Lucinda Riley - Viharnővér

A hét nővér 2

A ​gyengeség pillanataiban találhatsz rá a legfőbb erősségedre

Ally D'Apliese épp egy viharosan induló szerelem kapujában áll, amikor a nevelőapja haláláról értesül. A nővéreivel a Genfi-tó partján magasodó, gyermekkori otthonukba gyűlnek össze, hogy megemlékezzenek szeretett apjukról, és meghallgassák a végrendeletét. A különc milliárdos, Pa Salt mindnyájuknak egy különleges tárgyat meg egy levelet hagyott örökül, és ennek segítségével, ha a lányok úgy döntenek, közelebb kerülhetnek valódi gyökereikhez. 

Allyt egyik tragédia a másikba sodorja, és a kétségbeesett fiatal nő nem lát más választást, mint maga mögött hagyni mindent: Norvégiába utazik, hogy felkutassa a vér szerinti családját. 

Mi vár rá a fenséges szépségű országban? Mire jut egy százötven évvel ezelőtti életrajz elolvasása után, amely egy énekesnőről, Edvard Grieg világhírű zeneszerző múzsájáról szól? És milyen, az eddigi életét a négy sarkából kifordító, váratlan felfedezések várnak még rá Bergen festői partjainál?

Lucinda Riley új sorozatának második kötetében egy évtizedeken és Európán átívelő nyomozás történetét meséli el. A letehetetlen családregény főszereplője nemcsak a származásának kérdésére találja meg a választ, hanem azzal is szembesül, hogy az erő nem minden, és hogy élete tragédiái közepette is beteljesedhet a sorsa.

General Press, 2017

Eredeti mű: Lucinda Riley – The Storm Sister, 2015

A sorozat második kötete és úgy gondolom, a szerző nem tudja olyan gyorsan írni a folytatásokat, ahogy én szeretném: valamennyi részt még a tegnapra. Mert ugye, ahogy azt az előző résznél is elmondtam,/leírtam már, a sorozat most íródik, angol nyelven az idénre várható a negyedik könyv megjelenése.

Tegnap jött a hír, hogy a sorozat eddig megjelent részei nemcsak átvették az uralmat az európai sikerlisták fölött, hanem Hollywood már le is csapott a megfilmesítés jogára. Sorozatfilm lesz belőle és nagyon remélem, nem fogják elbaltázni és valami amerikai stílusú nyáltengert csinálni belőle, mert az kapitális bűn lenne.

Második kötet, Ally története.

Azt ugye már mindenki tudja az első részből, hogy egy titokzatos svájci milliomos hat lánygyermeket fogadott örökbe és nevelt fel, neveiket pedig a Plejádok csillagképből vette – a hetedik lány, Merope sosem került haza. Amilyen titokzatos volt a milliomos élete, olyan lett a halála is, és nevelt lányainak örökségként vagy útravalónak származásukra utaló apró jeleket hagyott hátra. S hogy a lányok felhasználják-e ezteken az információmorzsákat vagy sem, az mindenkinek a saját döntése.

Az első rész Maia, a legnagyobb lány története volt és azt hittem, hogy véletlen Maia pályaválasztása, nevelőapja terelése a spanyol nyelv és kultúra fele. A második rész olvasása után meggyőződésem, hogy Pa Salt, a titokzatos milliomos, soha semmit nem tett hátsó szándék és/vagy gondos tervezés nélkül. Allyt ugyanis a származására utaló jelek Norvégiába viszik, Ally pedig a család hajósa – nevelőapja pici kora óta vitorlázni vitte. Ugye, ha Norvégia, akkor vikingek, s ki volt náluk jobb hajós a múltban. S egy másik előre megtervezett dolog Ally életében az a zene, ugyanis Ally fuvolázik, még zeneakadémiára is járt. S hogy ez miért fontos, megtudod a könyvet olvasva.

Akárcsak az első részben, miközben Ally a családját keresi és származását kutatja, ezzel párhúzamosan visszamegyünk az időben és most a Halvorsen család több generációjának élettörténetét is megismerhetjük a 19. század második felétől kezdődően a jelenig. Ha az első részben Braziliában és Franciaországban jártunk a történet során, most Norvégiába és Németországba jutunk el, s míg az első rész a szobrászatról szólt, akkor ez a második a zenéről.

