A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Erawan. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Erawan. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. február 17., péntek

Dana Bate - Iránytű a szerelemhez és titkos lakáséttermekhez

A ​huszonhat éves Hannah Sugarman szinte mindent megkapott az élettől, amire egy maga korabeli nő vágyhat. Remek állást, jóképű, nagymenő pasit és egy igazán csilivili lakosztályt Washington D. C. egyik legjobb negyedében. Csupán egy a bökkenő: Hannah a pokolba kívánja az egészet. A tudományos konferenciák és a fényűző partik helyett a sütik és sültek világában érzi igazán otthon magát, munkaidőben is recepteket körmöl, titkos lakáséttermet nyit főbérlője tudta nélkül, és a mintaszerű hercegnőt úgy dobja le magáról, akár a felesleges kilókat… hogy a szerelem és a káosz új ízeket vigyen az életébe ­– és mindazokéba, akik megkóstolják a főztjét.
Az Iránytű a szerelemhez és titkos lakáséttermekhez igazi ínycsiklandó sikerkönyv egy olyan „szomszédlány” főhőssel, aki gyakran hülyét csinál magából a partikon, de pontosan tudja, mitől jó egy répatorta. És bár az álmai néha cukormázosak, azt már megtanulta, hogy az élet legfontosabb hozzávalója: higgy magadban.


Erawan, 2014, 2013
Eredeti mű: Dana Bate – The Secret Supper Club, Canvas, 2012, 
                                           – The Girl’s Guide to Love and Supper Clubs, Hyperion, 2013

Elég sokat tologattam ezt a könyvet is. Haverina mindjárt a megjelenés után magáévá tette és fel is ajánlotta olvasás céljából. Hát most jött el az ideje, mert valahogy nem lelkesít a frissen megjelent krimi, bár ott van az olvasón, csak nem tudom minek… majd egyszer… talán… jól van ott, ha már úgyis akciós volt.
Nos, térjünk vissza a könyvhöz… ami nem is volt rossz, s ami azt illeti lassan kezdek megbarátkozni Fejős Éva könyvtárával – mert ez a könyv is abban a sorozatban jelent meg. Lám, lám, íme egy újabb könyv, amire azt mondom, hogy érdemes volt időt és pénzt (haverináét) áldozni rá.
Nem fogok a könyvről beszélni/írni, illetve igen, de azokon a gondolatokon keresztül, amiket bennem gerjesztett olvasás közben-után. Mert ugyebár nem vagyunk egyformák és mindenkinek mást és mást jelenthet egy-egy olvasmány.
Ez lehet egyszerűen egy szórakoztató limonádé, egy-két este film után-elalvás előtt ki lehet végezni. Vagy lehet a nagy és magasztos “higgy magadban” példázása, a csak hinned kell, hogy képes vagy rá és minden jóra fordul című közhely, ami ha egy kicsit is belegondolunk úgy baromság, ahogy van. Nem mondom, hogy nem kell önmagadban hinned, annál jobb hajtóerő nincs, mint egy egészséges önbizalom. És itt az egészségesen van a hangsúly, mert mindenkinek vannak korlátai. Szellemi, fizikai, képességbeli korlátok, amiket feszegethet, kitolhat, de csak egy bizonyos pontig. Senkiből nem lesz például egy Rubens szintű festőművész csupán azért, mert hisz magában, s közben a művészete a pálcika-Rózsi ábrázolására korlátozódik. Szóval az önbizalom nem megoldás mindenre, és ha kitér az egészséges szférájából, akkor komoly károkat is okozhat.
Miről szólt nekem ez a történet? Arról, hogy adott, egy okos, tehetséges, belevaló leányzó, akitől mindenki azt várja el (első sorban szülei), hogy világklasszis gazdasági szakember és professzor szülei nyomdokaiban haladjon, az ösvény már ki van taposva, neki csak a megfelelő lépéseket kell megtennie és megy minden mint a karikacsapás. De mi van akkor, ha ő nem ezt akarja? Mert ugye, ő egy tejesen különálló személy és nem a szülei meghosszabítása. Mi van, ha magasról tesz az akadémiai pályafutásra, mert neki a fakanál áll jól a kezében és főzni akar? És főz is…
Ha valaki még nem hallott volna róla, akkor elmondom mi is ez a lakásétterem. Adott számú embert látsz vendégül etetés céljából (ebéd, vacsora, valami a kettő között, stb) az otthonodban vagy ott ahol, természetesen pénzért. Meghírdeted valamilyen közösségi portálon, feltünteted az összeröffenés témáját, a menüt és hogy ez hozzávetőlegesen mibe került. Az érdeklődők feliratkoznak – tehát, akár teljesen idegen fazonokkal találhatod szembe magad –, távozáskor pedig a “vendégek” maguk döntik el, hogy mennyit ért meg nekik a zaba. Lehet, hogy kasszát robbantasz, de az is lehet, hogy nagy bukta lesz. Ez nem kitaláció, ilyenek tényleg működnek az Egyesült Államokban és nemcsak ott. Egy ilyesmit hoz össze főhősnőnk, Hannah is, természetesen a kötelezően jelen levő legjobb barátnője társaságában, akinek halvány segédfogalma sincs a vendéglátásról.
S ekkor jutott eszembe, hogy mi lenne, ha ez a lakásétterem-szerű ötlet Erzsi, Timi, Marika, Zsuzsi vagy Kati fejében születik meg, aki ugye Budapesten, Szolnokon, Győrben, Miskolcon vagy bárhol Magyarországon lakik? Milyen gyorsan lenne egy szomszéd vagy jóbarát, aki feljelentené és ráhozná a rendőrséget, a fogyasztóvédelmi hivatalt (bármi is a neve mostanság) és az adóhatóságokat? ... meg mit tudom én még kit…
Már a könyv címében is szerepel a szerelem szó, természetesen szerelmi szál is van a történetben. Kicsit kusza, ami azt illeti, és sok igazsság van benne, de ezt felfedezni a te dolgod lesz.
Szórakoztatott, elgondolkoztatott és mi kell ennél több? Nem mondom, hogy határozottan egy újraolvasós történet, de egy próbát mindenképpen megér, különösen azok számára, akik kedvelik a gasztro-regényeket és a humorral kevert romantikát. Meg az ízlések és pofonok…
És, igen, a végén ott vannak a receptek is, aki tehetséget érez magában, hajrá főzőcske! Nekem felmentésem van...


