2017. április 29., szombat

Hóvégi klasszikus - Colleen McCullough - Tövismadarak

Egy ideje már gondolkodom azon, hogy legyen-e ez a könyv hóvégi klasszikus, vagy sem? Ugye ez nem olyan rég íródott, 1977 ott van a sarkon túl, de ha még nem is klasszikus, akkor minden bizonnyal az lesz. Mindenképpen egyike a kedvenc könyveimnek és lelkesen ajánlgatom olvasásra mindenkinek, aki nyitott a klasszikus vonalat követő romantikára.
Igen, tudom, minisorozat is volt belőle, a filmipar nagy neveit felsorakoztató szereposztással. Ott nyálazott fél világ a tévé előtt – teljesen hiába, mert a Ralph de Bricassart-ot játszó Richard Chamberlain jóképű, de hölgyek, velünk egy csapatban játszik.
Tudom, hogy nagyon sokan látták ezt a minisorozatot, különösen a 30+-asok, nem is olyan régen ismét műsorra tűzte az egyik kereskedelmi adó. Remek sorozat, nagyszerű vizuális élmény és meglehetősen hűen követi a könyvben leírtakat, de a könyv még mindig jobb és több, tehát olvasni kell(ene). A bejegyzésben szereplő fotók egyébként a filmből származnak.
Olvasni kell első sorban azért, mert a történet nagy része Ausztráliában játszódik, ide jönnek Új-Zélandról Cleary-ék, tehát egy olyan helyet ismerhetünk meg, amit közülünk, büszke európai lakosok közül csak keveseknek adatott meg saját szemmel látni. Olvasni kell azért is, mert egy csodálatos családregény, melyben nyomon követhető a Cleary-nők három generációja, s rajtuk keresztül egy formája a női emancipációnak is, hiszen Fee (Fiona) Cleary sorsába beletörődő, lánya Meggie már lázad a kitaposott út ellen és a harmadik generációs Justine pedig egyenesen prototípusa a kor modern fiatal nőinek. Feenek és Meggie-nek közös vonása, hogy mindketten olyan férfit szeretnek, aki nem lehet az övék, azzal a különbséggel, hogy Maggie nem adja fel, lázad és mindent megtesz a szerelemért, hiszen tudja, hogy az nem viszonzatlan, bármennyire is tiltott.
Ez a könyv – többek között –, egy makacs, lehetetlen szerelem története egy fiatal lány és egy katolikus pap között. Tehát nem Tiffany Reisz találta fel a spanyolviaszt, azaz egy fiatal lány és egy katolikus pap közötti szerelmet, Meggie és Ralph de Bricassard történetét jóval azelőtt megírták, mielőtt neki eszébe jutott volna Nora és Søren. Természetesen a két történet még nyomokban sem hasonlít egymáshoz, nem is szabad közös elemeket keresni ezen az egy azonos motívumon kívül.
Annyi minden van ebben a könyvben ezen a tiltott szerelmen túl. Büszkeség, önzés, háború, személyes ambíciók, emberi sorsok, és tanúi lehetünk egy nemzet születésének, valamint bekukkanthatunk Vatikánba is, mert végső soron a pap is emberből van és ugyanolyan bűnei vannak mint mindenki másnak és ugyanolyan ambíciók és hatalomvágy hajtja előre, mint mindenki mást.
Ez egy többször-olvasós regény, én már legalább háromszor meg is tettem. Sokan Margaret Mitchell Elfújta a széljéhez hasonlítják, bár semmi közös nincs a két történetben azon kívül, hogy Scarlet O’Hara és Maggie Cleary hasonlóan makacs és egy tiltott szerelemért küzd. Az egyszer biztos, hogy Margaret Mitchell óta ez a legszebb szerelmi történet, amit valaha is olvastam és romantikus műfajban azóta sem sikerült senkinek valami ehhez mérhetőt produkálnia. De ez csak az én szubjektív, olvasói véleményem, mert ízlések és pofonok… de kár lenne kihagyni ezt a könyvet.


“A mondabeli tövismadár csak egyetlen egyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármely más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára, és felnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre. Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is. Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben.”
(Colleen McColough – Tövismadarak)


A Clearyek története Új-Zélandon kezdődik és Ausztráliában folytatódik, ahonnan csak a második világháború szörnyű eseményei sodornak el egy-egy családtagot a jó öreg Európába. A Cleary család a gyönyörű ausztrál tájakon küzd a boldogulásért az anya vezetésével. Fee erős egyénisége szilárd erkölcsi alapon áll, mindent megtesz családjáért, élete a kötelességteljesítés mintaképe. Gyermekeit mégsem tudja megóvni a keserves csalódásoktól, és a ragyogó napsütötte táj is kiszámíthatatlanul szeszélyes – hirtelen támadt kegyetlen bozóttűz ragadja el egyik fiát…. A két női főszereplő: Fee és Meggie – anya és leánya – élete a sors különös játéka folytán hasonlóvá válik egymáshoz, mindketten olyan férfit szeretnek, akitől a társadalom elválasztja őket, s a szerelmükből született gyermekek feje fölött a tragédia sötét árnya lebeg….

