2017. november 9., csütörtök

Kylie Scott - Deep - Tónus

Stage Dive 4



A végéhez ért Kylie Scott Stage Dive sorozata! Ezúttal Ben talál párra, és keveredik fergetegesen szexi kalandokba.

Ismerd meg velünk a regényt, és ne feledd, a nyereményjátékunk során három példányt kisorsolunk a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.


Ennek az egyéjszakás kalandnak nem így kellett volna végződnie…
Pozitív. Két kicsi vonal a terhességi teszten azt jelenti, hogy Lizzy Rollins teljesen mindennapi élete mindörökre megváltozik. És mindez egyetlen hatalmas hiba miatt, amit Las Vegasban követett el a Stage Dive lehengerlően szexis basszgitárosával, Ben Nicholsonnal. Kit érdekel, ha Ben volt az első férfi, aki miatt Lizzy úgy érezte, nem tud ellenállni a vágyainak? Sajnos azonban a lány azzal is tisztában van, hogy teljesen mindegy, ő mire vágyik, Ben egy kellemes szórakozásnál semmi többet nem akar.
Ben tisztában van vele, hogy számára Lizzy érinthetetlen. Tökéletesen és végletesen. Mivel a legjobb barátja feleségének a húga, teljesen mindegy, mennyire izzik kettejük között a levegő, teljesen mindegy, mennyire kedves és szexis Lizzy, okosabb, ha távol tartja magát tőle. Azonban egy pillanatnyi megingás a Bűn Városában, és Ben kénytelen megtanulni, hogy ami Vegasban történik, nem biztos, hogy Vegasban is marad. Ő és Lizzy most már a lehető legmélyebb módon kötődik egymáshoz… de kialakulhat ebből valódi szerelmi kapcsolat?
Kylie Scott, a New York Times bestsellerek írónője régóta imádja az erotikus szerelmi történeteket, a rock and rollt, és a Zs-kategóriás horror-filmeket. Ausztráliában, Queensland államban él.

Könyvmolyképző, 2017
Eredeti mű: Kylie Scott - Deep



Végéhez érkezett a sokak által nagyon kedvelt Stage Dive sorozat. Bevallom, én nem tartozom az elvakult rajongótáborba, már az első résznél valami teljesen mást vártam a fülszöveg ismeretében, de azért kiváncsiságból, és mert megtehettem, követtem hogyan alakul a szereplők és a zenekar sorsa a további részekben.
Mint az nyilvánvaló, ez Ben Nicholson, a zenekar basszusgitárosának története, ő az egyedüli a banda tagjai közül, aki még pár nélkül maradt. És az is nyivánvaló, hogy Lizzy Rollinsszal szűri össze a levet, akivel már az előző részben találkoztunk, mint Anne húga és az egzaltált Mal(colm) eljövendő sógornője. Rengeteg utalás történik erre az előző részben, tehát ez nem lesz meglepetés azok számára, akik képben vannak a történettel.
Ugye, mindenki számára ismeretes a szólás, hogy ami Vegasban történik, az Vegasban is marad? Nos, a dolog Lizzy és Ben esetében nem ennyire egyértelmű, ugyanis Mal és Anne esküvői szertartása után Ben és Lizzy együtt tölti az éjszakát, aminek minden védekezés ellenére következménye lesz. Ben pedig mással jár, hiszen az ami kettejük között történt csupán egyetlen éjszakára szólt, bármennyire is nyomul Lizzy.
Teljesen felesleges tovább elemezgetni a cselekményt, az a szerző által kedvelt és az előző részekben is követett séma szerint működik: megismerkednek, megtetszenek egymásnak, összejönnek, valami miatt szétmennek, majd jön a megvilágosodás és a happy end. Viszont mondanék néhány dolgot a szereplőkről, különösen a két főhősről, ahogy én láttam őket.
Ugye itt van Ben, aki már 30 körül van. Dögös, szexis, tetovált. Pont olyan, mint amilyennek a sztereotípiák alapján az ember lánya a rockereket elképzeli. Ő eddig alig volt jelen az előző történetekben, gondoltam most majd lesz nagy durranás, valamit kitalál a szerző, hogy érdekessé tegye a záró történetet, valami sötét családi titkot, eltitkolt feleséget, bármit. Nos ez nem jött be. Ben egy meglehetősen egészségesen gondolkodó fickó, akinek mindene a zene, nincsenek költséges hóbortjai és pontosan tudja mit szeretne csinálni a jövőben is:
"Amikor a srácok elfoglaltak, megtehetem, hogy felugrok egy gépre, és egy másik bandával játszom egy kicsit – folytatta. – Vagy az albumukon vendégzenészként, esetleg egy éppen kieső tagot helyettesítve. Még olyat is szoktam csinálni, hogy elmegyek valami lepukkant kis bárba, és úgy, hogy senki nem tudja, ki vagyok, egy teljesen ismeretlen zenésszel jammelek egy kicsit. Minden nap ilyen az életem. Minden nap megtehetem, hogy valami újat csinálok, és valami újat megtanulok. És ez rohadtul csodálatos. Nincs semmi, ami ehhez fogható."*