Ally rövid időn belül két, hozzá nagyon közel álló személyt veszít el: apját és szerelmét. Viszont nyer egy családot, egy új életet, egy múltat, származást és még valamit… mert a szerelem nem hal meg. És sajnos egyre nagyobb titok övezi a milliomost, és egyre több jel mutat arra, hogy talán nem is halt meg… de hát ezt így természetesen nem írja le a szerző, csupán sejteti, amivel azt érte el, hogy tűkön ülve várom a következő részt.

Erről a könyvről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Olvastatta magát, cselekménye megfogott, nyelvezete és szerkezete csodálatos, szereplői imádnivalók és eredetiek. Nem vagyok egy könnyen elérzékenyülő fajta, de többször is megszipogtatott. Természetesen ízlések és pofonok, de ez olyan csodálatos, hogy kár lenne kihagyni.

A sorozat részei:

1. A hét nővér

General Press,  2016

The Seven Sisters

3. The Shadow Sister, 2016

4. The Pearl Sister, 2017 (még nincs borító)

Lucinda Riley - A hét nővér

A hét nővér 1.

Maia ​és öt nővére a nevelőapjuk halála után összegyűlik a Genfi-tó partján álló gyermekkori otthonukban. Pa Salt, a különc milliárdos mindannyiukat kisgyermek korukban fogadta örökbe, így semmit sem tudnak a vér szerinti szüleikről. Az apjuk végrendelete azonban arra ösztönzi őket, hogy derítsék ki, honnan származnak. Egy-egy titokzatos tárgyat kapnak örökségül, és egy földgömböt, amelyről leolvashatják a születési helyük koordinátáit. Maia megkezdi a kutatást a családja után, és hamarosan a világ másik felén, egy omladozó brazil villában találja magát. Az épületben megsárgult levelekre bukkan, amelyekből egy nyolcvan évvel korábbi, tragikus szerelem története bontakozik ki.

1927, Rio de Janeiro. Amikor a kávékereskedelemből meggazdagodott Antonio Bonifacio szeretné beházasítani az egyetlen gyermekét a riói arisztokráciába, a szenvedélyes Izabela kikönyörgi, hogy az eljegyzés után, de még az esküvő előtt hadd utazzon el Párizsba az egyik barátnője családjával. A lányt hamar magával ragadja a Montparnasse művésznegyedének pezsgő forgataga, de arra ő sem számít, hogy egy szobrásszal való véletlen találkozás gyökeresen felforgatja majd az életét.

Lucinda Riley A hét nővér-sorozat első kötetében mesterien szövi össze két fiatal nő történetének szálait, akik egy számukra idegen, mégis vonzó városban az őket foglalkoztató kérdésekre keresve a választ, gyógyírt találnak a lelki sebeikre, és felfedezik az élet szépségét.

General Press, 2016

Eredeti mű: Lucinda Riley – The Seven Sisters, Pan Books 2015, Atria, 2015

Nem semmi ez a könyv. A nagy baj az, hogy a folyatására márciusig kell várni, akkorra tervezi a kiadó a második rész megjelenését Viharnővér címmel. S a még ennél is nagyobb baj az, hogy a sorozatból angol nyelven csak három rész jelent meg, a negyedik az idénre várható, tehát nem igazán reménykedhetünk abban, hogy mostanában több folytatást is kapunk a történetből.

Semmit nem olvastam eddig a szerzőtől, nem mondom, hogy most abszolút rajongója lettem és valamennyi könyvét el fogom olvasni, de ezt a sorozatot mindenképpen. Kicsit misztikus, titokzatos, rengeteg kérdés merült fel bennem olvasás közben, van amire választ kaptam, vannak dolgok amiket továbbra is homály fed és csak reménykedhetünk, hogy a végére minden szépen a helyére kerül… meg abban is, hogy a sorozat valamennyi részét elolvashatjuk magyar nyelven is, másképp porolhatjuk le az angoltudásunk.