Eredeti mű. Colleen McCulough – The Thorn Birds, 1977
Magyar nyelven először 1984-ben jelent meg az Universe Kiadónál, további öt megjelenését az Európa Kiadó követte el, a legutolsót 2012-ben


2017. április 26., szerda

Santa Montefiore - Szerelem és háború dalai

Deverill krónikák 1


Sodró lendületű történet szerelemről és családról
Előre megtervezték az életüket. De a szerelem és a háború megváltoztat mindent.
A hullámzó ír dombok közt megbújó Deverill kastély három nőnek ad otthont: a tűzvörös hajú Kitty Deverillnek, legjobb barátnőjének, Bridie Doyle-nak, aki a kastély szakácsának lánya, valamint harsány rokonának, Celia Deverillnek. 
Amikor kitör a háború, mindhármuk élete örökre megváltozik.
Árulás szakítja szét őket, világuk hamuvá válik, s a barátságuknak alighanem vége, hiszen a földgolyó különböző tájaira sodródnak. Egyvalami azonban közös bennük: a heves és megingathatatlan vágyakozás a Deverill kastély, és a hozzá fűződő felejthetetlen emlékek iránt.


Művelt Nép, 2017
Eredeti mű: Santa Montefiore – Songs of Love and War (UK), The Girl in the Castle (USA)


Második könyvem a szerzőtől A ház a tengernél után és még többet akarok olvasni tőle. Reményeim szerint ez be is fog következni, hiszen a Háború és szerelem dalai egy trilógia első része, bár ezt a magyar nyelvű kiadás sehol sem jelzi… sem a kiadó… de még a Moly sem. De attól még az, ékes angon nyelven Deverill Chronicles név alatt fut a sorozat. Hajrá, szurkoljunk, jöjjenek a folytatásai is. És ugyebár két különböző címmel is megjelent, Amerikának nem volt jó az európaiaknál használatos... 
Deverill kastély, Írország, a 20. század eleje… Az az Írország, ami még teljes egészében a Brit Birodalom része, dúl a háború a franciákkal és szerveződik az ír függetlenségi mozgalom, amit manapság mindenki IRA néven ismer, de legalábbis hallott róla. Az angol nemesség, ami már évszázadok óta ott lakik, sosem lehet ír, de angol sem már. Valahol ott vannak a kettő között, mint a senki földjén, az angol-írek. Mint például Deverillék, akiknek története még a 17. századra nyúlik vissza, amikoris elhangzik az ominózus átok, ami a család férfijait sújtja.

“Maggie O’Leary vagyok. Lord Deverill, ön gonoszat tett velem és leszármazottaimmal, mert elvette a földünket, és megtörte a szellemünket. Örök nyughatatlanságra ítélem önt és örököseit a kárhozott lelkek birodalmában, amíg csak jóvá nem teszi a rosszat, amit ellenünk elkövetett.
Maggie O’Leary, 1662”
(Santa Montefiore - Szerelem és háború dalai, Művelt Nép, 2017) 

Vicc vagy sem, Maggie O'Leary átka megfogan és ez ad egy csöppnyi misztériumot a történetnek, ugyanis valamennyi elholt Lord Deverill ott kísért a kastélyban. És hogy még több misztérium legyen benne, néhányan a Deverill nők közül – a kiválsztottak – látják is őket és kommunikálnak is velük. Ennek elenére ez nem egy fantasy regény, bár akár az is lehetne.
A történet fikció, a szereplők is, viszont a háború és az írek függetlenségi törekvései nem. És az sem, hogy abban a korban nagyon sok ír nemzetiségű brit lakos választotta az Újvilágot és a kivándorlást. Ahogyan tette azt Bridie Doyle is, a történet egy pontján, tehát kicsit átugrunk a húszas évek Amerikájába is.
Kitty és Celia Deverill, valamint Bridie Doyle történetét ismerhetjük meg ebben az első könyvben. Gyermekkorukat, barátságukat, családjaikat, szerelmeiket. Egyformán kapunk ízelítőt az arisztokrácia és a köznép életéből egy olyan korban, amikor tombol a háború, nagy a szegénység és a holnapi nap sem biztos senki számára. És egy adott pillanatban úgy néz ki, hogy megtörik majd az átok…
Erről a könyvről nem lehet csak szuperlatívuszokban beszélni. Gyönyörű volt, minden szempontból. Olvastatta magát, csodálatos a nyelvezete, izgalmas volt a történet és szereplői szerethetőek, bár van negatív hős is bőven a történetben. Kár lenne kihagyni, de hát az ízlések és pofonok, ki-ki majd eldönti, hogy tetszett-e vagy sem.


A sorozat további részei, egyelőre csak angol nyelven:

2. Daughters of Castle Deverill

3 The Last Secret of the Deverills


2017. április 24., hétfő

Jodi Ellen Malpas - Egy éjszaka leplezetlenül

Egy éjszaka 3


Livy ​még soha nem találkozott ilyen ellenállhatatlan szenvedéllyel. A káprázatos Miller Hart elbűvöli, elcsábítja, vétkesen kényezteti. Ismeri a legtitkosabb gondolatait. Sajnos azonban a New Yorki kaland hamar véget ér, a pár a fenyegető veszélyek ellenére kénytelen sürgősen visszatérni Londonba, és Livy egyre mélyebbre merül a férfi piszkos világában. 
A szerelmes Miller akár a saját élete veszélyeztetése árán is mindent megtesz, hogy Olivia biztonságban legyen. De nem az ő sötét múltja az egyetlen, ami tönkreteheti a közös jövőjüket. Livy családi „örökségéről" is fellebben a fátyol, a múlt és a jelen között nyugtalanító párhuzamokra derül fény. A mindent felemésztő szerelmi mámor, és egy halálos rögeszme csapdájában őrlődik, mely mind a kettejüket megölheti… 
Vajon életben van-e Livy anyja, vagy csak a kimerültség és a stressz miatt képzelődött a repülőtéren? Ki Livy apja? Milyen sötét titkokat rejteget még a két fiatal múltja és jelene? Vajon együtt élhet-e Livy és Miller nyugalomban, békében, biztonságban, örök szenvedélyben? Ilyen és ezekre hasonló kérdésekre ad választ a trilógia fordulatos, izgalmas, erotikus harmadik, egyben befejező része.

