A következő címkéjű bejegyzések mutatása: chick lit. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: chick lit. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. március 11., hétfő

Jenny Jackson – Ananász utca



   New ​York a szabadság, a vonzó lehetőségek, a sokszínű kavalkád városa. De biztos, hogy itt minden olyan, amilyennek látszik? Jenny Jackson első regényében a jómódú, kiváló kapcsolatokkal rendelkező brooklyni Stockton családot veszi górcső alá, miközben három női sorsba pillanthatunk bele.
   Darley a legifjabb generáció legidősebb tagja. A szívére hallgatott, feladta az állását, az örökségét, hogy minden idejét a gyermekeinek szentelhesse, ám ez talán túl sokat követel tőle. Sasha középosztálybeli nő Új-Angliából, aki beházasodott a Brooklyn Heightsban élő famíliába, férje rokonai emiatt élősködőnek tartják. Georgiana, a legfiatalabb lány fejest ugrott egy tiltott kapcsolatba, így hamarosan döntenie kell, milyen ember akar lenni valójában.
   Az Ananász utca elgondolkodtató, ugyanakkor üdítően szellemes regény a New York-i elit csábítóan könnyed életéről. A szereplők szerethetőek, de esendőek, igazán nem nehéz azonosulni velük. Felvetődik olvasás közben a kérdés, hogy mindig minden körülmények között ismerjük-e a saját családtagjainkat. Mennyire határoz meg bennünket a vagyon? Milyen őrültségeket válthat ki belőlünk az első, mindent elsöprő szerelem?
   A szerző nagy sikerű első regénye szórakoztató, bohém történet, amely nem csupán kikapcsol, de sokszor elgondolkodtat az emberi természet mélységeiről, és választ ad rengeteg kérdésünkre.



Central Könyvek, 2024
Eredeti cím: Pineapple Street, 2023




   Isten hozott New Yorkba és a sznobériába, mert Jenny Jackson magyar nyelven is olvasható bemutatkozó regénye pontosan oda viszi el olvasóját.
   Kedvelem a chick litet, mint zsánert, mert többnyire hihető történeteket olvashatok, s számomra fontos, hogy elhiggyem, az, amit a szerző leírt megtörténik/megtörténhet a valóságban. Jenny Jackson kitűnően teljesítette ezt az elvárásomat, mert igenis vannak olyan emberek – sajnos az ismeretségi körömben is, bár nem olyan szinten, mint a regény szereplői – akik a szociális státusz, az anyagi javak megszállottjai, és ezek megléte vagy hiánya szerint ítélik meg embertársaikat.

   Kicsit bajban vagyok ezzel a regénnyel, mert ez egy karakterközpontú történet, én pedig mély meggyőződéssel gyűlöltem azt a három nőt (egyeseket jobban, másokat kevésbé), akikről az Ananász utca tulajdonképpen szól. Lehet kedvelni ezek után egy történetet? Nos, lehet. Sőt, nagyon is.
   A cselekmény központjában a gazdag Stocktonék Ananász utcai háza áll. Családi örökség, olyan mint egy mauzóleum, a család felmenőnek állított kegyhely. Nyomasztó, fullasztó és barátságtalan. Itt él a Stockton család fia és felesége, Sasha, egy talpraesett, okos fiatal nő, akinek egyetlen hibája van: a Stocktonok körein kívülről érkezett, tehát indulásból nem elég jó. Sashának és férjének körülbelül nulla intimitása van a házban, hiszen annak ellenére, hogy a Stockton szülők egy sokkal modernebb házat választottak otthonuknak, állandóan visszajárnak, semmit nem engednek változtatni a házon és annak berendezésén, s teszik ezt olyan stílusban, mintha ők tennének szívességet a fiataloknak. S akkor ott van az a tény is, hogy Stocktonék fia – aki természetesen a családi ingatlanbirodalomban dolgozik, mint eljövendő örökös – mintha elfelejtette volna elvágni a köldökzsinórját, mert anyuci egyet szól, ő meg kettőt pattan. Az okos, talpraesett Sasha, aki egy viszonylag normális középosztály-beli családból jön, görcsösen igyekszik megfeleni a Stockton család elvárásainak, ebben pedig nem talál partnerre férjében.

   A családnak két lánya is van: Darla és Georgiana, akik legalább annyira sznobok és előkelősködők, mint szüleik, különösen anyjuk.
   Darla feladta munkáját, hogy két gyermekét nevelje. És nem csak a munkáját adta fel, hanem az örökölt vagyont is biztonságba helyezte, mivel ázsiai származású férjével nem íratott alá házassági szerződést. Férje egy zseni, vagyonokat keres, egészen addig, amíg... Darla igazságtalannak tartja, hogy gyermektelen fivére lakik a családi kégliben, mikor nekik, két gyermekkel, nagyobb szükségük lenne rá.
   Georgiana, a család harmadik gyermeke kissé elveszett. Visszahúzódó, bizonytalan. Egy jótékonysági alapítványnál dolgozik éhbérért, de neki nincs is szüksége fizetésre, hiszen dúsgazdag. Nincsenek kapcsolatai – igazándiból barátai sem –, egészen addig, míg bele nem szeret egy munkatársába, aki természetesen nős, de ez nem akadályozza meg kettejük viharos kapcsolatát. S hogy mennyire bizarr ez az alapítvány, ahol Georgiana „dolgozik”, mi sem illusztrálja jobban, mint az, hogy például Pakisztánba több millió dollár értékben intim betétet küldtek. Renden, jó, ha az embernek van intim betétje, de nem létfontosságú, különösen, ha addig azt sem tudta, hogy az ilyesmi létezik.
   Darla és Georgiana nem különösebben rajong egymásért, annak ellenére, hogy testvérek. Viszont nagyon erős közös frontot alkotnak Sashával szemben, akit csak „aranyásó”-nak neveznek egymás között.

