2017. december 31., vasárnap

Évbúcsúztató



Nem, nem lesz sem évértékelő dicsekvés, sem kedvenc vagy éppenséggel rühellt könyvek felsorolása, összefoglaló sem az elmúlt év tapasztalatairól. Egyébként is, annak nem most van az ideje. Mindenkinek olyan volt az elmúlt éve, amilyen. Jóval és rosszal.
Azt kívánom, hogy 2018 jobb legyen mindenkinek. Több mosollyal, s könnyeket csak az öröm csaljon a szemetekbe.
   Jövőre, veletek, ugyanitt!

Boldogabb új évet!

2017. december 30., szombat

Veronica Henry - Könyvesbolti szerelmek

Emilia az apja halála után átveszi a kisvárosi könyvesbolt irányítását, és a nyakába szakadó adósság ellenére az életében valami varázslatos veszi kezdetét: mert aki belép az üzletébe, azt körbefonja a szerelem, vagy egyenesen társra talál. 
Jönnek sorban a vevők: Thomasina, a lakáséttermet működtető, visszahúzódó tanárnő; June, egy régi csalódását évtizedek óta magába rejtő, odaadó asszony; Jackson, a könyveket eddig óvatosan elkerülő fiatalember, akinek mindene a kisfia, és akinek a gondolatai még mindig a régi szerelme körül járnak. Aztán itt van Bea, a menő folyóirat művészeti vezetője, aki majd belebolondul a gyereknevelésbe és a vidéki élet egyhangúságába; Sarah, a titokzatos asszony, aki különleges figyelemmel van Emilia iránt, és maga a lány, aki gyászában és a kötelességtudattól hajtva is azonnal észreveszi, hogy melyik férfi való neki igazán.
Veronica Henry regénye Anglia idilli vidékén, a meseszép Cotswoldban játszódik; habkönnyű, bájos könyv arról, hogy olvasni és szeretni jó.


General Press, 2017
Eredeti mű: Veronica Henry – How to Find Love in a Bookshop, 2016


Második könyvem a szerzőtől a Hosszú hétvége után, amit még a megboldogult Ulpius-ház jelentetett meg. Azért nem igazán voltam oda, ezt viszont határozottan kedveltem.
A történet főszereplője maga a könyvesbolt. Minden ami történik, minden szereplő – és van belőlük bőven – valamilyen kapcsolatban van a bolttal, vagy azt ott dolgozókkal.
Ez egy napjainkban játszódó történet, ami azzal kezdődik, hogy Julius Nightingale, a könyvesbolt tulajdonosa, viszonylag fiatalon végzi földi pályafutását egy gyógyíthatatlan betegség következtében, és lányára Emiliára marad a könyvesbolt, zavaros pénzügyi helyzetével együtt. S mivel a szerző néha-néha visszavisz a múltba is, első kézből értesülhetünk a könyvesbolt létrejöttének körülményeiről is.

“Hiszen egy város könyvesbolt nélkül: szív nélküli város.”*

Emilia kissé szétszórt, a harmincas éveiben jár, de még mindig nem tudja mit kezdjen magával, az örökségével sem. Ami meglepő volt a számomra az, hogy egyáltalán nem ismerte az apját és szinte semmit nem tudott róla, annak ellenére, hogy újszülött korától apja egyedül nevelte.
S akkor ugye itt van a könyvesbolt, meg a hozzá tartozó emberek, legyenek azok alkalmazottak, vagy törzsvásárlók. Mindegyiküknek megvan a saját élettörténete, amelybe ha epizódikusan is, de betekintést nyerünk és ők a társadalom valamennyi rétegét képviselik, kezdve a simlis építőmunkástól, aki életében egy könyvet el nem olvasott, egészen a helyi arisztokráciát képviselő hölgyig, aki magánéleti gondjai elől az olvasásba menekül. Ide jár a szülés után magával mit kezdeni nem tudó magazinszerkesztő, a lakáséttermet vezető tanárnő, aki a szerelmet csak a könyvekből ismeri, és még sokan mások is. Még a helyi nagyvállalkozó is, bár ő nem könyvet szeretne venni, hanem magát a boltot, fejlesztés céljából.
Ez egy sokszereplős könyv, hiszen annak ellenére, hogy Emilia a könyvesbolt új tulajdonosa, alig kap nagyobb szerepet mint az a szűkebb kör, melynek tagjai idillikus angol kisvárosban élnek és a bolt rendszeres látogatói ilyen-olyan okból kifolyólag.
A történet lassan csordogál, de talán nem is kell mindennek pörögnie. Számomra nem volt sem unalmas, sem vontatott, bár voltak részek, melyek miatt kicsit jobban izgultam, annak ellenére, hogy borítékolható a boldog végkifejlet mindenki esetében.
Ha valaki megkérdezné miről szól ez az egész, nem tudnék határozott választ adni rá, mert annyi minden van benne: szerelmek, csalódások, drámák, hazugságok, röviden az élet dolgai. Ez a történet akár igaz is lehetne és a szereplői is nagyon valósak. Vannak akiket első pillanattól szeretni lehet, míg másokat a végére sem lehet megkedvelni. Az egyetlen ami biztos és állandó, az a könyvesbolt. Mert:

"Az olvasás minden."*

Izzig-vérig romantikus történet, olyan amivel jó bekuckózni és nyugisan belemerülni. Azoknak ajánlom, akik szeretik Jill Mansell, Milly Johnson vagy Katie Fforde könyveit. Ők minden bizonnyal ezt is kedvelni fogják, de természetesen az ízlések és a pofonok …


* Veronica Henry – Könyvesbolti szerelmek, General Press, 2017

2017. december 28., csütörtök

Emily Bold - Amikor a szerelemnek csokoládéíze van


Édes történet szerelemről, újrakezdésről és a múlt titkairól.
Amy Bishop váratlanul megörökli nagyapja csokoládéüzemét. Nemsokára kiderül, a bonbonokkal együtt egy jó adag probléma is a nyakába zúdul. A kis üzem a csőd szélén áll. A Sugar Tale Corporation nagyvállalat szeretné átvenni és modernizálni. Ezért elküldik a jóképű Ryan Scandrik gazdasági szakembert, hogy átszervezéseket hajtson végre.
Amy elszántan küzd Ryan tervei ellen. Ám a nagy viták hevében rá kell döbbennie, hogy egyre jobban bejön neki ez a lehetetlen alak. Hogyan lehet valaki ennyire szexis, vonzó, mégis hidegfejű? Vagy valójában Ryan mégsem olyan szívtelen, mint amilyennek látszik?
Amy tanácsért fordul Kendrához, a nagyapja egyik barátjához. De nem sejti: az idős hölgy hajdan feláldozta a szerelmet ugyanezért a csokoládéüzemért.
Vigyázat, éhesen ne kezdj bele!


Lettero, 2017
Eredeti mű: Emily Bold – Wenn Liebe nach Pralinen schmeckt, 2016



“A praliné olyan, mint a szerelem:
édes, és boldoggá tesz mindenkit, aki él vele.
Bár aprócska, feltétlenül érdemes megízlelni.”*


Szó ami szó, ezt a könyvet tényleg nem szabad éhesen olvasni, mert rendesen beindítja a pavlovi nyálazást. Most, hogy karácsony és a szilveszteri mulatság között vagyunk, telítődve minden földi jóval és undorral gondolunk az ennivalóra – bármi legyen is az – pont optimális ezzel a történettel megismerkedni. Bár a csokoládéra undorral gondolni az csakis pillanatnyi elmezavar eredménye lehet.
Igen, csokoládéról lesz szó, pontosabban pralinéról. Méghozzá egy egész pralinégyárról, a kezdetektől egészen a jelenig, amikoris mindaz, amit a múltban Archer saját kezüleg felépített a csőd szélére jut és felvásárlással, beolvasztással fenyegeti a kis vállalkozást a Sugar Tate Corporation. Ez pedig sok ember életét negatívan befolyásolná, hiszen a cégóriás elköltözteti a gyártósort, ez pedig munkanélküliséghez vezet. Ez egy Egyesült Államokban játszódó történet, tehát teljesen természetes, hogy a kis céget be kell kebeleznie egy nagy, csúnya óriásnak, ami a hatékonyság és profit jegyében a mennyiséget majd a minőség fölé helyezi. Az ilyesmiről már annyi hollywoodi filmet láttunk, tehát nem nehéz vizualizálni milyen az, amikor a kis, családias hangulatú cégben megjelenik a bekebelező cég képviselője, aki  magabiztos, szigorú és a szíve helyén a kasszagép pittyeg.
Természetesen szerelem is van a történetben, egyszerre két történet is. Az egyik az Eredeti Archer Paraliné alapítójának és Kendrának (Kiki néven is említik) a történetete. Ez önfeláldozásról szól, bár nem mondanám azt, hogy a körülmények ellenére Archie és Kendra boldogtalan volt. S annyira szép és megható az a napi egy praliné, annál szebb szerelmi vallomás nem is kell.
A másik szerelmi szál Amy Bishop, Archer unokája és az Eredeti Archer Praliné jelenlegi vezetője, valamint Ryan Scandrick, a Sugar Tate Corporation által küldött gazdasági szakember között bontakozik ki. Idővel, természetesen, mert megismekedésük viharos pillanatától (szószerint értendő) Amy azért dolgozik, hogy a céget megmentse, Ryan pedig, a nagy cég érdekeit képviselve, a teljes átvételre és gazdaságossává tételére törekszik.

