2016. augusztus 31., szerda

Hóvégi klasszikus - Émile Zola - Hölgyek öröme


Rougon-Macquart család 11


Világirodalmi klasszikus. Bár egy 20 részes ciklus tizenegyedik része, a könyv önállóan is megállja a helyét. Sőt igazából kapcsolat sincs a sorozat könyvei között, azon túl, hogy a francia császárság idején játszódó társadalmi régények.
   Kiskamaszként adta a kezembe egy idős hölgy – minden bizonnyal ő is valakítől örökölte –, egy meglehetősen megviselt, rongyosra olvasott példány formájában, ha jól emlékszem pengős regények sorozatban kiadott könyv volt. Később olvastam a sorozat több könyvét is, de ez maradt az örök kedvenc és bármikor szivesen ismét a kezembe veszem, mert bármennyire hihetetlen, ez a könyv és a témája, történései ma, 130 évvel a megjelenése után aktuálisabbak mint bármikor.
Micsoda a Hölgyek öröme? Egy áruház Párizs szívében, egy 19. századi Pláza… mert az, a mostani plázák elődje, amit egy nagyon jól helyezkedő eladósegéd hozott létre az emberi gyengeséget kihasználva. S ahogy most vannak plázacicák, akkor is voltak, csak abban az időben másképp nevezték őket: Madame X vagy La baronesse Y, de ugyanazt tették mint a mostaniak: az áruházban végezték el a napi sétájukat, ott találkoztak ismerőseikkel, akik szintén ott végezték napi sétájukat. Kortól, nemtől és szociális státusztól függetlenül ugyanúgy loptak mint ma, a gazdagok ugyanúgy megúszták a lopást mint ma, a nagyáruház ugyanúgy tönkretette a szomszédságában levő kisvállalkozót mint ma, és a főnök szeretőjének mindigis külön státusza volt… akárcsak ma. Az alkalmazottak ugyanolyan rabszolgák voltak, mint a nagyáruházak, plázák, hypermarketek, vagy hívják őket bármilyen néven, mai dolgozói.
Ebbe a világba csöppen bele a vidéki lány, Denise. Nem mintha szeretné, de nincs más választása: vagy az áruházban kezd dolgozni, vagy a nagybátyja és családja dönt a sorsa felöl. Az áruház mellett dönt és ott szembesül azzal a nagyvárosi valósággal, ami ma sincs másképp: klikkesedés, érdek-kapcsolatok, hátbaszúrás, rosszindulatú pletyka. Mi több, szembe kell néznie a tulajdonos szeretőinek rosszindulatával is. Igen, így többes számban, mert ugye, egy ilyen gazdag, magára adó férfinek több szeretője is van. Az egyik egy társasági hölgy, akivel nyilvánosan lehet mutatkozni, ide-oda eljárogatni, a másik pedig az egyik eladólány, aki mindig kéznél van, hiszen az alkalmazottak a házban laknak, akárcsak a tulajdonos, csupán a körülményeik másak.
S mert ez egyike a szerzőre nem igazán jellemző romantikus történeteknek, boldog a végkifejlet, de amíg oda eljutunk bizony van min kapkodni a fejünket.
Szenzációs  társadalmi regény a realizmus minden elemével. Nem szabad kihagyni, annak ellenére, hogy az író más művei szerepelnek az 1001-es listán, mint például a Germinal vagy az Állat az emberben.
2012-ben a BBC Paradise címmel sorozatot készített, melynek alapja a könyv, de a film a cselekményét Párizsból az angliai Newcastle-be helyezi át, és mint a filmek, sorozatok általában, vannak benne dolgok amik nem követik a könyv valóságát. De bárhová is vitték volna a helyszínt, a cselekmény egyetemesen érvényes lett volna. A fotók egyébként a filmsorozatból származnak.

Zola társadalmi és biológiai vizsgálódásainak színhelye ezúttal egy hatalmas párizsi áruház, az Au Bonheur des Dames. Octave Mouret, a csinos és szemfüles dél-franciaországi kereskedősegéd érdekházassága révén előkelő üzlethez jut. A császárság talmi csillogásában, a párizsi újgazdagok eszeveszett pompaszeretetében azonnal meglátja a nagy lehetőséget: hideg módszerességgel elnyeli a kispénzű, „szolid” konkurrenciát, és a végsőkig kizsákmányolt elárusítónők hadával megteremti a divathölgyek tündérálmát, a káprázatos, csillogó „modern” áruházat. Arisztokrata nők, színésznők, könnyűvérű lányok, a párizsi élet ezer meg ezer fénybogara szédül bele az omló csipkék, a meleg fényű selymek, a lenge tüllök lobogásába…