   Ennek a diszfunkcionális családnak a történetét hozza el Jenny Jackson, ízelőtőt adva a szépek és gazdagok világából, egy olyan zárt és torz világból, ahol az emberi értékek nem számítanak, csak a pénz és a származás.
   Szeretném az mondani, hogy a történet végére mindenki csodával felérő jellemfejlődésen ment keresztül, de ezt nem tehetem. Bár történnek némi változások a család dinamikájában, ez nem az a happy end, amit az ember lánya remél. És ettől olyan valóságos ez a történet.
   Ez egy nagyon jól megírt, szórakoztató történet, amely görbe tükröt állít az elítnek, s a végén csak az jut az ember eszébe, hogy szegény gazdagok... Nagyon kedveltem, remélem a szerző megörvendeztett néhány új történettel a jövőben, mert szívesen olvasnék mást is tőle.

2024. február 20., kedd

Freya Sampson – Az elveszített jegy



   Freya Sampson főszereplője, Libby, egy csúnya szakítást követően összebarátkozik egy idős férfival a buszon, és a fejébe veszi, hogy segít neki felkutatni a lelki társát! Ugyanis Frank hatvan éve minden egyes nap ezen a buszon utazik, immár hatvan éve, hogy újra találkozhasson a kiszemeltjével. Vajon van esély arra, hogy ifjú segítője segítségével megtalálják Frank szerelmét?
    Tartsatok bloggereinkkel ezen az érzelmekkel teli turnén, és ne felejtsetek el játszani se, hiszen a turné végén egy szerencsés olvasónk megnyerni a regényt a General Press kiadónak hála!




   Miután ​a vőlegénye váratlanul – és meglehetősen csúnyán – szakít Libbyvel, a lány szíve összetörik, az élete pedig romokban hever. Londonba utazik, hogy a nővéréhez költözzön, amíg valahogy össze nem szedi magát. A csomagoktól roskadozó lány felküzdi magát egy piros, emeletes busz felső szintjére, és lehuppan egy idős férfi mellé. A nyugdíjas Frank elmeséli neki, hogy 1962-ben ugyanezen a járaton találkozott egy lánnyal, akinek gyönyörű vörös haja volt, akárcsak Libbynek. Hosszasan beszélgettek, ám soha többé nem találkoztak, Frank ugyanis elveszítette a jegyet, amelyre az ismeretlen lány a számát írta. Az elmúlt hatvan évben a férfi mindennap felszállt ugyanerre a buszra, hátha újra felbukkan a titokzatos lány, akit a lelki társának érzett. Libby mindennél jobban szeretné, ha Frank még egyszer láthatná az elveszett szerelmét, ezért egy szokatlan társ segítségével munkához lát. A kutatás során Libby arra is rájön, mennyire fontos, hogy megragadja a saját esélyét a boldogságra – mielőtt még túl késő lenne.



General Press. 2024
Eredeti cím: Freya Sampson: The Lost Ticket, 2022




  
 Első találkozásom Freya Sampson írásaival valamikor 2021 végén történt, amikor a General Press Kiadó megjelentette Az utolsó könyvtár című regényét. Kellemes emlékekeim vannak az említett műről, tehát nyilvánvaló volt, hogy ezt a könyvét is olvasni akarom.
   Indulásból el kell mondanom, hogy az érzékenyebb lelkületű hölgyek szerezzenek be gigaméretű papírzsepi csomagot, lehet szükségük lesz rá a könyv olvasása közben, mert ez egy nagyon szép, nagyon megható és – kis fenntartásokkal – hihető történet is.
   A történet szereplői nagyszerűen formáltak, s értem ezt nem kizárólag a főhősökre, hanem minden egyes karakter eredeti, úgy érzi az ember lánya, mintha időtlen idők óta ismerné őket, bár szerintem vitatható, hogy ki is ennek a történetnek a főhőse. Mondjuk a 88-as londoni busz? És miért ne lehetne, hiszen minden ami ebben a könyvben történik, ehhez a járathoz kötődik.

   A történet cselekménye tulajdonképpen a ’60-as évek elején kezdődik, amikor a fiatal Frank az ominózus 88-as járaton összetalálkozik a vörös hajú lánnyal és szóba elegyednek. Sajnálatos módon Frank elveszíti azt a buszjegyet, amire a lány a telefonszámát írta, és soha többé nem látják egymást. Ez a találkozás annyira meghatározó volt Frank életében, hogy nem tudja feledni a vörös hajú lányt, akinek még a nevét sem tudja, ezért amikor csak teheti, felül a 88-as buszra abban reménykedve, hogy a véletlen ismét összehozza vele.
   Hatvan évvel később a buszon meglát egy vörös hajú lányt, aki nagyon hasonlít a keresett személyre, és szóba elegyednek, Frank pedig elmeséli a történetét. A vörös hajú lány pedig Libby, a történet hősnője, akit meghat ez a fajta ragaszkodás, és felajánlja, hogy a mai modern eszközöket használva megpróbál a sok évvel korábban látott lány nyomára, annak ellenére, hogy Frank minimális információkkal rendelkezik a lányt illetően.