“– Mintha a munkáddal jegyezted volna el magad – korholta Kiki. 
– De az legalább nem tántorog haza éjfél felé egy focimeccs után, hogy telehányja a kéglit – adta meg egy szemhunyorítással a csattanós választ Amy. 
Csakhogy Kendra nem mosolygott: 
– A munkád viszont nem melenget és vigasztal meg, ha rosszul érzed magad. 
– Pralinéüzemben dolgozom! Ha már ez sem elég a boldogsághoz… “*

Felváltva járunk múltban és jelenben, így csupán a könyv végére lesz kerek a történet és tiszta a kép arról, hogy hogyan indult az Eredeti Archer Praliné, kinek mit kellett feláldoznia a sikerért. Szereplői szerethetőek, bár nem mindenki, mert aki pénzen vesz magának férjet, kihasználva annak sebezhetőségét és rászorultságát, az nálam labdába sem rúghat.
Humor is van a történetben, hiszen Amy és Ryan huzakodása meglehetősen sajátos keretek között folyik és nem nélkülözi a megmosolyogtató helyzeteket. S nemcsak humora van, hanem komoly mondanivalója is: néha nem szabad görcsösen ragaszkodni a múlthoz, a hagyományhoz, nem szabad mindenáron megmenteni valamit, ami enyészetre van ítélve, hanem el kell engedni ahhoz, hogy ismét fel tudjunk állni a padlóról.
Könnyed történet sok szerelemmel, ami – gondolom – a vállalkozó kedvű olvasóit majd házi pralinégyártásra fogja ösztönözni. Állítólag nem is olyan bonyolult dolog, de ez nálam akkor is teljességgel kizárt. Most, ebben a punnyadós időszakban pont ajánlott olvasára azoknak, akik kedvelik a romantikus történeteket és a boldog befejezéseket,. Egy-két este el lehet olvasni. 
Zárójelben megjegyzem, hogy a legjobb pralinét Brüsszelben ettem a Leonidasban… de természetesen az ízlések és a pofonok. Ha valakinek jobb forrása van, megköszöném, ha jelezné egy üzenetben, mert alkalomadtán megkóstolnám.

“A kulcsszó: praliné.
Jelentése: falatnyi töltött csokoládé.
Eredete: pörkölt mandula, amelyet Franciaországban készítettek először.
A praliné névadója: Plessis-Praslin tábornok, az ő cukrásza kísérletezte ki az ínyencséget az ura számára.”*

* Emily Bold – Amikor a szerelemnek csokoládéíze van, Lettero, 2017



2017. december 26., kedd

Santa Montefiore - A kastély a tengernél

Deverill krónikák 2


1925-öt írunk. A háborúnak régóta vége, de sok minden elveszett, s az élet nem lesz többé ugyanaz. A Deverill kastély, amely évszázadok óta a Deverill család szeretett otthona Nyugat-Írországban, leégett.
Az ifjú és bohó Celia azonban elhatározza, hogy régi fényében helyreállítja a kastélyt. A lány jól megy férjhez, voltaképp elég gazdag ahhoz, hogy megtartsa a családnak, és nem bírja elviselni üresen, elhanyagolt állapotában. Ám ismét sötét árnyak gyülekeznek, kezdenek megrendülni a pénzpiacok, és minden, ami oly biztonságosnak tűnt, megint bizonytalanná válik.


Művelt Nép, 2017
Eredeti mű: Santa Montefiore – Daughters of Castle Deverill, 2016
The Daughters of Ireland címmel is megjelent


“Maggie O’Leary vagyok. Lord Deverill, ön gonoszat tett velem és leszármazottaimmal, mert elvette a földünket, és megtörte a szellemünket. Örök nyughatatlanságra ítélem önt és örököseit a kárhozott lelkek birodalmában, amíg csak jóvá nem teszi a rosszat, amit ellenünk elkövetett.
Maggie O’Leary, 1662”

