy hatásvadászat.

Nem egy könnyű olvasmány, már terjedelmét tekintve sem, de mindenképpen megéri elolvasni. Ajánlom azoknak, akik szeretik a viktoriánus időkben játszódó történeteket, valamint azoknak is akik kedvelik a titkokkal, csavarokkal teli történeteket. Nem ifjúsági olvasmány az biztos, de természetesen ízlések és pofonok…

* A bejegyzésben szereplő fotók a BBC 2005-ös tévéfilmjéből származnak.

Jennie Melamed - Lányok csöndje

Az Athenaeum Kiadó gondozásában jelenik meg Jennie Melamed disztópiája, a Lányok csöndje. Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével és ismerjétek meg az Óföldet maguk mögött hagyó új civilizáció felkavaró történetét. A turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát is.

Van valami, amit minden lány tud ezen a szigeten, de senki nem beszél róla: SZÜLJ FIÚT!

Ahol a totális hazugság a legkisebb bűn, amit elkövetnek a gyereklányok ellen, ahol az ortodox rend a szabadság és az emberi méltóság teljes hiányát jelenti a lányok számára, ahol a világtól elzárt sziget idillje maga a kilátástalanság – ott az elnyomott gyerekek álmodnak maguknak egy szebb, szabadabb, élhetőbb világot. Aztán a serdülő Janey Solomon kilép a sorból, és azt mondja: NEM!

A gyermekek ellen elkövetett abúzus antropológiai aspektusaiból és pszichiátriai kezeléséből doktorált Jennie Melamed nem tanmesét írt a rendszerszintűvé tett molesztálásról, hanem a nővé érő lányok lelkének végtelen gazdagságát, a méltóságra vágyó fiatalok szabadságtörekvéseit ábrázolja ebben a felkavaró disztópiában.

Athenaeum, 2018

Eredeti mű: Jennie Melamed – Gather the Daughters, 2017

Megrendelhető

Amikor először találkoztam a könyv ajánlójával, az első reakcióm a “NEM” volt. Mert ugye ez egy disztópia, ami egy, a jövőben bekövetkező rosszabb világról szól, erőszakról, elnyomásról, elembertelenedésről, diktatúráról. Hozzám nem állnak közel az ilyen jellegű írások, nem is igazán olvasok disztópiát. Aztán tovább olvastam az ajánlót és a szerzőről kiderült, hogy antropológus, pszichiátriai szakápoló (eredetileg azt hittem pszichiáter), aki a fizikai és/vagy lelki sérüléseket szenvedett gyermekekkel és serdülőkorúakkal foglalkozik, és könyvében is ezt a témát közelíti meg. Ez az információ gyökeresen megváltoztatta döntésemet és egy “keblemre tesó!” felkiáltással kaptam a könyv után.

A szerző felhasználva antropológiai ismereteit a természeti népekről, zárt vallási és etnikai csoportokról egy egészen primitív társadalmat mutat be. Olyan “Isten hozott a sötét középkorban” módon.

Világégés. Ettől a hazugságtól indíttatva telepedik át néhány család egy szigetre, ahol a csoport vezető férfiai egy olyan mikrotársadalmat hoznak létre, melyben mindenkinek megvan a maga jó meghatározott helye és szerepe, és ebből a szerepből nincs szabadulás, ez a szerep öröklődik apáról fiúra, anyáról lánygyermekre. Ahol a nemi éréssel véget ér a gyermekkor és a serdülőkort átugorva egyenesen felnőtt lesz egy lányból. Ahol elzárkóznak a fejlődés bármely formájától, ahol a szabályok szigorúak és jól meghatározottak. Ehhez nem kell egy világégés, elég csak körbenézni fejlett és civilizáltságára oly büszke világunkban, ahol olyan konzervatív vallási közösségek vannak, akik ugyanúgy elutasítját a fejlődést és a technika vívmányait, mint a sziget lakói – lásd például az amishok.

Ezen a szigeten a nők szerepe kizárólag a háztartás vezetésére és az utódok biztosítására korlátozódik. És az engedelmességre. Ezt pedig születésük pillanatától meghatározott.