2017. január 8., vasárnap

Lian Dolan - Szerelmem, William

A ​​fiatal tanárnő, Liz egyre eseménytelenebb szingliéletét három férfi bolygatja fel egyszerre: egy váratlanul felbukkanó hollywoodi sztár, minden nő álma, a nagy FX Fahey, akivel csak az a gond, hogy Liz életében az elviselhetetlen férjet alakította, aztán betoppan egy politikai tanácsadó, aki egy csipetnyivel sármosabb a kelleténél, és nem utolsósorban ott van maga William Shakespeare. A színész kalandosnak ígérkező munkát ajánl Liznek a nyárra, a tanácsadó beköltözik a lakásába, Shakespeare-ről pedig kiderül, hogy nemcsak modern, de szexi is. Liz pedig mindent egy lapra tesz fel, mert érzi, ezen a nyáron sikerülnie kell: 
1. bestsellert írni Shakespeare drámáiról, 
2. összejönni álmai pasijával, 
3. bebizonyítani Faheynak, hogy már túl van rajta.
Aztán persze minden a feje tetejére áll, és miközben a szálak összekuszálódnak, a szerelmesek kavarnak, és semmi nem úgy alakul, ahogy várnánk, egyedül a jó öreg William nevet a színfalak mögött, hiszen tévedések vígjátéka az élet. Lian Dolan sikeres női regénye szellemes, humoros és torokszorító egyben. Minden benne van, amit egy nyári olvasmánynak tudnia kell, sőt még több is…

