Hóvégi Klasszikus: Mikszáth Kálmán - Szent Péter esernyője

Gyermekkorom kedvenc olvasmánya, még azelőtt fedeztem fel magamnak, mielőtt iskolai kötelezővé nem vált. Ha később kerül kezembe a könyv, akkor teljesen biztosan mellőzöm, mert ugye előítéleteink vannak azzal kapcsolatban, amit kötelezően akarnak a torkunkon lenyomni.

Film is készült belőle, nem is egy változat, gondolom mindenki látta már valamelyiket, csak nekem sikerült eddig elkerülnöm, bár legalább egyszer illene megnézni, ha nem egyébért, a parádés szereposztásért. Színpadi változatai is ismertek.

Szórakoztató és nagyon szerethető kisregény. 19. századi történet szerelemről, pénzről, legendák keletkezéséről. Igen, legenda keletkezéséről, hiszen már a cím is egy biblikus alakot említ.

A történet mindjárt a helyi monda keletkezésével kezdődik: a glogovai pap árva kishúga, Veronka az udvaron szundikál egy kosárban, mikor nagyidő kerekedik és mire a plébános észbekap, valaki már egy hatalmas esernyőt borított a kosár fölé a kisdedet megvédendő. S életre kell a szóbeszéd, mindenki mást látott, vagy vélt látni, de mindenképpen egy bibliai alakot magyaráztak bele a fura történésbe, ami – a helyi pletykagépezet szerint – maga az isteni csoda.

S közben Besztercebányán a tehetős Gregorics Pál összeszűrte a levet házvezetőnőjével és kapcsolatuk gyümölcse egy kisfiú lett, a későbbi Wibra György ügyvéd. De mivel a gyermeket hivatalosan sosem ismerte el, vagyonát el kellett dugnia a törvényes örökösök elől, hogy majd a gyermek lehessen a haszonélvező. Csakhogy ember tervez… a rokonok pedig mindent felforgatnak a vagyonért. Szószerint mindent.

Sok évvel később Veronka és Wibra György útja keresztezi egymást. Előbb a véletlen játszik közre, aztán az érdek, de a két fiatal együtt folytatja az utazást és meg is kedveli egymást. De ott van az a csúnya érdek, ami konfliktushelyzetet teremt, mert kell egy ilyen is a boldog végkifejlet előtt. 

Többször is olvastam már, bár ami azt illeti elég régen vettem elő utoljára, de a következő punnyadós délutánomra biztosan megvan az olvasnivaló. Igen, egyetlen délután el lehet olvasni, és minden bizonnyal mást is szórakoztatni fog, nem csak engem, mert a mesén túl humora is van. Klasszikus romantikus történetek kedvelőinek ajánlott olvasmány, amit kár lene kihagyni. De természetesen az ízlések meg a pofonok…

"A kor Jókai mellett legnépszerűbb írója, Mikszáth Kálmán (1847-1910) nem sokkal halála előtt, negyvenéves alkotói jubileumára rendezett ünnepségen azt mondta: „Én már körülbelül megírtam, ami énbennem volt. Megírtam azzal a tudattal, hogy azért nem jár nekem semmi különös érdem: hiszen azért, mert az ember az anyját szereti, még sohasem dicsértek meg senkit. Én csak a hazámat szerettem. Az nem igaz, hogy negyven évig dolgoztam. Én csak mulattam negyven évig." És végül így szólt az őt ünneplő közönséghez: „Méltóztassanak hazaoszolni azzal a tudattal, hogy láttak ma végre egy boldog embert." Szavai nem túlzóak. Mikszáthnak többéves irodalmi próbálkozás, egzisztenciateremtés kísérlete, szegénység után a Tót atyafiak és A jó palócok sikere hozta csak meg az elismerést, az anyagi gondok megszűnését. Pályája ettől fogva töretlenül ívelt fölfelé; újból elvette feleségül azt a nőt, akit nyomorúságos helyzete miatt elhagyni kényszerült. Az írás öröme, az olvasók szeretete, a családi élet nyugalma jogán tarthatta magát boldog embernek. S nem patetikus, fedezet nélküli fordulat beszédében hazája iránt érzett szeretetének bevallása. Tiszta lelkiismerettel tette dolgát mint író, mint szerkesztő, mint képviselő, mint családapa. Az embereket szolgálta, tehát a hazáját is szolgálta. Azzal a bölcs derűvel, mely műveit is jellemzi. Tisztánlátás és elnézés - erre épül kedélyes szigorúsága. Mikszáth Kálmán írásaiban a romantika és a realizmus keveredik; korai műveiben, néhány későbbi alkotásában a romantikus meseszövés és alakteremtés a meghatározó, másutt inkább a realisztikus ábrázolásmód erőteljesebb. Ezért vezet át életműve Jókai Mórtól Móricz Zsigmondhoz; munkássága prózairodalmunk csúcsaihoz sorolható: hatásokat összegez és előremutat. A romantikus hatások és stílusjegyek egyik legszebb megnyilvánulása a Szent Péter esernyője (1895). A regény a szerelem diadalát fogalmazza meg a pénzvágy fölött. A két szálon futó történet két világot rajzol: a glogovai papét és a különc Gregorics Pálét. A pap és faluja meggazdagodását annak az esernyőnek köszönheti, melyet a népek Szent Pétertől eredeztetnek. Az író fricskája, hogy a „csodás" esernyő valójában egy bizarrnak tetsző cselekedet miatt nem hétköznapi: a nyelében rejtette el Gregorics Pál minden pénzét. Tette ezt rajongásig szeretett törvénytelen gyermekéért, szó szerint az ő életét óvta a sóvár rokonságtól. A különc halála megakadályozta, hogy az erkölcsileg jogos örökség a fiúra szálljon. Másképp alakul az esernyő és a benne levő pénz sorsa, mint ahogy az apa eltervezte. S a férfivá serdült gyermek, megsejtve az igazságot, az esernyő nyomába ered. A Szent Péter esernyője bája és derűje teszi, hogy az egyik legolvasottabb regénye ez Mikszáthnak. A mű optimizmusa a szerelem csodatevő erejét példázza. Hiszen a szerelem tényleg legyőzött mindent, még a legnehezebbet is: az emberben rejlő önzést. Hadüzenet a könyv a pénz vélt vagy valós mindenhatóságának. " 

Kaiser László

Negyvennyolc kiadást ért meg: az első 1895-ben, az utolsó 2017-ben.