Ezzel az átokkal kezdődik a Deverill krónikák első része, a Szerelem és háború dalai és ez az átok az ami a évszázadokon keresztül elkíséri a Deverilleket. Ha az első részben csupán az átok következményeivel találkozhatunk, azaz a Deverill kartély tornya tele van az elholt elsőszülöttek szellemeivel, s őket a család kiválasztott nőtagjai látják, mi több,  kommmunikálhatnak is velül, addig ebben a második részben némi betekintést kapunk abba, hogy mi is történhetett anno domini 1662-ben Maggie O’Leary és az első Lord Deverill között, amikoris az, mint angol megszálló, elfoglalta az írek földjét. Ami azt illeti, szerintem most sem kaptuk meg az egész történetet.
Ez a rész onnan folytatja a Deverill család történetét ahonnan az előző abbahagyta és valamennyi ismert szereplővel ismét találkozhatunk a cselekmény valamely pontján, sőt új karakterek is megjelennek a történetben, mert miért is ne bonyolítsuk a dolgokat, ha lehet.
A történetnek most is Írország a központja, hiszen itt áll a Deverillek kastélya, melyet most Celia vásároltat meg magának a tűzvész után, hogy majd régi pompájába állítsa vissza. Sőt még annál is többet tesz, hiszen a kor követelményei szerint modernizálja is. A pénz neki nem számít, ha a saját játékszeréről van szó, az sem számít, hogy ez a pénz honnan származik. De most is eljutunk más tájakra is, az Egyesült Államokba és még az afrikai kontinens déli részére is.
Természetesen nem csak Celia története folytatódik, hanem Kitty Deverillé is, és vele együtt Jack O’Leary-é is, és egyetlen lépésre vagyunk az átok megtörésétől, csakhogy a dolgok mégiscsak másként alakulnak. Hiszen, ha megtörik az átok, vége a történetnek.
Bridie Doyle sorsának alakulását is nyomon követhetjük, aki, a történet idején, az Egyesült Államokban Bridget Lockwoodként éli a fiatal és gazdag özvegyek életét, és akit nem érint sem gazdasági válság, sem másfajta tragédia, csupán az igaz szerelmet nem tudja megtalálni.
Ugye Bridie az Egyesült Államokba menekült, miután életet ad Lord Deverilltől származó gyermekének – vagy gyermekeinek, ugyanis az apácák azt mondják, hogy ikreket szült, kislánya pedig halva született. Viszonyt ugyanabban az időpontban egy amerikai házapár egy kislányt fogad örökbe és viszi magávan az Újvilágba. A Martha Wallace nevet viselő kislány pedig a Deverill-nők kiválasztottjai különös képességével rendelkezik: látja az elholtak szellemét. Most pedig, majdnem felnőttként, tudni akarja, honnan származik. Ő az egyik új szereplőnk, akinek – gondolom – majd jelentős szerepe lesz a folytatásban. S ha Bridie lánya tényleg holtan született, akkor kinek a lánya Martha és honnan vannak a paranormális képességei? Minderre természetesen választ is kapunk a történetben.
Míg az első részben Kitty Deverill volt a kedvencem, de szurkoltam azért Bridienek is, hogy boldoguljon ott a messzi idegenben, most Celia a favorit. Míg a másik két nő csak nyavalyog és sajnáltatja magát, ő cselekszik, és akkor sem omlik össze, mikor özvegyen és nincstelenül marad, mikor kiderülnek a család gondosan a szőnyeg alá sepert titkai. Abból pedig van bőven.
Erős jóindulattal, ez önálló történetként is megállná a helyét, hiszen a szerző rengeteg utalást tesz elmúlt eseményekre, amit érthevővé teszik a cselekményt azok számára is, akik nem ismerik az első részt. Én azt mondom, hogy azt bizony el kell olvasni, tehát, aki most kap kedvet a Deverill krónikákhoz, az kezdje az elején. Annyi minden van ebben a történetben, és olyan gyönyörűen van megírva, hogy kár lenne kihagyni.
Továbbra is nagyon kedvelem a történetet – bár nem egy rövid kis szösszenet –, a szerző stílusát is, és nagyon szurkolok, hogy a kiadó jelentesse meg a harmadik részt is magyar nyelven – lehetőleg minél hamarabb. 
Első sorban azoknak ajánlom, akik szeretik a családregényeket, a valós eseményeken alapuló történeteket, hiszen az ír függetlenségi törekvések nagyon is valóságosak még napjainkban is, és természetesen a romantika rajongóinak is. Meg az ízlések és a pofonok…


A Deverill krónikák részei:


Művelt Nép, 2017
Songs of Love and War

3. The Last Secret of the Deverills




2017. december 24., vasárnap

Boldog karácsonyt!!!

Juhász Gyula: Karácsony felé



Szép Tündérország támad föl szívemben 
Ilyenkor decemberben. 
A szeretetnek csillagára nézek, 
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, 
Ilyenkor decemberben.


…Bizalmas szívvel járom a világot, 
S amit az élet vágott, 
Beheggesztem a sebet a szívemben, 
És hiszek újra égi szeretetben, 
Ilyenkor decemberben.



…És valahol csak kétkedő beszédet 
Hallok, szomorún nézek, 
A kis Jézuska itt van a közelben, 
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, 
S ne csak így decemberben.