Ahogy a fülszöveg is mondja, a Pa Salt-ként emlegetett svájci dúsgazdag férfi néhány év leforgása alatt hat lánygyermeket fogad örökbe a világ különböző tájairól. Senki nem ismeri a rendszert, ami szerint kiválasztja a kicsiket, őt magát sem igazán. Talán ő a történet legtitokzatosabb, legmisztikusabb figurája. A sorozat alapja a Plejádok (Fiastyúk) csillag-halmaz görög legendájához kapcsolódik, ott jelenik meg először a hét nővér elnevezés, mint Atlasz és Pléione lányai. A titokzatos Pa Salt róluk nevezi el örökbefogadott gyermekeit. Csakhogy  történetünkben soha nem jelenik meg a hetedik nővér, akinek a Merope nevet kellene viselnie.

Ez volt a bevezető, az előzmény… mondjuk. Mert a történet tulajdonképpen azzal kezdődik, hogy a titokzatos Pa Salt ugyanolyan titokzatosan távozik az élők sorából (vagy nem???) mint ahogy élt, és lányai lehetőséget kapnak arra, hogy megtudják honnan származnak, amennyiben erre ígényt tartanak.

Ez az első lány, a  legidősebb, Maia története… és rajta keresztül jutunk el a 20. század eleji Rio-ba, majd később Párizs művészvilágába. Két szerelmi történetet kapunk. Az egyik a műfordítóként dolgozó Maiáé, másik a dédanyjáé, a merész, kalandvágyó Isabelé, akinek története szorosan összekapcsolódik a riói Krisztus-szobor felállításának történetével. S mivel Maiát a kutatásai Brazilíába vezetik betekintést kapunk úgy a jelenkori brazil társadalom életébe, mint a 20. század eleji Brazilia gazdagjainak világába.

Hogy kiszámítható volt-e a végkifejlet? Igen is meg nem is. Igen, azért mert mindkét szerelmi történetben tisztán lehetett tudni, hogy ki kicsodát szeret. És nem, mert a tiszta szerelmi vonal ellenére voltak meglepetések. Isabella esetében a józan ész és az erkölcsi tartása szólt közbe, Maia esetében pedig állandóan ott volt a lehetőség, hogy visszatér Zed, az első szerelem – mint ahogy volt is rá próbálkozás –, és véget vet Florianóval, a brazil íróval folytatott románcának.

És gondolom, hogy titokzatos Pa Salt és a görög milliomos Ögörg Eszu (Zed, az első szerelem apja) halálának egybeesése sem volt véletlen. A két személy egy és ugyanaz lett volna? Vagy Pa Salt meg sem halt, mert ugye volt egy véletlenül felemelt telefonkagyló is… Ezek olyan dolgok, amiket továbbra is homály fed és meg vagyok győződve, hogy úgy Marina, a lányok nevelője, mint az ügyvéd sokkal többet tudnak, mint amennyit elmondanak. És még annyi titok és misztérium van ebben a történetben, de nem mesélem el mindet, mert nem szeretném elrontani az olvasás élményét.

A romantika szerelemesei minden bizonnyal kedvelni fogják a történetet, nekem nagyon bejött és kiváncsian várom a folytatásait. A második rész a következző nővér, Ally története lesz, gondolom sokat fogunk majd hajózni.

 A sorozat további részei, egyelőre angol nyelven:

2. The Storm Sister

Viharnővér címmel várható márciusban, szintén a General Press gondozásában

3. The Shadow Sister

4. The Pearl Sister

2017-ben jelenik meg, még nincs borítóterve sem

Emily Griffin - Láthatatlan kötelék

A harminchat éves Marian élete látszólag maga a tökély, és erről nemcsak a környezetét, de magát is sikerült meggyőznie. Egy sikeres tévésorozat producereként áloméletet él New Yorkban, gazdag és befolyásos vőlegénye mellett. Azonban egy este elegáns lakásának küszöbén ott áll egy kamaszlány: Kirby. Azért jött, hogy megismerje az édesanyját. Marian tökéletesnek látszó világa fenekestül felfordul. Szembesülnie kell a tizennyolc éve eltemetett titokkal, szembe kell néznie azzal, amit el akart felejteni.

Miközben Marian lassan megismeri a lányát, Kirbyt, ráeszmél, hogy élete egyáltalán nincs sínen: hogy változtatnia kell, azt kell tennie, amit a szíve diktál. Eközben Kirby, aki bár a fejébe vette, hogy felkutatja vér szerinti szüleit, megtapasztal egy, az övétől eltérő, teljesen más, izgalmas világot, és rájön, hol az igazi otthona. Lélekmelegítő, ámde izgalmas fordulatokkal teli történet arról, mi az igaz szerelem, mit jelent a hovatartozás és a láthatatlan kötelék.