“Levetkőzött, lefeküdt, de nem aludt. Az ő levetkőzése (ne méltóztassanak megijedni) nem lesz leírva részletesen, mert az megbotránkoztató jelenet a művelt emberi fogalmakban. Hogy miért? Hát tudom is én. Csúnya, tehát leírhatatlan. A nő levetkőzésében poézis van; ha jól van írva, a női test finom, bolondító illatát érzi ki a betűkből az olvasó a nyomdafesték helyett, de egy férfi levetkőzése, pfuj, említeni se merészelem. A szoknyához akár ódát, dithirambot szabad írni, de a nadrágnak »kimondhatatlan« a neve is. És miért? Hát isten tudja. És mit bizonyít? Talán azt, hogy a férfi inesztetikusabb teremtmény a nőnél? Alkalmasint csak azt, hogy aki az illőt és illetlent kigondolta, nagy szamár volt.”

Mikszáth Kálmán – Szent Péter esernyője

Passzoltam, mert...

Mindenkinek vannak kedvenc könyvei és olyanok is amiket kevésbé kedvel. Vannak olyanok, akik minden könyvet végigolvasnak, akkor is ha kész kínszenvedés, mert ilyenek ők. Mások meg abbahagyják, félreteszik, esetleg valamikor majd újra előveszik. Én a másokhoz tartozom és megmutatok néhány olyan könyvet, amit az utóbbi időben abbahagytam… csak néhányat, mert azért ennél lényegesen több van. Persze, ezeket a könyveket azért nem szabad leírni, mert mindenki maga dönti el, hogy mi az ami tetszik neki, vagy sem. És még az is lehet, hogy valamikor én is megkedvelem őket, hiszen Tiffany Reisz-szel is második nekifutásra lettünk kebelbarátnők...

Lauren Rowe – A megbékélés (Klub 3)

A ​megbékélés, a Klub sorozat harmadik része számos amerikai olvasó kedvenc kötete. A cselekmény ott folytatódik, ahol A panasz-ban abbamaradt: miután Sarah-val megtörténik az elképzelhetetlen, és Jonas kénytelen újraélni miatta gyermekkora legszörnyűbb rémálmát, mind a ketten végiggondolják és átértékelik a kapcsolatukat. Fenyeget a veszély, hogy a szerelmesek eltávolodnak egymástól. De hirtelen kisebb bajuk is nagyobb lesz ennél, hiszen amikor tovább nyomoznak a Klub körül, rádöbbennek, hogy sokkal nagyobb szabású az ügy, mint eleinte gondolták. Nagyon úgy fest a helyzet, hogy nemzetközi, sőt politikai vonatkozásai is vannak! Sarah megszállottan keresi a válaszokat a kérdéseire, de vajon nem sodorja-e életveszélybe a tudás, és nem választja-e el a szerelmétől? Sikerülhet-e Jonasnak leszámolni belső démonaival, vagy egész életét beárnyékolja egy tragédia? A regény igazi csúcsa a trilógiának. Sarah és Jonas kapcsolata rengeteget fejlődött a kezdetek óta. Továbbra is hihetetlen módon működik közöttük a kémia, de az őket érzelmi szinten összekötő kapocs is sokkal erősebb lett.

Európa, 2017

Eredeti mű: Lauren Rowe – The Reemption

Ebbe bele sem akartam fogni és egy, a közismert, olvasást népszerűsítő oldalon olvasott megjegyzés tett kiváncsivá: az illető kritikus nem értette miért értékeltek alá egy ennyire ígéretes történetet. Nálam ez mindig kiveri a biztosítékot: nem érti, hogy másnak miért nem tetszik az, ami neki igen, vagy fordítva.

Tehát bele sem akartam fogni, miután az első részben minden szexjelenet után mély, filozófiai eszmékkel találkoztam és közelebbi ismeretséget kötöttem Plátón munkásságával. S mivel a második rész sem lelkesített… No, de ott volt ez a megjegyzés, ami már felspanolt és elő is kaptam a könyvet. Mindjárt az elején abba is hagytam, mert nem tudtam elfogadni, hogy olyan dolgokról ír amiről halvány segédfogalma sincs. Ugye a második rész azzal végződött, hogy a leányzót alaposan megkéselték, mert abba ütötte az orrát, amibe nem kellett volna. No, a harmadik részben a sok késszúrás és fércelés után mindjárt másnap ki is engedik a kórházból és három nap múlva már vinnyog a szexért. Komolyan? Persze, ismerem én az endorfinok és a szerotonin hatását, de legyünk komolyak, kinek jutna eszébe a szex, amikor még a szuszogás is fáj?

Mellesleg van még a sorozatból bőven, hiszen még csak ezután tér rá az ikertestvér történetére… több részben.

