2017. február 27., hétfő

Hóvégi klasszikus - Lin Yutang - Egy múló pillanat

Találkozásom ezzel a művel véletlenszerű volt. Az egyetem kezdése előtti nyáron osztotta le nekem a szomszédban lakó idős néni. Ő is kölcsön kapta valakitől, de nem volt türelme hozzá, hiszen ezernél is több oldal, ezért úgy gondolta én épp ráérek, elolvasom s majd dióhéjban elmesélem neki miről is szól. Óriási fintorral fogtam bele – volt előítéletem bőven – és csupán a neveltetésem tiltotta, hogy megmondjam hová dugja a néni a könyvét, de nagyon hamar letehetetlenné vált, bármennyire bizarrul is hangzik ez.
Monumentális könyv, semmihez nem hasonlítható, márcsak azért sem, mert ez Kínáról szól, és nem mondhatom, hogy túl sok könyv járt a kezemben, ami kínai szerző tollából való volt és magát a huszadik százat eleji kínai társadalmat mutatja be.
Nyugodtan el lehet olvasni, akkor még nem borult vörösbe Kína.
A történet kevesebb mint fél évszázadot ölet át és egy gazdag, befolyásos család történetén keresztül mutatja be mit is jelentett a 19. század végi - 20. század eleji Kínában élni, a bokszer-lázadást, a hosszan tartó, szinte öröknek mondható háborúskodást Japánnal. Ebbe az időszakba beleesik a kínai császárság bukása, valamint az új rend kialakulása ami, mint a könyvből kiderül, nem volt egy síma átmenet. Bekukkantunk az ópiumbarlangok világába és tanúi lehetunk a kínai nő emancipálódásának, s többek között azt is megtudjuk, hogy miért volt olyan kecsesen tipegő járásuk a hölgyeknek

“Epikai szélességgel mondja el a történetet, szeret elidőzni hosszasan apró részletek mellett, amelyeket jellemzőknek tart, mint például egy előkelő esküvő, egy rák-vacsora leírása, egy kirándulás valami hegyre, pontosan leírja a lakóházakat kívülről és belülről, szeret rámutatni egyes etnografiai jellegű helyi szokásokra, a couleur local nagyon fontos neki és emellett egész kis tömeg szereplőt mozgósít, valamennyit élesen megkülönbözteti egymástól és valamennyinek lezárja a sorsát. Öregek és fiatalok, családapák és anyák, gyermekek, akik elbeszélés közben felnőnek, maguk is apákká és anyákká lesznek, rokonok és jóbarátok, a családhoz számító cselédek hemzsegnek a történetben, valamennyinek vannak jellemző egyéni arcvonásai. Olyan sokan vannak és kapcsolataik olyan bonyolultak és amellett a neveik számunkra olyan idegenek, hogy gyakran bele kell néznünk, a könyv végére tett családfákba. Legtöbbet és legmelegebben egy fiatal nővel foglalkozik az író, Mulannal, aki az elején serdülő leány, közben felnő, megismeri a szép szerelmet és szép lemondást, asszony lesz, gyermekeket szül és nevel. Benne látja Lin Yutang a kínai nő ideálját, abszolút kínai nőt, akiben együtt van a testi és lelki szépség, a műveltség és tiszta ösztön, az érzékiség természetessége és az erkölcsi fensőbbség, a gyöngédség és erély, s ő az, aki meg tudja érteni a kívülről betóduló új életformákat és megőrzi magában mindazt, ami a kínai szellemben jó és életképes. A kínai szellem gazdagságát, fínomságát és mélységét ünnepli Mulan alakjában az író.”
(Schöpflin Aladár, Nugat, 1941)


Ennél jobban nem is lehetne jellemezni, hogy milyen is ez a könyv, én imádtam, újra fogom olvasni terjedelme ellenére, mert természetesen, azóta saját példányom van. 
Ajánlom azoknak akik hiteles képet szeretnének kapni a 20. század eleji kínai társadalomról, szokásokról, kultúráról, életszemléletről. És azoknak, akik valami “mást” szeretnének olvasni. Nekem ez örökké a kedvencek között lesz.



40 év történelmi korrajza a könnyed stílusáról ismert, kínai bestseller szerző tollából – egy előkelő pekingi család története a bokszerlázadástól a Japán elleni háborúig.
A több szálon futó cselekményen keresztül a huszadik század eleji Kína elevendik meg. A család életébe gyermekrablók, ópiumcsempészek, mandzsuvezérek és külföldi zsoldosok férkőznek be, és senki sem vonhatja ki magát a történelemformáló események sodrából – forradalom, a császárság bukása, diákmozgalmak alakítják az ország életét. A hagyományok és a modern kultúra összecsapása jellemzi a mindennapokat, de a könyvet át- meg átszövi a tao bölcsessége, mely Jao úr, a regénybeli családfő életfilozófiája. 
A kínai történelem szövevényes és változatos korszakát Lin Yutang közvetlen előadásmódja tökéletesen érzékelhetővé és érthetővé teszi a nyugati ember számára, így megismerhetjük az egzotikus világ valamennyi titokzatosnak ható jelenségét.

Tericum, 2006 – Árkádia, 1990 – Révai 1941
Eredeti mű: Lin Yutang – Moment in Peking, 1939 –, ugyanis ezt a könyvet a szerző angol nyelven írta az Egyesült Államokban.