2017. december 23., szombat

Lucinda Riley - Árnyéknővér

A hét nővér 3


Astrope ​D'Apliese, azaz Csillag épp válaszúthoz ér, amikor a nevelőapja haláláról értesül. A nővéreivel a Genfi-tó partján magasodó, gyermekkori otthonukba gyűlnek össze, hogy megemlékezzenek szeretett apjukról, és meghallgassák a végrendeletét. A különc milliárdos, Pa Salt mindnyájuknak egy különleges tárgyat meg egy levelet hagyott örökül, és ennek segítségével, ha a lányok úgy döntenek, közelebb kerülhetnek a valódi gyökereikhez.
Csillag azonban habozik ezt megtenni, mert fél kilépni abból a szoros és biztonságot nyújtó kötelékből, amely a testvéréhez, CeCéhez fűzi. Végül mégis úgy dönt, hogy az első nyomon elindul, az útja pedig egy könyvritkaságokat árusító boltba vezeti, ahol a különc tulajdonos figyelmét rögvest felkelti a lány és a története. És innentől kezdve nem lesz Csillag számára megállás: egy nem mindennapi nő múltjának nyomába eredve maga is felfedezőútra indul az angliai tóvidék csodálatos tájain, Beatrix Potter meséinek helyszínén, és még csak nem is sejtheti, mi vár majd rá. Megdöbbentő titkokkal, nem mindennapi sorsokkal és meglepő fordulatokkal szembesül a kutatása során, és amellett, hogy önmagát is mindjobban megismeri, talán még az igaz szerelem is rátalál.
Lucinda Riley új sorozatának harmadik kötetében egy évtizedeken és Európán átívelő nyomozás történetét meséli el. A letehetetlen családregény főszereplője nemcsak a származásának kérdésére találja meg a választ, hanem azzal is szembesül, hogy ha a saját kezébe akarja venni a sorsát, azért tennie kell, és hogy ez az út a boldogság ígérete mellett sok áldozatot is követel.


General Press, 2017
Eredeti mű: Lucinda Riley – The Shadow Sister, 2016


A hét nővér sorozat harmadik részéhez értünk és továbbra is ugyanannyira szeretem, mint az első rész olvasásakor. Tele vagyok kérdésekkel, feltevésekkel és izgalommal, hogy mi lesz a folytatás, hogyan kerülnek helyre a dolgok. És bevallom, némi düh is van bennem, mert ez egy most íródó sorozat, tehát a kiadó akkor sem hozhatná nekem a folytatásokat a végéig, ha akarná.
A hét nővér sorozat a Plejádok csillagrendszerére alapoz – magyarul inkább Fiastyúkként került a köztudatba –, annak is a görög mitológiai változatára, hiszen a lányok Plejone (és Atlasz) gyermei. A D’Apliese lányok a csillagok neveit viselik, de ők csupán haton vannak. A hetedik, aki a Merope nevet viselhetné, soha nem érkezett meg a családba.
Akik olvassák a sorozatot, azok tudják már, hogy miről szól ez az egész. A könyvben csak Pa Saltnak nevezett férfi hat lánygyermeket fogad örökbe a világ minden tájáról és a Genfi-tó partján épült villájában-kastélyában neveli fel őket. Megjegyzem, ebben a részben sem tudunk meg semmit arról, hogy kicsoda is ez a Pa Salt, azon kívül, hogy egy döggazdag fazon és annyira titokzatos, hogy még a nevében sem lehetünk biztosak.
A történet – akárcsak az előző két rész – azzal kezdődik, hogy a titokzatos Pa Salt befejezi földi pályafutását, ugyanolyan titokzatosan, ahogyan élt, és felnőtt lányainak útravalót ad. Valamennyiük öröksége egy-egy útmutató, hogy megtalálhassák gyökereiket és esetleg felfedezhessék még életben levő családtagjaikat.
A sorozat mindegyik részében egyszerre két történetet is kapunk. Egyik a jelenben történik, az illető ifjú hölgy történetét és boldogulását a származásának keresése közben ismerjük meg, a másik pedig egy múlbeli történet, akár egy-két évszázaddal is korábbi, amely valamilyen formában kapcsolódik az ifjú hölgyhöz és általában a világ egy másik pontjára kalauzol el minket.