Daisy Goodwin – Ártatlan szépség

A ​páratlanul gazdag Cash család lábai előtt ott hever az egész világ. Habár az amerikai társadalom megbecsülését és csodálatát élvezik, van valami, amit e mesés vagyon révén sem tudhatnak a magukénak, ami pénzen nem megvásárolható:
a nemesi cím. A ház úrnője, Mrs. Cash ezt igyekszik biztosítani egyetlen gyermeke, a páratlan szépségű Cora számára. A lányt ugyan udvarlók hada veszi körül, minden idegszálával azért küzd, hogy végre a maga életét élje, és kedvese, Teddy felesége legyen, édesanyja elképzelései azonban felülírják terveit.
Egy tragikus kimenetelû vendégséget követően Angliába hajóznak, hogy a valódi nemesek hazájában leljék meg a boldogságot: Mrs. Cash a cím megszerzésével, Cora pedig az igaz szerelem megtalálásával. Egy váratlan baleset azonban teljesen felforgatja a lány életét. Az angol nemesek meglehetôsen zárt világába ugyan bebocsátást nyernek, ám megannyi ármányt és akadályt kell leküzdeniük a boldogság felé vezető rögös úton.
Daisy Goodwin szellemes és részletgazdag regénye a 19. század végi Amerika és Anglia intrikákkal és szenvedéllyel teli világába vezeti el az olvasót.

General Press, 2012

Eredeti mű: Daisy Goodwin – My Last Duchess, 2010

Rég polcomon van a könyv, és már másodszor próbálkoztam az olvasással. Klasszikus romantikus történet, de nem abból a fajtából amit szeretek. Az alaptörténettel is találkoztunk már nem is egyszer, legutóbb Donna MacMeans Chambers sorozatában: végy egy gazdag amerikai örökösnőt, adj hozzá egy magas nemesi címekről álmodó anyát és máris jön szembe az angol herceg, kinek egy vasa sincs, ezért kell a gazdag amerikai örökösnő. Lehet, ha ez van hamarabb és nem a Donna MacMeans féle Nászéjszaka, akkor végigkínlódom. Untam, mert vontatott volt, állandóan a már olvasott könyvekhez hasonlítottam… és mindig alulmaradt. Még akkor is, ha nem a szerelmi szálról beszélünk, mert az mellékes volt, hiszen a történet inkább egy amerikai lány angol felsőbb körökbe való beilleszkedéséről szól… Felénél feladtam, de még nem írtam le teljesen.

Annie Hawes – Extra szűz

Angol lányok, olasz konyha

Két ​angol lány – testvérpár – egyszer csak úgy érzi, torkig van magánélete bonyodalmaival, a téli Londonnal, a pocsolyákkal, a köddel, s egy apróhirdetés nyomán, mondhatni egy hirtelen ötlettől vezérelve, elszegődik tíz hétre segédkertésznek Ligúriába. Langymeleg Riviéra, csillogó tenger barnára sült, ellenállhatatlan széptevők, vad éjszakai élet – ez az, amit várnak. Amit kapnak: festői, ám zárkózott, maradi szellemű, elöregedett falu… 

Egyik este azonban valami elképesztő történik: az olajligetek közt, magasan a Földközi-tenger fölött, egy kis kőház elgazosodott kertjében szabadtéri vacsora és üzleti megbeszélés furcsa keveréke zajlik a lobogó tűz mellett. A beszélgetés az öreg házra és a hozzá tartozó olajfaligetre terelődik. S miközben eszegetik a rozmaringnyárson sült illatozó kolbászt, kortyolgatják a helyi bort – talán egy kicsit szorgalmasabban a kelleténél – a holdfényben körbesétálnak az omladozó házon meg a kerten… és beleszeretnek. 

Bár eszük ágában sincs az olasz Riviérára költözni, de amikor a sors szeszélye folytán – egy ócska, használt kocsi áráért – az övék lesz a régi, romos kőház, a két talpraesett nagyvárosi nőből egykettőre ügyefogyott ligúriai signorina válik. Új szomszédaik egyre csak csodálkoznak, hogy is tudtak ezek a külföldi nőszemélyek mostanáig úgy megélni, hogy nem képesek rátalálni a vadspárgára, vagy megkülönböztetni az ehető gombákat a rosszaktól, s ráadásul arról sincs fogalmuk, hogy néhány tucatnyi olajfájuk miként biztosíthatja éves olajkészletüket, vagy hogyan kell jó bort készíteni szederindák fojtogatta szőlőtőkéik termésből. Szerencsére kéznél vannak Diano san Pietro tősgyökeres lakói, kik megtanítják őket az összes régimódi tudományra, ami errefelé nélkülözhetetlen a boldogsághoz. 

És a sok mosolyogtató kaland után végül a Nagy Ő is bekopogtat az ajtón…

Kelly, 2010

Eredeti mű: Annie Hawes – Exta Virgin

Lapoztam előre, lapoztam hátra, olastam is, de sehol nem volt a sok mosolyogtató kaland, amit a fülszöveg beígért. Vontatott és számomra dögunalmas volt, talán nem kellett volna ilyen terjengősen osztani a semmit – a könyv 700+ oldal. Negyedénél feladtam, bár abban a periódusomban próbálkoztam vele, mikor épp a gasztro-regények voltak a menők nálam.