2017. február 25., szombat

Gill Hornby - És most együtt

Bridgeford ​válságban van. A főutca félig elnéptelenedett, az üzletek bezárnak, a polgári büszkeség gondolatát ódivatúnak találják a munkából egyenesen hazaszáguldó ingázók. A kisváros mintha elcsüggedt volna. 
Akad azonban egy dolog, ami összehozhatja a lakosokat: a zene. A bridgefordi városi kórusnak esélye lehet arra, hogy megnyerje a megyei kórusversenyt. Az énekesek kis csapatának azonban először új tagokat és egy egészen megújult hangzásvilágot kell találnia magának. 
Ezen a ponton lép a színre Tracey – született szólista, aki eltitkolt múltját rejtegeti; Bennett – hajdani templomi kóristafiú, aki értetlenül szemléli a modern világot; és Jazzy – aki a hangját útlevélnek tekinti, amelynek segítségével maga mögött hagyhatja a várost, és elindulhat a jövendőbeli hírnév és gazdagság felé. Sikerülhet-e beilleszkedniük az olyan régi, megbízható kórustagok közé, mint amilyen Annie? Megtanulhatnak-e közösen dolgozni, megmenthetik-e az énekkart, sőt, talán az egész közösséget is?
Az És most együtt humoros, éles szemű megfigyeléseken alapuló, de megható regény, amely az éneklés örömeiről, az együttélésről, a szerelemről szól… de legfőképpen arról, mennyire fontos, hogy az ember rátaláljon saját, igazi hangjára.
Gill Hornby író és újságíró. Férjével, Robert Harrisszel és négy gyermekükkel a berkshire-i Kintburyben él. Első regénye, a Méhkas felkerült a Sunday Times bestsellerlistájára.

Gabo, 2016
Eredeti mű: Gill Horby – All Together Now, 2016, 2015


Gill Hornbynak két könyve jelent meg magyar nyelven, az első a Méhkas volt, sajnos elsiklottam fölötte, de idővel pótolni fogom. Tehát ez az első írás amit tőle olvastam, s az igazat megvallva már néhány hete túl vagyok rajta, csak valahogy mindig más olvasmányom élményét osztottam meg és ez maradt a sufniban.
Nehezen fogott meg a történet, nem is igazán értettem mit akar ott ez a rengeteg ember, hiszen a főhősökön kívül egy egész közösséggel ismerkedünk meg.
A cselekmény egy idillikus angliai kisvárosban játszódik, itt él:
a főhősnő, a zárkózott és kissé antiszociális Tracey és szárnyait bontogató fia, Billy, akit egyedül nevelt fel
a fess Bennett, aki átszervezések következtében munkanélküli lesz, és akit meglehetősen rosszindulatú felesége rögtön elhagy, mi több, felnőtt gyermekeit is ellene próbálja hangolni
Annie, a buzgó mócsing, aki mindenkinek az életébe beleszól és kérés nélkül rendezni próbálja mások dolgait, valójában a saját családi gondjaival sem bír megbírkózni
a tohonya Lewis és tolókocsiban ülő lánya, Katie, aki mesés sütiket készít, amikor jó napja van
Jazzy, a zavaros családi háttérrel rendelkező 19 éves pincérlány, aki hangját a világhírnévhez szóló belépőnek tekinti
a kisváros főterén levő emlékműnél ücsörgő fiatalok, akik csak úgy ott vannak, mert ez menő
Pat és Lynn, a két idős és furkálódó pletykakirálynő
és temészetesen Constance (a drága Connie), a helyi kórus vezetője, aki történetünk elején autóbalesetet szenved –, meg a kegyes hazugság, hogy a drága Connie jobban van és hamarosan felépül, valójában vegetatív állapotban fekszik és gépek tartják életben.
Mi a közös ezekben az emberekben? A zene, hiszen valamennyien a városi kórus tagjai… vagy azok lesznek. Ki hogyan és miért kerül be a haldokló kórusba, mi a története és ki épp mit titkol, rajtad áll felfedezni.
Mind modtam/írtam, nehezen fogott meg, eleinte nem is igazán értettem hová akar kilyukadni a sok szereplővel és történeteikkel. Nem tudom mikor, egy ponton szórakoztatóvá és letehetetlenné vált a történet, legalábbis számomra. Szabályosan szurkoltam egy-egy szereplőnek… például annak is nagyon szorítottam, hogy Bennett volt felesége essen jól pofára…
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik az olyan, angliai kisvárosokban játszódó történeteket, amik nem egy-két emberről szólnak, hanem inkább közösségekről. Ajánlom azoknak is, akik szeretik a nyugis, humoros írásokat, azoknak is, akik kedvelik Jill Mansell, Milly Johnson vagy Katie Fforde könyveit. 
Én szerettem… és hát az ízlések, meg a pofonok…


2017. február 23., csütörtök

Samantha Hayes - Míg enyém leszel

Lorraine Fisher 1


Egyedül vagy. 
Sebezhető vagy. 
És van valamid, amit valaki meg akar szerezni. 
Bármi áron…
Úgy tűnik, Claudia Morgan-Brown élete végre révbe ér: övé a majdnem tökéletes álomférj két édes négyévessel, szépen alakul a karrierje is, és számtalan fájdalmas vetélés után végre saját babáját várja.
Férje gyakori távolléte miatt hirdetést adnak fel, hogy megfelelő dadust találjanak, aki segít Claudiának. Zoéra esik a választás, aki szinte maga a tökély: a gyerekek imádják, képzett és tapasztalt, a referenciái is jók. Claudiát az ösztöne mégis óvatosságra inti.
Vajon mit titkol Zoe? Van oka félni Claudiának? Vajon milyen messzire képes elmenni egy nő azért, hogy saját gyermeke lehessen?