   Libby érdekes karakter. Első sorban nagyon szerethető, és nem csak azért mert hajlandó segíteni egy teljesen ismeretlen öregúron. Az a fajta jóhiszemű ember, akin mindenki keresztülgázol, ő meg tűri, mert azt hiszi ezt érdelmi, s ezt a családjából hozza, hiszen sznob anyja nem igazán az iránta érzett szeretetéről híres. Amikor Libbyt Simon, a jól fésült vőlegénye váratlanul lapátra teszi és kénytelen hazaköltözni a szülői házba, anyja rögtön másnap útnak is indítja Londonba, hogy unokaöccsére vigyázzon. Libby Londonban élő nővére sem a szerethető karakterek közé tartozik. Elfoglalt, karrierista nő, akinek kapóra jön Libby, mikor bentlakó gyermekfelügyelője hazautazik. Libbynek nincs választása, nincs hová mennie, nincs munkája, mert képtelen volt pasijával együtt dolgozni. Frank régi „szerelmének” megtalálása az, ami kirángatja a kilátástalanságból, no meg az, hogy szigorú elveket valló nővérének is beinthet, amikor (néha) semmibeveszi annak utasításait, és olyasmiket csinál tündéri unokaöccsével, amit nem lenne szabad.

   Hogy miért olyan fontos megtalálni a régi vörös hajú lányt? Mert Frank időskori demenciában szenved, ami pillanatnyilag nem súlyos, de nem lehet tudni mikor változik a helyzet. Ez egy fajta lezárás lenne Franknek. Az idős férfinek gondozója van, a punk Dylan személyében. Igen, Dylan punk, de ne ítélkezzen senki, mert míg Libby volt vőlegénye első ránézésre jófiúnak tűnik, pedig egy szemétláda, addig a punk Dylan, akiről az ember mindenféle szemétséget feltételezne, egy csupa szív, imádnivaló fickó. Ezt bizonyítja az is, hogy több volt gondozottjával is még mindig baráti kapcsolatot ápol, többek között a Down-szindrómás Esmével is, aki szintén része ennek a történetnek.
   Ez a sorsfordító találkozások története. Megható, elgondolkodtató, szerethető, eredeti, keser-édes. Nem vagyunk egyformák, lehet, lesz olyan is, akinek ez az egész giccsesnek fog tűnni, pedig nem az. Van-e boldog végkifejlete a történetnek? Igen, nevezhetjük annak is azt, ahogy ez az egész végződött, de ez egy más fajta happy end, nem az, amire számítottam.







   Freya Sampson regényébe lehetőségetek van beleolvasni, így játékunk a beleolvasóhoz kapcsolódik! Minden állomáson felteszünk nektek egy kérdést, és az alapján, amit olvastatok, válaszolnotok kell rájuk a rafflecopter dobozban. Jó keresgélést!
   Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



Kihez hasonlítja az idős úr Libbyt?

 


a Rafflecopter giveaway





[Blogturné Klub]

02/20 - Betonka szerint a világ…

02/22 - Könyv és más

02/26 - Hagyjatok! Olvasok!



2024. február 12., hétfő

Sarah Turner – Stepping Up – Beth felnő



   Sarah Turner neve már ismerős lehet a hazai közönség számára, 2019-ben jelent meg a Sz@ranyu naplója című regénye. A 21. Század Kiadó jóvoltából most egy újabb kötetét ismerhetjük meg, melynek főszereplője egy Beth nevű, harmincas éveiben járó nő, akinek egy tragikus esemény során teljesen megváltozik az élete.
   Tartsatok velünk, ismerjétek meg ezt a szívszorító és kedves történetet, ha pedig nektek kedvez a szerencse meg is nyerhetitek a kötet egy példányát.




   Eddig senkinek nem kellett gondját viselnie.
   Ezentúl másképp lesz.
   Beth soha semmit nem csinált huzamosabb ideig. Össze se tudná számolni, hány munkahelyen mondott fel, hány pasival szakított, és még mindig a régi gyerekszobájában alszik. Nem mintha ne próbált volna felnőni, de eddig egyetlen kötelességét sikerült csak menetrendszerűen teljesíteni: péntek este mindig ott ül a kocsmában.
   Aztán egy reggelen tótágast áll a világa – egy kimondhatatlan tragédia nyomán ott találja magát a tinédzser unokahúga és a bölcsődés unokaöccse mellett. Beth lesz a gyámjuk, és ezzel kezdetét veszi valami, ami a lány számára egészen ismeretlen: plüsselefántok és lefekvés előtti mesék. Még soha nem vállalt felelősséget senkiért – nem kell hozzá sok, hogy úgy érezze, ezt az egészet nem neki találták ki.
   Mi van, ha egyszerűen alkalmatlan? Beth megmagakcsolja magát. Most az egyszer nem adja fel. Ideje helytállni.