Erawan, 2014
Eredeti mű: Lian Dolan – Elizabeth the First Wife, 2013

Már rég tudom, hogy Fejős Éva könyvtára nem igazán azonos az enyémmel. Ez a könyv valamilyen formában kivétel, mert a címben szereplő William maga az angol drámairodalom titánja, Shakespeare, akinek szímpadra írt műveit meglehetősen kedvelem.
Jut eszembe, hogy állsz Shakespeare-rel? S kérdezem azért, mert ha nem szereted a nagy Will-t, akkor talán terhes lesz a sok hivatkozás drámáira és azok szereplőire. Ha pedig egyáltalán nem ismered munkásságát, akkor megfogalmazódhat benned a kérdés, hogy mi a szöszt akar itt ez a nő, és miről is beszél? Akár ismered Shakespeare drámáit, akár nem, kapsz egy olyan történetet ami szórakoztathat, egy könyvet ami semmihez nem hasonlít. Olyan igazán "nőcis". Eddig nem olvastam még Shakespeare modernkori újraértelmezéséről szóló történetet, legalábbis nem ilyen szórakoztató formában.
Beszéljünk akkor Elizabethről, a könyv főhősnőjéről, aki a történetet meséli el nekünk egyes szám első személyben. Nos, tehát Elizabeth… irodalomtanár egy pasadenai főiskolán és Shakespeare nagy rajongója. Apja Nobel-díjas fizikus (de a tévé távirányítóját nem tudja hogyan kell használni), anyja tipikus amerikai felsőbb középosztály-beli sznob feleség akinek a reprezentáció a mindene. Egyik nővére politikusfeleség, másik rákkutató orvos. Ő “csak” tanár és elvált nő, exférje Oscar-díjra pályázó filmsztár.
Nyugisan csordogáló történet, semmi extra és teljesen erotikamentes, néhol talán túl részletező. De a stílusa minden pénzt megér! Humorral és enyhe öniróniával meséli el a jelen és a múlt történéseit, akár szép élményekről van szó, akár kellemetlenekről.
Mit kaptam a történettől?
– egy volt és egy új szerelem történetét, valamint egy meglehetősen jó leírását annak, hogy milyen is egy amerikai felsőbb középosztály-beli család
– bekukkantást egy színházi produkció létrejöttébe: Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékának Woodstock-stílusú átértelmezése
– néhány információt a politika zűrös világából és arról, hogyan zajlik egy kormányzóválasztás előkészülete
– sok-sok Shakespeare-t, eredetiben és újraértelmezve Elizabeth készülő könyvén keresztül
Aki pörgős, erotikával megtűzdelt könyvre vár, az bele se fogjon. Szerettem, szórakoztatott és szerintem ínyenceknek való nyugis olvasmány. Néha ilyen is kell. De hát ízlések és pofonok…

“AMIT AKARTOK
William után szabadon, hat óriási szöveg, amit a srácoknak lopniuk kellene

       
MONDÁS: „Csodálatos, de éppoly jóleső is, hogy itt talállak. Lelkem gyönyöre!”
HONNAN: Othello
MIT JELENT: Ez a találkozás a mai nap csúcspontja, bébi.
        
MONDÁS: „Ámde halld szivem szavát: mihelyt megláttalak, szolgálatodba állt szivem, s azóta ott van s neked szolgál.”
HONNAN: A vihar
MIT JELENT: Szerelem első látásra, és ez lesz a srác veszte. No meg a tiéd is. Vigyázz! Egy mániákus üldöző is lehet.

MONDÁS: „Bűnös? Te unszolsz bűnre szüntelen. Add vissza bűnöm.”
HONNAN: Rómeó és Júlia
MIT JELENT: Komolyan nem érted? Megint akarja!

MONDÁS: „Gyere, udvarolj, udvarolj, mert most nagyon virágos kedvem van, és könnyen kimondom az igent!”
HONNAN: Ahogy tetszik
MIT JELENT: Figyu, mindketten itt nyaralunk, és mindketten kicsit túlzásba vittük a Jägermeistert. Mit szólnál egy kis hancúrhoz?

MONDÁS: „Gyúlt már ki szív, ha nem gyúlt ki azonnal?”
HONNAN: Ahogy tetszik
MIT JELENT: Eléggé magától értetődő, hacsak nem a szájsebészed mondja gyökérkezelés közben. Ha egy pasi ezzel próbálkozik, feltétlenül adj neki egy esélyt.

MONDÁS: „Ha táncolsz, azt kívánom, légy tengeren hullám, hogy ott örökre táncolj; mozogj… és mást nem művelj.”
HONNAN: Téli rege
MIT JELENT: Kicsim, dögös vagy azon a táncparketten.”

