2016. szeptember 30., péntek

Hóvégi klasszikus: Jane Austen - Büszkeség és balítélet

Van olyan klasszikus romantikus irodalom kedvelő, aki ezt még nem olvasta?
Annyi mindent lehetne mondani erről a könyvről, a szerzőről is, de minek, hiszen elég egy gyors kis Gugli és információk milliója folyik… jó is, rossz is. Ez irodalom, nagybetűvel, és nemcsak azért mert szerepel az 1001-es listán.
Elfogult vagyok ezzel a könyvvel szemben. Ez volt az első klasszikus romantikus regény, amit valaha is olvastam, lehettem olyan 10 éves… – olyan ez mint az első szerelem, sosem felejted. Azóta többszöt is elolvastam… túlzás nélkül mondhatom, hogy vannak részek amiket szószerint idézni tudok. Bár azóta az írónő több könyvét is elolvastam  - mindössze hat könyvet írt - ez maradt a kedvenc.
S mert népszerűsége ennyi éven keresztül töretlen volt, lett belőle modern átírat is – valamelyik Harlequin kiadványban olvastam, Miss Elizabeth Bennet motorral járt és bőrszerkóban, s lett belőle fantasy is: Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik – no ezt nem olvastam el, sőt még a filmre sem voltam kiváncsi.
Természetesen nem úszta meg a folytatások-mániát sem. Joan Aiken tollából jelent meg a folytatás Lady Catherine nyakéke (Lady Catherine’s Necklace) címmel. A szerző egyébként több Jane Austen mű folytatását is megírta, magyar nyelven is megjelentek, egyet sem olvastam, nem is áll szándékomban. Rebecca Ann Collins egy egész sorozatot írt folytatásokból Pemberley-krónikák gyűjtőcímmel. A hat részes sorozat a Büszkeség és balítélet néhány szereplőjénk lehetségséges története. Magyar nyelven is megjelent, meg lehet keresni (1. Pemberley-krónikák, 2. Pemberley asszonyai, 3. Visszatérés Netherfield Parkba, 4. A longbourni hölgyek, 5. Mr. Darcy lánya, 6. Caroline kuzin). Ezekből sem olvastam egyet sem, mert nem szeretem a más szerző tollából származó folytatásokat.
Beszéljünk a filmekről is, mert természetesen film is készült belőle, nem is egy: tévéfilm, játékfilm, mini-sorozat, modern verzió, musical… minden amit elképzelni tudsz. Sőt olyan is amit nem. Például az indiai variánst, amiben Mr. Darcy az esküvőjére egy elefánt hátán érkezik, a történet csak nyomokban emlékeztetett az eredetire és hol farmerben, hol száriban ropták a táncot. Éljen Bollywood! A modern amerikai változat Mr. Darcy-jának könyvkiadója van és puccos hétvégi vityilója a semmi közepén. A koreai drámát már nem néztem meg, nem tudom milyen lehet a Bennett család ferde szemmel, esetleg már nem is úgy hívják őket… De számomra a legvonzóbbak még mindig a klasszikus vonalat megtartó filmalkotások, a legjobb Mr. Darcy akkor is Colin Firth marad a 1995-ös BBC-minisorozatból és a legjobb Elisabeth Bennet Keira Knightley a 2005-ös tévéfilmből, amiben Donald Sutherlandra osztották  Mr. Bennet szerepét – szenzációs alakítás!… nem hiszem, hogy bár valamelyiket ezek közül ne láttad volna… Ez egy olyan csont, amit még mindig lehet rágni…
Miről is szól a Büszkeség és balítélet... Mindenkinek másról szólhat, mert annyi minden történik benne. Első sorban egy meglehetősen jó kor-kép a 17. század vége-18. század elejéről. Hitelesebb már nem is lehet, hiszen a szerző ebben az időszakban élt, tehát első kézből kapjuk a kor számára fontos morális értékrendet, amire feltehetően hatással volt a tény, hogy Austen kisasszony egy papnak a lánya volt. S e mellett ott a romantikus szál, két szerelmi történetet is kapunk, újabb ambiciózus anyával ismerekedünk meg, mert legyünk őszinték, Mrs Bennet enyhén szólva butácska és egyetlen célja öt lánya minél hamarabbi és előnyösebb kiházasítása. S innen származik az a sokat használt idézet is: 

Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.

Ugye ismerős?

Csodálatos lények lehettek a régi angol papkisasszonyok – egy kis faluban elásva, vénlányságra és tüdőbajra kárhoztatva hervadhatatlan regényeket tudtak írni az emberi természetről és szenvedélyekről. Jane Austen is vidéki papleány volt, mint a Brontë nővérek. Hat teljes regény maradt utána és néhány töredék. Ennek a viszonylag kis életműnek legismertebb és sok kritikus szerint a legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet. Mint Austen többi regényét, ezt is feszes szerkezete, klasszikus stílusa, szellemes dialógusai, pompás pszichológiája és nem utolsósorban írónőjének csillogó okossága teszik ma is élvezetes olvasmánnyá.

Eredeti mű: Jane Austen – Pride and Prejudice, 1813
Magyar kiadás számszerint 29, az utolsó a Könyvmolyképző Kiadó, 2016-ban.

2016. szeptember 28., szerda

Susan Mallery - Született vadóc


A csodálatos Titan-lányok 3



Semmi kétség, Stockholm-szindrómában szenvedek, gondolja Izzy, amikor rájön, hogy őrülten vonzódik Nickhez, aki a nővérei megbízásából majdhogynem elrabolta otthonról, és beleegyezése nélkül a farmjára cipelte. A legkisebb Titan lánynak a testvérei szerint itt kellene kihevernie a robbanás okozta sokkot – a robbanásét, mely kis híján megvakította őt! Egy műtét tökéletesen visszaadhatná a látását, ugyanakkor a beavatkozás magában rejti annak a kockázatát is, hogy teljesen és végérvényesen megvakul. És Izzy, aki eddig nem félt semmitől, most visszaretten az operációtól -meg attól, hogy belevágjon élete legnagyobb kalandjába: odaajándékozza a szívét egy férfinak, akinek csak a hangját, az illatát és az érintését ismeri…


Harlequin, 2016
Eredeti mű: Susan Mallery – Straight From the Hip, HQN Books, 2009