Nem az én tisztem megítélni, hogy Jennie Melamed könyvének mekkora az irodalmi értéke, vannak erre érdemesebbek. S minden olvasó eldönti majd, hogy mennyire érintette meg a történet, mennyire tudta a szereplők helyébe képzelni magát, mit tett volna egy olyan diszkriminatív társadalomban, amely azonnal kivet magából, mikor már nem vagy a hasznára. Igen, ez egy olyan társadalom, ahol a “haszontalan” egyedet megkínálják az utolsó italával, leírják, eltakarítják az útból, erről pedig ugye mindig a vezetők döntenek.

Azt viszont el tudom mondani, hogy a szerző, hivatásából kifolyólag, szakmai szempontból kifogástalanul ábrázolta azt a testi-lelki traumát, amin a sziget lánygyermekei és asszonyai keresztülmennek. Ezért van kihangsúlyozva a fülszövegben is a SZÜLJ FIÚT! Mert ebben a társadalomban, és nemcsak, egy fiúnak más lehetőségei vannak.

A szerző által bemutatott szigeti társadalom világunk kicsinyített ábrázolása, hiszen – bármennyire nem akarjuk elfogadni –, napi szinten kell szembenéznünk az inceszttel, a pedofíliával (gyermekekhez, azaz serdülőkor előttiekhez valő szexuális vonzódás), az efebofíliával (sedülőkorúakhoz való szexuális vonzódás), a nemi erőszakkal, a nők diszkriminációjával. Továbbra is vannak olyan etnikai-vallási csoportok – és nemcsak!!! –, ahol a nő másodrangú, ahol a nemi érést azonos szintre helyezik a felnőtté válással, ahol gyermekek szülnek gyermeket, ahol a csoport felnőttjei abuzív módon döntenek kis- és serdülőkorúak sorsáról valási meggyőződésük vagy a  hagyomány nevében. Elég csak a délutáni-esti híradót megnézni, találomra, bármelyik kereskedelmi televíziócsatornán: bántalmazta, megerőszakolta, megölte…

Nincs az rendben, hogy egy lánygyermek azért örüljön első havivérzésének, mert akkor a terhességtől való félelmében apja nem molesztálja és nyugodtan alhat éjszaka. Az sincs rendben, hogy a hagyomány és a csoport törvényei nevében serdülőkorúakat erőszakoljanak meg és ejtsenek teherbe, csak azért mert nemi érettségük alkalmassá teszi őket a fogantatásra. Nincs rendben, hogy az ellentkező lányokat tudatmodósító szerekkel vegyék rá az erőszakban való közreműködésben. Az sincs rendben, hogy ezek a serdülőkorúak kínok között halott magzatokat hozzanak világra, mert bár nemileg érettek, de testük még nem eléggé fejlett egy magzat kihordására. Az pedig végképp nincs rendben, hogy kiszolgáltatottak, hogy megfélemlítettek, hogy nincs választásuk.

Kicsit elgondolkoztatott, hogy kiknek is ajánljam olvasásra ezt a könyvet. Ez nem egy habkönnyű olvasmány, tehát kiskorúaknak nem, ugyanakkor ez róluk is szól, de mit értenének belőle? Ugye, gyermekeinknek azt szoktuk mondani, hogy ne álljanak szóba idegenekkel, ne fogadjanak el semmit tőlük, de a szexuális ragadozók túlnyomó többsége nem idegen az áldozat számára, hanem a család vagy az ismerősök, barátok köréből kerül ki. Ajánljam azoknak a felnőtteknek, akik ilyen-olyan okból félrefordítják fejüket, amikor gyermeküket bántalmazzák, vagy nem hisznek nekik, amikor azok az őket ért sérelmeiket mondanák el? Azoknak a nőknek, akik saját maguk keresnek mentséget társuk erőszakos viselkedésére? Azoknak, akik nem tudják, hogy a hallgatás, az eltitkolás bűntársat csinál belőlük? Semmi értelme. Olyanoknak ajánlom, akik tenni akarnak és tudnak az ellen, amire a történet felhívja a figyelmet, s kívánom, hogy ők legyenek minél többen.

Ez a könyv egy segélykiáltás. Egy olyan személy segélykiáltása, aki napi szinten szembesül az agresszió különböző formáinak áldozataival, aki tudja, hogy az átélt traumát nem lehet meg nem történtté tenni, csak megelőzni, és tudja, hogy egy új nap újabb áldozatot hoz. Felkavaró, figyelemreméltó, megdöbbentő.

