2018. március 19., hétfő

Sylvia Day - Botrányos viszonyok

Ó, azok a rosszfiúk! Csintalan kacsintások, érzéki mosolyok és némi vadság, amivel igazán nem lehet finom társaságban mutatkozni. De kit érdekel? Otthon sem unatkoznak…
Lopott gyönyör 
Merrick grófja, Sebastian Blake rég elmenekült a rangjával járó felelősség elől, és kalóznak állt. Ő a hírhedt Phoenix kapitány. De egy kereskedőhajóról furcsa zsákmányt szerez: egy tüzes kis vadmacskát, aki azt állítja magáról, hogy menyasszony… mégpedig az ő menyasszonya, akivel a házasságot apáik írták alá a nevükben. A kapitány most megszégyeníthetné gyűlölt családját, és érintetlenül visszaküldhetné gyönyörű feleségét, de ilyen csábító kincset még sosem talált. Nincs hát más vágya, mint hogy házasságukat igazi friggyé kovácsolja.
Lucien kockáztat 
Lucien Remington szabadosságáról híres: semmiféle szabályt nem tart be, sem a hálószobában, sem az üzleti életben. Amit akar, azt megszerzi, és legkevésbé sem érdekli, mit gondolnak róla emiatt. De igazán csak az elérhetetlen Lady Julienne La Coeur kegyeire vágyik, és nem is reménykedhet benne, hogy ezt megkapja… egészen addig, amíg a Julienne férfinak öltözve be nem oson Lucien klubjába, felelőtlen fivére után kutatva. Lucien hirtelen úgy érzi, itt az alkalom, hogy megszerezze, és csupa bűnös gondolat jár a fejében. Egy úriember ellenállna az ilyen csábításnak. De Lucien sosem tartotta magát úriembernek…
Az őrült hercegné 
Hugh La Coeur sosem akart Montrose grófja lenni. Nem vágyik több felelősségre, mint ami a borral, nőkkel és nagy tétben megtett fogadásokkal jár. Semmi kedve az éjszakát egy kísérteties, elhagyatott kúriában tölteni, aminek tulajdonosa egy híres, őrült hercegné. Ám a hercegné társalkodónője, a vad és független Charlotte más kérdés… Hugh vele akárhány éjszakát szívesen töltene. Tudja, hogy a lány szörnyű titkokat rejteget, és életében először Montrose grófja szeretné magára vállalni ezt a terhet, bármilyen veszéllyel is jár…
Őrültek, rosszak, és teljességgel ellenállhatatlanok…
Sylvia Day a New York Times és az USA Today bestseller írója, könyvei nemzetközi bestseller listákat is vezettek. Több mint 20 díjnyertes könyve jelent meg, több mint 40 országban. 28 országban vált bestseller íróvá, könyveit több tízmillió példányban adták ki.


Álomgyár, 2018
Eredeti mű: Scandalous Liaisons, 2006, 1997


Hazudnék, ha azt mondanám, mennyire vártam ezt a könyvet, de az ember lánya mindig reménykedik, hogy hátha... Ez a Sylvia Day mintha nem lenne azonos azzal, aki az Átverve/Átölelve-t vagy a Crossfire sorozat első három kötetét írta. Zárójelként megjegyzem, hogy azt sem értettem, hogy miért kellett feleslegesen még egy-két rend bőrt lenyúzni arról a sorozatról és a három sikeres kötet után még két dögunalmasat és vontatottat hozzáírni. De ez nem arról a sorozatról szól, hanem a szerző által írt klasszikus romantikus történetetekről.
Az Álomgyár Kiadónak köszönhetően megismerkedhettünk már a szerző két kllasszikus romantikus történetével (Idegen a férjem, Hét év vágyakozás), tehát nem ért meglepetésként ez az újabb “kosztümös” kötet.
Mikor még megjelenés előtt a fülszöveggel találkoztam el nem tudtam képzelni, hogy mi lesz ebből? Három kisregény (novella?) egy kötetben, vagy ez csupán egy nagyon kreatív ismertető, tulajdonképpen egyetlen történetről van szó és mindenki ugyanannak az egésznek a szereplője. Az első variáns a nyerő, három különálló történet három meglehetősen potens nemes úriember főszereplésével, de a három történet kapcsolodik egymáshoz, mégpedig abban, hogy az urak baráti vagy rokoni kapcsolatban állnak (vagy fognak) egymással, és epizódikusan megjelennek egymás történeteiben..
Ha Sylvia Day, akkor minden olvasó tudja, hogy erotikával bőven megtűzdelt történetekről beszélünk, mert a szerző nem megy a  szomszédba egy kis szexért, amivel a műfaj kedvelőivel is megszerettetheti írásait. Már a könyv címe is jelzi, hogy ez nem szempillarebegtetős, kézcsókolgatós, szerelmi költeményes történet lesz. Ez egy nagyon erotikus írás és ezt a kijelentésem kéretik komolyan venni, mert a három novella cselekményét elmesélte a fülszöveg, a többi szexről szól. Ha éppen nem csinálják, akkor beszélnek, vagy fantáziálnak róla. Meglehetősen részletesen.
Persze nincsen semmi baj az erotikával, ha mellé történet is van. Eddig mindig volt. Nos, ebben az esetben az erotika dominál, cselekmény nyomokban előfordul, az sem mindig befejezett. Például az első novellában Sebastian Blake elrabolja saját feleségét, mellesleg nem is tudja, hogy nős, mert távollétében történt a házasság és főrendű apja ötlete volt, hogy helyette egy rokon adja ki magát Merrick grófjának. S a meglehetősen vad Sebastian (elvégre évekig becsületes kalózkodással kereste meg a napi betevőt) nem leplezi le a rokont? És nem belezi ki? Vagy a harmadik novella annyit osztotta-szorozta azt a tetves kincset, még expedíciót is szerveztek a felkutatására, hogy tényleg kiváncsi lettem, ért-e valamit az a térkép, vagy csupán két szexuális aktus közötti pihenőnek számított a tanulmányozása? Belehalt volna, ha egy bekezdésben elárulja, hogy lett-e kincs vagy sem? És azért a szemét herceget is megüthette volna a guta, vagy ledobhatta volna egy ló, csak azért, hogy valamiképpen megbűnhödjön kegyetlensége miatt. Tehát sokkal többet is ki lehetett volna hozni ezekből a történetekből.
Ezt természetesen csupán az én személyes igényem, a szerző megelégedett a “megdugta, feleségül vette és boldogan éltek, míg meg nem haltak” variánssal. Ha ezeket a történeteket filmre vinnék – tegyük fel, mert ugye minden lehetséges –, akkor azt az alkotást minden bizonnyal pornográfiának kategorizálnák.
S mintha a fordítás sem lett volna az igazi. Én úgy tudom, hogy asszonynak nevezünk egy olyan nőt, aki férjezett, megözvegyült vagy élemedett kora van – válás a 19. század eleji Egyesült Királyságban nem volt divatban –, de semmiképpen egy huszonéves szűzet. A második novella hősnőjét, az ártatlan Lady Julienne-t pedig következetesen asszonyként emlegeti.
Nyilvánvaló, hogy ezt a kötetet azoknak ajánlom, akik kedvelik a tömény erotikát… és természetesen ízlések és pofonok.