– Hülyének lenni állampolgári jog! – mondja a vigyorogva sheriff a sorozat harmadik könyvében, és milyen igaza van!
Ez a rész Izzy, a harmadik Titan-lány története, mint ahogy az várható volt és ismét elmondom: aki még nem olvasta az előző részeket, az ne ebbe fogjon bele, hanem az elsővel kezdje. A történetek ugyan nem függővégesek, de annyi utalás van az előző részek cselekményeire, hogy ajánlott  az elején kezdeni.
Azt ugye már tudjuk az előző részből (Született úrinő), hogy Izzy balesetet szenvedett. Felrobbant a fúrótorony, ahol dolgozott és a baleset következtében szinte vak. Látását visszanyerhetné egy műtét segítségével, de mint minden műtétnél, itt is megvan a rizikó: ha valami rosszul sül el, Izzy örök életére megvakul.
Nos, ez a történet arról szól, hogy ki és mi veszi rá Izzyt arra, hogy belevágjon a műtétbe – és én ezt nem fogom elmesélni, majd elolvasod, ha akarod.
Viszont mondanék néhány szót arról, hogy bár többet megtudtam Garthról és körülbelül megértettem mi tettei mozgatórugója, még mindig nem értem, miért kell az ártatlan lányokat bántania a közös apjuk bűnei miatt. Saját bevallása szerint azért, mert ezzel is ütni tud egyet Jed Titan-on, de hát ez nem igazán állja meg a helyét, mert mindenki tudja milyen keveset jelentenek a Titan-pátriárchának a lányai. Garth egyébként is puhul, hiszen ő intézi el, hogy Izzy Nick farmjára kerüljön amíg rendbe jön saját magával és kész a továbblépésre. Temészetesen ezt senki nem tudja, és azt sem, hogy az illető Nick, az ő egyetlen és legjobb barátja, akit nem szégyell megtéveszteni az ügy érdekében.
Azt is megtudjuk, hogy az Izzyt ért baleset nem volt véletlen, hanem a robbanás szándékos volt, de Gathnak semmi köze hozzá. S nem jött be az az elképzelésem sem, hogy Garth és pokolra való apukája együtt dolgoznak a Titan-lányok ellen, mert Garth visszautasítja a szövetséget, mikor Jed Titan megkeresi. Garth egyébbként Izzy javaslatát is visszautasítja, hogy valamennyien alkossanak közös frontot Jed ellen.
Viszont továbbra is vannak dolgok amiket nem értek. Például azt, hogy Izzy miért lóg ki a sorból. S ez alatt értem azt, hogy még a saját anyja is megfeledkezett a létezéséről, hiszen kilenc évig nem változtatta meg a végrendeletét, egyetlen örököse Skye volt, mintha Izzy nem is létezne. Azon, hogy Jed Titan úgy viselkedik ahogy, és ha nem tudja fel- és kihasználni, akkor olyan mintha nem is létezne az illető személy, azon nem csodálkozom. De a kijelentésen, hogy Izzy alapból ki volt zárva az örökségből igen. Azt sem tudjuk meg, hogy ki áll a fúrótorony felrobbantása mögött, csak annyi derül ki, hogy nem Garth, bár mindenki őt gyanúsítja
Nem nagy filozófia kitalálni, hogy Izzy és Nick egymásbaszeret, hogy Izzy műtétje sikerül, hogy ott a nagy happy end… ami viszont a meglepetés erejével hatott, az a módszer amit Izzy kitalált Garth ellen: szeretetbe akarja fullasztani. Ez érdekes lesz…
Jed Titan továbbra is az a mocsadék - ha nincs ilyen szó, akkor most kitaláltam - akit az előző részekben megismertünk, de ha jobban utánagondolok, akkor tulajdonképpen szivességet tesz a lányainak, mert azok megállnak a saját lábukon és nincs szükségük a tőle származó pézre és az örökségre.
A három rész közül számomra ez volt a gyengébb. Kicsit el volt túlozva a Nick farmján töltött idő. Rendben van, az volt a célja, hogy rávegye Izzyt a műtétre és elgondolkoztassa, mit is akar kezdeni az életével miután visszanyerte a látását, de szerintem az ott vontatott volt. Nem értettem Aaron, a farm vezetőjének a szerepét sem a történetben, mert azon túl, hogy kinevezte saját magát Izzy legjobb barátjának, csak a politikai korrektséget szolgálta a jelenléte a történetben: Aaron ugyanis meleg és ha már az első részben (Született játékos) megvolt a nemzeti kisebbség (Cruz Rodriguez,  Lexi Titan szerelme latin származású), akkor legyen képviselve szexuális kisebbség is. De hát ízlések és pofonok…
Még hátra van a negyedik rész, ami Garth, a törvénytelen Titan-fiú és Dana, a sheriff-helyettes története lesz, és amire bizony sokat kell várni, mert a hírek szerint a kiadó csak 2017 márciusában tervezi megjelentetni magyar nyelven, Születet nyomozó címmel.


 A sorozat részei:


Harlequin, 2016
Under Her Skin

Harlequin, 2016
Lip Service


A negyedik rész, egyelőre angolul: 

Hot on Her Heels

2016. szeptember 26., hétfő

Catherine Bybee - Feleség szerdára

Hétköznapi feleségek 1

Blake ​​Harrisonnak, a gazdag, híres és nem utolsósorban sármos férfinak, hogy megszerezze apja örökségét, még közelgő születésnapja előtt feleséget kell találnia. A férfi egy társközvetítő cég ügynökéhez, Sam Elliothoz fordul, ő azonban nem az az üzletember, akire számított. Sam Elliot ugyanis egy magabiztos, független és rendkívül erős nő, aki nem mellesleg gyönyörű. Samantha természetesen véletlenül sem szerepel a felkínált feleségjelöltek listáján… egészen addig, amíg Blake fel nem ajánl neki tízmillió dollárt, ha egy évre a felesége lesz. 
Az ajánlat elfogadásával Samantha anyagi helyzete egy csapásra rendeződne, soha többé nem okozna neki gondot tartósan beteg testvére kórházi ápolását finanszírozni. Mindössze annyit kell tennie, hogy eljátssza a feleség szerepét anélkül, hogy közel kerülnének egymáshoz. Ám Blake lehengerlő személyisége és forró csókjai mellett nehéz ellenállni. A házassági szerződés mindenre kitér, egyvalamit azonban nem vett számításba: mi lesz, ha egymásba szeretnek?