A könyv kapcsán a disztópiák adaptációinak világába kalauzolunk Titeket egy nyereményjáték erejéig. Minden állomáson találtok egy-egy fotót valamelyik népszerű disztópia főszereplőjéről. A feladatotok, hogy felismerjétek, melyik filmbeli alakítását mellékeltük a fotón, és a regény címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

01.15. - Spirit Bliss

01.17. - Szembetűnő

01.19. - Betonka szerint a világ...

01.21. - Kelly és Lupi olvas

Beth Flynn - Kilenc perc

Romantikus pszichothriller, telis-tele titkokkal és váratlan fordulatokkal. Fedezd fel az elképesztő történet mélységeit és add át magad a borzongásnak!

   Az akkor tizenöt éves Ginny Lemont 1975. május 15-én elrabolják egy bolt elől Fort Lauderdale-ben. Az elkövető az egyik legbrutálisabb dél-floridai motoros banda tagja.

   Ginny élete ekkor örökre megváltozik. Új nevet kap, új identitást és egy új életet az Everglades mocsár szélén – egy ijesztő, durva és erőszakos világban, ahol mindenkinek álneve van, a hűség pedig a túlélés kulcsa. Az egésznek pedig Grizz áll a középpontjában: termetes, sötéten jóképű és ijesztő férfi, aki Ginnyvel valahogy mégis olyan gyengéd, hiszen ő élete egyetlen igaz szerelme.

   Így kezdődik az érzelmi megszállottságról és a manipulációról szóló mese, amiben egy környezetéből kiszakított lány kénytelen az egyetlen emberre támaszkodni, akitől figyelmet, szeretetet és gondoskodást kaphat. A fogva tartójára. Ginny okos és intelligens, de még csak tinédzser.    Nehezen alkalmazkodik az új életéhez, eleinte küzd ellene. Aztán belenyugszik a feltételekbe.

   Vajon megmentik? Vagy elmenekül? Kiszabadul élve, ha egyáltalán kiszabadul valahogy?
Könyvmolyképző Kiadó, 2017

Eredeti mű:  Beth Flynn – Nine Minutes  

 Itt megrendelheted

Az azonos nevű trilógia első része – önálló történetként is megállja a helyét –, egy újabb “rázós könyv” a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. Néhol sokkal több a rázósnál, mert a brutalitás határait feszegeti. Ez nem rózsaszín lelkületű, romantikáról álmodozó kislányoknak íródott, annak ellenére, hogy a történet elején a hősnő csupán tizenöt éves.

Keményen indítunk: már a prológusban egy kivégzésen veszünk részt a hősnővel együtt, és ezzel a szerző már le is lőtte a poént, mindenki tudja hogyan végződik a történet, csupán azt kellett megismerni mi vezetett odáig.

A történetet maga Ginny/Cicc meséli el egyes szám első személyben (kivéve az epilógust), s teszi ezt meglehetősen szárazon, érzelemmentesen és énközpontúan, tehát a történéseket és a szereplőket szubjektíven, az ő szemszögéből ismerjük meg. Tulajdonképpen interjút ad, de ez csak a könyv végén lesz egyértelmű.

Ginny Love Lemon (későbbiekben Cicc néven fut a történetben), a hippi-korszak s a szabad szerelem eredménye, aki lényegében saját magát nevelte fel, hiszen anyjának és nevelőapjának minimális felelősségtudata sincs. Kicsit fura, kicsit különc, de koránál fizikailag fejlettebb, ami azt illeti mentálisan is, legalábbis ezt hiszi magáról.

Ginny, mint hősnő, nagyon ellentmondásos érzéseket váltott ki belőlem. Egyrészt eltúlozza saját fontosságát azzal, hogy gyerekként a család pénzügyeit ő intézi – bár ez csupán a csekkek befizetését jelenti –, majd ezt fokozva, alig 16 évesen üzleti tanácsokat ad Grizznek. Ugyanakkor nem tanul a precedensből és felül egy idegen fazon mögé a motorra, ami bizony nem vall valami éles elmére. Ginny-t nem rabolják el, ő önként megy el az idegen motorossal, mikor az felajánlja, hogy hazaviszi, s meg sem fordul a fejében, hogy talán ez a férfi nem mond igazat, hogy távol kellene tartania magát tőle, hogy szóba sem kellett volna állnia vele. A későbbiekben kiderül, hogy még ebből sem tanult.