Pioneer Books, 2015
Eredeti mű: Samantha Hayes – Untill You’re Mine, 2014


Krimi, pszichológiai thriller – szóval nagyon divatos. Egy trilógia első része, melynek főszereplője Lorraine Fisher nyomozó, sajnálatos, hogy a kiadó megrekedt az első résznél és a következő kettővel már nem foglalkozott. Attól még el lehet olvasni, sőt a műfaj kedvelőinek kell is, mert nem függővéges, lezárt történetet kapunk.
Kicsit zavaros a történet, egyszerre több szálon is fut, van amit egyes szám első személyben mesél el az épp aktuális szereplő… mindenképpen nagyon kell figyelni, hogy épp melyik szálon vagyunk és épp ki mesél és mit.
Terhes nők, gyermekvállalás, dadák, gyerekek… milyen szép téma, ugye? Csakhogy a történetben szereplő várandós nők közül az egyik kamu-terhes. Megjátsza, mindenkit beetet, mert elég okos ahhoz, hogy tudja hogyan. És mert nem először teszi – már be van pöccenve annyira szeretne egy kisbabát. S mert már nem tudja ellenőrzés alatt tartani pszichózisát, mindent megtesz azért, hogy megszerezze azt, amire vágyik. Szószerint mindent… S nem is egyszer teszi, hiszen neki csak egy bizonyos nemű és bőrszínű csecsemő kell. Tehát addig öl, amíg megkapja. És brutálisan teszi. Az őrületnek annak a fokán van, amikor azt hiszi, minden amit tesz természetes és helyes, annak úgy kell lennie, mert az neki jár. S ha úgy gondolod, hogy sejted ki a gyilkos, akkor rögtön vakvágányra visz a hosszas lelkizéseket tartalmazó monológokkal, melyeknek igen, helyük van a történetben, de nem ilyen terjedelemben.
Hogy a kedves várandós nők közül kicsoda a gyilkos és hogyan fogja Lorraine Fisher nyomozó megoldani az ügyet ... hát rajtad áll felfedezni. De vértezd fel magad jó sok türelemmel, mert a történet nemcsak hosszú, több szálon fut és zavaros, hanem meglehetősen lassan csordogál. Annyira lassan, hogy többször is arra gondoltam, hogy passzolom, csakhogy tudni akartam ki a gyilkos és hogyan bukik le.
Ha túl tudod tenni magad ezen a vontatottságon, akkor egy megrázó történetet kapsz. És mikor azt hiszed, hogy no, akkor most már minden tiszta és a helyére került, akkor a szerző még az utolsó mondattal is rátesz egy lapáttal, hogy tényleg tátott szájjal maradj.
Rövidebben, pörgősebben toronymagasan jobb lett volna, de hát ízlések és pofonok…


A trilógia következő két kötete angol nyelven, magyarul nem jelent meg:


2. Before You Die

3. You Belong To Me

2017. február 21., kedd

Karen Hawkins - A makrancos hercegnő

Hurst amulett 4.


Michael Hurst, a híres egyiptológus leghőbb vágya, hogy megtalálja az ősi családi amulettet. Amikor a különc felfedező rájön, hogy az ereklye Skóciában lehet, úgy dönt, nélkülözhetetlen, ám kissé házsártos munkatársával, Jane Smythe-Haughtonnal együtt odautazik. A mindig magabiztos lányt alaposan felkavarja az utazás gondolata, és ahogy közelednek úti céljuk, a vadregényes Barra szigete felé, egyre különösebben kezd viselkedni. Kísértik a múltja árnyai, és a jóképű munkaadója iránti vonzalmát sem tudja többé elfojtani. 
Miközben a családi ereklye után nyomoznak, a férfi is rádöbben, hogy Jane többet jelent számára egy megbízható munkatársnál. Az amulettre azonban mások is fenik a fogukat. Vajon Jane és Michael még azelőtt megtalálják a kincset, hogy az illetéktelen kezekbe kerülne? És megfejtik-e életük másik nagy rejtélyét, hogy mit is éreznek valójában egymás iránt?

General Press, 2017
Eredeti mű: Karen Hawkins – The Taming of a Scottish Princess, Pocket Books, 2012


“– Mitől olyan derűs ön mindig? – kérdezte Michael bosszúsan.
– Mert ez idegesíti önt – mosolygott angyalian Jane –, és én csak azért élek, hogy önt idegesítsem.
– Boszorka.
– Goromba fráter.”
Karen Hawkins – A makrancos hercegnő, General Press, 2017

Körülbelül ez a stílus jellemzi Michael Hurst és Jane Smythe-Haughton kapcsolatát a Hurst amulett sorozat negyedik könyvében.
Igen elérkeztünk a végéhez, bár van még egy “előzmény-történet”, a bizonyos 0. rész Much Ado About Marriage, ami I. Erzsébet idejében játszódik és akkor kezdődik az amulett története, nem valószínű, hogy azt valaha is magyar nyelven olvasni fogjuk. Bár ki tudja…?
Ha az előző három részben csak utalások voltak az amulettre és mindenki annak keresésének rendelte alá magát – most végre megismerhetjük magát a nagy felfedezőt és munkatársát is, hiszen az előző részekben csak utalások voltak rájuk, vagy a fejezetek elején közzétett napló- vagy levélrészleteken keresztül állhattunk kapcsolatban velük.
Ez a rész nem is annyira Michael Hurst története, hiszen, ha közvetve is, róla szinte mindent tudnak azok aki a sorozat valamennyi részét ismerik. Ez Jane múltja és jelene, mert mit tesz a véletlen ördöge, a térkép – melynek részeit az előző könyvekben szerezték meg – az amulett helyét Barra szigetén jelöli meg, azon a szigeten, ahonnan Jane (valamikor Jennet) származik, és ahonan 16 évesen kaladra vágyva elszökött… hátrahagyva a klánt, a címet, a vagyont és az egész múltját.
Ide jön most vissza Michael Hurst társaságában, akivel már négy éve együtt dolgozik. Ugye, amikor az előző részről írtam (A veszély vonzásában), pont egy olyan naplórészletet idéztem be kedvcsinálónak amikor Jane érzéki táncot lejt az őket fogva tartó szúfinak, hogy elbűvölje és szabadulásukat elősegítse. Nos azt a táncot ebben a részben többször is felemlegetik… elrettentő példaként.
Akár a sorozat előző részei, ez is Skóciában játszódik, hiszen Barra szigete a Külső Hebridák részeként Skóciához tartozik. Valóságban is létezik, mi több, a szigethez kapcsolódó és a könyvben elhangzó elnevezések is valóságosak (Castlebay, Eoligarry) és nem a szerző által alkotott fikció.
Nem túl izgalmas, de fölöttébb szórakoztató klasszikus romantikus történet, kiszámítható végkifejlettel. Ebben a részben igazán megcsillan a szerző humora a két főhős évődésén keresztül. Merem állítani, hogy a kiszámítható végkifejlet ellenére volt néhány meglepetés benne és talán ez volt a sorozat legszórakoztatóbb kötete. Legalábbis a számomra. De hát ízlések és pofonok…
Hogy a MacLean átok és Hurst amulett sorozatok után lesz-e jövőre is (vagy akár az idén is, mert miért is ne?) Karen Hawkins könyv a kiadónál,  nem tudom. A szerzőnek még vannak klasszikus romantikus sorozatai, önálló regényei is, tehát minden lehetséges. Én szeretném… Lécci…
Ja, és igen, megtalálják és igen, bűvös. Az amulett, mi más?