Studium Plusz, 2016
Eredeti mű: Catherine Bybee – Wife by Wednesday, Montlake Romance, 2013

A Weekday Brides sorozat első része, hogy a további részeket szándékában áll-e a kiadónak megjelentetni, fogalmam sincs, nem jártam utána. Majd észrevesszük. A sorozat hét részes (forrás a Goodreads és az írónő honlapja), a hét minden napjára jut egy menyasszony – a Moly mai állása szerint csak öt könyv van: csütörtök és vasárnap szünnap feleség ügyben.
Olyan mint egy Harlequin füzetben megjelent romantikus történet: könnyű szórakozást ígér… csak kétszer olyan hosszú és négyszer olyan drága. A történet sem túl bonyolult, hasonlóval már találkoztunk klasszikus romantikusként, de akár jelenben játszódó történet formájában is.
Adva van az angol herceg, akinek öröksége kézbekaparintása érdekében szüksége van egy darab feleségre, egy adott időtartamra. Amennyiben a házasság nem jön össze a 36. születésnapjáig, a vagyon nagy része a ronda unokatestvérre száll, az ügyvédi irodára aki a családot képviseli és a maradék ilyen-olyan alapítványokra. A hercegi anyuka és húg csak minimális életjáradékban részesül. – tisztára mint egy 19. századi klasszikus romantikus regényben. Csakhogy a herceg nem várta ölbetett kézzel az örökséget, hanem önerőből is kőgazdag vállalkozóvá nőtte ki magát, tehát még szüksége sem lenne az örökségre, de hát hogyan is fossza meg a hercegi anyát és húgot a szokott életszínvonaltól, inkább keres egy feleséget. Az persze eszébe sem jutott volna, hogy mindenki menjen a szeme világába a végrendelet kikötéseivel együtt, majd ő finanszírozza az anyját és húgát, ha már olyan középkorian megalázó lenne a család nőtagjainak dolgozni a megélhetésükért. Hát akkor jöjjön a meghatározott időre szóló házasság, s mivel két szeretője közül egyiket sem találja alkalmasnak, szakemberhez fordul
Itt lép be a képbe a főhősnő, Sam (mint Samantha), aki – mit tesz a véletlen ördöge! – pont egy meghatározott időtartamra szóló érdekházasságokra szakosodott házasságközvetítő irodát működtet a saját nappalijából (vagy vendégszobájából??). S mivel a herceg jó sok pénzt ajánl az egy éves házaságért és Samnek egy vagyonba kerül a saját húga intézeti ápolása, belemegy az alkúba, amikor a férfi neki tesz házassági/üzleti ajánlatot. Túl sok időt nem is kellene együtt tölteniük, hiszen a nő az Egyesült Államokban él, a férfinak meg szerte a világon vállalkozásai vannak, Angliában, a hercegi kastélyban is csak kevés időt tölt.
S ha a dolgok nem lennének már eléggé bonyolultak, hát valaki mindenáron be akarja bizonyítani, hogy a házasságuk fal. Ez lehet bárki… a pénzsóvár unokatestvér, aki ugye egy vagyontól esett el, az ügyvédi iroda, akinek szintén érdeke lenne megállapítani, hogy a házasság nem valós, vagy akár a herceg valamelyik szeretője, aki maga is pályázott volna a feleség státuszra.
Tovább nem mesélek – mert természetesen itt még nincs vége a bonyodalmaknak, hanem továbbiak jönnek –, ha kiváncsi vagy a történetre elolvasod.
Én nem voltam elragadtatva tőle, az ilyen modern tündérmesék valahogy már nem mennek. Számomra ez olyan volt, mintha egy Julia Quinn történetet összegyúrt volna egy Jennifer Probst sztorival és nem biztos, hogy megvolt hozzá a pontos receptje, hogy miből mennyit és hogyan… de hát ízlések és pofonok.



 A sorozat következő részei, egyelőre csak angol nyelven:

2. Married by Monday

3. Fiancé by Friday

4. Single by Saturday

5. Taken by Tuesday

6. Seduced by Sunday

7. Treasured by Thursday

2016. szeptember 24., szombat

Abigail Barnette - Első alkalom

Ian, Penny


UGYANAZ A TÖRTÉNET A NŐ ÉS A FÉRFI SZEMSZÖGÉBŐL:
ÍGY LÁTJA A NŐ: 
Egy csúnya szakítással a háta mögött Penny Parker csak főnöknője unszolására hajlandó elmenni egy vakrandira. Vonakodásának egyik oka, hogy a férfi lényegesen idősebb nála. Ám kiderül, hogy Ian Pratchett ugyanúgy képzeli a jövőt, mint ő: családot akar alapítani, stabilitásra és igaz szerelemre vágyik. Minden jel arra utal, hogy Ian a nagy Ő, de álmodozhat-e közös életről két ember, akiket – korukat tekintve – évtizedek választanak el egymástól?
ÍGY LÁTJA A FÉRFI: 
A frissen elvált, romantikusan pesszimista Ian nem is érti, miért épp Pennyvel akarja összehozni közös ismerősük. A lány kérlelhetetlenül optimista, hihetetlenül babonás és szexuálisan tapasztalatlan – vagyis mindaz, ami ő nem. De az első pillanattól fogva szikrázik köztük a levegő, és a férfi előtt felsejlik a folytatás lehetősége. Lehet, hogy álmait egy olyan nő váltja valóra, akiről nem is gondolta volna?