Most sincs ez másként. Astropét – Csillagot – ismerhetjük meg, akivel már az előző részekben is futólag találkozhattunk, és akit egy bizonytalan, egyedül dönteni nem tudó fiatal nőnek tűnik meg, egy olyan személynek, aki inkább szeret mások árnyékában meghúzódni, és aki teljes egészébe CeCere, testvérére támaszkodik, akivel szinte ikrekként nőttek fel. A látszat nem is csalhat jobban, ugyanis a történet során kiderül, hogy tulajdonképpen Csillag az, aki CeCe-t támogatja és nem fordítva. S most eljött az idő, hogy mindketten a maguk útját járják.
Ez a történet most az Egyesült Királyságba visz minket, CeCe és Csillag már egy ideje itt él, és nevelőapja által hátrahagyott nyomok is a szigetországhoz kötöttek. Mivel Csillag bölcsészkaron végzett, nem nagy meglepetés, hogy egy könyvesboltban találjuk magunkat melynek vezetője az excentrikus Orlando, egy eredeti figura, aki mintha a múlt századok valamelyikéből került volna oda.
Csillag történetével párhúzamosan, egy igazi angol klasszikus romantikus történetet is kapunk, ami a 20. század elején kezdődik és végigköveti hősnője életét egészen a második világháború utánig. A hősnő pedig Flora MacNichol, egy olyan fiatal lány, akinek meglehetősen hányatott sorsa olyan dologból ered, amiért ő maga nem hibás. Bár vérségi kapcsolat nincs közte és Csillag között, a két életút között meglehetősen sok hasonlóság van.
Említettem már, hogy az egész regénysorozat a Plejádok csillagkép köré épül, és ezért a lányok egy-egy csillag nevét viselik. Viszont nem értettem miért kellett ezt a legendát továbbvinni a történet jelenben játszódó részének férfihőse esetében is, akit szinte egész végig mindenki csak Egérként, vagy helyenként Patkányként emleget. Az illető úr neve Oenomaus, az Oinomaosz egy variánsa, aki a legenda szerint Aszterope férje, más variánsok szerint a fia volt. Ez a történet természetesen fikció, de elgondolkoztató, hogy a valóságban tényleg vannak olyan emberek, akik meglehetősen fura neveket aggatnak gyermekeikre, csak azért, mert akkor és ott az milyen jópofának tűnt, de annak a szerencsétlen gyermeknek viszont minimum 18 éves koráig azzal a névvel kell élnie.
S már megint feltűnik itt-ott a titokzatos Pa Salt, aki a történet szerint már nincs az élők sorában. Az első részben Maia hallotta a hangját, mikor véletlenül felemelt egy telefonkagylót a házban, Ally a koncertje után látta a teremből kimenni, és most Csillag csak a szeme sarkából pillantja meg a repülőtéren. Ez a tömény titokzatossággal körüllengett Pa Salt fog engem a sírba vinni, mert már számtalan variánst felépítettem arról, hogy kicsoda ő, hogy igazándiból meg sem halt, hanem csak kitalálta az egészet, hogy felnőtt lányait elindítsa saját útjukon, vagy, hogy korrigálja azt, amit a sors elrontott. Mindennél jobban szeretném tudni, hogy kicsoda is ez a férfi, akinek – meggyőződésem szerint – majd lesz egy másik élete, egy másik családja. Tudni szeretném milyen rendszer alapján választotta ki az örökbe fogadandó csecsemőket, egyáltalán honnan tudott a létezésükről, hiszen mindegyiket a világ más-más tájához köti a származása: Maiát Brazíliához, Allyt Norvégiához, Csillagot az Egyesült Királysághoz, s a többieket ki tudja hová?
Kedvelem ezt a sorozatot, kedvelem ezt a történetet is, ami annyira brit, és annyira szerethető. Minden bizonnyal a folytatásait is el fogom olvasni, a következő részre pedig nem is kell olyan sokat várni, 2018 márciusában már jön is magyar nyelven. A General Pressről beszélünk, tehát erre szinte mérget is lehet venni.
Ez egy olyan sorozat, történet, amit nyugodt lélekkel ajánlok a romantika kedvelőinek, de természetesen az ízlések és a pofonok…