A sorozat előző részei a General Press Kiadótól:

1. Kincsvadászok, 2014
One Night in Scotland

2. Olthatatlan szenvedély, 2015
Scandal in Scotland

A Most Dangerous Profession


Much Ado About Marriage
- a könyv amit a Hurst amulett sorozat 0. részének, előzményének, valamint a MacLean átok sorozat hatodikjának sorolnak be. Magyar nyelven nem jelent meg... még...



2017. február 19., vasárnap

Gena Showalter - Éjsötét szenvedély

Az alvilág urai 5.


Az Alvilág Urai és a Vadászok közti harc nem ért véget…
Aeron, a harag démonának őrzője sosem látott még ilyen gyönyörű orvgyilkost. Olivia megesküszik, hogy nem démoni erő lakozik benne, hanem egy bukott angyal, aki azért vesztette el a szárnyait, mert nem volt képes teljesíteni gyilkos küldetését. A gyönyörű halandó felkorbácsolja a halhatatlan harcos szenvedélyét, de kettőjük szerelme nem csak rájuk hozhat pusztulást, de az ártatlanokat is örök kárhozatra ítélheti. 
Aeronnak dönteni kell; kötelességének vagy vágyainak engedelmeskedjen. Hűséges kísérője és tanácsadója Olivia vesztét akarja, miközben egy mindegyiküknél veszélyesebb ellenség szegődik a nyomukba, hogy elvégezze a feladatot, amire a lány képtelen volt… 
Gena Showalter a paranormális-romantikus irodalom csillaga. Világszerte népszerű sorozataiban démoni vágyakkal és emberfeletti hatalommal rendelkező férfiak, és az őket csábító nők szerelmét írja meg, szenzációs sikerrel.

Libri, 2016
Eredeti mű: Gena Showalter – The Darkest Passion

Az ismerőseim, barátaim tudják rólam, hogy mennyire távol áll tőlem a fantasy világa és nagyrészt azt is tudják miért. Nem mondom, hogy soha nem olvastam, vagy nem fogok olvasni a műfajból, hiszen vannak könyvek, sorozatok, amelyeket kifejezetten szórakoztatónak találok/találtam, annak ellenére, hogy dugig voltak természetfeletti erőket felvonultató szereplőkkel, történésekkel.
Tehát mondanom sem kell, semmit nem olvastam még Gena Showaltertől, ez a könyv egy újabb megtérítési próbálkozás volt a haverinák részéről… tudod, az “jaj, olvasd csak el, meglátod milyen szuper és mennyire megszereted”-fajta. S kezdjem mindjárt a sorozat ötödik részével, mert Óóóó Aeron!, meg különben sem függővégesek a történetek, szóval hajrá!
Becsülettel végigolvastam, bár megtéríteni nem sikerült neki. Fogalmam sem volt ki kicsoda, miért és egyáltalán vagy épp milyen viszonyban állnak egymással. Kaptam angyalokat (bukottakat és nemcsak), démonokat (akikről megtudtam, hogy vagy vannak szárnyaik, vagy nem) hárpiákat, és más számomra hasonlóan ismeretlen fajú szereplőket valamint némi görög mitológiát – szintén a szerpelőkön keresztül.
És még kaptam valamit: egy kedvenc szereplőt, aki (ami??) miatt érdemes volt végigolvasni a könyvet, amiről el kell mondanom, hogy nem egy rövidke szösszenet, hanem 500+ oldal. Gondolom a szerző rajongótáborának nem mondtam ezzel semmi újat.
No, de hadd mutassam be a kedvencemet:
Légió, Quinientes Diecieis of the Croise Sombres of Neid és Notpe-Hocil (halandzsául) – magyarul Légió, Ötszáztizenhatos az Ínség és az Irigység Sötét Keresztesei között – mint megtudtam, pontosan így kell őt szólítani/megidézni, ha nem, esélyes, hogy valaki más jelentkezik. Légió, a kicsi drága, akinek méreg csepeg a fogairól, simogatásával lehántja a bőrödet, szereti ha nővésben levő szarvacskáit vakargatják és aki villás nyelve miatt röhelyesen selypít. S mivel szerelmes Aeronba, természetesen utálja Oliviát:
“– Hallottam, hogy egy angyal lezuhant, de nem tudtam, hogy ő az. Sszegíthettem volna nekik, hogy bántsszák! De ezt helyre tudom hozni. Mosszt már vissza tudom sszerezni tőle az otthonomat! Meg tudom ölni!”*
Olivia bántalmazásának ígérete visszatérő motívum Légiónál. S míg Olivia és Aeron esetében kölcsönös vonzalomról-szerelemről beszélhetünk, Légió szerelme viszonzatlan, hiszen Aeron nem szerelemmel szereti őt, hanem lányaként. S ez a viszonzatlan szerelem története talán szebb is, mert megmutatja milyen áldozatokat képes hozni még egy démon-fióka is a szerelemért.
A szerző és a műfaj szerelmesei kedvelni fogják ezt a történetet, nekem az marad ami eredetileg volt: egy megtérítési próbálkozás… de hát ízlések és pofonok…