Tericum, 2014

Eredeti mű: Emily Griffin – Where We Belong, St. Martin’s, London, 2012

Első könyvem az írónőtől… rosszul mondom: az első amit végig is olvastam, mert néhány hónapja próbálkoztam a Zűr van babám! cíművel is, de még az első fejezet vége előtt abba is hagytam. Majd, egyszer mikor sok időm és hangulatom lesz, újra megpróbálkozom vele.

Most persze valami szépet és okosat kellene írnom, de passz! Tegnapelőtt éjjel fejeztem be, de azóta sincs fogalmam, hogy mit gondoljak erről a könyvről. Azt, hogy egy közhelyekkel teli nyálas történet, amiből tizenkettő egy tucat? Vagy, hogy egy kényes témát feszegető, egyedi megoldásokat felvonultató remekmű? Mert, ugye, mindkét meghatározás mellett és ellen is szólnak érvek… Majd elolvasod – ha el – és eldöntöd te magadnak, hogy mit gondolj róla, mert ízlések és pofonok...

Két történetet ismerünk meg: Marianét és Kirby-ét, ezek párhúzamosan futnak és időnként összefonódnak, mert ugye, Marian és Kirby anya és lánya. Eddig minden tiszta, csakhogy anya és lánya nem ismeri egymást, hiszen a 18 éves Marian terhes marad rosszfiú barátjától és nagy titokban örökbe adja az újszülöttet, mert nem fér bele a saját eljövendő életéről kialakított képbe – s ha őszinte akarok lenni a gyermeke apja sem fér bele a képbe. Vagyonos, ismert, karrierista nő lesz belőle megfelelő kapcsolatokkal, megfelelő baráttal. Tizennyolc év múltán, pedig lánya becsenget hozzá: helló anyu, jöttem, hogy megismerjelek.

Kirby pont ugyanolyan, mint minden más tizenéves, úgy is viselkedik, bár van benne egy megfelelési, bizonyítási kényszer. Tudja, hogy örökbe van fogadva és soha nem foglalkoztatta a vér szerinti szüleinek személye (mondja az írónő), amíg egy iskolai foglalkozáson egy osztálytárs fel nem piszkálja… és amíg meg nem hallja nevelőszüleinek beszélgetését, miszerint azért viselkedik úgy ahogy, mert ki tudja kik a szülei és mit hoz magával onnan… No, nálam ez az emberi hülyeség kiverte a biztosítékot. Magaddal hozod a szemed színét, a hajad színét, anatómiai és fiziológiai felépítésed, a genetikailag öröklődő domináns és recesszív mutációkat és ezer más dolgot, de a személyiségedet, ami meghatározza a viselkedést nem. Arra csak hajlamot hozol és az leszel, akivé a környezeted hatására formálódsz. De lépjünk túl ezen a zárójelen, a leányzó felkerekedett, hogy felkutassa vér szerinti szüleit, meg is találja őket és akkor ott van a bizarr helyzet amikor van két családja, az egyik végre magának szeretné, a másik pedig állandóan attól fél, hogy elveszítik a vér szerinti család javára.

A végkifejlet az iskolai záróünnepély… vér szerinti család, fogadott család együtt ünnepel. Lehet másoknak ez könnyeket csal a szemébe, hogy milyen nagyszerű megoldás, nekem a történet itt elment burleszkbe.

Vannak mellékszálak is, rokonok, ismerősök hogyan viszonyulnak a történtekhez, de ez nem befolyásolja a cselekményt, csak képet mutat a társadalom előítéletességéről és arról a természetes tényről, hogy mindig, mindenki jobban tudja mit kell, vagy kellett volna tenni az adott helyzetben.

Természetesen több van a könyvben, mint amit én ide lefirkantottam, de ha elmesélem az egészet, akkor a legkisebb késztetést sem érzed majd az olvasásra, mert minek… Olyan akciós történet, kettő az egyben: ifjúsági is, meg felnőtteknek való is. Nem hinném, hogy a közeli jövőben az írónő egy másik könyvével is megpróbálkozom.