Next21, 2023
Eredeti cím: Stepping Up, 2022




   Sarah Turner neve teljesen ismeretlen volt a számomra, bár már tudom, hogy korábban megjelent magyar nyelven egy másik könyve is, amit nagy valószínűséggel valamikor el fogok olvasni. Nálam a szerző fehér lappal indított, és nem is rosszul, mert egy abszolút életszagú, hihető történetet kaptam, ami bár nyomokban hasonlított egy többször is látott film (Life As We Know It) történetére, mégis szórakoztatott, meghatott, felidegesített. Tehát érzelmeket váltott ki, s ez jó, nem? S tette ezt úgy, hogy mellőzte a fiziológiai részletességgel leírt csatakos erotikát, ami mostanában mintha kötelező elem lenne a szórakoztató irodalomban.
   Kedveltem a történetet annak ellenére, hogy Beth, akiről ez a könyv szól, nem a szívem csücske. Nem tudtam azonosulni vele több okból sem, de az okokat most nem fogom magyarázni, mert semmi értelme, és nem is tartozik ide.
   Beth a harmincas évei elején járó fiatal nő, aki mentálisan valahogy leragadt a húszas évei bulizós korszakában, nulla felelősségtudattal, nulla kitartással, nulla perspektívával. Úgy váltogatja a munkahelyeit, mint más a zokniját, és élete fénypontja az, amikor a kocsmában leihatja magát. Csakhogy az életben nem minden egyértelműen fekete vagy fehér, tehát Beth sem az, akinek látszik. Neki meg kellene felelnie anyja magas elvárásainak, aki mindig tökéletes nővéréhez hasonlítja, Beth pedig mindig alulmarad ebben az összehasonlításban, mert ő más. S annyiszor hallotta már a lehúzást, hogy nem is igyekszik megmutatni mire képes. Beth erős önbizalomhiánya a családban gyökerezik, ahol anyja viseli a nadrágot, ő pedig beletörődik, hogy ő az örök megbízhatatlan, a mindenkori lúzer. Egészen addig a napig, amikor nővére és sógora súlyos balesetet szenved, és végrendeletükben Beth szerepel a kamasz Polly és a bölcsődés Ted gyámjaként.

   Ha most bárki is azt hinné, hogy Beth a tragédia hatására egyik pillanatról a másikra megtáltosodik és mintapolgárrá válik, az nagyobbat nem is tévedne. Ez a változás fokozatos, hiszen a bulikirálynő Bethnek fel kell nőnie a feladathoz, a hétvégi jófej nagynéniből szülővé kell előlépnie egy olyan házban, ahol minden nett (ő pedig a káosz királynője), s foglalkoznia kell egy bűntudatos, néha ellenséges kamaszlánnyal, valamint egy olyan kisfiúval, aki nem igazán fogja fel, hogy apja már nincs, anyja pedig kómában fekszik a kórházban, felépülésére pedig minimális az esély. Bethnek meg kell tanulnia magán kívül másokra is figyelni, és szerintem a történet végére ezt az elvárást tökéletesen teljesíteni is tudja

   Turner csodálatos és nagyon valóságos mellékszereplőket is alkotott, akik szerves részei a történetnek. Például Albert, a magányos öregúr a szomszédból, aki egyszerűen imádnivaló, és tökéletesen ellensúlyozza azt a negatívitást, ami Beth anyjából árad. Vagy Beth apja, aki annak ellenére, hogy olyan karakternek tűnik, aki inkább békéltető, mint harcos, de mégis vissza tudja fogni feleségét, mikor az túlzásba viszi Beth szekálását. A kis Ted is tündéri, s az ember szíve szakad meg esti rituáléjának láttán, Polly pedig egy igazi kamaszlány, akinek túl sok szakadt a nyakába.
 

    A történetnek romantikus szála is van, az a fajta, amivel mostanában gyakran találkozunk a könyvek lapjain: barátokból szerelemesek. Beth és Jory húsz éve bizalmas barátok, s Beth csak akkor jön rá, hogy számára Jory több mint haver, amikor a férfi randizni kezd a kolleganőjével. A vicc az, hogy pont Beth bátorítja, hogy próbálkozzon be munkatársánál. Jory karakterét imádtam. Igaz barát, gerinces, korrekt és imádnivaló suta közeledése.
   Szerettem ezt a történetet. Szép lett volna egy nagy, mindenre kiterjedő boldog végkifejlet, de az életben nem minden úgy történik, ahogy mi azt szeretnénk, s pontosan azért volt ennyire jó, megható és életszagú ez a történet. Jó bekuckózni vele.










   A kiadónál több romantikus könyv is megjelent az elmúlt évek során, mostani játékunk ezekkel a kötetekkel kapcsolatos. Minden állomáson találtok egy homályos borító részletet. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a kötet címe.
   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

 




a Rafflecopter giveaway






Blogturné Klub
02.08.: Csak olvass!
02.10.: Szembetűnő
02.12.: Betonka szerint a világ... 
02.14.: KönyvParfé





2023. szeptember 26., kedd

Veronica Henry – A pillanat hevében




   Cherry, Maggie és Rose, egy család három generációjának nőtagjai mindig is közel álltak egymáshoz, így amikor Cherry egy hirtelen ötlettől vezérelve megvesz egy gyönyörű, ám lepukkant vendéglőt abban a faluban, ahol felnőtt, az étterem sorsa egyhamar közös ügyükké válik. Mindhárman a Somerset megye mélyén fekvő Rushbrookba költöznek, hogy átvegyék a Hattyút, és visszaállítsák annak régi fényét.
   Vajon Cherry merész döntése mindannyiuk számára elhozza a vágyott boldogságot?




General Press, 2023
Eredeti cím: The Impulse Purchase, 2022






   Kedvelem Veronica Henry írásait, mert első sorban nagyon valóságszagúak és kerüli azokat a divatos kliséket, melyek mostanában szinte szabályszerűen előfordulnak a szórakoztató irodalomban. Állítólag ezek az unalmas klisék adnák el a könyvet... Henry szerencsére nem megy a nyájjal, szerintem soha nem is fog.
   Nekem mindig öröm, amikor egy újabb Veronica Henry könyv érkezéséről hallok, s kissé meglepődtem, hogy a Kiadó nem a Honeycote sorozat (Karácsony vidéken, Az élet vidéken) harmadik, befejező részét hozza el magyar nyelven, hanem egy önálló történetet. S ha már önálló történetről beszélünk, azt azért hozzá kell tennem, hogy A pillanat hevében némiképp kapcsolódik a szerző egy korábban megjelent könyvéhez (Második otthonunk), hiszen a helyszín ugyanaz az angol vidéki település, és a szereplők közül sokan felbukkannak ebben a történetben is mellékszereplőként vagy epizodikusan.

