Kathryn Taylor - A visszatérés

Daringham Hall 3

A várva várt visszatérés, egy nagy szerelem és egy utolsó remény…
Ben Sterling valójában mindent egészen másként képzelt el. Mióta átvette Daringham Hall irányítását, mindenki csak megnehezíti az életét. Tervében – hogy rendbe hozza az ősi birtok megroppant anyagi helyzetét és visszaállítja az ősi udvarház régi fényét – sem a Camden család tagjai, sem a falubeliek nem hisznek. Nap mint nap újabb bosszúsággal és rosszmájú pletykákkal kell megküzdenie. Egyedül abból a szerelemből merít erőt, amelyet a csinos állatorvos, Kate Huckley iránt érez. Amikor azonban egy minden korábbinál gonoszabb híresztelés kap szárnyra, és még Kate is azt veti a szemére, hogy hazudott neki, Ben radikális lépésre határozza el magát.

A visszatérés a Daringham Hall-trilógia lebilincselő befejező része.

Kossuth, 2017

Eredeti mű: Kathryn Taylor – Die Rückkehr, Bastei, 2015

   
Ahogy a fülszöveg is mondja, A visszatérés a Daringham Hall trilógia befejező része. Végre egy olyan trilógia, ami tényleg három részből áll, minden más feles, kiegészítő és extra történet nélkül. Ez a “boldogan éltek, míg meg nem haltak”-kötet.

Már az előző résznél is elmondtam, ahhoz, hogy megértsd ki kicsoda a történetben és milyen kapcsolatban állnak egymással, a trilógia valamennyi részét el kell olvasnod, mert a cselekmény minden részben onnan folytatódik, ahol az előző kötet abbahagyta.

Ha úgy általában gondolok az egész történetre, trilógiára, akkor azt vallom, hogy kedveltem ezt a történetet, úgy ahogy volt, bár nem mondanám, hogy minden részletében tetszett, egyet érettem a szerző megoldásaival vagy a történet alakulásával, de mindenképpen sokkal jobban kedveltem mint a szerző A szerelem színei sorozatának magyar nyelven is megjelent részeit.

Ha viszont csak erre a befejező részre gondolok, akkor ez határozottan idegesített, mert szinte teljjes egészében a bizonytalanság és határozatlanság jellemzi. No, meg némi önzés itt-ott… természetesen mindez a szereplők részéről.

 Míg David határozatlanságát meg tudtam érteni, a Benét nem. Ugye David alig húsz éves, egész életbében azt hitte magáról, hogy egy Camden, valamikor ő lesz a soros baronet és az ő tiszte lesz igazgatni Daringham Hall-t. Erre készül, erre készíti fel a családja. S akkor kiderül, hogy ebből semmi sem igaz, hiszen nemcsak, hogy nem ő az örökös, hanem mégcsak nem is Camden, mert anyja egyik kalandjából született,  apja pedig egy tehetős szerencsejáték-üzletlánc tulajdonos, s e mellett még sok másé is. Tehát Davidet megértettem, hogy otthagyta az egyetemet és vér szerinti apjához közeledett, hogy nem találta a helyét. Viszont Bennek nincs meg a fiatalság mentsége. Ő határozott céllal jött: tönkretenni a Camdeneket bosszúból, azért amit az anyjával és vele elműveltek. S ha a tények ismeretében megenyhül irántuk (legalábbis néhányuk iránt) és segíteni akar megtartani az uradalmat, akkor ne dobja be a törölközöt az első nehézség felmerültekor. Értem én, hogy rosszul esik, ha az elmber fia-lánya nem kap feltétlen szeretetet és imádatot új családja minden tagjától és/vagy a környezetétől, de ez még nem ok az akarom-nem akarom, csinálom-hazamegyek játékra. És ez a határozatlanság jellemző Kate-tel való kapcsolatára is.

   És ezzel el is érkeztünk az állatorvos Kate-hez, akit az első részben még sajnáltam, mert szegényt az érzelmileg sivár, gonosz nagynéni nevelte és Camdenék inkább voltak a családja mint nagybátyja és annak hozzátartozói. Egy ponton azt hittem, hogy majd kiderül róla, hogy valamilyen balkézről született Camden, a család tagja, akit majd lelkesen keblükre ölelnek, de azért nem annyira közeli rokon, hogy ne jöhessen létre egy szerelmi házasság közte és Ben Sterling között. Másképp nem tudtam magamnak magyarázni a Camden családhoz és Daringham Hallhoz való obszesszív ragaszkodását, ami, szerintem, messze túlment a család iránt mutatott baráti érzelmeken. Ez nem jött össze, Kate nem rokon.

Nos, ebben a részben nekem az ifjú hölgy határozottan antipatikus volt, mert elvárta volna Bentől, hogy az utolsó centjét is a birtok megmentésébe ölje, míg a család arisztokratikusan malmozott, várta a csodát és az egyetlen dolog ami néhányukat megmozgatta, az a “hogyan tartsunk be jobban Bennek”-akció volt. S nemcsak ezért nem kedveltem Kate-et. Eddig odavolt a hivatásáért, most már csak az úrnőt játsza és hisztizik, ha valami nem úgy történik, ahogy ő elképzelte vagy jónak látta. Ez a viselkedés egyébként a Camden család nő-tagjaira is jellemző kivétel nélkül.

   Tilly és Peter… róluk majd olvasol, nem is keveset. Ők olyanok maradtak amilyenek voltak: morgósak, szókimondóak, két lábbal a földön járóak… szerettem őket.

Bár a sok bizonytalanság és határozatlanság miatt kissé keserű szájízzel maradtam, mégis azt mondom, hogy ezt leszámítva egy jó könyv volt, mindent szépen a helyére tett, több részletet ismerhetünk meg Ben múltjából és természetesen hozza a nagy, egyetemes boldog befejezést, ami itt-ott már nyálas is volt az én ízlésemnek – például a falubeliek látogatása Daringham Hallba, amikor is feltétlen támogatásukról biztosították Bent.  Mindenképpen el kell olvasni azoknak, akik az első két részét már ismerik… és hát ízlések meg a pofonok…

 A Daringham Hall sorozat előző részei a Kossuth Kiadótól:

1. Az örökös, 2016

Das Erbe, 2015

2. A döntés, 2016

Die Eintscheidung, 2015