Lora Leigh - Buja fortélyok (Buja fiúk 5)

Caitlyn Rogue Walker otthagyja bostoni életét, hogy tanár legyen egy Kentucky állambeli kisvárosban. Ám minden álma darabokra törik, amikor belekeverik egy szexbotrányba. Caitlyn nem hajlandó elhagyni a várost, személyazonosságot cserél, és Rogue lesz.
Zeke Mayes serif tudja, hogy több van a lányban, mint ami első pillantásra látszik. Hosszú küzdelemre készül, hogy Rogue feladja az ellenállását, és átadja magát a vágynak. Zeke kisvártatva halálos játékba keveredik, ami a lányt is magával sodorja, s amikor minden élet és halál kérdése, nincs miért habozni többé…

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: Lora Leigh – Nauti Deceptions

Erről már a megjelenése idején írtam, hogy abbahagytam. Nagy rajongótábora van a szerzőnek, még a magyar olvasók között is meglehetősen sokan kedvelik, ami így van jól hiszen nem vagyunk egyformák, meg az ízlések és pofonok. Csak ez már az ötödik rész volt egy olyan sorozatból, aminek minden része ugyanarról szól: a kisvárosi nehézfiúk – akik rokonok vagy barátok, vagy épp az ő rokonaikat kell megmenteni – és a megmentésre váró szépséges hölgyek. S történik mindez az amerikai kisvárosban, amin ha jobban elgondolkozunk, akkor annak a bűn fertőjének kell lennie, ha ennyi bűnöző van ott és hozzájuk meglehetősen magas számú és magasan képzett bűnüldöző főhős is jár. És nagyon egyformák ezek a történetek.

Maya Banks – A szabadság kulcsa (KGI 2)

Sam Kelly volt az első szerelme. Most ő az utolsó reménye.
Amikor Sam Kelly kihúz egy sérült nőt a tóból, még nem sejti, hogy Sophie Lundgren az. A lány, akivel szenvedélyes éjszakákat töltött együtt egy titkos mexikói küldetés során. A lány, aki aztán nyom nélkül eltűnt, és akit azóta sem tud kiverni a fejéből.
Sophie hónapok óta bujkál. Csak magára számíthat, és a legapróbb hiba is a saját és a születendő gyermeke életébe kerülhet. Tudja, hogy nem maradt más választása, segítséget kell kérnie. Samtől. És figyelmeztetnie kell: a férfi is célpont.
Samnek túl sok kérdése van, nem hagyhatja, hogy a lány ismét eltűnjön. A régi tűz újra fellángol, és a férfi bármit megtenne, hogy megvédje őt és a gyermeküket. Sophie múltja azonban olyan sötét titkokat rejt, amelyek veszélybe sodorják az egész Kelly családot és próbára teszik törékeny kapcsolatukat. Ha túl akarják élni, meg kell tanulniuk bízni egymásban.

Cor Leonis, 2016

Eredeti mű: Maya Banks – No Place to Run, 2010

Valahogy nem megy nekem ez a sorozat. Már az első részét is fenntartásokkal olvastam, mert nagyon idealisztikus családot-világot alkot, ahol a család a jó, a pozitív, a fedhetetlen és szemben állnak a nagy, csúnya világgal. Valahogy nem mennek nekem ezek a “én jobban tudom mit kell csinálni”-típusú keményfiúk. S azért sem siettem elolvasni a második részt, mert már lehetett hallani, hogy több nem lesz belőle – ez egyébként egy meglehetősen hosszú, sok részes sorozat. Azóta felvállalta egy másik kiadó, s jövőre jönnek majd a folytatások, csak nem hinném, hogy nekem.

Jessica Bird (J. R. Ward) - Egy felejthetetlen hölgy

Egy felejthetetlen hölgy 1

Grace Hall, az előkelő társaság szépséges tagja, a vagyona miatt egy őrült célpontjává válik. A gyilkos Manhattan legbefolyásosabb nőit öldösi. Grace új testőre, John Smith, egy kompromisszumokat nem ismerő, kemény férfi, a legkevésbé sem szeretne beköltözni Grace-hez a tetőtéri luxuslakásba, de nem tud nemet mondani neki. Miközben közli a szabályokat új ügyfelével, dühös szikrák pattognak közöttük, és lángra lobban a vágy. Az éjszakák lassan egyre forróbbakká válnak, a gyilkos egyre nagyobb veszélyt jelent, így Grace-nek és Smithnek választania kell: a szabályokat követik, vagy a szívük parancsát.

Ulpius-ház, 2013

Eredeti mű: Jesica Bird – An Unforgettable Lady, 2004

Nem mindenki tudja J. R. Wardról, hogy mielőtt a Fekete Tőr Testvériség vámpírjaival, vagy a Bukott angyalok sorozatával világhírűvé vált, Jessica Bird néven romantikus történeteket írt. Olyanokat, amik befértek a Harlequin-világba. Magyar nyelven is megjelentek ezek a történetek – legalábbis néhány belőlük, utána lehet nézni. Azóta már J. R. Ward néven is több romantikus témájú írása megjelent, olyanok, amik valamilyen formában kiléptek a harlequin-álom világából, ha nem másért, a terjedelmük miatt. E könyvek nagy része magyar nyelven is elérhető. Legutóbb A bourbon királyai – ha jól emlékszem és csak egyet említsek, melynek folytatásait azóta is várjuk.

Az Egy felejthetetlen hölgy is ebbe a kategóriába tartozik. Mármint kicsit romantikus, de nem nyálasan habos-babos, a szerelmi szálon túl van egy másik, bűnügyi szál is benne, ami tulajdonképpen az érzéki szál generálója. Hiszen, ha nem lenne a sorozatgyilkos, akkor nem lenne szükség a testőrre sem és nem lenne a romantikus, enyhén erotikus vonala sem a történetnek.

A történet hősnője maga a címbe szereplő “felejthetetlen hölgy”. A new yorki elít kiemelkedő alakja, “pedigréje” van, hiszen felmenői is a helyi elítből származtak s teszi azt, amit a hozzá hasonló gazdag nők teszik: alapítványi munkát végez, bájolog, jótékonykodik és a család kívánságára nemesi címmel rendelkező férjet választ magának.