   A pillanat hevében egy család három nőgenerációjának története: anya, lánya, unokája, kicsodák ők és milyen útat kellett bejárniuk ahhoz, hogy azok legyenek akik. Tehát van itt némi idősíkváltás is, míg a szerző mindhárom szereplőjét a jelenbe hozza, abba a jelenbe, amelyben Cherry egy merész ötlettel megvásárolja szülőfaluja lerobbant pubját és a három grácia odaköltözik. Illetve négy, mert a család negyedik generációja is velük tart.
   Szólnék néhány szót a három hősnőről, aki körül forog ez az egész történet. Cherry egész életét partnere árnyékában töltötte. Ugye azt mondják, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő, nos Cherry az a nő, aki a híres-sikeres fotós és művészetprofesszor mögött áll sok-sok éve. Maggie, Cherry lánya özvegyasszony, és bár már eltelt néhány év szeretett férje halála óta, érzelmi szinten nem tud továbblépni. Rose, Maggie lánya kissé elveszett, olyan, mint amit én kóborló egzisztenciának szoktam nevezni. Egy felelőtlen fesztiválkiruccanás következményeként egyedül neveli lányát.

   Ez a három nő veszi át Rushbrook pubját, amikor Cherry úgy dönt, hogy ideje valamit magáért is csinálnia, Maggie vállalkozása lejtmenetben van, Rose pedig ismét menekül egy olyan döntés miatt, amit szerinte rosszul hozott meg.
   Henry úgy alkotja meg Rushbrookot és környékét, a közösséget, hogy az ember lányának kedve lenne odaköltözni. Mondjuk ez nem újdonság, hiszen minden könyvében mesterien űzi a tájleírásokat, remekül épít érdekes karaktereket. Ennek ellenére nem mondanám, hogy tökéletes volt, mert engem mindig zavar a politikai korrektségre valő görcsös törekvés. Az a fajta, amikor csak azért van a történetben ez, vagy az, hogy ki lehessen pipálni a listán. Meleg karakter? Pipa! A falu lelkésze meleg s még cuki is, ahogy őt és a párját csak Mattéknek emlegetik, hiszen mindkettőjüket Mattnek hívják. Ezt fokozandó és a nemi egyenlőség jegyében van egy leszbikus karakter is, akinek nemi preferenciája nem releáns a történet szempontjából. Színes bőrű karakter is pipa, hiszen a szegény fiúból gazdag vállalkozóvá lett fazon bőrszíne fekete. Releváns ez a történet szempontjából? Egy hangyányit sem, a karakternek akár Avatar-kék vagy Shrek-zöld bőre is lehetett volna, az sem változtat semmit, de a szerző többször is felhívja a figyelmet a bőrszínre.  Ne értsétek félre, semmi bajom senki bőrszínével és szexuális preferenciájával sem, de idegesít, mikor csak azért van benne a történetben, hogy kipipáljanak egy "követelményt"

   Mostanában egyre több szó esik a mentális betegségekről – és jól van ez így, kell erről beszélni –, csakhogy ez is ismét egy kipipálandó tétel volt a kötelezők listáján. Rose apja halála után szorong, depressziós, pánikrohamjai vannak. Mindenki tud róla, de foglalkozik vele valaki? Nem. Maga Rose sem. Majd elmúlik magától. Újabb pipa, a mentális betegséget is letudtuk. S ez a sok kipipált politikailag korrekt követelmény nekem kicsit sok volt.
   Amúgy egy nagyon szerethető, kicsit burkoltan feminista, történet volt, amelyről nem mondanám el, hogy habos-babos happy enddel végződött. Persze mindenki boldog és elégedett a végén, de én teljesen biztos más befejezést választottam volna. De hát ízlések és pofonok...



Még több Veronica Henry könyvről olvashatsz a könyvcímekre kattintva











2023. augusztus 3., csütörtök

Abbi Waxman – Felnőttképző



   Abbi Waxman harmadik magyarul megjelent regényének főszereplője rendkívül peches időszakot él át! Ám miután Laura Costelló Nina Hill könyvesboltjába menekül a zivatar elől, a legnagyobb meglepetésére igaz barátokra talál az ott megismert különcökben, akik segítenek újra sínre tenni az életét.
   Tartsatok bloggereinkkel legújabb blogturnénkon, és ne felejtsetek el játszani se, hiszen egy szerencsés olvasónk a kiadónak hála megnyeri a Felnőttképzőt!




   Laura Costellónak meglehetősen rossz napja van. Most bontotta fel az eljegyzését a gimis szerelmével, a szülei nem értik meg, a bérelt lakása leégett, és mindennek tetejébe még bőrig is ázott a Los Angelesben évezredenként egyszer előforduló zivatarban. Nemhogy száraz, de semmilyen ruhája sincsen. Beszalad hát az első helyre, amit menedéket keresve talál. Ez pedig nem más, mint a könyvmoly Nina Hill boltja – és itt, a regények között Laura nem csupán rokon lelkekre, hanem segítőkész barátokra is talál.
   A különc Polly, a felesleges tényeket habzsoló Nina és a hihetetlenül jóképű Bob a segítségére siet – ki-ki a maga őrült, szeleburdi vagy éppen visszahúzódó módján. Laurának pedig pont erre van szüksége ahhoz, hogy valahogy újra összerakja az életét, és számtalan vicces, mégis embert próbáló kalandon át választ találjon arra a legnehezebb kérdésre, hogy mi is akar lenni, ha nagy lesz.