“… – Akarsz játszani egy kicsit?
Légió felpattant, vigyorgott, a nyakába ugrott, és úgy tekergőzött rajta, mint egy kígyó. – Igen, igen, igen!
Játszani mindig hajlandó az ő Légiója. Bár a beszéde javult, gyermeteg igényeit nem vetkőzte le. – Válassz valamit. Amit akarsz. – Amikor felnyúlt, hogy megcirógassa, észrevett a csuklóján egy üres foltot. Egy kígyót kellene tetoválnia ide, hogy emlékezzen Légióra. Egy tetkó, ami figyelmezteti, hogy jó is volt az életében, nem csak rossz.
Igen, ez jó ötlet.
– Vetkőzősszet akarok játsszani!
Más néven Szaggassunk Szét Mindent, Amit Aeron Visel. – Talán valami mást? Mit szólnál a Szépségszalonhoz, amit egy hete játszottunk? Kifesthetnéd a körmömet.
– Ja! – tapsikolt izgatottan Légió. – Hozom Gilly lakkját! – Kirohant, eltűnt a sarok mögött.
Légió széles vigyorral és egy lila műanyag dobozzal visszaszökdécselt a nappaliba. – Mire végzek, a körmöd olyan lessz, mint a sszivárvány!
Szivárvány. Még az is jobb a bugyirózsaszín lángoknál, amelyekkel legutóbb ékesítette föl…” *

* Gena Showalter – Éjsötét szenvedély, Libri, 2016


A sorozat magyar nyelven is megjelent részei:

1. Éjsötét vágyak, Ulpius-ház, 2009
The Darkest Night

2. Éjsötét csók, Ulpius-ház, 2010
The Darkest Kiss

3. Éjsötét bosszú, Ulpius-ház, 2010
The Darkest Pleasure

4. Éjsötét hangok, Ulpius-ház, 2011
The Darkest Whisper

Jó hír a sorozat rajongótáborának: 2017 szeptemberében a Libri Kiadó a következő részt tervezi megjelentetni.

6. Éjsötét lelkek
The Darkest Lie

A sorozat magyarul még meg nem jelent részei:

3.5 The Darkest Prison

4.5 Heart of Darkness

7. The Darkest Secret

8. The Darkest Surrender

9. The Darkest Seduction

10 The Darkest Craving

11. The Darkest Touch

12. The Darkest Torment

13. The Darkest Promise




2017. február 17., péntek

Dana Bate - Iránytű a szerelemhez és titkos lakáséttermekhez

A ​huszonhat éves Hannah Sugarman szinte mindent megkapott az élettől, amire egy maga korabeli nő vágyhat. Remek állást, jóképű, nagymenő pasit és egy igazán csilivili lakosztályt Washington D. C. egyik legjobb negyedében. Csupán egy a bökkenő: Hannah a pokolba kívánja az egészet. A tudományos konferenciák és a fényűző partik helyett a sütik és sültek világában érzi igazán otthon magát, munkaidőben is recepteket körmöl, titkos lakáséttermet nyit főbérlője tudta nélkül, és a mintaszerű hercegnőt úgy dobja le magáról, akár a felesleges kilókat… hogy a szerelem és a káosz új ízeket vigyen az életébe ­– és mindazokéba, akik megkóstolják a főztjét.
Az Iránytű a szerelemhez és titkos lakáséttermekhez igazi ínycsiklandó sikerkönyv egy olyan „szomszédlány” főhőssel, aki gyakran hülyét csinál magából a partikon, de pontosan tudja, mitől jó egy répatorta. És bár az álmai néha cukormázosak, azt már megtanulta, hogy az élet legfontosabb hozzávalója: higgy magadban.


Erawan, 2014, 2013
Eredeti mű: Dana Bate – The Secret Supper Club, Canvas, 2012, 
                                           – The Girl’s Guide to Love and Supper Clubs, Hyperion, 2013