I.P.C., 2016
Eredeti mű: Abigail Barnette – First Time, 2015

Bármelyikkel kezdheted a két rész közül, a történet ugyanaz, a párbeszédek ugyanazok, a különbség a két könyv között minimális és ezeknek a jeleneteknek nincs is igazán jelentőségük a cselekmény szempontjából. A plusz jelenetek vagy munkával kapcsolatosak, ami ugye a két szereplő esetében különbözik (Ian építész, Penny meg egy divatmagazinnál papírtologató), vagy a szereplők épp a kettejük kapcsolatát beszélik meg egy harmadik személlyel.
Szánalmas, hogy egyesek mit meg nem tesznek a pénzért. Vette a könyvet, hozzácsapott néhány jelenetet valamelyik szereplővel, olyant amiben a másik nem volt jelen (munka, vagy beszélgetés a barátokkal, családtagokkal), és eladta kétszer ugyanazt. Fél kezed elég megszámolni hány ilyen jelenet van.
Nem igazán szoktam cikizni a könyvek borítójával, de hol lehet egy ilyen 53 éves pasit rendelni, mint amilyen a magyar kiadás borítóján szerepel, mert egyből két példányt is beszereznék. 
Fiatal nő, idősebb férfi a kombináció... és nem a piszkos anyagiak miatt, hanem csak. Véleményem szerint ott egy kemény Elektra-komplexus is közrejátszott, hiszen a leányzó kapcsolata az apjával, a szüleivel formális, és erősen tart a nemlétező fele. S hogy Ian miért megy bele? Kell ezt még mondani? 53 éves, kapuzárási pánik, azt teszi amit minden tehetős korabeli férfi: felszed egy fiatal lányt, hogy mellette fiatalnak érezhesse magát, családot alapítson, gyereke legyen. Ó, ez persze így nincs leírva a könyvben, de nem kell nagy filozófia kitalálni. Ian ugyan nem tudja, hogy a barátai által szervezett  vakrandin egy 22 éves lánnyal találkozik, de ha nem tetszett volna neki a  helyzet, akkor a siralmas randi egyetlen alakalom marad.
Penny természetesen egy szőke, nagymellű csinibaba. Miért nem mintázta saját magáról a szerző a főszereplőt? Miért nem lehet egyszer egy normális vagy túlsúlyos nő, és nem a nagybögyű anorexiás szőke?
Ha nem lenne a történetben néhány erotikus jelenet, és Ian nem lenne 31 évvel idősebb, akkor az egész egy nagyon infantilis ifjúsági történet lehetne, mert a hisztis díva az ott van a helyén. Emellett  tele van bizarr epizódokkal, s ezeken el lehet gondolkozni, a szerző értékrendjén is... csak néhány ilyen, ami most hirtelen eszembe jut:
– A főhősnő szűz, mert eddig még nem találta meg az igazit, akinek odaadja magát... de „kézimunkában” nagyon-nagyon jó. Ezt többször is kihangsúlyozza – páldául mindjárt a második randin Ian tudomására hozza, a parkban, egy pikniken.
– Penny rajtakapja Iant, amikor a nővérével az udvaron cigarettáznak. Ledöbben, kiborul. Az ugye nem gond, hogy Ian nagy kedvelője a szvinger és csoportos szexnek és ezt rendesen művelte még a volt felelségével is, de cigizni!!!!
– Ian, akiről ugye tudjuk, hogy 53 éves van már némi tapasztalata a szerelem és szex terén, szerelmi ügyben tanácsot kér az unokaöccsétől, aki viszont 26 éves és katolikus pap. Jó, mi?
– A vakrandit kettőjük között Sophie, Penny főnöke hozza létre, aki maga is egy idősebb férfi felesége, de ő viszont nem 22 éves, hanem kicsit felnőttebb. Nos, kiderül, hogy Sophie is megjárta Ian ágyát néhány szvinger-akció keretén belül. És ezt Penny és Sophie megbeszélik egy ebéd alkalmával. Ekkor úgy elképzeltem magam, amint bekopogok a főnököm irodájában és megbeszélem vele az ő, az én, valamint a partnereink szexuális preferenciáit.
A szerző blogger, több könyvet is írt már, olyanokat is amit a blogján tett közzé fejezetenként. Nálam ez a "duett" bukta volt és egyhamar nem áll szándékomban bármi mást olvasni amin Abigail Barnette neve szerepel, sem egészben, sem részletekben, sehogy... de hát ízlések és pofonok. S hogy valami jót is mondjak... hát Iannak kifogástalan a zenei ízlése






2016. szeptember 22., csütörtök

Sophie Jackson - Egy csepp remény

Egy font hús 2


Max O’Hare képtelen elengedni a múltat. Legjobb barátja nélkül nem élte volna túl a gyönyörű szőkeség, Lizzie tragikus elvesztését, és rég a drogosok poklát járná. Kap még egy esélyt a sorstól Az elvonón ugyan végigmegy a gyógyulás tizenkét lépcsőjén, de indulatos marad, és nem enged közel magához senkit. 
Grace Brooks lelkébe égett a seb, amit az a férfi ejtett, aki felesküdött, hogy tisztelni és védelmezni fogja. A lány messzire menekül, és titkait mélyen magába zárja. Az egyikük érezni akar, a másik elrejtőzik az érzések elől. Melyikük lesz elég erős, hogy a szerelem erejével átüsse a falat? 
Sophie Jackson trilógiája a tiltott szerelem édességéről és veszélyéről az interneten lett szenzációs siker. Jodi Ellen Malpas, Jamie McGuire, Katy Evans és Smanatha Young rajongóinak kötelező

Libri, 2016
Eredeti mű: Sophie Jackson – An Ounce of  Hope, Gallery Books, 2016


Az én olvasatomban ez meg sem közelíti az első részt. 460 oldal lelki nyomor és nem hiszem, hogy nekem erre most épp szükségem lett volna.
Az első részből már ismerjük Max O’Hare-t, hiszen az Egy font hús főszereplője, Carter, helyette megy börtönbe, azért, hogy Max várandós felesége mellett lehessen. Ez a könyv az ő gyógyulásának és újrakezdésének története. S nemcsak az ő újrakezdése, hanem Grace-é is, aki maga is lelki és fizikai traumából épül fel, hiszen volt férje drogok és kényszerképzetek hatására súlyosan bántalmazza.
Ez a két sérült ember összetalálkozik és megtetszenek egymásnak, annak ellenére, hogy nem kellene semmilyen kapcsolatba bonyolódnia egyiküknek sem. Max egyenesen az drogelvonóról jön a kisvárosba, hogy megtalálja önmagát és a továbblépést, Grace pedig itt próbálja a semmiből felépíteni új életét, miután kiszabadult brutálisan bántalmazó férjével való kapcsolatból. Ami összeköti őket az a hely és  művészet, hisz Max fest, Grace pedig fotóz, és ez mindkettőjük számára a terápia része.
És körülbelül ennyiről is szól az egész. Max most nem kokainnal van belőve, hanem antidepresszánsokkal az elvonási tünetek következményeit kerülendő, Grace pedig ismét megtanul bízni a férfiakban.
Ó, és félreértés ne essék… Lizzie, Max korábbi partnere nem hal meg. Ő egyszerűen csak meglép, amikor közös gyemekük halva születik. Mindketten másképp dolgozzák fel a gyermek elvesztését: Max alkoholba és drogokba fojtja bánatát, Lizzie magábafordul és egy idő után szó nélkül eltűnik a képből, hogy majd a történet vége fele ismét megjelenjen a feloldozás reményében.
Mi a jó benne? Hogy nincs kőgazdag, unatkozó milliomos, sem zseniális szegény lány, kötözős szex sem. A szereplők valósak és jól megformáltak. Gondjaik, bajaik akárki másé is lehetnek. Erotika annyi van benne amennyi kell, nem vitte túlzásba a szerző, nyelvezete néhol vulgáris, de mindenképpen szókimondó. A helyi seriffhelyettest – például – csak a legritkább esetben emlegeti a nevén Max. Általában gúnynevet akaszt rá, összetett szó, aminek első tagja kötelező módon a “Segg…”. Pedig szegény fickó a légynek sem ártott, egyetlen bűne van: neki is tetszik Garace, de nem nyomul, nem kötözködik.
Epizódikusan megjelennek az első részből is ismert szereplők, akik természetesen támogatják Max-et a gyógyulás folyamatában és finom utalások formájában felvezetődik a sorozat harmadik része is, ami majd Riley története lesz. Ugye Riley-t is ismerjük, hiszen együtt dolgozik Max-szal a műhelyben, sőt ő viszi az üzletet, míg Max az elvonón van. Mikor jelenik meg magyar nyelven, nem tudom, de a könyv végén bele lehet kukkantani az első fejezetébe. Várhatóan Egy lépés feléd lesz a címe
Tehát ebben a részben ízelítőt kapunk abból, hogy milyen a gyógyulás folyamata többnyire a drogfüggők esetében, de akár a családon belüli erőszakot is mondhattam volna, és akkor sem tévedek. Nekem ebből elég lett volna egy kiegészítő novella is… de hát ízlések és pofonok.