A sorozat már megjelent részei a General Press Kiadó gondozásában:

1. A hét nővér, 2016
The Seven Sisters

2. Viharnővér, 2017
The Storm Sister




Várható: 

4. Gyöngynővér - 2018-ban
The Pearl Sister

5. The Moon Sister - angol nyelven 2018-ban jelenik meg

2017. december 21., csütörtök

Karácsony a Blogturné Klubbal - 2017 - 13. állomás

"Ó, a Karácsony!
Már az ünnep puszta említése is kedves emlékeket ébreszt a legtöbb emberben: ezüstszálakkal és üvegdíszekkel teleaggatott hatalmas örökzöld fenyő, a lábánál szétszórt, vidáman, színesen becsomagolt ajándékok, a kandallóban lobogó tűz, itallal teli poharak, az ajtóban összesereglett énekesek, akiknek hetykén félrecsapott kalapja felfogja estükben a hópelyheket, a tálon egy almákkal körülrakott, szép, hízott liba. Desszertnek pedig természetesen fügepuding."
"Végtére is a szép emlékek és a varázslatok teszik emlékezetessé minden karácsonyunkat."
      
Mi, a Blogturné Klub tagjai szívesen emlékezünk a régmúlt idők karácsonyaira. Ám amikor felidézzük ezeket a pillanatokat, rájövünk, hogy a kis apróságok adják a legbensőségesebb boldogságot. Hisz nem az ajándék mérete a fontos, hanem az, akitől kapjuk.
A karácsony a szeretet ünnepe. A legtisztább emberi érzelemé.
Nem kell hozzá pénz, elég egy érintés, hang, mosoly, vagy néhány egyszerű, kedves szó. A szavaknak pedig ereje van!
Ezért most egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!
Korábbi turnéink során megtapasztalhattátok: a csoda bizony létezik. Életre keltek a könyvek, megelevenedtek szereplőik, hangot kaptak szerzőik, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok pedig beteljesedtek! Láthattátok, kedvenceitek miként várják és töltik az ünnepeket. Idén viszont papírt és pennát adunk a kezükbe!
Mától kezdve minden nap egy könyves karakter kíván valamely szereplőtársának kellemes ünnepeket. Hogy ezt mókásan, rejtélyekkel tűzdelve, könnyfakasztóan, netán szerelmesen teszi, az csak tőle - vagy az őt megálmodó szerzőtől - függ. De hogy ezek a képeslapok megérkezzenek valódi címzettjeikhez, az rajtad áll, ugyanis a Blogturné Klubnál történt egy kis galiba. Valamelyik tréfás kedvű manó elmaszatolta a címzettek neveit, nekünk pedig nem sikerült megfejtenünk őket.
Gyere, foglalj hát helyet közöttünk, s ha már kényelmesen ülsz, segíts nekünk! Fogadjunk, hogy ügyesebb leszel nálunk! Ígérjük, jutalmad nem marad el. Ha mindegyikük nevét kitalálod, meglehet, hogy a feléd tartó postás pompás csomagot nyom a markodba. Nem, azt nem árulhatjuk el, hogy mi lesz benne, hiszen akkor oda lenne a meglepetés! De garantáltan tetszeni fog, hiszen az Angyalok erre is ügyelnek. :)

Jó szórakozást!
A szerzőknek pedig ezúton is köszönjük, hogy idén is segítettek és támogattak minket!




Mostani játékunk során nincs más dolgod, mint kényelmesen elhelyezkedni foteledben, elolvasni az adott állomáson található karácsonyi képeslapot és kitalálni, a feladó kinek szánhatta. Ha ez megvan, elég csak a címzett nevét beírnod a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Amennyiben mindegyik állomással megpróbálkozol, esélyed nyílik megnyerni valamely meglepetés könyvet, amit a Blogturné Klub bloggerei ajánlottak fel.
Extra pontokat szerezhetsz, ha kinyomtatod, vagy valamilyen technika segítségével elkészíted a képeslapjainkat, majd valahol, amerre jársz, elhagyod - és ezt meg is örökíted. A kép linkjét úgyszintén a rafflecopterbe linkelheted. Ezt akár naponta is megteheted, annyi a lényeg: legyen rajta az adott üzenet, és az, hogy Karácsony a Blogturné Klubbal!
Segítsetek egy kis szeretet csempészni a világba!
Fontos! A játékban csak az vesz részt, aki mindegyik kérdéssel megpróbálkozott. Továbbá csak magyarországi címre tudunk postázni, a nyerteseknek pedig 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljanak a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben újat sorsolunk.






12/09 Olvasónapló    12/17 Zakkant olvas
12/10 Spirit Bliss       12/18 Kelly és Lupi olvas
12/11 Függővég     12/19 Spirit Bliss
12/12 Dreamvorld     12/20 Szembetűnő
12/13 Betonka szerint a világ...     12/21 Betonka szerint a világ...
12/14 Könyvvilág     12/22 Insane Life
12/16 Betonka szerint a világ...     12/24 Blogturné Klub



Nyomtatható képeslapok

Az Olvasónapló és Függővég bloggerei készítettek nektek néhány sablont, amit - akárcsak az állomásokon található kész képeslapokat - kinyomtathattok és meglephetitek vele szeretteiteket. Vagy felhasználhatjátok a nyereményjáték bónuszpontjainak megszerzéséhez.











2017. december 19., kedd

Jill Mansell - Keresd a párod

Pár kapcsolatnál jobb egy párkapcsolat, ugye? Lottie Carlyle vidám, jópofa nő, és tudomása szerint nem vágyik szerelmi kalandokra. Boldogan neveli két (néha kissé túl aktív) csemetéjét a tengerparti kisvárosban, és tökéletes viszonyt ápol az elvált férjével.
Ezért számára is váratlan, hogy szinte varázsütésre beleszeret az új főnökébe, Tyler Kleinbe. A hapsi dögösen szexis, okos, önzetlen és kedves – mintha receptre írták volna fel neki. 
Csakhogy van egy probléma. Lottie gyerekei ki nem állhatják Tylert. Egyenesen gyűlölik. De nemsokára feltűnik egy újabb férfi a színen. Ő a sármos, titokzatos, vagány Seb, aki kiválóan ért a gyerekek nyelvén. Csakhogy Seb nem Tyler, és előbb-utóbb kiderül, még csak az sem, akinek mutatja magát.
Ha nem olvastál eddig Jill Mansellt, mire vársz?! Eddig 22 országban több, mint tíz millió példányban keltek el a regényei. Ennyi nő nem tévedhet a világban! Magyarul most jelenik meg a 12. kötete.