(Lian Dolan – Szerelmem William, Erawan, 2014, 4. fejezet)
        



2016. március 7., hétfő

Cynthia Ellingsen - Hab a tortán

Három nő, három generáció, három döntéshelyzet. A problémák közös forrása pedig – természetesen a férfiak. JUNE, a cserfes nagyi a helyi madzsongklubban köszörüli nyelvét a barátnői kör tagjain, és néhai férje halála óta hallani sem akar férfiemberről. A rendezett életet élő KRISTINE sóvárogva gondol a férjével eltöltött fiatal évekre, akivel éppen egy életközepi válság kellős közepén vannak.
A tornacipős CHLOE nagy tudatossággal tervezi jövendő pszichológus karrierjét, amiben nincs helye esküvőnek – még csak az kéne…! A három grácia együtt botladozik egy rokonuk szabadtéri esküvőjére a Michigan-tó homokdűnéi között, és a véletlen úgy hozza, hogy az elhajított menyasszonyi csokor egyszerre landol mindhármuk kezében. Azonban a férfiakkal baj van… June szomszédjának szép lugasa beárnyékolja a nő életét, Kristine férjének lelkét komoly titok nyomja, Chloe jóképű pszichológiatanára pedig csődöt mond saját gyereke nevelését illetően.
Hogy mi sülhet ki mindebből? Ezt meséli el Cynthia Ellingsen humoros bestsellere, amelyben nincs hiány szakításból, esküvőből, szerelemből és váratlan fordulatokból.

Erawan, 2014
Eredeti mű: Cynthia Ellingsen – Marriage Matters

Karácsony környékén olvastam, de most ismét a szemem elé került a könyv. Keser-édes regény egy család három nőtagjáról – akik ráadásul három kölönböző generációhoz tartoznak –, szerelmeikről, életfelfogásukról és sok-sok esküvő körüli hisztériáról.
June, a nagymama, aki bizarr viselkedésében néha a huszonéves unokáján is túltesz, önző, rég megözvegyült nő. Mindent és mindenkit az ellenőrzése alatt akar tartani, egy kicsit sznob is, minden jópofasága ellenére igazi sárkány, akinek nem szabad kereszetezni az útját és érdekeit.
Kristine, a lánya, válságban levő házasságát próbálja megmenteni a maga módján. Nem különösebben színes egyéniség, egyetlen határozott fellépése anyjával szemben az volt amikor a maga választotta férfivel házasosott össze.
Chloe, az unoka, örökké rohan, a nap 24 óráját 25-re nyújtaná, de ha lehetne akkor inkább 26-ra és még az sem lenne elég. Élete fontos pillanatait éli: záróvizsga az egyetemen, karrierindítás és örlődik gyermekkori legjobb barátja,  Ben és a friss szerelem, Geoff iránti érzelmei között.
Tradicionális amerikai családról szól (a cselekmény Chicagóban játszódik), arról, hogy bármi áron meg kell tartani ezt a modellt, valamint, hogy szép és jó, ha egy nőnek van karriere, de a helye akkoris egy férfi oldalán van, lehetőleg gyerekkel kapaszkodva a szoknyájában.
Szó se róla, szórakoztatott, néha a hangos vihorászásig is, de nem mondanám, hogy kedvenc lett, azt sem, hogy újra fogom olvasni. Nem voltak benne nagy durranások, a cselekmény kiszámítható volt, bár a papírforma néha váratott magára. Határozottan idegesített a nagymama, aki mellett lánya és unokája mamlasz bábnak tűnt. Túlzottnak tartom a menyasszonyi csokorból származó rázsák szimbolisztikáját és ahogy minden lehetséges alkalommal emlékeztet arra, hogy honnan származnak azok a virágok és mit jelképeznek. – ha elolvasod, tudni fogod milyen rózsákról beszélek.
Egynek elment… de hát ízések és pofonok! Ha könnyű szórakozásra vágysz, ez a te könyved.

Erről a dalról többször is szó esik a könyvben... Louis Armstrong - I Ain't Got Nobody, érdemes meghallgatni.