 Művelt Nép, 2017
Eredeti mű: Jodi Ellen Malpas – Unveiled


Ez a könyv annak az Egy éjszaka trilógiának befejező kötete, melynek valamennyi részét még a tavalyra ígérte a kiadó. Tudom, hogy a könyvkiadásban soha semmi nem biztos, egyes kiadók esetében ez érvényesebb. Tudod, mint Orvell híres mondásában: mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek. Vannak kiadók akik becsülik annyira magukat, hogy betartsák ígéreteiket, s vannak olyanok, melyek ígéreteinek akkor hiszek, mikor a kezemben a könyv.
Van egy jó hírem, meg egy rossz. A jóval kezdem, az rövidebb, hamarabb túl leszünk rajta: ez tényleg egy trilógia. Történet vége, pont.
A rossz hír az, hogy szerkezetileg, és nemcsak, egy az egyben lemásolta az Ez a férfi trilógiát. Megtehette, ő írta azt is, saját magát tán csak nem fogja perbe plágiumért. S megmondom azt is, hogy miért gondolom ezt, bár minden bizonnyal mindenki rájött erre, még akkor is, ha elveszett a történet hozzávetőleg 80-85%-át betöltő, pornográfia határait feszegető erotikában. Ez egy erotikus könyv, mindenki tudja, tehát ezen nem kell csodálkozni. De mielőtt ebbe belemennék, még van egy rossz hírem: nagy része dögunalmas.
Akárcsak az első részben, 500+ oldalon húzza-nyúzza a történetet és csak a háromnegyedén túl pörögnek fel az események, amikoris minden a helyére kerül valamilyen formában és minden felmerülő kérdésedre választ kapsz… Nos, majdnem, mert én még mindig nem értem, hogy miért kellett a nagymamát olyan félelmetes fényben feltüntetni, mintha mellékállásban ő lett volna az alvilág ura. Tehát továbbra is homály fedi, hogy a sötét oldal meglehetősen agresszív és rettegett férfiai miért tartottak egy mélynövésű, tortasütögető, idős hölgytől.
Akkor elmondanám miért is gondolom azt, hogy ugyanazt kaptuk mint az Ez a férfi trilógiában, csak egy kicsit másképp. Ugye mindkettő három részből áll, ezt mondani sem kell, mindenki tudja. Mindkettő férfi főszereplője olyan dögös és kívánatos, hogy ilyent még nem hordott hátán a föld és a környezetükben levő nők kivétel nélkül őket óhajtják-sóhajtják fiziológiai szükségleteik kielégítésére, bár a két férfi külső megjelenés szempontjából kicsit sem hasonlít egymáshoz. Néhányan a nők közül a zaklatásban materializálódó rögeszmés ragaszkodásig is elmennek mindkét főhős esetében.  Mindkét főhősnek, rövid, jól megjegyezhető neve van: Jesse Ward és Miller Hart, és mindketten szexuális szolgáltatásokkal szerezték kicsit sem kevés vagyonukat: Jesse Ward zárt körű szexklubot működtet, Miller Hart pénzért nyújt szexuális szolgáltatásokat azoknak a tehetős nőknek, akik megengedhetik maguknak, hogy megfizessék kicsit sem olcsó szolgálatait, és természetesen mindketten lelki sebeket hurcolnak magukkal, mert miért is ne. Mindkét trilógia főhősnője egy-egy alig huszonéves leányzó, aki nem az intelligencia koeficienséről híres, és aki a történet egy pontján terhes lesz, bár nem volt tervbe véve. Mindkét történetben a boldog befejezés előtt csúnya és nagyon csúnya dolgok történnek, a végszó mindkét esetben egy, a férfi főhős szemszögéből megírt fejezet, mert ugye a történet többi részét a leányzók mesélik el. És a Converse… a szivárvány minden színében.
Nagyon szerettem az Ez a férfi trilógiát, mert más volt, mint a megjelenése idejében csúcson pörgő Kriszcsön Grey és számszerint ötven árnyalata, ezt a sorozatot viszont már kevésbé szeretem, és csupán azért olvastam el a harmadik részt, mert kiváncsi voltam, hogy a szerző milyen módon zárja le a történetet.
Idegesített, hogy Miller állandóan édes kislánynak becézi a nála alig pár évvel fiatalabb Oliviát – bár a mentális különbség kettejük között fényévekben mérhető. Az is zavart, hogy Olivia állandóan úgy csimpaszkodott Millerbe/-re, mint csimpánzkölyök az anyjába, és bakker!, még egy vibrátornak is lemerülnek az elemei, de Miller Hart mindig “akcióra” kész volt, hosszan és naponta többször is.
Az erotikus írások rajongói minden bizonnyal kedvelni fogják ezt a történetet, hiszen kapnak erotikát bőven. Tudom, hogy már máskor is elmondtam, de az egész trilógia történéseit meg lehetett volna írni egyetlen 500+ oldalas kötetben, kevesebb mellébeszéléssel, kevesebb fölösleges lelkizéssel és még mindig bőven maradt volna hely az erotikának is. De hát ízlések és pofonok…


 A sorozat előző részei a Művelt Nép Kiadó gondozásában:


One Night Promissed

One Night Denied



2017. április 22., szombat

Sarah Morgan - Álmaimban Manhattanben

New Yorkból szeretettel 1


Nagyszerű barátok, menő lakás, fantasztikus állás! A rendezvényszervező Paige Walker csodálatosnak találja New Yorkban az életet. Imádja a kihívásokat, és szívvel-lélekkel végzi a munkáját. Gyerekkorában folyton betegeskedett, és most bizonyítani akar, méghozzá nem is akárhol, hanem az üzleti élet központjában, Manhattanben. De bármilyen jól érti is a dolgát, a világ meghódítására tett első kísérlete zátonyra fut, amikor előléptetés helyett kirúgják a munkahelyéről. Paige azonban felveszi a kesztyűt, és saját céget alapít. Ám egy önálló vállalkozás beindítása semmi ahhoz képest, hogy mindenáron titkolnia kell, mit érez még ma is élete első szerelme, a bátyja legjobb barátja, Jake Romano iránt. Amikor a férfi felajánlja segítségét Paige újdonsült cégének, felizzik a régi tűz, sok-sok álmatlan éjszakát okozva mindkettejüknek. Vajon sikerül a lánynak meggyőznie a mindenkivel szemben bizalmatlan Jake-et arról, hogy a boldogságért igenis érdemes kockára tennie a szívét?

Harlequin, 2017
Eredeti mű: Sarah Morgan – Sleepless in Manhattan, Harlequin, Toronto, 2016


A már ismert O'Neil testvérek sorozat után újabb Sarah Morgan sorozat megjelentetésébe fogott bele a Harlequin Kiadó és kis szerencsével valamikor a jövőben valamennyi részét olvasni fogjuk. Ez egy hosszabb sorozat lesz, angol nyelven néhány rész már megjelent és idén folyatódik további részekkel, s a vége hol van/lesz, ki tudja?
Ez a sorozat első könyve, természetesen van egy 0.5-ös novella is, amivel én nem találkoztam magyar nyelven, de ez nem jelenti azt, hogy a kiadó nem jelentette meg valamelyik romantikus füzetben. Ezt igazándiból azok tudnák megmondani, akik rendszeresen olvassák ezeket a kiadványokat. Tehát én nem tudnám megmondani, hogy miről szól az a rész, és van-e valamilyen kapcsolata ezzel a történettel.
Végy három vidéki lányt, természetesen kebelbarátnőket és helyezd el őket álmaik városában, New Yorkba. Ők pedig: a gyermekkorát többnyire kórházi ágyon töltő Paige, aki sok éve szerelmes bátyja barátjába – szervezőzseni, a naiv és jóhiszemű Evie, aki mindenhol romantikát és szerelmet lát – örökké kísérletező gasztro-hercegnő, a harmadik pedig a tüskés, visszahúzódó, bizalmatlan Frankie – kertek-virágok mágusa. Ez mondjuk három rész lenne a sorozatból, hogy a továbbiak kikről szólnak majd és lesz e valamilyen összefüggés a lányok történeteivel, fogalmam nincs.
Ez az rész Paige története, többnyire, mert azért eléggé képben leszünk a hölgy-hármas minden tagjával, de azért a hangsúly most Paige-en van és az ő olthatatlan szerelmén Jake Romano iránt. S kezdődik a történet mindjárt azzal, hogy az előléptetésre váró Paige nem felfele halad a karrier szamárlétráján, hanem menesztik munkahelyéről, egy rendezvényszervező cégtől, s nem csak őt, hanem barátnőit is, hiszen nemcsak barátnők, egy házban is laknak és ugyanannál a cégnél dolgoztak. Mint a mesében…
Ez a pont az ami változást hoz az életükbe és hosszas vajúdás és siránkozás után útnak indítják saját rendezvényszervező vállalkozásukat, hiszen ehhez értenek a legjobban.
Miközben az induló vállalkozáson rágódnak, Paige közelebb kerül szerelméhez, az utcán hagyott gyermekből lett informatikai guru és természetesen többszörös milliomos Jake Romanohoz, akitől nemcsak a saját vállalkozás ötlete származik, hanem meghatározó lendületet ad a hetekig sikertelen cégnek azzal, hogy megbízza őket egy nagyszabású fogadás megszervesésével. Ez pedig akkora nagy és átütő siker, hogy másnaptól a lányok határidőnaplója megtelik, a vállalkozásuk maximális járaton pörög. Mint a mesében…
Természetesen minden szempontból happy end a vége, felfut a vállalkozás, Paige és a szoknyavadász Jake Romano egymásratalál és boldogan élnek míg meg nem halnak.
Nagyon habos-babos romantikus történet, ami a fellelhető összes divatos klissét felvonultatja: az elhagyott, szegény gyerekből lett milliomost, a szoknyavadász rosszfiút, aki természetesen motorozik, a gondoskodó nagytestvért, három lelki jóbarátnőt, csak úgy felfutó vállalkozást… szóval ott van egy az egyben a nagy amerikai álom. És természetesen hódol a fejezetek előtti vásári bölcsességek divatnak is, minden egyes fejezet egy-egy ilyen aranyköpéssel kezdődik, amit a három lány egyikének tulajodít. Néhányuk minden bizonnyal mosolyt csal majd az arcodra, hát íme néhány kedvcsinálónak:

"Ha az élet becsap egy ajtót az orrod előtt, még mindig betörheted az ablakot.
Nincs ingyen ebéd – hacsak nem a legjobb barátnőd a szakács.
Ha minden próbálkozásod ellenére sem érsz fel a csillagokig, keress magasabb sarkú cipőt!
Ha hibázol, feltétlenül ismerd be a tévedésed! A békát lenyelni sosem kellemes, de legalább nem hízol tőle.
Az önbizalom olyan, mint a smink. Emeli a megjelenésed fényét, és senkinek nem kell tudnia, mi van alatta.
A férfiak olyanok, mint a rúzs. Ki kell próbálnod egypárat, mire megtalálod a megfelelőt.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy a férfiaktól várjuk az első lépést.
A szerelem olyan, mint a csokoládéevés. Jó ötletnek tűnik eleinte, de később mindig megbánod.
Ha azt akarod, hogy az álmod valóra váljon, előbb ébredj fel!
Ha azt hiszed, a szerelem a válasz, valószínűleg nem a jó kérdést tetted fel.
Mielőtt minden rosszra fordulna, gyakran az az érzésed, hogy sosem mentek még ennyire jól a dolgok.
Sosem tudhatod, mikor jön a derűre ború, úgyhogy mindig legyen nálad esernyő!
Ne tárolj csontvázakat a szekrényedben, mert bármikor jöhet valaki, hogy kölcsönvegye az egyik ruhád!”
(Sarah Morgan – Álmaimban Manhattanben, Harlequin, 2017)

Számomra ez túlságosan is kiszámítható volt és annak ellenére, hogy szeretem a romantikus történeteket, ez nem jött be. Túl sok volt benne a rózsaszín köd és a klisé, de minden bizonnyal lesznek olyanok, akiknek pontosan erre van most szükségük, mert a történet lényegében nem rossz. Meg hát ízlések és pofonok...

A sorozat további, egyelőre csak angol nyelvű részei:

0.5 Midnight at Tiffany's (novella)

2. Sunset in Central Park

3. Miracle on 5th Avenue

3.5 A newYork Christmas Fairy Tale (novella, nincs borító)

4. New York Actually (megjelenik: 2017 május)

5. Holiday in the Hamptons (megjelenik: 2017 június)

6. Moonlight over Manhattan (nincs borító, megjelenik 2017 október)

2017. április 20., csütörtök

Sophie Jackson - Egy lépés feléd


Egy font hús 3


Riley Moore váratlan hívást kap; édesapja súlyos állapotban kórházba került. A börtönviselt nehézfiú öt év után mindent hátrahagyva hazautazik, hogy helyrehozza a kapcsolatát a családjával. Eközben felejteni próbál, hiszen a hosszú börtönéveket egy lányról álmodozva volt képes túlélni, aki egykor a világot jelentette neki, és aki soha nem lehet már az övé
Lexie Pierce sok fájdalmon ment keresztül, de megvalósította az álmait. Sikeres üzletasszony lett, aki tudja, mit akar, de Riley felbukkanásával ismét fellángol az egykori szenvedély. Azonban a lány tartozik egy vallomással a srácnak, mielőtt kiderítenék, vajon képesek-e újra bízni egymásban


Libri, 2017
Eredeti mű: Sophie Jackson – A Measure of Love, 2016


Ugyebár az Egy font hús sorozat harmadik, elméletileg befejező része, de kvázi-hivatalos források szerint még az idén megjelenik önálló kötetben a 2.5 rész, ami egy csupán hetvenkilenc oldalas novella (az angol variánsban). De ez még a jövő zenéje és majd meglátjuk mi lesz, a kiváncsiak a Molyon megtekinthetik a tervezett borítót és a fülszöveget.
Nem siettem el a könyv olvasását gyorsan a megjelenés után, mert az előző rész, az Egy csepp remény az én olvasatomban nem emelkedett fel az első rész, az Egy font hús szintjére. Ez pedig még a második résznél is gyengébbnek tűnik. Ne értsd félre, nem rossz, csak semmi extra, és a sorozat első része után – amit nagyon kedveltem és annak idején el is mondtam, hogy miért –, másra és sokkal többre vártam a szerzőtől és a történettől.
Ez a rész a haveri kör harmadik tagjának, Riley Moore története. Már ez egy plusz a többi, hasonló sorozathoz képest: a baráti tarsaság tagjai férfiak és nem nők, annak ellenére, hogy ez lényegében romantikus-szerelmes történetek sorozata. És az is plusz, hogy a szereplők kitörnek a mostanság divatos sémából: lelki sérült milliomos fickó, aki irányításmániával takarja saját hiányosságait és partnerként a világszép szegény lány, akinek tehetségéhez és zsenialitásához foghatót még nem hordott hátán a föld. Nem, Sophie Jackson karakterei nem ilyenek. Riley Moore autószerelő, miután ígéretes üzletember-jövöjét még az egyetemen derékba törte, amikoris orgazdaságért néhány hónapra lecsukták. S partnere a lány a szomszédból-típus, Lexie (Alexis) Pierce, aki apja hirtelen halála miatt kénytelen feladni továbbtanulási álmait és a történet jelenében egy eredeti kis ékszerboltot működtet.
Ez a könyv kettejük szerelmének története, kezdve attól a pillanattól, amikor még mindketten kiskamaszok és Lexie családjával a környékre költözik. S hogy mi történt a múltban közöttük, azt Riley itt-ott felbukkanó visszaemlékezéseiből tudjuk meg, miközben a jelenben kettejük története egyre jobban bonyolódik és fokozatosan minden eltitkolt dolog kiderül, kezdve a négy-öt  éves Noahval, aki Riley és Lexie utolsó találkozásának az eredménye.
Szó se róla, Noah tündéri gyerek és szövege is van, ami nagyon szórakoztatóvá és szerethetővé teszi, csak érzésem szerint a szerző nem igazán volt még 4-5 évesek társaságában, mert az egy dolog, hogy jópofán elselypegtünk Noahval, de értelmi képességei és viselkedése jóval a korának megfelelő előtt járt… olyan koravén módon. S ami azt illeti, anyukáját, Lexie-t sem szerettem meg, mint karakter, mert egy önfejű, önző, akaratos nőszemély, aki a Riley-vel való kapcsolatában mindig a saját személyét, jólétét és akaratát helyezte az első helyre.
Maga a történet nem nagy szám, a rossz fiú vezekel bűneiért, megdolgozik apja bocsánatáért és azért, hogy gyermekét és szerelmét maga mellett tudhassa. S teszi ezt hosszan, mert sem apjával nem tudja megtalálni a hangot, sem Lexie-vel, aki ugyan elismeri, hogy hibázott, amikor eltitkolta előle gyermeke létezését, de ennek ellenére nem hajlandó nyitni a férfi fele, bár a kémia kettejük között nagyon jól működik továbbra is.
A történet egy-egy pontján találkozunk az előző részek szereplőivel, Wes Carterrel és Kat Lane-nel, Max O’Hare-ral és Grace Brooksszal, valamint a Riley testvéreivel: az előző részből már ismert Tate-tel, valamint Dex-szel és Sebbel. Ők mindhárman nagyon szerethető és eredeti egyéniségek, nem lenne rossz a történetüket olvasni, bár semmi ilyesmiről nem hallottam, de ez nem jelenti azt, hogy valamikor nem fog bekövetkezni.
Ami szerintem fölösleges volt, az a könyv utolsó fejezeteiben történő autóbaleset, melynek szenvedő alanya maga Riley, a főhős.  Ennek nagyon hatásvadász szaga volt és annyira kellett oda, mint döglött lovon a patkó.
Mit mondhatnék még róla? El kell olvasni, mert ízlések és pofonok…