A sorozat részei:


Libri, 2016
A Pound of Flesh

1.5 Love and Always - novella

2.5 Fate and Forever - novella

3. A Measure of love


2016. szeptember 20., kedd

Milly Johnson - Borúra derű


Emlékezetes nyaralásnak indult. 
De szerepelt a tervek között alkalmi románc is?
May, Lara és Clare a legjobb barátnők, akik elkeseredetten vágynak egy kis kikapcsolódásra. A közelmúltban mindhárman nehéz időszakon mentek keresztül, és igazán nagy szükségük van a levegőváltozásra. Tíz napra foglalnak szállást egy luxusszállóban, ám amikor megérkeznek, rádöbbennek, hogy egészen máshol kötöttek ki, mint gondolták. Rossz faluba tévedtek… 
Ren Dullemben semmi sem az, aminek látszik. A bájos macskakő és a képeslapra illő házikók közt rejtélyes titok lappang, melyet a falusiak hosszú évek óta őriznek. Miért olyan barátságtalan és gyanakvó mindenki? Miért viselkedik olyan gorombán a nyaralóház tulajdonosa? És miért él olyan kevés nő a faluban?
A különös légkör ellenére a három barátnő úgy dönt, hogy kihozza a helyzetből a lehető legtöbbet. De valóban ilyen pihenésre volt szükségük? Vagy ez a furcsa kis falu és a sok titok életre szóló döntésekre kényszeríti őket?

Pioneer Books, 2016
Eredeti mű: Milly Johnson – It’s Raining Men, Simon & Schuster, New York, 2013

Első könyvem a szerzőtől… rosszul mondom, az első amit végig  is olvastam.
Adva van három barátnő – hogy is lehetne másképp, nem kettő, nem négy vagy öt, hanem pont három. Három olyan “barátnő” aki ugyanannál a cégnél dolgozik, de nem is igazán találkoznak, néhány közösen és kutyafuttában elfogyasztott ebéd kivételével. Tehát mindegyik nyugodtan megteheti, hogy a másik kettőt beetesse magánéltét illetően: minden csodás, minden nagyszerű és a boldogság felhőtlen. Csakhogy ez nem így van, és a könyv első, nyaralás előtti részében megismerjük azt a “felhőtlen bodogságot” amiben a három nőnek része van és amit mindegyik gondosan titkol a másik kettő elől. Mivel a nyaralás időpontjának közeledése egyenesen arányos a magánéleti gondok növekedésével, a nyaralásnak már mindhárom nő szingliként indul neki… bár ezt a tényt hosszan titkolják még egymás elől.
S ezzel el is érkeztünk a könyv második részéhez, magához a nyaraláshoz, ami valami véletlen folytán a luxus-wellness-szálló helyett egy állandóan borús, lerobbant faluba materializálódik, ami még a Google keresőjében sem szerepel, és ahol a szinte teljesen férfiakból álló lakosság ellenségesen viszonyul a betolakodókkal szemben. Mi több, Clare-t többször le is boszorkányozzák, csupán azért, mert szemei különböző színűek: egyik kék, a másik zöld. Ez már azért is érthetetlen, mert a faluban lakik egy idős hölgy, akinek szemei Clare-éhez hasonlóan különböző színűek, őt viszont mindenki szereti és tiszteli,  mi több, a hölgy a macskája is különböző színű szemekkel büszkélkedhet. – Zárójelként megjegyzem, hogy a heterokrómia nem is olyan ritka dolog sem embereknél, sem állatoknál, de ebben az esetben adott a könyvnek egy löket miszticizmust is.
S miközben a három nő magánéleti és nyaralasi gondjaival bajlódunk, képbe kerül egy negyedik is. Joan, a tipikus csaló, másokon élősködő szerencsevadász most épp a helyi idős lordot akarja behálózni, hogy feleségül vetesse magát vele és az egyedülálló lord tetemes vagyonára tegye a kezét. Látszólag a történet két szálnak semmi köze egymáshoz: a három nő nem ismeri Joant, nem kerülnek kapcsolatban az idős lorddal sem, Joan sem ismeri őket, soha nem is találkoznak szemtől szembe. Az egyetlen közös pont Ren Dullem, a falu, ahol valamennyien tartózkodnak a történet idején.
Eddig a könyv és a történet rendben is volt, gondoltam lesz majd egy vihogós sztori arról, hogy Joan lebukik és behúzott farokkal kell menekülnie. Esetleg a leleplezésében közreműködik a három grácia: May, Clare és Lara is, s közben a három nő kalandos nyaralását feldobja a mogorva házigazda is, akitől a lepukkant nyaralót bérlik… Hát fenéket! Itt, az eddig abszolút hihető történet találkozott Hans Christian Andersennel és főleg a nagy mesemondó azon szereplőjével, akinek a szobra Koppenhága partján található – nem írom le kicsodáról-micsodáról van szó, hátha valaki nem olvasta az illető mesét vagy nem járt Koppenhágában (és guglizni sem fog!) és megmarad a mesei elem felfedezése az olvasás idejére.
Ettől a pillanattól az érdeklődésem a könyv iránt erősen csappant, de azért végigolvastam, egészen a nagy, egyetemes happy endig, amikoris a gonosz megbűnhődik, a három grácia tényleg felhőtlenül boldog lesz és Ren Dullem falu fölül eltűnnek a sötét fellegek.
Ha elvonatkoztatok a mesei elemtől, ami enyhén fantasy-t csinált a könyvből, majd egy gyilkossághoz is vezetett, akkor a történet és a könyv akár jó is lenne. A szereplők igazán jól megformáltak, valóságosak, valós gondjaik vannak. Lehet mások pont emiatt a mesei elem miatt fognak lelkesedni érte, nekem az annyira kellett, mint döglött lóra a patkó. Nem tehetek róla, én már csak ilyen földhözragadtabb fajta vagyok.
Mindenképpen szórakoztató olvasmány, könnyed, sokat nem kell várni tőle… meg ízlések és pofonok