General Press, 2023
Eredeti cím: Adult Assembly Required, 2022





   Abbi Waxman nevével 2017-ben találkoztam először, amikor első magyar nyelven is kiadott könyve, az Új örömök kertje. Az akkori kiadója valamiért nem tartotta érdekesnek folytatni írásai kiadását, így legközelebb tavaly került fel ismét a radaromra, mikor a General Press Kiadó megjelentette Egy könyvmoly élete címmel egy másik írását. Idén pedig itt egy újabb Abbi Waxman könyv, s remélem a Kiadó megtartja a szokását, mert én kedvelem az írásait.
   Ez egy abszolút önálló történet, de... Igen, van egy de, mert Waxman korábbi írásainak ismeretében több kapcsolódási pontot is felfedeztem. Például a közösségi kert fogalmát, meg egyáltalán a kertészkedést, ami központi helyet foglal el az Új örömök kertjében. Vagy azt, hogy az Egy könyvmoly élete szereplői ebben a történetben is megjelennek mellékszereplőként. Nem mondanám, hogy kötelezően ismerni kell a korábban megjelent írásait ahhoz, hogy ezt a történetet élvezni lehessen, de nekem határozottan jót tett, hogy indulásból tudtam ki kicsoda a mellékszereplők egy részéről.

   Annak ellenére, hogy ez egy könnyed, nyári olvasmány, olyan „nőcis limonádé”, ahogy a sznobok mondanák, ez a történet annyi mindenről szól, s ugyanakkor elgondolkodtat is. Mert, ugye, itt van első sorban az emberség. Nem sokan ugranának segíteni egy idegennek, aki bőrig ázva, csatakosan beesik egy könyvesboltba, Hiszen a történet nősnőjével pontosan ez történik: szakadó esőben, bőrig ázva beesik Nina könyvesboltjába, s semmije nincs azon kívül, ami rajta van, mert bérelt lakása kiégett. És segítséget kap. A különc Polly – aki mellesleg egy csodálatos karakter, s a könyv végére kiderül, hogy sokkal több ő annál – szállást szerez neki abban a villában, ahol többetmagával lakik, s aminek a tulajdonosa nemcsak érdekes karakter, hanem nagyon merész is, hiszen hatalmas házának szobáit (és csodálatos kertjét) minimális lakbérért bocsájtja bérlői rendelkezésére, igazi otthonos hangulatot teremtve.

   Mesélnék egy kicsit a történet hősnőjéről is, akire igazán ráfér az újrakezdés. New York-i otthonát hátrahagyva költözött Los Angelesbe, hogy fizioterapeutának tanuljon. Egy olyan családot hagyott hátra, ahol a szülők és testvérei is egyetemi professzorok – sőt, volt vőlegénye is –, s természetesen ezt az akadémiai pályát szánták volna neki is. Laura egy súlyos autóbaleset után döntött úgy, hogy kézbe veszi az életét és nem azon az úton halad, amit szülei kijelöltek. Tele van bizonytalansággal, frusztrációval, önbizalomhiánnyal. S szerintem pont erre házra, erre a közösségre volt szüksége, hogy tovább tudjon lépni, hiszen új barátokra tett szert, akik mindenben mellette állnak, Nina bevonja a kvízes csapatába (akik olvasták az Egy könyvmoly életét, azok tudják miről beszélek), és ismét rátalál a szerelem a sármos kertész, Bob személyében.

   S hogy növelje a történet cukiság faktorát, természetesen háziállatok s tartoznak a villához: egy szabad szellemű macska (a macskák egyébként mind szabad szellemek) és két kutya, mert „A kutyák mindig jobbá teszik az életet.”
   Nagyon szerethető – és szórakoztató – történet volt emberségről, barátságról, szerelemről, újrakezdésről, a közösség gyógyító erejéről. Én kedveltem, s remélem a jövőben is megjelennek Waxman könyvei magyar nyelven. De ízlések és pofonok...



A szerző nevéhez kapcsolódik:









   A General Press kiadó sok szórakoztató chick littel kedveskedik az olvasóinak, és most azokra szeretnénk felhívni a figyelmeteket. Minden állomáson találtok egy vagy több nevet, melyek a korábban megjelent romantikusok szereplőié, és a ti feladatotok, hogy kitaláljátok a könyvek címét!

   Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



Megan Taylor


a Rafflecopter giveaway


[Blogturné Klub]
08.01 - Pandalány olvas
08.03 - Betonka szerint a világ…
08.05 - Olvasónapló
08.07 - Kelly és Lupi olvas
08.09 - Könyv és más
08.11 - KönyvParfé
08.13 - Hagyjatok! Olvasok!


2023. július 29., szombat

Rachel Burton – Nyár, fesztivál, szerelem



   Újabb Rachel Burton könyvnek örülhetnek a szerző magyar rajongói, melyet ismét a General Press Kiadónak köszönhetünk. Tartsatok velünk blogturnénkon, és ha szerencsések vagytok, tiétek lehet a Kiadó által felajánlott nyereménykönyv.