Csakhogy a világa megreng, amikor apja hirtelen halálát követően kirakat-pozíciót szánnának neki az alapítványnál, annak ellenére, hogy vezető szerepe végrendeletileg is biztosítva van. Házassága sem áll szilárd alapokon, s ezt még anyja előtt is titkolja, hiszen anya-lánya viszonyuk mindigis nagyon feszült volt. Grace szinte harminc éves, de még mindig megfélemlített kislánynak érzi magát meglehetősen kritikus anyja társaságában.

A dolgok még jobban bonyolódnak, mikor színre lép a sorozatgyilkos. Egy partit követően a helyi előkelőség egyik hölgytagját otthonában meggyilkolják, s a gyilkos egyetlen nyomot hagy hátra: egy bulvárlapból kitépett cikket, mely a helyi elít vezető hölgytagjairól szól és ebben többek között hősnőnket, a csodaszép, elegáns és előkelő Grace Hall-t is név szerit említik. Ami úgy a rendőrséget, mint Grace-t gondolkodóba ejti és barátja unszolására testőrt alkalmaz. Ő John Smith.

Grace és a férfi kapcsolata – egyelőre csak munkakapcsolatról beszélhetünk – koránt sem felhőtlen. Egy szigorú és irányításmániás apa és férj után Gracenek nem akaródzik ismét egy férfinek átadni élete irányítását, még akkor sem, ha a személyes biztonságáról, sőt az életben maradásáról van szó. Ez pedig többször is súrlódáshoz vezet kettejük között.

Nem nagy filozófia kitalálni, hogy vonzódnak egymáshoz, ami újabb és újabb konfliktushelyzetet teremt, hiszen a nő még házas, a férfi pedig az egyéjszakás kalandok specialistája és úgy fél az elköteleződéstől – több okból is – mint ördög a kereszttől. Grace pedig alapból szóba sem jöhet még egyéjszakás kalandként sem, hiszen ügyfél és más-más szociális háttérrel rendelkeznek.

A gyilkos pedig újra és újra öl… A rendőrség nyomoz, de semmire sem jut. Grace világa pedig szétesőben van, hiszen csodált és a tisztesség oszlopának tartott apjáról is kiderülnek a gondosan titkolt dolgok, anyja továbbra is irányítani akarja az életét és nem támogatja a céljai elérésében, házassága szétesőben és még az alapítvány kuratóriuma is meg szeretne szabadulni tőle.

Ez a könyv Grace Hall, az elít üdvöskéje, és John Smith, a testőr története. A kettejük közötti vonzódásé, az idővel való versenyfutásé.

Tulajdonképpen egyszer már olvastam ezt a könyvet, van annak már 2-3 éve is, de most tökéletes volt a nyári punnyadáshoz. Szórakoztatott, izgalmas volt, mert minden volt benne: szerelem, konfliktus, sorozatgyilkos és fülledt erotika is… Meg persze a boldog végkifejlet.

Második olvasásra is kedveltem. Nyugodt lélekkel ajánlom azoknak, akik valamilyen véletlen folytán még nem olvasták és valami szórakoztatóra vágynak. Folytatása is van, és a jó hír az, hogy magyar nyelven is megjelent Egy ellenállhatatlan agglegény címmel. Kedvelem J. E. Ward írásait, s ha így folytatom, akár a vámpíros-angyalos történeteivel is megbarátkozom. De természetesen ízlések és pofonok…

A folytatás:

2. Egy ellenállhatatlan agglegény

Ulpius-ház, 2014

An Irresistible Bachelor, 2004

Victoria Clayton - Hol késel, hercegem?

A szerelem útjai kifürkészhetetlenek… 

Egy lány sok békát kénytelen végigcsókolni, mire rálel mesebeli hercegére, de Marigold egy igazi varangyos békát talált. A Lenoir Balett Társulat vezető táncosnőjeként a legjobb úton halad, hogy primabalerina legyen belőle. Megvan hozzá a tehetsége, és a társulat balettigazgatója, Sebastian Lenoir szó szerint agyondolgoztatja, hogy Marigoldot a legjobbak közé juttassa. 

De amikor egy fájdalmas esés után hazabiceg Northumberlandbe, hogy visszanyerje az egészségét, Marigoldnak csak egy félelme van: hogy ez az esés az álmainak is véget vet. A gyerekkori barátja, Rafe, aki pontosan olyan elragadó, mint ahogy az emlékeiben él, szerencsére alig várja, hogy levegye a lábáról. De vajon várja-e még egy jóképű idegen is a kulisszák mögött?

Könyvmolyképző, 2011

Eredeti mű: Victoria Clayton – A Girl’s Guide to Kissing Frogs

“Kevés képtelenebb dolog van a féltékenység kiváltotta szenvedélyeknél.”*

Ezt a könyvet nem sokkal a megjelenése után olvastam először. S a múlt héten másodszor, és azt is elmondom miért. Ugye ez nem mostanában jelent meg, és valahogy nem emlékeztem, hogy tényleg annyira szemét és minősíthetetlen lenne, mint ahogy a közismert, olvasást népszerűsítő oldal “kritikusai” ott írják.

Az egy dolog, hogy a Könyvmolyképző Kiadó többnyire fiataloknak szóló, azokat a bizonyos new adult-young adult könyveket jelenteti meg. De csak többnyire, mert ez NEM nekik szól. S feltételezem innen a sok negatív véleményezés, mert egyszerűen még nincs kellő élettapasztalatuk ahhoz, hogy azt értsék, amit a szerző akar közölni… meg természetesen az ízlések és pofonok is közrejátszanak.