Ha már a könyv angol címe It's Raining Men, akkor dobjuk fel a hangulatot az azonos című dallal:




2016. szeptember 18., vasárnap

Beth Ciotta - Cupcake Imádók Klubja

Ugye, ha nem vagy a kellő hangulatban az illető könyv lehet bármilyen jó, szívhez szóló vagy lebilincselő, akkor nem jön be neked és fintorogva teszed félre? S aztán valamennyi idő elteltével, ha ismét előveszed, akkor magad sem érted, hogy hol is volt a gond vele. Nos, így jártam én is a Cupcake Imádók Klubjával. Az első részt két évvel ezelőtt elolvastam, nem mondom, hogy rossz volt, de annyira nem tetszett, hogy a folytatásaival is megpróbálkozzam, pedig valamennyi része kézügyben volt már.
Fogalmam nincs mi üthetett belém, mostanában kedvelem a gasztronómiai jellegű írásokat, bár a legjobb formán a konyhában akkor hozom, amikor telefonon megrendelem a pizzát. Tehát még azt sem mondhatom, hogy konyhatündérségből fakad ez a lelkesedés. Az elmúlt hónapban előszedtem a sorozat részeit és két más jellegű  könyv közé becsúsztattam egyet-egyet ebből is.
Azt azért nem mondanám, hogy ez egy gasztro-sorozat. A hölgyek (és a vállalkozó kedvű urak) cupcake-et sütögetnek nemes célból, de lényegében a sorozat egy kisváros és főleg a Monroe család tagjainak története… és természetesen a Cupcake Imádók Klubjáé.
A klubot a második világháború idején alapították a Sugar Creek-i hölgyek, hogy a háborúban harcoló amerikai katonákat süteményeikkel támogassák, megédesítve számukra ezzel a kicsit sem könnyű helyzetet. A klub azóta is működött és itt van az egyetlen dolog, ami engem irritált a történetben: azt valamennyien tudjuk, hogy az amerikai lakosság a nacionalizmust és a felsőbbrendűségi érzést az anyatejjel szívja magába és minden kis dologból nemzeti ünnepet tudnak csinálni, de nem értettem, hogy minek kellett akkora feneket keríteni az itt-ott harcoló amerikai katonáknak? Ez már nem a II. Világháború, a katonai pálya  választás eredménye, senkit nem köteleznek, hogy a seregbe álljon és vásárra vigye a bőrét... például, mit tudom én… Afganisztánba… Miért kell nemzeti hőst csinálni belőlük? Ilyen alapon a sarki fodrász is nemzeti hős lehet, mert ő is a választott hivatását gyakorolja. No, de mint mondom, ez csak engem zavart, lehet másoknak pont ez lesz a befutó: milyen szép, hogy törődnek a katonákkal. A klub természetesen, más ügyeket is támogat, csak ez a katonás ügy valahogy nekem nagyon nem jött be.
A Cupcake Imádók Klubja négy részből áll, de a részek külön-külön is megállják a helyüket. Ennek ellenére azt mondom, ha most kaptál kedvet az olvasáshoz, akkor kezd az elején és vedd sorba a részeket. Szórakoztató, könnyű olvasmány jóval és rosszal egyaránt. A történet hihető, a szereplők valóságosak és szerethetőek és ugyanolyan gondjaik, bajaik vannak mint bárki másnak. Nekem személy szerint Daisy Mornoe, a család excentrikus matriarchája volt a kedvencem, egy non-konformista, bevállalós, kalandvágyó hölgy.
A sorozat végére, a negyedik részben, kicsit sok esküvő lett abban a családban. Egy nagy, egyetemes happy end, mintha a szerző megunta volna a történetet és további részek helyett itt lezárta Sugar Creek, a Cupcake Imádók Klubja és  a Monroe család történetét. Attól a sorozat még élvezhető marad, s ha könnyed szórakozásra vágysz akkor ez a te könyved... de hát ízlések, meg pofonok.


A ​​Cupcake-imádók Klubjában rengeteg érzelemmel és érzékiséggel fűszerezett, igazi romantikus csemegéhez juthatsz. Lépj hát be bátran! Heti összejöveteleiken isteni sütemények készülnek, melyek tésztája a vidámság, krémje a szerelem, a hab pedig a szenvedély rajta. 
Sugar Creek olyan kisváros, ahol mindannyian szívesen élnénk, hiszen a vérbő nagy családok minden vidámsága és szomorúsága, a titkok és szerelmek szövevényes szálai alakítják lakóinak életét. Köztük a Monroe családét, ahol a szereplők szeretnek, vétkeznek, okulnak a múltból és közösen formálják jövőjüket.