Természetesen megijed mikor Lizzy robbantja a bombát a terhességgel, de megszokja a gondolatot és vállalja a gyermekét, sőt Lizzyt is támogatja. Nekem szimpatikus volt Ben a maga módján, mert volt mersze kimondani, hogy az életét nem a családról és a gyermeknevelésről szóló tervek szerint rendezte be, de ennek ellenére támogatja a lányt, bár házasságot és sírig tartó szerelmet nem ígér. Legalábbis eleinte.
S Lizzy, akiről már tudjuk, hogy egyetemi hallgató, nem hangsúlyoznám ki, hogy mit tanul, nem is nagyon jeleskedik benne. Ő nekem nagyon antipatikus volt. Nyomulós, butácska, fecsegő, siránkozó. Semmivel sem különb a zenekar tagjai után nyálazó hisztérikus rajongólányoknál, csak neki könnyebb a kiszemelt férfi közelébe kerülni. Túlmisztifikálja terhességét, eltúlozza az ezzel járó testi változásait, mintha ez egyedül csak vele történne meg, és már a gusztastalanságig fokozza hormonális ingadozásainak emlegetését, ingadozás, ami libidójának egekig való szökését eredményezi.  A szókincse sem igazán szalonképes. Valamiért eddig úgy gondoltam, ha valaki egy iskola padjain koptatja a farmerét, akaratlanul is ragad rá valami, ami a javít a kifejezésmódján és a modorán, még akkor is ha nagyon fiatal. Nos a szerző nem gondolja így. Irritáló nőszemély, viszont egy dologban maximálisan egyetértek vele:

"Aha, nőgyógyászhoz menni mindig kész örömmámor"*

Magától értetődően az előző rész szereplői is valamennyien jelen vannak a történetben és az is természetes, hogy nemcsak véleményük van a kialakult helyzetről, hanem bele is szólnak, ítélkeznek a tények ismerete nélkül. Komolyan nem értettem miért kellett egyedül Bent hibáztatni, mikor tulajdonképpen ő csak egy nyomulós liba áldozata, akit csupán azért nem rázott le első perctől, mert zenésztársának eljövendő sógornője, nehogy már megsértse valamivel.
Persze lesz happy end, rózsaszín köd, meg minden, ami egy romantikus történettől elvárható, de addig is lesz néhány nagyon nyálasra sikeredett érzelmes jelenet, amikoris a szerző olyan szavakat ad férfiszereplőinek szájába, amit hasonló esetben egy nő szívesen hallana. Azt sem tudom eldönteni, hogy a sok jópofizás nevezhető-e humornak, mert nekem ez egy kicsit erőltetettnek és gyerekesnek hatott.
A sorozat rajongói nagy valószínűség szerint ezt a részt is kedvelni fogják, akik eddig nem szerették valamiért a Stage Dive zenekarról szóló történeteket, most sem fogják megszeretni. De van benne erotika, rock’n’roll … és természetesen az ízlések és a pofonok.

* Kylie Scott - Deep - Tónus, Könyvmolyképző Kiadó, 2017

A sorozat előző részei a Könyvmolyképző Kiadótól:






A Stage Dive sorozat sokunk számára okozott önfeledt, vidám pillanatokat, éppen ezért a mostani játékunk a lehető legegyszerűbb lesz: írjátok meg, hogyan képzeltétek el a Deep főhősét, Bent!
Ez nagyon egyszerű lesz: másoljátok be a modell/színész képének az URL címét a Rafflecopter dobozba.

A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.




                                                                                                        11.02. - Sorok között
11.03. - Angelika blogja
11.05. - CB olvas
11.07. - Insane Life
11.09. - Betonka szerint a világ…
11.11. - Dreamworld
11.13. - Kristina blogja