2017. június 2., péntek

Laurie Grant - Holló és hattyú

Széphistória 2


VIII. Henrik király függetleníti az angol egyházat a pápai fennhatóságtól, és bezáratja a kolostorokat. A templomok kincseit az állami kincstárba szállítják, az egyházi birtokokat, épületeket eladják. Kyloe kolostorának kápolnájában aranyhajú, fiatal apácanövendék virraszt a haldokló rendfőnöknő mellett. Társai szétszéledtek, s ő egyedül maradva tanácstalanul néz a jövő elé. Így talál rá a király lovagja, Sir Miles Raven, aki azért jött, hogy birtokba vegye új tulajdonát, s a kolostor helyén ragyogó palotát építtessen…

Gillian Mallory, az ifjú apácanövendék életébe végzetes változást hoz VIII. Henrik döntése, amellyel a király az anglikán egyház fejének nyilvánítja magát, s feloszlatja a kolostorokat. Gillian azon a napon szembesül a kyloe-i kolostor új tulajdonosával, amelyen védelmezője és apátnője, Benigna anya örökre lehunyja a szemét. Sir Miles Raven, az ifjú földesúr elragadónak tartja a csodaszép, fiatal lányt, s elhatározza, hogy segít neki eligazodni a számára ismeretlen, világi életben. Igaz, nem csak részvétet érez iránta…


Harlequin Magyarország, 2017, 2012, 2002
Eredeti mű: Laurie Grant – The Raven and the Swan, 1994


Nem tévedés, ez a könyv már kétszer megjelent ugyanannak a kiadónak gondozásában, először 2002-ben nyomtatásban, majd e-könyvben is 2012-ben. Ezért van két fülszövege és három borítója – bár a Molyon négy szerepel ebből is. S történik ez azért, mert a Harlequin Kiadó úgy döntött ismét kiadja az anno megjelent Széphistória történeteket tetszetősebb borítóval. Tehát nemcsak Nora Roberts írásait adják el a gyanútlan olvasónak sokadszorra, hanem a Széphistória történeteket is.
Amikor a kiadó oldalán megjelent a szavazás, hogy ki mit olvasna szívesebben: kisvárosi családregényt, new adult írást, krimit vagy történelmi romantikust, azt gondoltam majd a nyertes kategóriából sűrübben jelentetnek meg könyveket, de semmiképpen nem az ismétlés jutott az eszembe. De azért ennek van egy jó oldala is: a fanatikus gyűjtők pótolhatják a hiányzó példányokat. A Széphistória sorozat első ilyene márciusban jelent meg: Louisa Rawlings - Cselszövések hálójában. Ha a séma folytatódik, akkor legközelebb három hónap múlva, szeptemberben kapunk újabb Széphistória-reloaded történetet.
Holló és hattyú… klasszikus romantikus némi történelmi feltéttel, hiszen a történet alapja valós történelmi eseményekre támaszkodik. Ugyanis VIII. Henrik valóban feloszlatta a kolostorokat uralkodásának egy pontján. Az épületek és a hozzájuk tartoző birtokok a korabeli nemesség kezébe került, ezzel káoszt és elégedetlenséget szülve a klérus tagjai között, valamint a lakosság egy részében, melyek a későbbi zavargásokhoz vezettek.
Gillian Mallory, zárdai nevén Ancilla nővér, egy ilyen eladományozott kolostorban apácanövendék, míg mennie nem kell, mert az új tulajdonos, Sir Miles Raven (raven, mint holló) szeretné birtokba venni a frissen szerzett épületet. S majd az is kiderül, hogy a zárdából menesztett hölgy nem is földönfutó, csupán erős kézzel kellene visszavennie családja birtoka fölötti irányítást.
Ez kettejük szerelmének története, izgalommal, intrikákkal és bizony még némi erotikával is fűszerezve.
A történet nemcsak kettejükről szól, hanem meglehetősen részletes képet kapunk a 16. századi udvari erkölcsről és VIII. Henrik viselt dolgairól – róla azért mindenki tudja, hogy az átlagnál több feleséget fogyasztott és meglehetősen sajátos módon szabadult meg tőlük, mikor rájuk unt. Továbbá képben leszünk a zavargásokkal is melyeket a kolostorok megszünése iránti engedetlenség szült. Ezek a zavargások természetesen nem maradnak megtorlatlanul, és ez újabb izgalmakat adnak a történethez, még mielőtt eljutnánk – mindenki megelégedésére – a boldog végkifejlethez.
Semmiképpen nem az a klasszikus romantikus történet, amikhez az utóbbi években hozzászoktatott a könyvkiadás (lásd Julia Quinn, Lisa Kleypas, Stephanie Laurens, stb.), kezdve azzal, hogy a történet a 16. században játszódik és valós történelmi eseményekre támaszkodik. Ennek ellenére mindenképpen megér egy próbát, főleg a klasszikus romantikus írások kedvelőinek. S természetesen az ízlések, meg a pofonok.