Elég sokat tologattam ezt a könyvet is. Haverina mindjárt a megjelenés után magáévá tette és fel is ajánlotta olvasás céljából. Hát most jött el az ideje, mert valahogy nem lelkesít a frissen megjelent krimi, bár ott van az olvasón, csak nem tudom minek… majd egyszer… talán… jól van ott, ha már úgyis akciós volt.
Nos, térjünk vissza a könyvhöz… ami nem is volt rossz, s ami azt illeti lassan kezdek megbarátkozni Fejős Éva könyvtárával – mert ez a könyv is abban a sorozatban jelent meg. Lám, lám, íme egy újabb könyv, amire azt mondom, hogy érdemes volt időt és pénzt (haverináét) áldozni rá.
Nem fogok a könyvről beszélni/írni, illetve igen, de azokon a gondolatokon keresztül, amiket bennem gerjesztett olvasás közben-után. Mert ugyebár nem vagyunk egyformák és mindenkinek mást és mást jelenthet egy-egy olvasmány.
Ez lehet egyszerűen egy szórakoztató limonádé, egy-két este film után-elalvás előtt ki lehet végezni. Vagy lehet a nagy és magasztos “higgy magadban” példázása, a csak hinned kell, hogy képes vagy rá és minden jóra fordul című közhely, ami ha egy kicsit is belegondolunk úgy baromság, ahogy van. Nem mondom, hogy nem kell önmagadban hinned, annál jobb hajtóerő nincs, mint egy egészséges önbizalom. És itt az egészségesen van a hangsúly, mert mindenkinek vannak korlátai. Szellemi, fizikai, képességbeli korlátok, amiket feszegethet, kitolhat, de csak egy bizonyos pontig. Senkiből nem lesz például egy Rubens szintű festőművész csupán azért, mert hisz magában, s közben a művészete a pálcika-Rózsi ábrázolására korlátozódik. Szóval az önbizalom nem megoldás mindenre, és ha kitér az egészséges szférájából, akkor komoly károkat is okozhat.
Miről szólt nekem ez a történet? Arról, hogy adott, egy okos, tehetséges, belevaló leányzó, akitől mindenki azt várja el (első sorban szülei), hogy világklasszis gazdasági szakember és professzor szülei nyomdokaiban haladjon, az ösvény már ki van taposva, neki csak a megfelelő lépéseket kell megtennie és megy minden mint a karikacsapás. De mi van akkor, ha ő nem ezt akarja? Mert ugye, ő egy tejesen különálló személy és nem a szülei meghosszabítása. Mi van, ha magasról tesz az akadémiai pályafutásra, mert neki a fakanál áll jól a kezében és főzni akar? És főz is…
Ha valaki még nem hallott volna róla, akkor elmondom mi is ez a lakásétterem. Adott számú embert látsz vendégül etetés céljából (ebéd, vacsora, valami a kettő között, stb) az otthonodban vagy ott ahol, természetesen pénzért. Meghírdeted valamilyen közösségi portálon, feltünteted az összeröffenés témáját, a menüt és hogy ez hozzávetőlegesen mibe került. Az érdeklődők feliratkoznak – tehát, akár teljesen idegen fazonokkal találhatod szembe magad –, távozáskor pedig a “vendégek” maguk döntik el, hogy mennyit ért meg nekik a zaba. Lehet, hogy kasszát robbantasz, de az is lehet, hogy nagy bukta lesz. Ez nem kitaláció, ilyenek tényleg működnek az Egyesült Államokban és nemcsak ott. Egy ilyesmit hoz össze főhősnőnk, Hannah is, természetesen a kötelezően jelen levő legjobb barátnője társaságában, akinek halvány segédfogalma sincs a vendéglátásról.
S ekkor jutott eszembe, hogy mi lenne, ha ez a lakásétterem-szerű ötlet Erzsi, Timi, Marika, Zsuzsi vagy Kati fejében születik meg, aki ugye Budapesten, Szolnokon, Győrben, Miskolcon vagy bárhol Magyarországon lakik? Milyen gyorsan lenne egy szomszéd vagy jóbarát, aki feljelentené és ráhozná a rendőrséget, a fogyasztóvédelmi hivatalt (bármi is a neve mostanság) és az adóhatóságokat? ... meg mit tudom én még kit…
Már a könyv címében is szerepel a szerelem szó, természetesen szerelmi szál is van a történetben. Kicsit kusza, ami azt illeti, és sok igazsság van benne, de ezt felfedezni a te dolgod lesz.
Szórakoztatott, elgondolkoztatott és mi kell ennél több? Nem mondom, hogy határozottan egy újraolvasós történet, de egy próbát mindenképpen megér, különösen azok számára, akik kedvelik a gasztro-regényeket és a humorral kevert romantikát. Meg az ízlések és pofonok…
És, igen, a végén ott vannak a receptek is, aki tehetséget érez magában, hajrá főzőcske! Nekem felmentésem van...


2017. február 15., szerda

Deirdre Riordan Hall - Sugar

Én ​vagyok az a kövér, félig Puerto Ricó-i, félig lengyel lány, aki úgy érzi, nem találja a helyét sem a saját bőrében, sem sehol máshol. 
Sugar Legowski-Gracia nem volt mindig kövér, de tizenhét éves korára ez megváltozott. Ugyan nem annyira terebélyes, mint a mamája, aki hatalmas mérete miatt hónapok óta nem tudott kikelni az ágyból. Nem is annyira ormótlan, mint a bátyja, Görény, akibe több aljasság szorult, mint háj, és ez mindent elárul a természetéről. Sugar pont annyira túlsúlyos, hogy durva sértegetések céltáblája legyen, bármerre is jár: boltban, utcán vagy az iskolában. 
Sugar találkozik Evennel – és nem Evannel, ahogy félig analfabéta apja helytelenül megadta a fia nevét a születési anyakönyvi kivonatán –, és megtapasztalja, milyen az, amikor valaki nem a testét, hanem őt magát látja. Valószínűtlen barátságuknak köszönhetően Sugar életében először megengedi magának azt a luxust, hogy a jövőre is gondoljon. A jövőre, amit nem árnyékol be a saját testéről alkotott képe, sem az anyja sértegetései. Sugar hamarosan válaszút elé kerül: döntenie kell, hogy azzá a lánnyá válik-e, akit Even segítségével felfedezett önmagában, vagy felhagy a küzdelemmel, és elfogadja azt a szerepet, amibe a családja és az eddigi élete kényszerítette.
Kövesd a sorsát!

Könyvmolyképző Kiadó, 2016
Eredeti mű: Deirdre Riordan Hall – Sugar, Skyscape, 2015

Akik ismernek, azok tudják, hogy nem szeretem az ifjúsági könyveket, mert egyrészt már kinőttem belőlük, másrészt… nos, ezt hosszan lehetne ragozni, de minek. Ez pedig – besorolása szerint, és nemcsak – egy ifjúsági könyv.
Miért olvastam el mégis? És miért kellene másoknak is elolvasniuk kortól függgetlenül? Azért, mert a főhősnő személyében sokan magukra ismernének. Ha nem is élünk/éltünk olyan rendezetlen körülmények között, mint Sugar, ha a család támogatását megkaptuk – ami ugye nem mondható el a főhősnőnkről –, akkor is valamilyen formában, valamennyiünkben ott van Sugar, hiszen kevés olyan ember van a földön, aki ne lett volna valamilyen vélt vagy valós fogyatékossága, hibája miatt mások gúnyjának a céltáblája. Valamennyien valamelyik oldalon álltunk/állunk. Vagy a gúnyolódók, vagy az áldozatok oldalán. Azért mert kövérek vagyunk, vagy éppen soványak, mert szemüvegünk van, fogszabályzónk, mert okosak vagyunk, vagy épp ellentkezőleg, buták, amikor a külsőségek után ítélnek meg, és nem azért akik valójában... vagy egyszerűen csak... mert megtehetik...
Valósághű történet. Hiszem, hogy ez, kis változtatásokkal, vagy akár így , ahogy a szerző leírta, megtörténhet. Elgondolkoztató, kicsit sem könnyű olvasmány. Ízlések és pofonok, ahogy mindig szoktam mondani, de nincs értelme tovább boncolgatni ezt a történetet, a fülszöveg több mint elég arra, hogy tudd mire várhatsz. Ezt olvasni kell…



2017. február 13., hétfő

Lucinda Riley - A hét nővér

A hét nővér 1.