Mr. Park Moore egyetemesen érvényes aranyköpése:
"– Fiam – mondta. – Figyelj rám: ha egész életedben csak egyetlen tanácsot adok a nőkkel kapcsolatban, akkor az legyen az, hogy soha ne feltételezz semmit!"
(Sophie Jackson – Egy lépés feléd, Libri, 2017)


A sorozat előző, magyar nyelven is megjelent részei a Libri Kiadótól:


A Pound of Flesh

An Ounce of Hope





Kiegészítő novellák, egyelőre angol nyelven:


1.5 Fate and Forever

2.5 Love and Always - ha a hírek igazak, még az idén olvasható lesz Egy őrült pillanat címmel

2017. április 18., kedd

Madeline Hunter - Lady Cassandra meghódítása

Fairbourne 2


Lady ​Cassandra Vernham amilyen szép, legalább olyan makacs is. Fittyet hány a társadalmi elvárásokra. Szabados életmódjáért azonban nagy árat kell fizetnie: a családja elhidegül tőle, és megannyi pletyka kap szárnyra nem éppen szűzi erényeit illetően. Anyagi nehézségeit a Fairbourne Aukciósház legutóbbi árverése egy időre valamelyest enyhíti ugyan, de a legmagasabb áron elkelő ékszeréért az új tulajdonos, a meglehetősen jóképű és kicsapongó életet élő, ám rendkívül eszes férfi hírében álló Lord Ambury egy pennyt sem fizet. És erre meglehetősen jó oka van: azt gyanítja ugyanis, hogy az ékszert valaki eltulajdonította a családjától – talán éppen maga Cassandra.
A férfi elhatározza, hogy nyomozásba kezd a gyönyörű fülbevaló eredetét illetően. Lady Vernhammel számtalanszor keresztezi egymást az útjuk, és egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a legkevésbé sem közömbösek egymás iránt. Csakhogy mindketten mást akarnak: Cassandra a pénzét, Lord Ambury pedig az igazságot. Egy váratlan fordulatot követően végül mégis kénytelenek lesznek egymást segítve küzdeni, és még csak nem is sejthetik, hogy a múltról, a családjukról és az érzéseikről mennyi titokra derül fény. 
Madeline Hunter legújabb, szenvedélyes és fordulatosan szőtt regényében folytatódik A csendestársban már megismert szereplők története.