Eredeti mű: Èmile Zola – Au bonheur des Dames, 1883
Több kiadást is megért már magyar nyelven, az utolsót 2007-ben a Könyvmolyképző Kiadó követte el, és továbbra is az eredeti Benedek Marcell-féle fordítást olvassuk


2016. augusztus 29., hétfő

Mary Balogh - Lánykérés

Túlélők klubja 1

A napóleoni háborúk alatt egy angol herceg nyitva hagyja a kastélyát a harcokban megsérült előkelő tisztek előtt. Egy kis csapat egykori katonatiszt évente visszatér ide, pihenni és emlékezni. Egyikük, aki katonai hőstettei miatt kapott főúri rangot, a tengerparton megismer egy balesetet szenvedett hölgyet, egy igazi ladyt, akit pár napig a kastélyban ápolnak. Kezdetben idegenkednek a másik társadalmi köreitől, de vajon meddig tudnak ellenállni egymásnak?

Lady Muir magányosan sétálgat a tengerparton; óvatosan halad az egyenetlen földsávon, borzongva figyeli a tengert, miközben az életéről gondolkodik. Aztán egyszer csak a meredekebb utat választva elindul a falu felé, a csúszós köveken azonban kificamítja a bokáját. Ekkor váratlanul egy férfi tűnik fel az egyik szikla mögül, hogy a segítségét felajánlva Stanbrook hercegének kastélyába vigye.
Lord Trenthamet a barátai bízták meg azzal a feladattal, hogy találjon magának feleséget a tengerparton, egy hölgyet, akit rangja, vagyona és katonai hőstettei lenyűgöznek, és aki rögtön igent mondana a lánykérésre. De hiszen a part teljesen kietlen, rajta kívül csak kósza sirályok fordulnak meg erre! Most mégis itt egy karcsú, szőke asszony, aki a segítségére szorul.
Véletlen lenne, vagy a sors rendelte így, hogy az ízig-vérig lady és a nyers, szókimondó lord találkozzanak? Két - látszólag - gyökeresen eltérő életfelfogás, ízlés kerül egymással szembe, mégis, ahogy az idő telik, a két ember megismeri egymást, megismeri a másik legmélyebb vágyait, titkait, és talán arra is rádöbben, hogy minden különbözőségük dacára az a bizonyos lánykérés valóban megtörténhet.