2016. március 6., vasárnap

Liz Tuccillo - Hogyan legyünk szinglik

Julie egy New York-i könyvkiadóban végzi unalmas munkáját, a hétvégéi sem túl szórakoztatóak, és egy rémesen sikerült pasizós buli után úgy határoz, itt az idő tisztába tenni a magánéletét. Mivel kap egy szuper lehetőséget, végigutazza a világot, és megnézi, hogyan élnek máshol a párkereső nők, hogy élményeiből könyvet írjon. Négy szingli barátnője otthon asszisztál a projekthez, és istápolják egymást a világutazó Julie helyett is.
A barátnők hétköznapi, negyven év körüli nők – a lombikbébiprogrammal kacérkodó Ruby, az éppen önmegtartóztató életre esküdő Serena, a tökéletes pasit kereső Alice és a kétgyerekes Georgia, akit otthagyott a férje – viccesen-komolyan próbálják visszaterelni életüket a „rendes" kerékvágásba. 
Szerelem Balin, romantika Rióban, szex egy kolostorban, randik, szakítások-békülések, egy válás, a barátság ereje, kis és nagy szerelmek, és az örök kérdés: hol az igazi boldogság?

Erawan, 2016
Eredeti mű: Liz Tuccillo – How to Be Single, 2008

Ez nekem nagyon nem jött be, de hát ízlések és pofonok...
Első sorban azért nem, mert nagyon a Szex és New York-ra hajazott, de még egy napon sem szabad említeni azzal, nemhogy egy mondatban. Ezt nem azért mondom, mert a cselekmény fele New Yorkban játszódik – az a fele ami nem épp Julie utazásáról szól.
A Hogyan legyünk szinglik nem arról szól, hogy hogyan tegyük lapátra az idegesítő aktuális pasinkat és arról sem, hogy mit kezdhetünk magunkkal és a szingliségünkkel, hanem öt kétségbeesett nő rohanása egy-egy farok után, teljesen mindegy milyen pasi van a folytatásában, csak legyen. Cím és fülszöveg alapján teljesen másra vártam, jobbra.
    Öt barátnő, öt állandó alakulásban levő történet. A középpontban Julie áll, akit a kiadója finanszíroz, hogy könyvet írjon arról, hogy a különböző országokban élő emberek – többnyire nők – hogyan élik meg az egyedülálló státuszt. Ezért körbeutazza a Földet, s ha épp nem valamelyik barátnője csatlakozik hozzá, akkor a Párizsban felszedett nős szeretője. S ha épp nincs vele a pasija akkor miért ne próbálna ki másokat is. Például Rióban: ha Georgia barátnője 500 dolláros órabérért kibérelt egy férfiprostituáltat magának, akkor ő sem maradhat le, lehúz egy menetet az egyik klub biztonsági őrével, tiszta ingyér. Kicsit sem lelkesített az, ahogyan minden egyes helyszínen, mindekitől aki hajlandó volt szóba állni vele ugyanazokat a dolgokat kérdezte – az egésznek antropológiai kutatás-szaga volt és kicsit sem szórakoztatott.
A könyv szerkezete sem igazán jött be. Nem fejezetekre, hanem számozott szabályokra van osztva (11 van belőlük), minden szabály felér egy-egy közhelyes életvezetési jótanáccsal. Még mindig rendben lenne, ha egy szabályon belül nem lenne az állandó ugrálás a helyszínek és történetek között: hol Amerikában vagyunk valamelyik barátnő történetében, hol Julie épp aktuális helyszínén (Párizs, Róma, Rió, Sydney, Bali, Kína, és így tovább) és ez többször ismétlődik egy részen belül is. Ha nem figyelsz fogalmad nincs épp hol vagy, kinek a történetében és miért.
Azért néhány dologgal maradtam belőle, igazolandó amit már amúgy is mindenki tud:
– soha semmit nem szabad biztosra és örökérvényűnek venni
– az amerikai nők megsértődnek, ha a szemükbe mondják, hogy nincs büszkeségük
    – a cölibátust fogadó ilyen-olyan spirituális szekta-vézér tulajdonképpen egy szex-guru
– a swinger-klub a sátán munkája, de nős férfi szeretőjének lenni rendben van.
– idős nő-fiatal pasi kombináció ugyanannyira rendben van mint az öreg pasi-fiatal nő kombó, ha a kapcsolat koros tagja megleletősen vagyonos.
    – keleti kultúrákban a házasság még mindig biznisz és a házasulóknak kevés beleszólásuk van.

Film is készült belőle – már vetítik a mozikban, meg lehet nézni –, főszerepben a friss Aranymálna díjas Dakota Johnsonnal. Nem ment neki egy korához közel álló nő megformálása, hogy lesz a 40 körülivel? Bár lehet a filmben fiatalt csinálnak belőle, ahogy az öt barátnőből is csak négy maradt a filmvászonra.