Szó ami szó, a könyv meglehetősen terjedelmes (700 oldal testvérek között is ), és az is igaz, hogy vannak olyan részek, jelenetek, melyek fölöslegesek voltak, mert nem osztottak-szoroztak a cselekmény szempontjából, csupán helyenként vontatottá tették a történetet. De ettől függetlenül, második olvasás után is kitartok a véleményem mellett: ez igenis egy jó könyv. Van cselekménye, van konfliktus – ami azt illeti még túl sok is – vannak benne érzelmek, s bár fikció, a történet mégis hihető.

Ugye a kisányok nagy része megpróbálkozik a balettel, vagy mert primabalerinának álmodják magukat, vagy mert anyuci álmodja annak őket. A könyv hősnője, Marigold sincs másképp ezzel, azzal a különbséggel, hogy ő tehetséges és már vitte is valamire a szakmában. A történet idején egy magántársulat vezető táncosa, és igen, a balettigazgató agyondolgoztatja minden formában. Nem csak a próbákon, a baletteremben, hanem bizony a szereposztó dívány is használatban van. Sebastian Lenoir egy ilyen disznó. Kihasználja pozicióját, hogy érzéki örömökhöz jusson, s aki visszautasítja, annak körülbelül ott ért véget a karrierje, bármilyen jó és tehetséges legyen, mert az ajtón száz olyan prímabalerina-álmokat kergető jelölt kopogtat, aki mindent megtesz a sikerért. 

S ha ez nem lenne elég, akkor egyetlen kritika – mert ugye a balettnek is, mint minden művészeti ágnak,  vannak kritikusai –, vagy egy sérülés egyik pillanatról a másikra véget vethet az álmoknak és a karriernek. Ez történik Marigolddal is, mármint egy sérülés és kényszerpihenőre ítélve hazasántikál a szülői házba lábadozni. Még az is kétséges, hogy valaha fog-e még táncolni.

Odahaza viszont hideget-meleget kap. Szerelmi élete a csúcs fele tart, hiszen gyermekkori szerelme, Rafe, a fess katonatiszt elsöprő iramban csapja neki a szelet, s ez olyan mint egy valóra vált álom, mert a férfi családja a helyi előkelőségekhez tartozik. Ugyanakkor saját családja szétesőben van. Apja, a helyi orvos, egyre furábban viselkedik, anyja új kapcsolatot keres és lesznek ott még csúnya dolgok is. S hogy a dolgok mégjobban bonyolódjanak, megjelenik a színen a titokzatos, már-már egzotikus Conrad, akinek hirtelen mindenki a kedvét lesi

“Az asztal körül ülő többi férfival összevetve Conrad olyan volt, mint egy gránátalma a krumplik között.”*

Ebben a történetben minden van: idillikus angol táj, szerelem, megcsalás, szakmai féltékenység, évtizedekig elfojtott düh, mocskos titkok, őrület és sokminden más. Többek között tömény önirónia, valamint finom humor is.

 “Durhamben felszállt egy kalauz, ezért a kendőmet Siggy kosarának ajtajára dobtam. Amikor később levettem róla, láttam, hogy a rojt felét megette, bár pontosan ezzel a céllal tettem be a kosarába az ócska trikómat, ami – amennyire meg tudtam állapítani – érintetlen maradt.”*

Meglehetősen kiszámíthatatlan történet, néhol egészen bizarr, néhol vontatott. Vagy szereted majd, vagy nem. Én második olvasásra is szerettem… de természetesen az ízlések és a pofonok.

*Victoria Clayton – Hol késel hercegem?, Könyvmolyképző, 2011

Isla Dewar - Tánc a világ végén

Mihez kezd egy asszony, ha megtudja: halott férje után nem maradt semmi más, csak lóversenytikett, jelzálog, adósság, létbizonytalanság, két kamaszodó gyerek, egy macska, egy kutya és egy örökösen mindent jobban tudó, zsémbes anyós?
Iris, a városi tanítónő merész lépésre szánja el magát, állást vállal egy egyszerű falusi iskolában, valahol a világ végén.

A hegyvidékiek vizsla szemmel követik az új tanítónő, a „Missie” minden lépését. A jövevény telis-teli van furcsasággal: nagy szájú, de nem ad körmöst, sem nyaklevest, ellenben tiszteli a kiskölyköket, akiket arra buzdít, hogy valósítsák meg álmaikat, és telis-tele van varázslattal, ehetővé válik a menzakoszt, napsugarassá az iskola, kitágul a világ. Miközben szól a Beatles, hétköznapi, szép, emberi történetek – néha sírósak, néha nevetősek – tanúja és részese lesz Iris és két gyermeke, akik megvívják a maguk csatáját az élettel, az életért.

Magyar Könyvklub, 2004

Eredeti mű: Isla Dewar – Dancing in a Distant Place, 2003

Első könyvem a szerzőtől. Ami azt illeti nem sok könyvét adták ki magyar nyelven, hiszen ezen kívül még kettő jelent meg (Az igazi Madeline, Szájról szájra), és azok sem mostanság, annak ellenére, hogy egy termékeny szerzőről van szó.

Nagyon hosszú ideje tologattam-halogattam ezt a könyvet, s így utólag nem is értettem miért, hiszen egyike a legjobb könyveknek amiket az utóbbi időben olvastam, annak ellenére, hogy a végén nem mindenre kaptam választ és az az igazság, hogy egy jókora hiányérzettel maradtam. S ez nem azért, mert nem volt jó a történet, hanem még többet szerettem volna kapni belőle.

Az 1960-as évek Egyesült Királysága. A szigetországot is elérte az ellenérzéseket kiváltó hippi-láz és a zenei toplistákat a The Beatles uralja.