1. A szerelem bolondja


Chloe Madison másra sem vágyik sikeres cukrász diplomája megszerzésének napján, mint hogy együtt ünnepeljen azzal a férfival, akit szeret, és akit egy csodálatos csokoládé tortával akar elkápráztatni. Az igazi cukrászremek ugyan nagy sikert arat, Chloe-t mégis élete legnagyobb csalódása éri. A férfi ugyanis, miután nagy élvezettel lenyalta a tortáról a csupa csoki mázat, kész tények elé állítja a lányt: új életet kezd Párizsban, egy másik nő oldalán. 
Jó ötletnek tűnik, hogy felejteni barátnőjéhez utazzon az Isten háta mögötti kis városba, Sugar Creekbe, a kanadai határ mellé, ráadásként a Monroe-család legidősebb hölgy tagjának legyen a társalkodónője és szakácsa. De hogyan alkosson ételkölteményeket egy szerelmi bánatban szenvedő lány, hogyan kezelje a kissé hóbortos, de imádnivaló munkaadóját, hogyan illeszkedjen be a kisvárosi életbe a pezsgő Manhattani pörgés után? Mi is az a Cupcake-imádók Klubja, ahová barátnője mindenáron be akarja szervezni? És ki a titokzatos Devlin Monroe, a Monroe-klán legszexisebb és legsármosabb férfitagja, akivel már az első találkozáskor felizzik köztük a mindent elsöprő szenvedély?
Beth Ciotta regénye őszinte, humoros, szexi és imádnivaló.
… és ez csak első része a 4 kötetes, édes csemegének!

Illia, 2013
Eredeti mű: Beth Ciotta – Fool for Love, 2012

2. Bajban a szerelemmel


Rocky ​​Monroe balszerencséje legendás. Amikor egy rövid látogatást kell tennie New York-ba, hogy a készülő Cupcake Imádók Klubjának könyvéről tárgyaljon a kiadóval, annak a férfinak a karjában találja magát, akit a világon legkevésbé szeretne látni … Mit tegyen, ha történetesen ő az a férfi, akiről gyerekkora óta álmodozik? A magánnyomozó Jayce Bello mindig is Rocky legnagyobb tévedései közé tartozott, és a lány nem akarja elkövetni még egyszer ugyanazt a hatalmas hibát … egészen addig, amíg újra nem érzi azt a perzselő csókot, amit csak a férfi tud adni neki.
Amikor 10 évvel ezelőtt Jayce elhagyta Sugar Creeket, ez volt a legtöbb, amit tehetett, hiszen Rocky akkor még a férfi legjobb barátjának fiatal kishúga volt … most viszont felnőtt, vonzó nővé vált. 
Mi az a titok, amit évek óta magában tart Rocky? Mit szól a bátyja, Devlin, ha kiderül, miért ment el anno Jayce Bello a városból? Vajon újra egymásra találhat a két szerelmes?
A Cupcake Imádók klubjának következő története ismét tele van érzéki romantikával, szerelemmel és szenvedéllyel, sok humorral és életszeretettel.

Illia, 2014
Eredeti mű: Beth Ciotta – The Trouble with Love, 2013

3. Szerelemtornádó


A ​​szerelem édes, mint a méz…
Raegan Deveraux számára a Vermont állambeli Sugar Creekben élni, és tagja lenni a Cupcake Imádók Klubjának olyan volt, mintha egy álom vált volna valóra. Hangulatos kisváros, ahol a családi hagyományok és a barátság mindenek felett áll. Még soha életében nem volt ilyenben része, főleg a népszerűségért mindent feláldozó, valamikori díva anyja mellett. Raegen azt tervezte, hogy egy évig az ismeretlenség jótékony homályában él majd, míg megkaphatja az örökségét, és talán ezzel együtt a függetlenségét is. Számítását viszont azonnal keresztülhúzza egy csók, és a csókot adó férfi, a sármos étteremtulajdonos, Luke Monroe.
Amíg meg nem bolondítjuk egy kis fűszerrel…
Luke Monroe sármja legendás, bár monogámnak semmiképp nem nevezhető. Ám ez addig volt csak így, amíg fel nem figyelt Raegenre, akinek aztán hirtelen szőrén-szálán nyoma veszett. Egy kis baráti segítséggel Luke kinyomozza a lány hollétét, és egyben rájön a lány döbbenetes titkára, és arra, hogy Raegen hazudott neki, és a bolondját járatta Sugar Creek minden lakójával. Luke nem tudja, képes lesz-e átlépni a hazugságokon, és megbocsátani a lánynak. Viszont képtelen kiverni a fejéből a gyönyörű és sebzett Raegent. Amikor Rae visszatér Sugar Creekbe, hogy segítsen megmenteni a Cupcake Imádók Klubját egy közelgú botránytól, Luke érzi, ez lehet az utolsó esélye az igazság kiderítésére, és egyben a lány meghódítására. Ezúttal talán örökre…

Illia, 2014
Eredeti mű: Beth Ciotta – Anything But Love, 2013

4. Párban a szerelemmel


Mikor ​​Harper Day berobban a Vermont állambeli Sugar Creekbe, teljesen váratlanul éri a kisváros álmos közösségét. A kábító szépségű hírességek publicistája egyenesen Los Angelesből érkezett, arra számítva, hogy esetenként csak pár nap vakációt tölt majd Sugar Creekben. Azonban a kisváros hangulatos atmoszférája eltéríti ettől a szándékától. Viszontagságos múlttal a háta mögött, és bizonytalansággal a jövőjét illetően, Harper enyhülést talál abban, hogy elvállalja a Cupcake-imádók Klubjának média képviseletét. Bárcsak újra egyenesbe hozhatná az életét, és pontot tehetne újdonsült vonzalma végére is, amelyet az egyik klubtag iránt érez… 
Sam McCloud is azonnali, ellenállhatatlan vonzalmat érez Harper iránt, ami csak tovább komplikálja a dolgokat. Még nem teljesen túltéve magát imádott felesége elvesztésén, Sam inkább a gyermekei nevelésébe veti bele magát, mert úgy érzi, nem lesz képes közel kerülni érzelmileg egy másik asszonyhoz. Ám amikor Harper egy kényes bonyodalomba keveredik, Sam a segítségére siet, így egyre több időt kénytelenek egymás társaságában tölteni. A férfi képtelen legyőzni és takargatni Harper iránti vonzalmát. Igaz, hogy Harper egészen más világot képvisel, és a múlt démonjaival küszködik, Sam mégis eltökélten elhatározza, ezúttal nem fogja elveszíteni a nőt, akit igaz szerelemmel szeret…