Látszólag saját elővigyázatlansága és hiszékenysége következménye az, hogy a motorosbanda kezébe került, ahol a féltékenységtől kezdve a brutalitásig és erőszakig, a szerelemig és törődésig, az emberi érzések és tulajdonságok széles skálájával kell szembesülnie… S két férfi osztatlan figyelmével: a bandavezér Grizz, a nagybetűs férfi obszesszív ragaszkodásával és a szinte még gyerek Grunt, a kiemelkedően nagy intelligencia koeficienssel rendelkező személyekre jellemző kissé suta, de annál kedvesebb és barátságosabb közeledésével.

Bűn lenne erre a történetre ráaggatni a Stockholm-szindróma címkét, mikor egyértelműen nem az. A Stockholm-szindróma esetében a túsz azonosul a fogvatartó által képviselt üggyel és ezért viseltetik szimpátiával fogvatartója iránt, tehát távolról sem jelenti azt, hogy a túsz beleszeret fogvatartójába, s ennek különböző változatait hosszan lehetne még ragozni. Ginny esetében “ügy“ sem volt, nem is igazán berzenkedett a fogvatartása ellen, néhány, a telefonra vetett lapos pillantás kivételével, hiszen ő ebben a felállásban azt kapta, ami eddig hiányzott az életéből: egy közösséghez való tartozást, figyelmet, törődést és szeretetet. Legnagyobb gondja nem a szabadságának ideiglenes korlátozása volt, hanem az, hogy Grizz valamikor biztosan szexelni akar vele, majd a későbbiekben az orális szex intimitása. Ez az intimitás-dolog egyébként nagyon ismerősen cseng, s több helyen is találkozhattunk vele, csak a csókkal kapcsolatban.

Ginny/Cicc, mint hősnő nem lett a kedvencem, és egyetlen percig sem szimpatizáltam vele, viszont Moe-val a gót lánnyal igen, ahogy Grizzel is, annak ellenére, hogy a felületes olvasó számára ő csupán egy kegyetlen bandavezér. Pedig nem az. Grizz csak azokat bünteti – s teszi ezt meglehetősen kegyetlenül –, akik a banda szabályai vagy tagjai ellen vétenek, veszélybe sodorva mindazt amit a Sátán Serege jelent és addig elért. Még a holttestekkel sem kell vesződni, hiszen Evergladesben székel a banda, a kerítésen túl ott a mocsár, s a krokodilok mindig éhesek. A banda neve senkit ne tévesszen meg, szó sincs sátánizmusról vagy más okkult praktikákról, bár még Grizz kutyái is Damien és Lucifer névre hallgatnak.

“… ez a szerelmi történet végig ott volt az orrod előtt, te pedig nem vetted észre. A férfi története, aki már az első pillanatban belém szeretett, ahogy meglátott. Azé a férfié, aki mindig is a lelki társam volt, és most is az.”

Ez a történet erről szól: Ginny és Grizz szerelméről, kapcsolatáról, ami ugyan meglehetősen bizarr körülmények között materializálódik, de ne magyarázzunk bele többet, mint ami ott van. Ezen a szerelmen bukik el Grizz a bandából való kiszállás előtti utolsó métereken. Meg Ginny hülyeségén.

Nincs boldog végkifejlet, bár ez nézőpont kérdése, annak, hogy kinek melyik szereplő a szimpatikusabb, kivel azonosul jobban. Viszont van epilógus, ami ismét csavar egyet a történeten és új megvilágításba helyez történéseket… és ami miatt nekem ott pislákol lelkemben a remény, hátha Grizz mégsem…

A Kilenc perc egy 18 éven felülieknek ajánlott történet a benne többször is előforduló erőszakos cselekedetek miatt. Ha annyiszor 1 (itt tetszés szerint behelyettesíthető bármilyen pénznem) lenne a zsebemben, ahány kiskorú ezt a történetet elolvassa, akkor gazdag nő lennék. De nem baj, mert ha csak egyetlen túlzott önbizalomban és magabiztosságban dagonyázó tizenévest is gondolkodásra késztet majd cselekvés előtt, akkor már érdemes volt ezt a könyvet megírni.

Most nem lesz a tőlem megszokott “ízlések és pofonok”, hanem két közhelyet pufogtatok el helyette: “alma nem esik messze a fájától” és “a tanítvány túlszárnyalja mesterét”. A könyv olvasása után mindenki számára egyértelmű lesz miért mondtam/írtam ezt.