   A Könyvesbolti karácsony szerzőjének új könyve.
   Amikor Willow elmenekül a saját esküvőjéről, csak egyetlen helyre mehet: a Wight-szigeti kisvárosba, amelyet egykor otthonának nevezett. De nem csak ő tér vissza, hogy ott töltse a nyarat…
   Willow tizenkét évvel ezelőtt hagyta a háta mögött a szigetet, miután a gyerekkori szerelme, Luc összetörte a szívét. Luc azóta sármos zenész lett, a világot járja, telt házas koncerteket ad, de a nyárra hazatér, hogy ő legyen a fő fellépő a sziget éves zenei fesztiválján – és visszanyerje Willow szerelmét.
   Ahogy Willow kibogozza a múlt kusza szálait, egy váratlan titokra bukkan, amely a feje tetejére állíthatja addigi világukat, és közben élete legfontosabb kérdésével találja szemben magát: képes-e új esélyt adni a szerelemnek?




General Press, 2023
Eredeti cím: The Summer Island Festival, 2021




   Imádom a következetességet! Télen téli könyvet (Könyvesbolti karácsony), nyáron nyári könyvet olvashatunk Rachel Burton tollából, méghozzá magyar nyelven. A szerző bemutatkozó könyve kellemes olvasmány volt, mondanivalója is akadt, tehát borítékolva volt, hogy én ezt a könyvet is akarom majd.
   Nos, az jó, hogy nyomokban sem hasonlít a szerző előző könyvére, ugye? Mert amúgy úgy tudnám a legjobban jellemezni, hogy egy dél-amerikai szappanopera kismiska hozzá képest, annyi kavarás és bonyodalom van benne, legalább is ilyen volt az a szappanopera amit naaaaaagyon sok évvel ezelőtt láttam.
   Minden viccet és iróniát félretéve, ez a könyv néha túl sok volt. De ha nem sok, akkor nem kerek a sztori, mert itt több ember történetéről, életútjáról is szó van. Különösképpen Willow és az anyja történetét ismerhettem meg minden részletében, s velük együtt a többi mellékszereplőét is, hiszen annyira szorosan összefügg minden mindennel.

   A történet hősnője, Willow, megpattan flancos esküvőjéről, ami tulajdonképpen bebetonozná azt az ideálisnak vélt életformát, amelyet az utóbbi 12 évben élt: menő állás egy bankban, menő pasi, rongyrázós anyósjelölt, de ami a legfontosabb: távol a zenétől és szülei világától. S mivel az egyetlen hely ahol meghúzhatja magát az anyja háza, Willow visszatér Wight szigetére, ezzel pedig kezdetét veszi a két idősíkú történet: Willow jelene és visszaemlékezései, valamint anyja, Cathy története az 1980-as évekből. Igazándiból eleinte nem is értettem, hogy miért lenne fontos nekem ismernem mindazt ami akkor régen történt, aztán a történet felénél bekattant, hogy mire jó az. Bár, így utólag visszagondolva, meglettem volna Cathy története nélkül is.
   Ami a hősnőt, Willowt illeti, annyira szánalmas volt az igyekezete, hogy megfeleljen jövendőbelijének és eltöröljön mindent ami amúltjával kapcsolataos, mert az ugye nem menő abban az elitista közegben, ahol mozgott. Minden szánalmassága ellenére Willow az egyetlen ember ebben a sokszereplős történetben, aki nem hazudik, vagy nem titkol valamit. Mert mindenki más igen, s ez a folyamatos hazudozás és titkolózás egy idő után nagyon idegesített. Meg kell említenem a Wight-szigeti folk-fesztivált, az egész körítés, szervezés engem kísértetiesen emlékeztetett a Midsomer Murders (magyartul Kisvárosi gyilkosságok név alatt futott, ha jól tudom) „The Balad of Midsomer County” című epizódjára, azzal a különbséggel, hogy itt nem hal meg senki. És természetesen a fesztivál kitűnő alkalom, hogy mindenki összegyűljön, legyen egy szerelmi szál is... vagy kettő, s haladjunk szépen a boldog végkifejlet felé.

   Az olvasás egy szubjektív folyamat, ezért mindenki majd maga döntse el, hogyan viszonyul ehhez a történethez. Voltak részei melyek tetszettek, s olyanok is, amiknél felmerült bennem, hogy ezt most minek kelllett? S azt sem mondhatom, hogy kedveltem a szereplőket. Willow kissé bugyuta, mindenki más pedig folyamatosan hazudik és/vagy titkolózik.
   Könnyű, nyári olvasmánynak mindenképpen jó, különösen azok számára, akik szeretik a szövevényes sztorikat. Meg ízlések és pofonok....





   Fesztiválozzunk! Blogturnénk minden állomásán egy-egy híres zenei fesztiválról találtok információt. A ti feladatotok az, hogy a kapott infó alapján kitaláljátok melyik fesztiválra gondoltunk, és a nevet beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába

   Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a Rafflecopter dobozban megadott válaszokat pedig sajnos utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, ezután 72 órán belül kérünk visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.




   1969-ben New York államban egy farmon megrendezett legendás fesztivál, ahol a kábítószer árusítást is engedélyezték.. Az esős hétvégén, a szabad ég alatt harminckét előadó és zenekar lépett fel mintegy 500 000 néző előtt.


a Rafflecopter giveaway








07.29 - Betonka szerint a világ….

07.31 - Kelly és Lupi olvas

08.02 - Hagyjatok! Olvasok!

08.04 - Pandalány olvas


2023. június 25., vasárnap

Emily Henry – A könyvek szerelmesei


   Könyvek, szerelem és még több könyv! Adj hozzá egy antihősnőt, egy morgós fickót, és máris megvan a nyerő recept a Central Könyvek legújabb romkomjához. Ha szeretnétek egy példányt a könyvből, akkor kövessétek blogturnénkat és vegyetek részt nyereményjátékunkban!