Lettero, 2017
Eredeti mű: Jill Mansell – Making Up Your Mind, 2006


Amikor a kiadó Facebook oldalán beharangozta az új Jill Mansell kötetet, Stahl Judit, a kiadó nagyasszonya az mondta róla, hogy szerinte a szerző legjobb könyve. Én pedig gondoltam magamban, na persze! Nem mondhatja róla, hogy olyan amilyen, hiszen el kell adni a könyvet. Azt ugyan nem mondanám, hogy a legjobb, hiszen még nem  olvastam a szerző valamennyi könyvét, de ez határozottan jó volt, könnyed és szórakoztató.
Többször elmondam/leírtam már, hogy nagyon kedvelem Jill Mansell könyveit, annak ellenére, hogy az utóbbi két magyar nyelven megjelent könyve valahogy nem lett a szívem csücske. Számomra ő a könnyű műfaj, a chik lit koronázatlan királynője, mert történetei hihetőek, szereplői valóságosak és könyvei mentesek a manapság divatos kliséktől. S nem utolsó sorban azért is kedvelem, mert minden könyve önálló történet, nem ír öt-hat részesre feldagadó trilógiákat, hogy a folytatásokra hosszan kelljen várni.
Akik ismerik a szerző történeteit, azok már tudják, hogy sohasem egyetlen személyről, párról ír, hanem egy kis közösségről, melynek tagjai valamilyen viszonyban vannak, vagy lesznek egymással. Most sincs ez másként, hiszen a Keresd a párod civilizált válásokról, egészségesen csintalan, vagy éppen a szülők karrierje miatt elhanyagolt gyermekekről, szerelmekről és csalódásokról, és még annyi minden másról szól.
Természetesen, mint mindig, most is van a történetben valaki, akiről több szó esik mint a többiekről. Ő Lottie Carlyle, a két gyermekes elvált nő, akinek meglehetősen sajátos hozzáállása van az élet dolgaihoz, olyannyira, hogy ez egy begyepesedett tradicionalistának akár bizarrnak és hihetetlennek is tűnhet, pedig van ilyen.
Az is elmondható Lottie Carlyleról, hogy ő a történet központi figurája, hiszen mindenki más vele áll kapcsolatban, és ezért kapunk betekintést az ő életükbe is. Például a Cressidáéba, aki Lottie barátnője és szintén egy civilizált vállás után van, mi több, az ex második házasságából származó és épp kamaszodó gyermeke jobban kijön vele mint a saját szüleivel. Vagy megismerhetjük volt férjét is, az olasz származású Mariót, aki szoknyavadász létére csodálatos apa, és akiről elképzelhető, hogy lassan kezdi komolyan venni az életet. Találkozhatunk Lottie régi és új főnökével, a lehengerlő Sebastiannal, barátaival, gyermekeivel, Rubyval és Nattel, akik az érzelmi manipulálás nagymesterei… és a nyunyuval.

“– N-n-nincs neki sz-sz-sz-színe – jajongott Nat. – Az az én nyunyum.
Ó, te jó ég.
– Itt nincs. – Mario befejezte a dívány párnáinak átvizsgálását. – Egy darab sztreccsvászon anyag – magyarázta Tylernek. – Egy rugdalózóból, amit Nat hordott babakorában. Körülbelül harmincszor harmincas, szürke, és koszos kinézetű.
– Nem is KOSZOS! – vinnyogta Nat. – Az az én nyunyum!”
(Jill Mansell – Keresd a párod, Lettero, 2017)

Lottie a Hestacombe Üdülőfaluban dolgozik, úgy szinte mindent. Főnöke – és egyben az üdülőtelep tulajdonosa –, a szomszédban lakó  disztingvált idős úr és viszonyuk több mint a főnök és alkalmazott közötti, Freddie kicsit apapótlék is Lottie számára. S Freddie most eladja a céget és számot vet életével, mert jó oka van erre. Lottienak ebben is a segítségére kell lennie, sőt meg kell barátkoznia a Wall Streetet maga mögött hagyó új tulajdonossal is, Tyler Kleinnel. Meg a szerelemmel is, hiszen válása óta nem igazán mozdult ki komfortzónájából, most pedig egyszerre két férfi is csapja neki a szelet.
A történet természetesen az Egyesült Királyságban játszódik, egy idilli kis faluban valahol vidéken, ami olyan hivogatóan van leírva, hogy az ember lánya komolyan elgondolkozik a költözésen. Kicsi falu, a házaknak külön nevük van, ami még kedvesebbé teszi a helyet. Mindenki ismer mindenkit, mindenki mindent tud a másikról, és természetesen folyik a pletyó is. Keményen.
Szórakoztató történet volt az élet apróbb és nagyobb dolgairól, újrakezdésekről, alapigazságokról, emberekről, akik sohasem fognak megváltozni, múltról és jelenről. S szórakoztatás közben gondolkodásra is késztet, hogy a válás után is van élet, hogy nem föltétlenül kell az exet és annak esetleges új társát gyűlölni, hogy megbékélten is lehet távozni erről a világról.
Élettörténeteket kapunk a könyvben. Vidámabbakat, tragikusabbakat, kinek mi jutott. Kedveltem, sőt! nagyon is, de természetesen az ízlések és a pofonok.