General Press, 2016
Eredeti mű: Mary Balogh – The Proposal, 2012              



Újabb sorozat a kiadónál, ezúttal Mary Balogh tollából, akitől eddig nem sokat olvashatott a magyar olvasótábor, hiszen (ha jól tudom) mindössze négy könyve jelent meg magyar fordításban. Nagyon remélem, hogy a folytatásokat is olvasni fogjuk, ha lehetne nem évi egy, hanem bár két könyv, hiszen a sorozat épp elég részből áll.
Hogy mi is a Túlélők klubja nem fogom elmondani, mert pontosan leírja a fülszöveg és a könyv prológusa. Nem nehéz kitalálni, hogy hét része lesz a sorozatnak, hiszen heten vannak a klubban: hat férfi és egy nő, valamennyien a napoleoni háborúk áldozatai valamilyen formában. Kéretik nagyon figyelmesen elolvasni, hiszen valamennyi szereplő többször is feltűnik ebben a történetben is és nagy a valószínűsége, hogy valamilyen formában valamennyi részben jelen lesznek.
A Lánykérés Lord Trentham és Gwen, Lady Muir szerelmi története.
Lord Trentham, dúsgazdag kereskedő egyetlen fia, aki a háborús hőstettei miatt kap nemesi rangot – s ezt nem mindenki pontozza. Történetünk kezdetén épp a “klubtársai”-val találkozik a herceg kastélyában, amikor egy séta alkalmával összetalálkozik a születésileg is  főrendi özvegy Lady Muirral, aki egy frissen megözvegyült ismerősét látogatta meg a kastélyhoz közeli faluban. – Zárójelként megjegyzem, hogy az illető özvegy Mrs. Parkinson (és itt most nem egy banyát kell elképzelni, hanem egy harmincas nőt) engem erősen emlékeztetett Jane Austen Büszkeség és balítélet Mrs. Bennet-jére. Egyetlen szó illik rá: pofátlan.
Nos, a Lord és a Lady ki-ki saját gondján merengve sétálgat a tengerparton s környékén, mikor megtörténik az említett találkozás és a bokaficam. Innen az ismeretség és a vonzalom, aminek mindketten a tudatában vannak, de mindent megtesznek, hogy ellenálljanak neki, hiszen különböző társadalmi osztályokból származnak.
Egymásra találásuk nem egyszerű, mert bár vonzódnak egymáshoz, sőt nagyon is!, a Lord tele van kétségekkel, nem érzi magát méltónak egy főúri hölgy kezére és tulajdonképpen jól érzi magát a saját világában, amit sosem tagadott meg. S hogy mégis miért keresi a Lady társaságát… mert egyrészt feleséget keres magának, másrészt 19 éves mostohahúga társaságba való bevezetéséről kell gondoskodnia. S ki tehetné meg ezt a legjobban, mint Lady Muir.
Nincsenek szóvirágok, felesleges széptevés, úrias faksznik és körüludvarlás – sőt udvarlás sincs, amit a Lord többször ki is hangsúlyoz. Lord Threntham nemes egyszerűséggel közli szíve hölgyével a mondanivalóját és azt szó szerint kell érteni. Például, hogy amikor már mindenki hazament a bálból, akkor ők ketten majd kimennek az istáló padlására szerelemeskedni, amennyiben a Lady nem mond nemet. És a Lady természetesen nem mond nemet. Vagy szeretkezés után közli a hölggyel, hogy amint egy kicsit sikerült magához térnie és összeszedte magát akkor feleségül kéri és a Lady igent fog mondani. S a Lady természetesen igent mond.
Valószínűnek tartom, hogy ez a sorozat kapcsolódik valamihez – sőt biztosan, mert utánanéztem –, amit természetesen nem olvastunk. Többszört is konkrét utalások vannak olyan történésekre amikről tudnunk kellene valamilyen előző könyvből – lásd Lily és Neville (a főhősnő, Gwendoline, Lady Muir bátyja) házassága, Lauren (Gwen unokatestvére és bizalamas barátnője) utalásai a saját múltjában történt eseményekre. Kicsit zavaró volt, hogy fogalmam sem volt miről van szó tulajdonképpen.
Szerettem, mert annak ellenére, hogy egy klasszikus romantikus történet, nem a habos-babos fajtából való és a végén nincs mindenre kiterjedő happy end, maradnak nyitott kérdések, amikre valószínűleg a további részekben kapunk választ.
De hát ízlések és pofonok…



A sorozat további részei egyelőre angolul:


2. The Arrangement

3. The Escape

4. Only Enchanting

5 Only a Promise

6. Only a Kiss

7. Only Beloved

2016. augusztus 27., szombat

Susan Elizabeth Phillips - Latin szerető

Dr. Isabel Favor, „A kellemes élet négy alaptörvénye” című könyv szerzője mindenét arra áldozta, hogy felépítse „Segíts magadon!” filozófiáját. Hetekkel később, hirtelen minden összeomlik. Gátlástalan könyvelője meglép a pénzével, vőlegénye elhagyja egy nála idősebb nő miatt, és csalóként emlegetik az újságok címlapjain. Isabel kénytelen ráébredni, hogy sokak életét képes rendbe hozni, a sajátját azonban annál kevésbé. Csüggedten, elkeseredve útnak indul Olaszország felé, hogy békességet találjon.
Lorenzo Gage emberöléssel keresi a kenyerét… a filmvásznon legalábbis. Mindemelett eszméletlenül jóképű és nagyon tehetséges. Olaszországi vakációján valahogy mégsem elégedett. Mikor meglátja Isabelt, arra gondol, hogy egy menő férfinak eszébe sem jutna csapni a szelet egy ilyen rendezett külsejű nőnek… De ő soha nem szerette megjátszani magát és Isabel nemsokára azon töprenghet, hogy szinte meg sem szabadult az egyik zűrzavartól, máris egy másikba csöppent. Még a toscanai olajfaligetek között megbúvó parasztházban sem talál békességet, mert a környezetében élők nem tartják kívánatosnak a jelenlétét, és presztízsét sem tudja helyrehozni. Ráadásul egy férfi is feltűnik a színen, aki mindenáron meg akarja hódítani. A Latin szerető minden olyan nőnek szól, aki álmodozott már Toscana romantikájáról, vagy egy szilaj, féktelen férfi megszelídítéséről.