A történet hősnője, Iris Chisholm, tanár. Harminckilenc éves, többször is kihangsúlyozza, hogy az nem negyven, addig még van, mintha a negyven valamiféle mérföldkő lenne a számára és akkortól már öregnek számítana. Elemi osztályokban tanít és az iskolában éri a hír, hogy férje – akivel már egy ideje elhidegültek egymástól és inkább egymás mellett, mint házasságban éltek – baleset áldozata lett és a helyszínen meghalt. Ekkor derül fény arra is, hogy nem csak a házasságuk volt romokban, hanem a meglehetősen ósdi elveket valló férj anyagi romlásba döntötte a családot és nemcsak a tartalékaikat lóversenyezte el, hanem komoly adósságba is verte a családot. Mert család is van, természetesen, két kamasz gyermek: a történet idején Scott 17, Sophy 13 éves. És púpnak ott van az anyós is, aki sosem szerette menyét, unokáit sem igazán és akinek – számomra érthetetlen módon – Iris egyetlen szóval sem említi azt az anyagi káoszt és nyomort, amibe férje döntötte a családot. Szinte egy évnek kell eltelnie, amíg anyósa tudomására hozza az igazságot, akkor is a véletlennek köszönhetően.

Tehát Iris ott áll özvegyen, két kamasz gyerekkel és mélyen adósságban, amiből csak egy radikális húzással tud kilábalni… vagy legalábbis szinten tartani magát és azt ami a családjából megmaradt. Gondol egy merészet, eladja a házat még mielőtt a bank rátenné a kezét és egy skóciai kisfalu iskolájában vállal állást csupán azért, mert ott a tanári pozícióval szolgálati lakás is jár. És megkezdődik a nagy kaland Green Cairns-ben.

Egy év – ennyi időt tölt Iris és családja a településen, de ez egy egész életre meghatározó úgy az ő, mint a gyermekei számára. S legyünk őszinték, a kis falu életére is hatással vannak a Chisholmék, különösen Iris.

A hősnőnk mellett a település más lakosainak életébe is betekintést nyerünk, igazándiból a gyermekeken keresztül, hiszen ők azok, akik napi szinten jelen vannak Iris életében. Tehát előbb a gyermekeket ismerjük meg, majd a hozzájuk tartozó szülőket és a történeteiket, hiszen ebben a településben mindenkinek van egy története.

Ez az az év, amikor Iris “meggyógyul”, amikor maga mögött tudja hagyni mindazt a keserűséget, amit a férje átverése okozott, amikor megtanulja elengedni a dolgokat, hiszen a hegyvidéki kis település, aminek egyetlen főutcája van, merőben más mint amihez eddig szokva volt és minden nap egy új meglepetés, egy új kihívás… s egy nap majd egy új szerelem is.

Szerethető a helyszín, a cselekmény. Szerethetőek a szereplők, mert annyira valóságosak, erényekkel és hibákkal és nem hiszem, hogy lesz egy olvasó is, akit a kis szutyokmatyi Colin története nem fog meghatni.

“– Nagy különbség, hogy valaki csöndes, vagy egy árva kukkot sem szól. Biztos nagyon magányos ott bent a kobakjában. 

Charles a fejét rázta. – Á, nem. Itt kint magányos, közöttünk. A fejében minden rendben van. Ezért él odabent.”

A történet az események után 35 évvel kezdődik: Iris a partnerével, lányával és annak férjével, valamint régi barátaival egy bárban ücsörög színházi látogatást követően. Ekkor lép hozzá egy fiatalember… az a férfi, az a Colin, aki a kis szutyokmatyiból lett. Ez indítja el az emlékezést, ez visz vissza az időbe és innen származik az én hiányérzetem is. Mert, ugye, félmondatokból kiderül, hogy Iris gyermekeiből mi lett, és Colin is néhány szóban vázolja jelen életét, de szerettem volna tudni mi történt a többi gyerekkel, a falu többi lakosával. Tehát símán el tudtam volna képzelni egy epilógust, ami erről szól.

Felnőtteknek szóló könyv – a mondanivalója miatt, mert erotika nincs ebben egy csepp sem. Olvastatta magát, kiváncsivá tett és nagyon szerettem. Figyelemre méltó könyv, de természetesen ízlések és pofonok…

J. K. Smith - Szerelem hirdetésre

Kori élete fordulóponthoz érkezik. Férje és szülei meghalnak, munkahelyét elveszíti, egyedül marad a világban, és csak legjobb barátnőjére számíthat. Életét eddig családja szabályai szerint élte. A tragédia után minden megváltozik körülötte.
Vajon hogy éli meg a hirtelen jött függetlenséget? 

Megtakarított pénzéből utazni szeretne, a helyszínt csukott szemmel választja ki a földgömbre bökve, de halott férje ezt a tervét is meghiúsítja. 

A lány régi életét maga mögött hagyva fejest ugrik az ismeretlenbe, és munkát vállal egy kanadai farmon. A farm tulajdonosa, a jóképű Christopher Walker, aki egyedül neveli kislányát. Hamar kölcsönös vonzalom alakul ki köztük. 

Vajon túléli kapcsolatuk a múlt szellemeinek felbukkanását? Van esély újrakezdeni egy tragédiák sokaságával teletűzdelt életet?

J. K. Smith humoros jelenetekben és érzelmekben gazdag könyve ezekre a kérdésekre keresi a választ, és elvezeti az olvasót egy olyan világba, ahol a család és az összefogás a legfontosabb érték.

Álomgyár, 2017

“– Szóval: Laskovics Orsolya. 