General Press, 2017
Eredeti mű: Madeline Hunter, 2013


Ez a kötet a szerző Fairbourne kvartettjének második része, nem tudom miért nem jelenik meg ez sehol a magyar fordítás mellett, és a sehol alatt értendő maga a kiadó és a mindentudó Moly is. Csupán a fülszöveg utolsó mondata tesz mellékes említést arról, hogy ez valaminek a folytatása.
S ha már ilyen technikai dolgokról fecserészek, akkor ejtenék néhány szót a borítóról. Igazán kivételes esetekben szoktam cikizni a borító miatt. Egyszerűen nem érdekel a csomagolás, mert a tartalomra vagyok kiváncsi, de lassan egy éve változtatott a kiadó a Romantikus Regények sorozatának borító-stílusán és azóta sem tudok kibékülni ezzel az új típussal, a régi talán közelebb állt ahhoz, amit egy romantikus sorozattól vártam.. S akkkor még nem említettem, hogy jelen borító a második nekifutásra jött össze, hiszen azt a borítón szereplő hölgyet, amivel a könyvet megjelenése előtt beharangozták, már rég lenyúlta Ambrózy báró és az esetei. Ezért nagyon gyorsan meg is született a második variáns, amit ha egy kicsit jobban megfigyelsz, olyan mintha Borsa Brownt bújtatták volna 18. század  végi ruhába – kivétel a hölgy szemöldökének íve, s talán szemének színe.
No, de ezek szubjektív technikai dolgok, beszéljünk a könyvről.
Akik az első részt (A csendestárs) olvasták, azoknak nem kell bemutatni sem Lady Cassandrát, sem a könyv szereplőinek nagy részét, hiszen szinte valamennyiükkel találkoztak már, amikor Emma Fairbourne és Darius Southwaite gróf történetét tárta elénk a szerző. Innen ismejük Lady Cassandrát is, aki Emma barátnője és a Társaság páriája… igen, így nagy T betűvel, ugyanis arról a Társaságról van szó, amit már olyan jól ismerünk a klasszikus romantikus regényekből és ami egyetlen picinyke hiba miatt is zárja sorait és a delikvens kívül találja magát. Lady Cassandra pedig szemükben nagyot vétett, ugyanis nem volt hajlandó a kor követelményei szerint igent mondani annak az úriembernek, akivel egy alkalommal kettesben maradt, tehát a kor szelleme szerint kompromitálva van és a jóhíre romokban. Ez pedig nemcsak az úri társaság peremére sodorja őt, hanem további félreértéseket is szül, amivel a hölgy meglehetősen jól boldogul, amíg egy alkalommal össze nem hozza a sors a fülszövegben is említett Lord Ambury-vel. Róla pedig azt kell tudni, hogy vikomt, egy grófi cím vármányosa, az apanázsa kiegészítésére bizonyos szolgálatokat vállal el a Koronának és csodálatosan hegedül. Ez kettejük, családjaik története.
S mivel a történet a 18. század utolsó éveiben játszódik, ismét ízelítőt kapunk az előző részből is ismert angol-francia ellenségeskedésből, kémkedésből, hiszen dúl a háború Franciaország és a Brit Birodalom között. S nemcsak ezt kapjuk, hanem a szerző ismét szemlélteti a korra jellemző női kiszolgáltatottságot, amikoris egy férfi lelkiismeret-furdalás nélkül, saját kénye-kedve szerint dönthetett családja nőtagjainak sorsáról, mert megtehette. Ennek kitűnő példája Gerald, Cassandra testvére és Barrowmore grófja, aki nemcsak húgát, hanem az őt segítő, meglehetősen különc Sophie nagynénit is állandó fenyegetés alatt tartja, anyja pedig tehetetlen, agytalan bábként támogatja minden döntésében.
Igazi klasszikus romantikus történet, csavarokkal, képmutatással, látszat-megőrzéssel és természetesen szerelemmel. Erős túlzással, önálló történetként is megállná a helyét, de akkor nem értenél bizonyos összefüggéseket, amelyek az első rész ismerőinek már a tarsolyában vannak, és természetesen könnyebb úgy belemerülni ebbe a történetbe, hogy már ismered ki kicsoda, milyen viszonyban állnak egymással és miért.
Nekem ez a rész jobban tetszett az előzőnél és várom a folytatásokat is, amire – ha figyelembe vesszük a kiadó megjelenések-politikáját: általában évente egy könyv egy szerzőtől  – bizony legalább jövőig kell várni.  A szerző rajongói és a klasszikus romantika kedvelői minden bizonnyal imádni fogják ezt a történetet, ami bizony bőven szolgál meglepetésekkel is. És hát természetesen az ízlések és a pofonok…


 “– Azt hallottam, hogy nem minden férfinak van ilyen esztétikailag kiváló hátsó része, Lydia. Gondolom, hogy egy puhány férfinak a tompora is puha. 
– Ugye ezt is csak hallomásból tudod? 
– Igen. Ez a pletyka járja. 
– Azt hiszem, akkor nem élveznék annyira egy puhány férfit. Úgy vélem, hogy azok a bemélyedések mindkét oldalon imádnivalóak.” 
(Madeline Hunter – Lady Cassandra meghódítása, General Press, 2017)





A sorozat első része:


General Press, 2016
The Surrender of Miss Fairbourne, 2012





A sorozat további, angol nyelvű részei:


3. The Counterfeit Mistress

4. The Accidental Ducess

2017. április 16., vasárnap

Húsvétra...


Rachel Gibson - Csak a baj

Hokisok 5


Baj ​van! Chelsea Ross színészi pályafutása egy kudarc: a „Csini hulla 1” típusú szerepekben nyújtott briliáns alakítása révén került a legközelebb ahhoz, hogy filmcsillag legyen. De az, hogy otthagyja Hollywoodot, és egy híres jégkorongozó személyi asszisztense lesz, talán élete leghülyébb húzása karrierfronton. Megint baj van!
Mark Bressler, a sérült szupersztár dicső napjai véget értek. De az egykori élsportoló és fenegyerek ettől még akár civilizáltan is viselkedhetne a mélynövésű, rózsaszín-szőke hajú bombázóval, akit a Seattle Chinooks fogadott fel az ő személyi asszisztensének. Ha Chelsea-nek nem kellene olyan nagyon a pénz, hanyatt-homlok menekülne a világ legnagyobb baromarca elől. Nagy baj van!
Mark minősíthetetlen modorát és borongós kedélyét Chelsea tudja kezelni: problémát csak a férfi bicepsze okoz, meg az a követ is megolvasztó, hiper-szuper teste! Amikor a fenegyerek kezd rámozdulni, Chelsea jól tudja: itt az ideje, hogy kizavarja a büntetőpadra… Bárcsak ellen tudna állni annak, amit Mark forgat a fejében! Amiből csak baj lehet…