Illia, 2014
Eredeti mű: Beth Ciotta – In the Mood for Love, 2014


2016. szeptember 15., csütörtök

Julie Klassen - A portréfestő lánya

Stephen ​​Overtree százados épp egy meredek sziklaösvényen kaptat felfelé a festői szépségű devoni partvidéken. Megbízhatatlan bátyját, Wesley-t keresi, hogy rábírja, térjen végre haza, és legidősebb gyermekként igazgassa a családi birtokot. Helyette azonban csak egy lányt talál a sziklaszirten állva, aki furcsán ismerősnek tűnik számára…
A különös szépségű, ám naiv Sophie Dupont-t tehetetlen dühe vezette a meredély szélére. Nem elég, hogy megbízott egy férfiban, aki aztán összetörte a szívét, de faképnél is hagyta őt – ráadásul várandósan. Kétségbeejtő helyzetéből Stephen Overtree kínál neki kiutat, aki, miután rájön, hogy Sophie a fivére gyermekét hordja a szíve alatt, felajánlja a lánynak, hogy feleségül veszi. Sophie, hogy elkerülje a botrányt, igent mond az ajánlatra. Vajon megbánja hirtelen elhatározását, amikor újra felbukkan Wesley, és a bocsánatáért esedezik? Vajon a gyermeke apja és a férje iránt érzett egyre növekvő vonzalom között őrlődve rálelhet a boldogságra?
Julie Klassen magával ragadó történetében egy kilátástalan helyzetből menekülő fiatal nő és egy szigorú katona egymáshoz vezető útjáról olvashatnak a történelmi romantika rajongói.
                          

General Press, 2016
Eredeti mű: Julie Klassen – The Painter’s Daughter, Bethany House, 2015

Sorban az ötödik könyv a szerzőtől magyarul, valamennyit a General Press adta ki a kiadó Romantikus Regények sorozatában: Álruhás szerelem (2014) A házitanító lánya (2014) Lány a kapusházban (2015) A táncmester (2015) és most A portréfestő lánya. Az első kettő az “egynek elmegy” és a “kedveltem” között ingadozik, a harmadik (Lány a kapusházban) kimondottan idegesített a számtalan véletlen egybeeséssel, ami számomra teljesen hihetetlené tette a történetet – bármennyire fikció is egy könyv, A táncmester-rel már meg sem próbálkoztam, feladtam a fülszöveg olvasása után.
A szerző nem tartozik a kedvenceim közé. Stílusa erősen Jane Austenre emlékeztet, ami akár bóknak is számíthatna, ha itt nem lenne erőltetett a stílus ami Jane Austen sajátja és az ő tollából olyan természetesnek hat. S hogy erre az is rájöjjön aki esetleg nem ismeri Jane Austen műveit, a könyv végén lévő jegyzetben a szerző rá is tesz egy-két lapáttal, azzal, hogy mit kölcsönzött az írónő műveiből.  – egyébként a könyv két szereplője is Jane Austen Értelem és érzelem-jét olvassa, s bár nem tesz említést róla, nekem Mrs. Overtree személye erősen Lady Catherine de Burgh-ra emlékeztetett a Büszkeség és balítéletből.
Klasszikus romantikus történet a 19. század eleji Angliából, s mivel, mint mondtam, a stílus abszolút Jane Austen-i, a történet teljes mértékben erotikamentes, annak ellenére, hogy a főszereplő Sophie házasságon kívül gyermeket vár a felelőtlen festőtől. S hogy legyen benne még egy adag mesei elem is, Sophie anyáról árva, apja egy három gyermekes özvegyasszonyt vesz feleségül és Sophie, mint egy 19. századi Hamupipőke, segít a háztartásban, a gyereknevelésben, apja munkájában – hiszen ő maga is fest és nem is rosszul, míg mostohája kizárólag lekicsinylően nyilatkozik róla. És egy kicsit ott van a Szépség és a Szörnyeteg is, hisz a százados számos csata nyomát viseli arcán, testén – történetünk idején dúl a napoleoni háború –, bár a szerző, saját bevallása szerint, a szereplőt Charlotte Brontë Jane Eyre Mr. Rochesteréről mintázta. A személyiségét mindenképpen.
Nem tudom maga az írónő mennyire vallásos, de a könyv szereplői nagyonis azok. Az amúgy sem pörgős cselekményben szinte állandóan jelen van a hit és Isten fohászok, hosszú meditációk formájában, s az egyházközség dolgait rendezi az Overtree család, nem a faluét. A cselekményben említett testvértelepülések - Lynton és Lynmouth - nagyonis valós helyek, az impozáns Overtree Hall nem létezik és a szerző több helyről is inspirálódott míg a könyv részévé tette, többek között Chastleton House-ból is. Ez is a könyv végén levő szerzői jegyzetből derül ki.
Miről szól ez a könyv Sophie Dupont és Stephen Overtree egymásratalálásán kívül? Testvéri rivalizálásról Wesley, a festő és Stephen, a katona között. Az elsőszülött Wesley, aki azt hiszi neki minden jár, mindent büntetlenül megtehet, aki élvezi anyja majom-szeretetét, kényeztetését és féltékeny kisöccsére, mert az több figyelmet kap és egy megkeseredett, magába és Istenhez forduló katona, aki mindig azt teszi ami helyes és amit elvárnak tőle. Az idő csak elmélyíti a köztük levő ellentéteket, hiszen Wesley egyre felelőtlenebb, saját személyén kívül nem igazán érdekli más és nem érdekli milyen katasztrófákat hagy maga után és az sem, hogy épp kinek teszi tönkre az életét. Stephen, mint rendes fiú és kötelességtudó testvér, takarítja el a Wesley "szemetét". Nagyon mereven megformált szereplők: az egyikük úgy van beállítva, mint egy velejéig romlott, felelőtlen személy, a másik pedig a tökéletes ellentéte, mint a rossz és a jó. Nincs meg az egyensúly, hogy rendben, ez a szereplő a rosszfiú a történetben, de vannak jó tulajdonságai is és a jó sem száz százalékosan  jó, mert emberből van és mint olyan vannak hibái is, nemcsak erényei.
S emellett még annyi minden van a történetben… háború, társadalmi kor-kép, család és rosszindulatú rokonok, titkos folyósók és frivol szolgálólányok, reménytelen szerelmek és mindennapi hősök, s ha elolvastad a könyvet akkor megérted miért is van itt ez a vörös macsek – azon túl, hogy szeretem a vörös macskákat, a tarka macskákat és a mindenféle macskákat.
Nem lett kedvenc, de nem sajnálom az időt amit az olvasására szántam. Lassan csordogáló, érzelemdús történet. Hangulat kell hozzá, szerintem a klasszikus romantika rajongói kedvelni fogják... de hát ízlések és pofonok...