– Én is ezt mondtam – nézett ártatlanul Korira a férfi. 

– A túrót – nevetett a lány. – Meg sem közelítetted. Gyerünk, mondd! 

– Lájszkoviksz Orsolija – próbálkozott újra lassan a férfi, s Korinak a végén már potyogtak a könnyei a nevetéstől. 

– Ez olyan, mintha egy tehén kérődzne az egyik mesében – nyögte ki a hasát fogva a lány. 

– Hát, igazán kösz, az én nevem legalább ki lehet mondani – válaszolt tettetett sértettséggel Chris. 

– Bocs, szóval, Laskovics. 

– Laszkoviksz. 

– Las-ko-vics – tagolta Kori, hátha úgy könnyebben megy Chrisnek. 

– Laszkovics. 

– Majdnem. Laskovics. Nem sz, csak s. Laskovics. 

– Laskovics – Chris már nagyon koncentrált. 

– Bingó! – ujjongott Kori. – Most jön az Orsolya. 

– Orszolya. 

– Nem, nem sz, csak s itt is. „Sz” függő vagy, vagy csak „s” fóbiás? Or-so-lya.”* 

Nehéz magyar szerző könyvéről írni. Állandóan benned a frász, hogy netán megsérted ha őszinte vagy és kendőzetlenül közlöd a véleményed. Mert ugye mindenki azt hiszi magáról, hogy most írta meg A Nagy Magyar Regényt és hozzá fogható tehetséget még sosem hordott hátán a golyó. S ha netán valami nemtetszőt ír le az ember lánya, akkor jönnek a dörgedelmes szerzői levelek, vagy sűrű anyázások közepette rádküldi a barátnőjét/családtagjait. Teljesen normális az, hogy mindig és mindennel kapcsolatban van és lesz… ne nevezzük negatív véleménynek, hanem eltérőnek. Mert nem vagyunk egyformák, ahogy az ízlésünk sem az, tehát tiszteljük egymás hülyeségét. S aki nem bírja a kritikát, az meg ne menjen a nyilvánosság elé.

Egy ilyen bevezető után negatív vélemény szokot következni, ugye? Téves, mert J. K. Smith könyve felüdülést jelenetett. Bár nem írta meg A Nagy Magyar Regényt, J. K. Smith szórakoztatott, s ami még ennél is fontosabb: nagyon szépen fogalmaz. Sallangmentesen, felesleges szleng nélkül, olvasmányosan.

Ismerd meg Laskovics Orsolyát (Korit), a történet hősnőjét, a fiatal magyar nőt, aki – mint megannyi sorstársa – rossz emberhez köti az életét. Ugyanis a sármos udvarlóból zsarnok férj lesz, aki alapjaiban rengeti meg a nő önbizalmát, s nemcsak a földbe döngöli, hanem hirtelen halála után derül ki, hogy meg is lopta. Tehát ha Kori utazni szeretne – és szeretne –, akkor valamilyen más megoldást kell találnia, mert pénz az nincs.

Hirdetés útján vállal házvezetőnői állást pont Kanadában, egy, gyermekét egyedül nevelő farmernél. Christopher Walker természetesen dögös és természetesen sok évi özvegység után pont Kori tetszik meg neki, bár más jelentkező is lenne. Körülbelül ennyi dióhéjban a történet, a többi az út, ami a boldog végkifejlethez vezet.

A szerző nagyszerűen világít rá arra a felületességre amely más nemzetek kultúrája iránti érdeklődést jelenti. Hogy csak egyetlen példát említsek, Kori barátnőjének Kanada, a farm egy csilivili piros cowboy-csizmára redukálódik, ami ott, a helyszínem több mint nevetséges. Kori sem tud ennél sokkal többet az országról, ahol hosszabb időt készül eltölteni. A pökhendiség (vagy nevezzük nacionalizmusnak?) is jelen van, mellyel Kori a környezete iránt viseltetik. Az egy dolog, hogy megismerteti munkaadóját és lányát a magyar konyha remekeivel, de forma kolonizálja a Walker farmot és nem hajlandó a helyi szokásokat megáévá tenni, ha a háziak nem teszik magukévá a magyar szokásokat is. Minden bizonnyal Kori nem hallotta a szólást, mi szerint Rómában élj úgy, mint a rómaiak.

“– A Mikulással semmi bajom, de ő nálunk december hatodikán csempész csomagot a gyerekek kipucolt csizmájába, 24-én pedig a Jézuska jön. Ráadásul nálunk nem nagy divat a Halloween. Mégis teleraktam a kedvetekért tökökkel meg egy rakás ijesztő hülyeséggel a házat. Hatalmas citromnak öltözve megjelentem a Honey-ház ajtajában egy mini eperrel és egy óriási banánnal az oldalamon, és lelkesen kiabáltam, hogy „Csokit, vagy csalunk!”, aztán visszajöttem és cukorkát adtam a méhecskévé változott Honey-knak. Úgyhogy vagy ötvözzük az ünnepeinket, vagy itt sem vagyok, csillagbogár – mosolygott negédesen a vőlegényére Kori.”*

Első könyves magyar szerző írásáról beszélünk – én legalábbis nem találtam semmilyen más, a szerző neve alatt futó kiadványt… még. Tessék félretenni az előítéleteket és elolvasni, mert ha kedvenc nem is lesz, de mindenképpen szórakoztatni fog. S természetesen az ízlések és a pofonok…

“– Miért rúgtál bokán? – törölgette a szemét a férfi. 

– Csak hogy érezd a törődést. 

– Ja, már értem. Akkor kösz, hogy ilyen erősen törődsz velem.”*

* J. K. Smith – Szerelem hirdetésre, Álomgyár, 2017