Athenaeum, 2017
Eredeti mű: Rachel Gibson – Nothing but Trouble, Avon, 2010


A világod nem fogja megrengetni az biztos, de mindenképpen szórakoztató és vicces, jó a szövege, jók a beszólások. Az én olvasatomban mindenképpen jobb mint az előző rész, a Szerelmi katasztrófák.
Tehát a Hokisok sorozat soron következő, ötödik része. Még van belőle egy hatodik is, gondolom arra jövőig várni kell, már amennyiben a kiadó komolyan veszi magát és a sorozatot.
Akik képben vannak a sorozattal és a cselekménnyel, azok számára nem mondok újdonságot azzal, hogy most annak a  Mark Bresslernek a történetével ismerkedünk meg, akit az előző részben szereplő Ty Savage volt szíves helyettesíteni a Seattle Chinooks jégkorong csapat kapitányi posztján, mert autóbalesetileg kivonta magát a forgalomból. Miután számtalan háziápolót elfogyasztott és elüldözött, mellé rendelik a klub PR-menedzserének, a Mini Pitbullként emlegetett Bo Ross ikertestvérét, Chelsea-t.
Chelsea-ról tudni kell, hogy következetesen hisz színészi tehetségében, csak sajnálatosan ő az egyedüli aki így gondolkozik, mert a színészi tevékenysége kimerült a bögyös sikoly-lady szerepek megformálásaban az olyan sokadrangú filmekben, amelyekben a fejszés gyilkos az első negyedórában ki is iktatja a cselekményből, bőséges művér-tengert hagyva helyette. Két ilyen szerep között, a nagy áttörésre várva, Chelsea celebek mellett tölt be személyi asszisztensi poziciót. Tehát kezelni tudja a faksznis embereket, hozzá van szokva a hisztijükhöz és reméli, hogy majd Mark Bresslerrel is boldogul, mert szüksége van a pénzre és a felajánlott jutalomra, amit a klub fizetne, amennyiben három hónapot kibírna a sérült, morgós hokijátékos mellett. Ó, nem, Chelsea nem egy anyagias nő, neki a pénz mellkisebbítő műtétre kellene, ugyanis a természet és a genetika hatalmas mellbőséggel áldotta meg, ez pedig nemcsak magánéletében zavarja, hanem úgy gondolja, hogy ez állna a színészi karrier útjába, hiszen pontosan a mellbősége miatt skatulyázták be és kapja a sikoltozó nagymellű nő névtelen szerepét.
Ez a történet nyilvánvalóan Chelsea Ross és Mark Bressler története. Annak a Chelseanek, aki még nyomokban sem hasonlít egypetéjű ikertestvérére, hiszen, míg Bo karrierista, komoly és visszafogott úgy viselkedésében, mint öltözködésében, addig Chelsea harsány, megrögzötten imádja a márkás cuccokat és egész megjelenése “diszharmokikus színek tömegkarambolja”, kezdve több színben is pompázó, rikító hajkoronájával. Tehát a borítón szereplő visszafogott és üzletasszony kinézetű nő semmiképpen nem Chelsea, hanem inkább ikertestvére, Bo. S mert Chersea imádja a márkás cuccokat, bizony itt van ismét az előző részben is észlelt szerzői márka-imádat: Pucci, Fendi, Herve Leger, Hugo Boss, Donna Karan és további ilyenekkel dobálózunk a történet egy-egy pontján…
Kettejük találkozása nem a legjobb pillanatban történik, hiszen, mint már jeleztem, Mark Bressler épp egy nagyon súlyos autóbalesetből épül fel és tudatában van annak, hogy hoki-karrierjének ezennel befellegzett. Nehezen tűr meg másokat, főleg idegeneket a közelében, ezért mindent megtesz, hogy Chelsea-t is elüldözze, ahogyan számatalan elődjével is tette. S hogy fokozódjon a feszültség, a csapat pont most nyeri meg a mindenki által áhított Lord Stanley kupát, aminek birtoklása Mark – és minden hokijátékos – álma. A kettejük közötti vonzalom adja meg a könyv enyhén erotikus vonalát, bár - mit tesz a sors iróniája! - Mark Bressler nem az apró termetű, nagy mellű nőkre bukik.
Annak ellenére, hogy Mark Bressler már nem aktív játékos, szó van hokiról – amihez továbbra sem értek –, csapatról, statisztikákról, bajnokságról, ami a romantikus vonal kedvelőinek feleslegesnek tűnhet, de a történet szerves része. Így van ez a sorozat első részétől kezdve.
A történet önálló könyvként is megállná a helyét, de kár lenne az előző részeket kihagyni, mert szórakoztatóak – úgy levezetőként egy-két komoly, megrázó témájú olvasmány után. Nekem egy fokkal jobban tetszett, mint az előző rész, de természetesen ki-ki eldönti majd magának, hogy hogy is áll ezzel a könyvel, sorozattal, mert hát ugyebár azok a bizonyos ízlések és pofonok…



A sorozat előző részei az Atheneum Kiadó jóvoltából:


1. Jégbe zárt szívek, 2010
Simply Irresistible

2. Jane vékony jégen táncol, 2000, 2011
See Jane Score

3. Valentin-nap és egyéb őrültségek, 2015
The Trouble with Valentine's Day

True Love and Other Disasters




A sorozat hatodik, befejező része, egyelőre csak angol nyelven:

Any Man of Mine