Én vagyok az
a kövér, félig Puerto Ricó-i, félig lengyel lány, aki úgy érzi, nem találja a
helyét sem a saját bőrében, sem sehol máshol.
Sugar
Legowski-Gracia nem volt mindig kövér, de tizenhét éves korára ez megváltozott.
Ugyan nem annyira terebélyes, mint a mamája, aki hatalmas mérete miatt hónapok
óta nem tudott kikelni az ágyból. Nem is annyira ormótlan, mint a bátyja,
Görény, akibe több aljasság szorult, mint háj, és ez mindent elárul a
természetéről. Sugar pont annyira túlsúlyos, hogy durva sértegetések céltáblája
legyen, bármerre is jár: boltban, utcán vagy az iskolában.
Sugar
találkozik Evennel – és nem Evannel, ahogy félig analfabéta apja helytelenül
megadta a fia nevét a születési anyakönyvi kivonatán –, és megtapasztalja,
milyen az, amikor valaki nem a testét, hanem őt magát látja. Valószínűtlen
barátságuknak köszönhetően Sugar életében először megengedi magának azt a
luxust, hogy a jövőre is gondoljon. A jövőre, amit nem árnyékol be a saját
testéről alkotott képe, sem az anyja sértegetései. Sugar hamarosan válaszút elé
kerül: döntenie kell, hogy azzá a lánnyá válik-e, akit Even segítségével
felfedezett önmagában, vagy felhagy a küzdelemmel, és elfogadja azt a szerepet,
amibe a családja és az eddigi élete kényszerítette.
Kövesd a
sorsát!
Könyvmolyképző
Kiadó, 2016
Eredeti mű:
Deirdre Riordan Hall – Sugar, Skyscape, 2015
Akik ismernek,
azok tudják, hogy nem szeretem az ifjúsági könyveket, mert egyrészt már
kinőttem belőlük, másrészt… nos, ezt hosszan lehetne ragozni, de minek. Ez pedig
– besorolása szerint, és nemcsak – egy ifjúsági könyv.
Miért olvastam
el mégis? És miért kellene másoknak is elolvasniuk kortól függgetlenül? Azért,
mert a főhősnő személyében sokan magukra ismernének. Ha nem is élünk/éltünk olyan rendezetlen körülmények között, mint Sugar, ha a család támogatását
megkaptuk – ami ugye nem mondható el a főhősnőnkről –, akkor is valamilyen
formában, valamennyiünkben ott van Sugar, hiszen kevés olyan ember van a földön,
aki ne lett volna valamilyen vélt vagy valós fogyatékossága, hibája miatt mások
gúnyjának a céltáblája. Valamennyien valamelyik oldalon álltunk/állunk. Vagy a
gúnyolódók, vagy az áldozatok oldalán. Azért mert kövérek vagyunk, vagy éppen soványak, mert szemüvegünk van, fogszabályzónk, mert okosak vagyunk, vagy épp ellentkezőleg, buták, amikor a külsőségek után ítélnek meg, és nem azért akik valójában... vagy egyszerűen csak... mert megtehetik...
Valósághű történet. Hiszem, hogy ez, kis változtatásokkal, vagy akár így , ahogy a szerző leírta, megtörténhet.
Elgondolkoztató, kicsit sem könnyű olvasmány. Ízlések és pofonok, ahogy mindig
szoktam mondani, de nincs értelme tovább boncolgatni ezt a történetet, a fülszöveg több mint elég arra, hogy tudd mire várhatsz. Ezt olvasni kell…