Her Royal
Spyness Mysteries 1
Ha Agatha
Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt, ilyen lenne.
1932, London.
A trónöröklési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az
esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután
lelécel a skóciai családi kastélyból, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen
mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba költözik.
A fővárosban
meglepő kalandok várnak rá:
életében
először saját magának kell begyújtania egy kandallóba,
belezúg egy
házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe,
inkognitóban
házvezetőnői szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla,
a Királynő felkéri,
hogy kémkedjen a szoknyapecér trónörökös után.
De élete akkor
vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürdőszobájában egy férfit.
Lady Georgiana
pontosan tudja, ki az illető: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a
családját, és azzal fenyegetőzött, hogy megszerzi a skóciai kastélyt.
Lady Georgiana
egyetlen módon tisztázhatja a helyzetet – ha mielőbb kideríti, ki volt a
gyilkos.
Lettero, 2017
Eredeti mű:
Rhys Bowman – Her Royal Spyness, 2007
A történet egy
tizenegy (ha beleszámolom a 0.5-ös nyúlfarknyi novellát is, akkor már tizenkettő!)
részes sorozat első része. A sorozat angol neve Her Royal Spyness Mysteries, amit esetleg Őkirályi Kémsége (még viccesebb lenne Spiclisége) Rejtélyei-nek
lehetne magyarra fordítani. És remélem, hogy további részeivel is ismeretséget
köthetünk magyar nyelven is.
Bevallom,
Wodehouse nálam még várat magára, tehát meg nem tudnám mondani mennyire
helytálló a fülszöveg kijelentése, mi szerint ha az említett úriember Agatha
Christievel társulva írna detektívegényt, akkor valami ehhez hasonló lenne az
eredmény. Azt viszont elmondhatom, hogy nagyon jól szórakoztam.
A történet a
múlt század harmincas éveiben játszódik, hol máshol, mint az Egyesült
Királyságban. Többnyire Londonban, de megismerkedhetünk a hősnő skóciai
(meglehetősen lepukkant) otthonával is és a történet során vidéki
kastélyokba-kúriákba is ellátogatunk.
A történettel
együtt remek korképet is kapunk az angol felsőbb körök sznobériájából és
nemcsak, hiszen a szereplők nem mindegyike tartozik az arsztokráciához, vagy az
abban az időszakban már megjelent gazdag polgári körökhöz. Azt is meg kell
említenem, hogy bár a történet úgy fikció, ahogy van, szereplői között valós
személyek is szerepelnek, sőt valós történések is. Itt van például Mary királynő,
akihez főhősnőnk bejáratos (a hátsó bejáraton), és aki kémkedéssel bízza meg. Vagy a kémkedés
tárgya, a trónörökös David, aki mint VIII. Edward ül a királyság trónjára és
később szerelme, az amerikai Wallis Simpson miatt lemond. Tehát időben ott
vagyunk, amikor a trónörökös és Wallis Simpson románca kezd aggodalmat okozni a
királyi házban és erről kellene hősnőnknek referálnia magának a királynőnek.
Csakhogy a
dolgok nem ennyire egyszerűek, hiszen Georgienak, ahogy a családban és a
barátai nevezik őlédiségét, más dolga is lenne.
Kicsoda is
Georgie, aki – mint ahogy a fülszövegből is kiderül –, az esélytelen
harmincnegyedik az Egyesült Királyság trónjára. Egy skót herceg második
(botrányos) házasságából származó lánya, az első házasság biztosította a cím
örökösét, aki most sznob és zsugori feleségével és családjával uralja a
lepukkant kastélyt. Botrányos házasság azért, mert Georgie anyja egy egyszerű,
de annál ambiciózusabb színésznő volt, nagyapja pedig közrendőr. Egyébként a
szimpatikus nagyapával a történet során többször is találkozunk, ő néhányszor kisegíti unokáját a szorult helyzetből.
Tehát van
nekünk egy félig-meddig előkelő származású hősnőnk, akit még lepukkant
otthonából is kinézne sznob és sótlan sógornője, mert egy ellenszenves román
herceghez akarja hozzáadni, egyetlen vasa sincs és akkor még habnak a tortán
jön, hogy a családi kastély is idegen kézre kerülhet, mert a becses hercegi papa
még életében elkártyázta a francia riviérán.
Georgie
Londonig meg sem áll a menekülésből és itt kezdődik meg élete kalandja.
Egyrészt a királynő bíza meg a trónörökös szemmeltartásával, másrészt a
kastélyt követelő francia gazfickó holttestét a család londoni rezidenciájának
fürdőkádjában találják, saját anyja – aki már sokadik férjét fogyasztja –
rúgatja ki nehezen megszerzett állásából, ami az éhenhalástól megmenthetné (mert ugye egy lady nem dolgozik, inkább éhenhal). S ha
ez még mindig nem lenne elég, akkor bizarr balesetek is történnek vele, amit
mindenki az ügyetlensége számlájára ír. Mivel barátok, előkelő ismerősök és a
frissen beszerzett szeretője is körülötte zsong, meg konfliktus is van bőviben, nem igazán lehet tudni, hogy
ezek tényleg balesetek, vagy Georgie útjában van valakinek valamiért.
Az, hogy
minden jól végződik, az inkább a szerencsének köszönhető és nem Georgie buzgó
nyomozásának. A cselekmény elbonyolításában és egyszerre több szálon való
futtatásában használt szerzői megoldások nagyon ötletesek voltak. Nem lehetett
csarnokelsőre kitalálni, hogy tulajdonképpen mi is történik és ki mozgatja a
szálakat.
Könnyű, de nem
habos-babos történet, vicces jelenetekkel, kisebb-nagyobb csavarokkal. Miss
Marple-nek nem kell félnie attól, hogy Georgie majd átveszi a helyét, de
mindenképpen egy ígéretes sorozathősnőt ismerhettünk meg a személyében.
Egyetlen
délután-este elolvasható, pörgős, szórakoztató, tehát mindenkinek, kohatár
nélkül ajánlom… de természetesen az ízlések és a pofonok.