 A sorozat további részei, egyelőre csak angol nyelven:

2. Out of Time

3. A Gift of Time

Nyereményjáték

  Mostani nyereményjátékunkban motormárkák utáni nyomozásra invitálunk titeket. A blogturné állomásain található rövid leírások alapján kell kitalálnotok egy-egy híres vagy épp hírhedt motorlegendát. Fontos! A megfejtésben a márkának és a típusnak egyaránt kell szerepelni pl így: Harley-Davidson Sports Model KH Flathead.

   (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

   Az olasz stílus és elegancia szimbólumának számító robogó márka 1946-ban világot látott első darabjai erre a névre hallgattak.

a Rafflecopter giveaway

09.25. – Angelika blogja

09.27. – MFKata gondolatai

09.29. – Sorok között

10.01. – Könyvvilág

10.03. – Betonka szerint a világ
10.05. – Dreamworld

Fern Michaels - Kesztyűs kézzel

Sisterhood 1

A ​szórakoztatóan izgalmas sorozat első darabja egy csapat különleges nő nyomába ered, akik elhatározzák, hogy lépésről lépésre kivívják a maguk igazát. Nikki Quinnt felfoghatatlan csapás éri, amikor legjobb barátnője, Barbara egy cserbenhagyásos gázolás áldozata lesz, a gázoló ráadásul diplomáciai mentességet élvez. De míg Nikkinek ott van a munkája és a szereleme – a helyettes államügyész Jack Emery –, addig Barbara anyjának, Myrának semmi nem marad, amiért érdemes lenne élnie. A bosszúvágy és a harag poklában vergődve Myra már-már egészen elemészti magát, amikor… egy nap a tévéhíradóban megpillantja Marie Lewellent, akinek a lánya egy gyilkosság áldozata lett. Az asszony saját kezébe veszi a bíráskodást, és lelövi a lánya gyilkosát. Myra fejében ekkor megszületik a gondolat, és egy hónap múlva Nikkivel összetoboroznak egy női csapatot, amelynek tagjaiban egyvalami közös: kivetette őket magából az amerikai igazságszolgáltatási rendszer. A lesújtott lányok azonban nem törnek meg, sőt, készen állnak rá, hogy felvegyék a harcot a sorsukkal, és elégtételt vegyenek a bűnösökön. 

Elsőként Kathryn, a kamionsofőr ügyét veszik kézbe. Kathrynt sok éve megerőszakolta három motoros egy autópálya menti parkolóban, miközben mozgásképtelen férje tehetetlenül végignézte a kamionból. A szövetségbe tömörülő nők kidolgozzák a bosszút, de mivel a széthúzás is felüti köztük a fejét, megjósolhatatlan, hogy működni fog-e terv – mígnem elérkezik az igazság pillanata.

Álomgyár, 2017

Eredeti mű: Fern Michaels – Weekend Warriors, 2001

Bár magyar nyelven már több könyve is megjelent a szerzőnek, eddig még semmit nem olvastam tőle. Ha a kiadó folytatja a sorozatot – s remélem fogja – akkor én bizony elolvasnám valamennyi részét (legalábbis most, az első rész olvasása után így érzem), mert nem egy habos-babos történetről beszélünk, bár annak a valószínűsége, hogy a leírtak így, egy az egyben megtörténjenek nagyon csekély.

Igen sorozatról beszélhetünk, méghozzá nagyon hosszú sorozatról, ugyanis a Sisterhood (Testvériség) épp a huszonnyolcadik részénél tart, bár a nyolcadiktól kezdődően egy másik, a Rules of Games (A játék szabályai) sorozatba folyik bele. Meg lehet nézegetni a Goodreads-en

A fülszöveg még sokat is mesél arról, hogy mi várható ettől a történettől. Néhány nő, akiket az igazságszolgáltatás amúgy is lassan örlő malmai fájadalmukban magukra hagytak és hála az ügyvédi csűrés-csavarásnak bántalmazóik szabadon elsétáltak, szóval ez a néhány nő összefog és olyan törvényen kívüli Chales Bronsonos módon igazságot szolgáltatnak maguknak.

Az egész művelet “agya” Myra Rutledge, aki saját születésnapján vesztette el lányát egy autóbalesetben, a vétkes pedig diplomáciai mentessége miatt megúszta. És vele tart nevelt lánya, Nikki Quinn, ügyvéd is.