   A ​romantikus komédia műfajának koronázatlan királynője harmadik regényében könyvrajongókról írt – könyvrajongóknak!
   Egy nyár, két ellenlábas és egy cselekményfordulat, amit egyikük sem látott előre.
   Nora Stephens élete a könyvek körül forog. Elolvasott mindent, ami elolvasható, ő maga viszont egyáltalán nem egy tipikus regényhős. Azaz nem hetyke, pimasz, merész csaj, nem laza, nyugis álomnő, és a legkevésbé sem cukorfalat. Hanem kőkemény irodalmi ügynök, aki legfeljebb az ügyfelei szemében hősnő.
   És akinek a vadvirágos réten piknikezés, a jóképű vidéki doki, a deltás pultos vagy más hasonló figurák helyett Charlie Lastrát, a mogorva New York-i könyvszerkesztőt dobta a gép. Igazi cuki találkozás lehetne ez hős és hősnő között, ha nem futottak volna már össze többször New Yorkban, és a megismerkedésük nem lett volna híján mindennemű cukiságnak.
   Nora jól tudja, hogy korántsem ideális regényhősnő, és Charlie is tisztában van vele, hogy nem ő a nagybetűs álomférfi. De miután újra és újra egymásba botlanak – a véletlenek olyan összjátéka folytán, amely cselekményszálat minden valamirevaló szerkesztő kukázna –, felfedeznek valamit, ami alapjaiban rengeti meg az önmagukról írt, gondosan megkomponált sztorijukat.


Central Kiadói Csoport, 2023
Eredeti cím: Book Lovers, 2022





   A Strandkönyv és Nyáron a párom után egy újabb Emily Henry romantikus komédiát vehetünk kézbe magyar nyelven is, mert ugye nyár van és ilyenkor az ember lánya hajlamosabb a könnyedebb olvasmányok élvezetének hódolni (én bármikor hajlamos vagyok rá, évszaktól függetlenül).
  A szerző most ismét a könyvek világához nyúl, több szempontból is. Először is ott a testvérpár (Nora és Libby) akik a „könyvek szerelmesei”, hiszen zaklatott gyermekkoruk nagy részét egy könyvesboltban töltötték, másrészt a szerelmi szál főhősei is a könyvek világához kapcsolódnak. Nora irodalmi ügynök – ami nem is csoda, tekintve a könyvekhez kapcsolódó gyermekkorát –, a férfi főhős (Charlie Lastra) pedig a szakma egyik legkeményebb szerkesztője, akiről azt beszélik kiadói körökben, hogy amihez hozzányúl, abból sikerkönyv lesz.

   Nora atipikus romantikus hősnő, és ezt kemény öniróniával többször is az olvasó tudomására hozza. Nem egy kecses, édi-bédi szomszédlány típus, hanem kemény nagyvárosi nő, aki imádja a munkáját – és irodalmi ügynöknek lenni nem való finomlelkű, érzékeny hölgyeknek –, imádja New Yorkot, és a húgát, Libbyt, teljes családjával együtt. S pont ez a szoros testvéri kapcsolat veszi rá, hogy engedjen testvére unszolásának és elutazzon vele Sunshine Fallsba, Észak-Karolinába, ahol egyik sikerszerzőjének bestsellere játszódik. Ott pedig kit fúj útjába a szél? Charlie Lastrát, a mogorva, mondhatni antiszociális szerkesztőt, aki nem rajongója a szülővárosáról írt könyvnek, és a szerzőjének sem.

   Mondanom sem kell, hogy Nora és Charlie nem kedvelik egymást, és a kettejük közötti adok-kapok rendesen feldobja a könyv hangulatát. Ezek nem rosszindulatú beszólások, hanem szellemes odamondogatások, melyeknek élét nagyban elveszi a humor és sokszor az önirónia is.
   Ez a történet annyi mindenről szól. Első sorban könyvekről, hiszen minden körülöttük forog, a két főhős is a szakmában dolgozik, ezért egy kis bepillantást nyerhettem abba is, hogy milyennek képzeli el a szerző egy irodalmi ügynök és egy szerkesztő munkáját – aminek nem kis valóságalapja lehet, hiszen minden bizonnyal, neki van irodalmi ügynöke és szerkesztője is. És szól még testvéri szeretetről, bonyolult családi kapcsolatokról, újrakezdésről és természetesen szerelemről.

   Én nagyon kedveltem a történetet. Szerettem, ahogy a szerző Nora karakterén keresztül ironizálja a romantikus történeteket és azok kliséit, ahogy pont egy olyan helyre viszi el a párost, amitől mindketten hidegrázást kapnak, szerettem a finom humorát. 
   Nagyon szórakoztató, nagyon szerethető, s csak ajánlani tudom a zsáner kedvelőinek.







   Nyereményjátékünkban a Central Könyvek kiadványai között mazsolázunk. A turné minden állomásán egy szerző nevét találjátok, a feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter megfelelő dobozába írjatok egy könyvcímet, mely a szerzőtől a kiadó gondozásában jelent meg.
   Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!




Kate Spencer 



a Rafflecopter giveaway





06.23 - Könyvvilág 06.25 - Betonka szerint a világ… 06.27 - Könyv és más 06.30 - Csak olvass 07.02 - KönyvParfé 07.03 - Fanni’s Library 07.04 - Hagyjatok! Olvasok! 07.05 - Zakkant olvas 07.06 - Veronika’s Reader Feeder 07.08 - Olvasónapló 07.09 - A Szofisztikált Macska 07.10 - Szembetűnő