Maia ​és öt nővére a nevelőapjuk halála után összegyűlik a Genfi-tó partján álló gyermekkori otthonukban. Pa Salt, a különc milliárdos mindannyiukat kisgyermek korukban fogadta örökbe, így semmit sem tudnak a vér szerinti szüleikről. Az apjuk végrendelete azonban arra ösztönzi őket, hogy derítsék ki, honnan származnak. Egy-egy titokzatos tárgyat kapnak örökségül, és egy földgömböt, amelyről leolvashatják a születési helyük koordinátáit. Maia megkezdi a kutatást a családja után, és hamarosan a világ másik felén, egy omladozó brazil villában találja magát. Az épületben megsárgult levelekre bukkan, amelyekből egy nyolcvan évvel korábbi, tragikus szerelem története bontakozik ki.
1927, Rio de Janeiro. Amikor a kávékereskedelemből meggazdagodott Antonio Bonifacio szeretné beházasítani az egyetlen gyermekét a riói arisztokráciába, a szenvedélyes Izabela kikönyörgi, hogy az eljegyzés után, de még az esküvő előtt hadd utazzon el Párizsba az egyik barátnője családjával. A lányt hamar magával ragadja a Montparnasse művésznegyedének pezsgő forgataga, de arra ő sem számít, hogy egy szobrásszal való véletlen találkozás gyökeresen felforgatja majd az életét.
Lucinda Riley A hét nővér-sorozat első kötetében mesterien szövi össze két fiatal nő történetének szálait, akik egy számukra idegen, mégis vonzó városban az őket foglalkoztató kérdésekre keresve a választ, gyógyírt találnak a lelki sebeikre, és felfedezik az élet szépségét.

General Press, 2016
Eredeti mű: Lucinda Riley – The Seven Sisters, Pan Books 2015, Atria, 2015

Nem semmi ez a könyv. A nagy baj az, hogy a folyatására márciusig kell várni, akkorra tervezi a kiadó a második rész megjelenését Viharnővér címmel. S a még ennél is nagyobb baj az, hogy a sorozatból angol nyelven csak három rész jelent meg, a negyedik az idénre várható, tehát nem igazán reménykedhetünk abban, hogy mostanában több folytatást is kapunk a történetből.
Semmit nem olvastam eddig a szerzőtől, nem mondom, hogy most abszolút rajongója lettem és valamennyi könyvét el fogom olvasni, de ezt a sorozatot mindenképpen. Kicsit misztikus, titokzatos, rengeteg kérdés merült fel bennem olvasás közben, van amire választ kaptam, vannak dolgok amiket továbbra is homály fed és csak reménykedhetünk, hogy a végére minden szépen a helyére kerül… meg abban is, hogy a sorozat valamennyi részét elolvashatjuk magyar nyelven is, másképp porolhatjuk le az angoltudásunk.
Ahogy a fülszöveg is mondja, a Pa Salt-ként emlegetett svájci dúsgazdag férfi néhány év leforgása alatt hat lánygyermeket fogad örökbe a világ különböző tájairól. Senki nem ismeri a rendszert, ami szerint kiválasztja a kicsiket, őt magát sem igazán. Talán ő a történet legtitokzatosabb, legmisztikusabb figurája. A sorozat alapja a Plejádok (Fiastyúk) csillag-halmaz görög legendájához kapcsolódik, ott jelenik meg először a hét nővér elnevezés, mint Atlasz és Pléione lányai. A titokzatos Pa Salt róluk nevezi el örökbefogadott gyermekeit. Csakhogy  történetünkben soha nem jelenik meg a hetedik nővér, akinek a Merope nevet kellene viselnie.
Ez volt a bevezető, az előzmény… mondjuk. Mert a történet tulajdonképpen azzal kezdődik, hogy a titokzatos Pa Salt ugyanolyan titokzatosan távozik az élők sorából (vagy nem???) mint ahogy élt, és lányai lehetőséget kapnak arra, hogy megtudják honnan származnak, amennyiben erre ígényt tartanak.
Ez az első lány, a  legidősebb, Maia története… és rajta keresztül jutunk el a 20. század eleji Rio-ba, majd később Párizs művészvilágába. Két szerelmi történetet kapunk. Az egyik a műfordítóként dolgozó Maiáé, másik a dédanyjáé, a merész, kalandvágyó Isabelé, akinek története szorosan összekapcsolódik a riói Krisztus-szobor felállításának történetével. S mivel Maiát a kutatásai Brazilíába vezetik betekintést kapunk úgy a jelenkori brazil társadalom életébe, mint a 20. század eleji Brazilia gazdagjainak világába.
Hogy kiszámítható volt-e a végkifejlet? Igen is meg nem is. Igen, azért mert mindkét szerelmi történetben tisztán lehetett tudni, hogy ki kicsodát szeret. És nem, mert a tiszta szerelmi vonal ellenére voltak meglepetések. Isabella esetében a józan ész és az erkölcsi tartása szólt közbe, Maia esetében pedig állandóan ott volt a lehetőség, hogy visszatér Zed, az első szerelem – mint ahogy volt is rá próbálkozás –, és véget vet Florianóval, a brazil íróval folytatott románcának.
És gondolom, hogy titokzatos Pa Salt és a görög milliomos Ögörg Eszu (Zed, az első szerelem apja) halálának egybeesése sem volt véletlen. A két személy egy és ugyanaz lett volna? Vagy Pa Salt meg sem halt, mert ugye volt egy véletlenül felemelt telefonkagyló is… Ezek olyan dolgok, amiket továbbra is homály fed és meg vagyok győződve, hogy úgy Marina, a lányok nevelője, mint az ügyvéd sokkal többet tudnak, mint amennyit elmondanak. És még annyi titok és misztérium van ebben a történetben, de nem mesélem el mindet, mert nem szeretném elrontani az olvasás élményét.
A romantika szerelemesei minden bizonnyal kedvelni fogják a történetet, nekem nagyon bejött és kiváncsian várom a folytatásait. A második rész a következző nővér, Ally története lesz, gondolom sokat fogunk majd hajózni.