Hogy pontosan kicsoda is Nikki Quinn, azon túl, hogy Myra kis korában magához vette és lányával együtt nevelte fel, nem derül ki a történetből. Valószínűleg egy későbbi részben fény derül arra is, hogy hová lett  Nikki biológiai családja. Egyelőre csak annyit lehet róla tudni, hogy együtt nevelkedett Myra lányával, akit testvérként szeretett, ügyvéd és Jack Emery álamügyész volt barátnője – kettejük kapcsolata nagyon közel állt az eljegyzéshez, míg a szakmai ego közbe nem szólt. Maga Myra is úgy tekint rá mint fogadott lányára és soha nem tett különbséget a két lány között.

Tehát Myra egy… nevezhetnénk bűnszervezetnek is azt amit létrehoz, de ő azzal a céllal alapítja meg ezt a csapatot, hogy mindegyik nőnek – tehát lánya elvesztése miatt saját magának is – valamilyen formában igazságot szolgáltassanak. Olyan szemet szemért, fogat fogért módon. Van közöttük plasztikai sebész, aki nem gyakorolhatja szakmáját mert hűtlen férje, egy szenátor, HIV vírussal fertőzte meg, kertész, akinek apja prostítúcióra kényszeritette keleti származású anyját, átvert bróker és építész, megerőszakolt kamionsofőr. Felnőtt nők, nem viháncoló ifjak.

Myra megteheti ennek a szervezetnek a felépítését, mert kőgazdag és segítségére van Charles, midenkori szerelme, egy volt MI6-os ügynök. Charles-szal kapcsolatban úgy éreztem, hogy kicsit elfutott a ló a szerzővel, mert azért az angol királynő nem telefonál sehová, senki érdekében – megvannak erre az emberei. S ha már a negatívumokról esik szó, akkor bizarrnak és feleslegesnek tartottam a történetbe beleszőtt paranormális elemeket, mint például az elhunyt Barbara Rutledge szellemével folytatott beszélgetések, vagy az egyik hölgy látomásai.

Ez az első könyv Kathryn, a három motoros által megerőszakolt kamionsofőr története, akit egy félreeső parkolóban tepert le a három férfi, és magatehetetlen, beteg férjének végig kellett néznie. Akkoriban beteg férje kísérte el útjaira, mostanában Murphy, egy hatalmas német juhász kutya a társa.

Most, férje halála után elérkezettnek véli az időt a bosszúra. Mivel annak idején nem jelentette fel az elkövetőket, a törvény nem tett igazságot, most pedig már késő is lenne jogi úton elégtételt venni. Különben sem hinne neki senki, hiszen a három férfi jelenleg köztiszteletben álló tagja a közösségnek.

S miközben a nők Kathryn visszavágásán dolgoznak, a társaság nyakába liheg Jack Emery államügyész, aki Marie Lewellen eltűnése ügyében nyomoz, annak a nőében, aki saját kezébe vette az igazságszolgáltatást és a lánya gyilkosát a bíróság lépcsőjén lőtte le. Az ő esete volt az, ami Myrát kirángatta lánya halála utáni hosszas katatóniából és aki az egész igazságosztó szervezetnek az ötletét adta. Jack pedig meg van győződve, hogy Myranak, és lehet Nikkinek is, köze van a vádlott és családja felszívódásában.

Nem mesélem el milyen módszerrel vág vissza Kathryn az erőszaktevőknek – nem kell nagy fantázia kitalálni, tíz nőből kilencnek ez jutna az eszébe –, rajtad áll, hogy felfedezd miként valósul ez meg. A kötet végén beleolvasót kaptunk a következő részből, melynek címe Elégtétel és Alexis, a színes bőrű brókerhölgy története lesz. Hogy mikor fog megjelenni, fogalmam sincs.

A történetnek voltak hiányosságai, de ennek ellenére pörgős volt, szórakoztató és teljes egészében erotikamentes. Nekem bejött, kiváncsian várom a folytatásait, minél hamarabb, annál jobb. De természetesen az ízlések és a pofonok…

 A sorozat további, angol nyelvű részei - a 8-28 részeket a Rules of Games sorozathoz is soroják

2. Payback

3. Vendetta

4. The Jury

5. Sweet Revenge

6. Lethal Justice

7. Free Fall