 A sorozat további részei, egyelőre angol nyelven:


2. The Storm Sister
Viharnővér címmel várható márciusban, szintén a General Press gondozásában

3. The Shadow Sister

4. The Pearl Sister
2017-ben jelenik meg, még nincs borítóterve sem






2017. február 11., szombat

J. Kenner - Izzó vágy

Vágy 3.


REJTÉLYES VISZONY
ÉRTHETETLEN BŰNÖK
MEGRÉSZEGÍTŐ FÁJDALOM
IZZÓ VÁGY
Mi lehet vonzó egy férfiban? A sejtelmesség? A titokzatosság? A kiszámíthatatlanság? Esetleg az, hogy gazdánk lesz, és örökké rabságban tart majd bennünket? Kat nem az átlagos fiatal nők életét éli. Apja csaló, ő is benne van egy-két stikliben. Szexuális élete nem igazán kielégítő. Cole magányos férfiként tengeti mindennapjait. Sármos, különleges, de sötét titkokat őriz, emiatt szinte soha nem lehet felszabadult. Kat már-már feladatának érzi, hogy átadja magát Cole-nak és a bűnös élvezetnek. A férfi biztos abban, hogy szerelme veszélyes utakra tévedt. Kat azonban érzi, hogy szenvedés nélkül nincs gyönyör. Fájdalom nélkül nincs boldogság. Kínzatás nélkül nincs szenvedély. Tudja, hogy az egyetlen út, ha Cole rabszolganőjévé válik, és mindent megtesz, amit a férfi akar.

Athenaeum, 2017
Eredeti mű: J. Kenner – Ignited, Bantam, 2014


“A gyönyör a fájdalomból születik és az egyik nélkül nem létezik a másik”
Kinek a pap, kinek a paplan, én el bírom képzelni a gyönyört fájdalom nélkül is, mármint a saját fájdalmam nélkül, sőt! Mellesleg csak ne általánosítsunk, mert száznál is több hivatalosan elismert parafília van, s ez a szám nővekszik, tehát van miből válogatni, hogy kinek mi okoz gyönyört.
A Vágy trilógia harmadik, befejező része, amelyre ugye szinte két évet kellett várni az előző két rész után (Kínzó vágy, 2014 és Őrült vágy, 2015). Míg az első részt, Angelina és Evan történetét szerettem – bár egy eléggé összetett sztori volt, és nem a jó értelemben kell érteni, a második, Tyler és Sloan szerelme már nagyon langyos és a harmadik pedig… hát nem érte meg ennyit várni rá, az biztos.
Cole és Kat története… meglehetősen zavaros története. Kezdve onnan, hogy annyit kavarta Kat nevét, becenevét, felvett nevét, hogy én már nem tudtam követni melyik is lenne az igazi, hogy hívják és miért.
És hát ugye ott van Cole: “… hangsúlyozta bőrének vegyes rasszról árulkodó karamellszínét…” – nincs abban semmi gond, ha leírjuk a “faj” szót, nyugodtan meg lehet tenni, politikailag korrekt. Cole-ban volt némi latino betütés, és nem csak, hogy egészen pontosak legyünk – és zseniális festőművész kétes akciói szünetében.
Nos, a zavaros nevű Kat, aki egy visszavonult csaló – öröklődő funkció, az apja a történet idején is az –, megkeresi a szintén sáros rosszfiút, a vegyes “rasszú” Cole-t, hogy segítségét kérje, ugyanis a becses apuka egy újabb csalást tervezett és rossz emberrel húzott ujjat. Cole segít megoldani a gondot és slussz-passz, ennyi a történet akció része.
De ott van a dolog érzelmi része, és ebből a szempontból a történetet három részre lehetne osztani:
1. rész: Kat nyálazik Cole láttán, és úgy fut utána mint egy tüzelő szuka, Cole meg elhessegeti azzal, hogy nem valók egymáshoz – ezzel elmegy a könyv első harmada
2. rész: Kat és Cole időnként összejön, Kat állandóan azt ismétli, hogy igenis meg tud bírkózni Cole BDSM praktikákhoz való vonzódásával, szexelnek, Cole utána mindig megbánja és aggódik, hogy fájdalmat okozott. Ismét megpróbálja elhessegetni a nőt.
3. rész: Kat és Cole továbbra is szexel közös megegyezésből, senki nem aggódik semmiért és mindenki örömére happy enddel végződik a könyv.
Epizodikusan megjelenik a négy részes Stark-trilógia sztár-párosa, Damien Stark és bé neje és tanúi lehetünk egy esküvőnek és egy leánykérésnek is.
Nos… rosszabbat is olvastam, de ritkán. Van benne egy minimális cselekmény, némi szex és egy kis valami, ami BDSM-re hajaz. Akik szeretik az erotikát olvasni, azoknak tetszeni fog. Akik ennél kicsit többet is elvárnak ... majd eldöntik, hogy tetszett-e vagy sem. Nekem nem. De hát ízlések és pofonok...



A sorozat előző részei az Athenaeum Kiadó gondozásában:


1. Kínzó vágy, 2014
Wanted

2. Őrült vágy, 2015
Heated