Jokerex, 2004
Eredeti mű: Susan Elizabeth Phillips – Breathing Room, 2002

Nem mondhatom, hogy Susan Elizabeth Phillips valamennyi magyarul megjelent művét olvastam, de egyre erősebb az elhatározásom, hogy fokozatosan pótolni fogom ezt a hiányosságot. Nagy valószínűség szerint ezt a könyvet rajtam kívül szinte mindenki olvasta, hisz nem mostanában jelent meg. Jesszusom! Hogy én mennyit vihorásztam ezen!
Szerelmi történet, nincs ebben semmi új. Csakhogy a dolgok nem olyan egyszerűek. Ahogy a fülszöveg is írja, Isabel neves amerikai pszichológus, elhagyja a vőlegénye, a könyvelője meglép a pénzével, ő pedig Olaszországba bújdokol mert a sajtó hiénái kikezdik és még a karrierje is összeomlani látszik. Lorenzo (Ren), Hollywood olasz származású aktuális rosszfiúja pedig épp unatkozik két filmezés között. A két főhős tiszta véletlenül találkozik össze egy utcai vendéglőben, jó nagyokat hazudnak egymásnak, együtt töltenek egy éjszakát és bizony nem sakkozással hanem szenvedélyes szexszel, s ezzel részükről annyi…
Csakhogy a toszkán parasztház ahová Isabel igyekszik a színész tulajdonában levő szőlőbirtokhoz tartozik, ahol ismét egymásba botlanak. És nem sokkal később beállít a színész volt felesége is második házasságából származó négy gyerekével, terhesen az ötödikkel. S aztán a kettes számú férj is jön… meg a filmes munkatársak… és közben a helyiek egy termékenységet jelképező antik szobrot keresnek a birtokon, mert mély meggyőződésük, hogy amíg azt meg nem találják, senki sem fog teherbe esni a faluban… mindez páratlan humorral elmesélve.
Nekem nagyon kellett a nevetés és a könnyed stílus amit a könyvtől kaptam. Ha valami véletlen folytán még nem olvastad és szereted az írónő stílusát, akkor fogj neki, de túl sokat nem kell várni a történettől. Szórakoztat, feldobja a hangulatod és annyi.


… – Ennyi rovarirtó elég lesz, kicsim. Add ide a palackot, mielőtt mindannyian rákosak leszünk.
Steffie vonakodva odaadta, aztán aggódva nézett szét maga körül újabb pókokat keresve. Ren rákiabált a nyolcéves kislányra. – Szeptember van. Nem kellene iskolában lennetek?
– Anya itthon tanít majd bennünket, amíg vissza nem megyünk Connecticutba.
– Anyád alig tud számolni.
– Szorozni tud, csak az osztásban kell segítenünk neki Jeremyvel. – Steffie odament a kanapéhoz, s mielőtt leült volna, felemelte a párnát és alánézett. – Visszakaphatnám a rovarirtót?
(Susan Elizabeth Phillips – Latin szerető, Jokerex, 2004)


2016. augusztus 25., csütörtök

Lindsey Kelk - Egy koszorúslány naplója

Fantasztikus nyári bestseller Lindsey Kelk-től. Mindenki szereti a koszorúslányokat – kivéve Maddie-t, akit folyton felkérnek erre a szerepre. Mindenki szereti az esküvőket – kivéve Maddie legjobb barátnőjét, aki éppen válik. És mindenki örül neki, hogy Maddie olyan boldog a színfalak mögött – kivéve Maddie-t. Az egyik legjobb barátnője még csak most készül a házasságra, míg a másiké már véget is ért. Miközben esküvőt szervez, lelki segélyt nyújt, és még az előléptetése is elérhető közelségbe kerül, Maddie elgondolkozik azon, hogy talán más is lehetne belőle, nem csak koszorúslány.


Harlequin, 2016
Eredeti mű: Lindsey Kelk – Always the Bridesmaid, HarperCollins, London, 2015


Gyorsan olvassátok amíg tart a nyár, mert ez a nagyon könnyű, nyári limonádé műfajához tartozik.
Három barátnő és egy esküvő, ennyiről szól. Maddie, a főhősnő egy rendezvényszervező cégnél végez rabszolgamunkát, az életében megforduló pasik sorra átvágják és elhagyják, a közvetlen főnöke pedig szemét. Családtagjai akkor fejezik ki elismerésük a munkája iránt, amikor az érdekük úgy kivánja. Lauren, a menyasszony, gazdag szülők csemetéje, de azért elvárja, hogy Maddie ingyér megszervezze az esküvőjét, méghozzá nem egészen három hónapon belül – mert ugye a legjobb barátnője és ért a dologhoz. Elkényeztetett, hisztis és Szörnyella de Frász ártatlan kisded az anyjához képest. S Sarah, a harmadik, épp válófélben van, a férje bejelentette, hogy a dolog nem működik s a következő percben ki is költözött a közös lakásból. Ebből kifolyólag Sarah szeméből a legváratlanabb helyzetekben is folyik a könny, a torkán meg nagy mennyiségű gin lefele.
Nos, ez a három harmincas nő hisztizi végig a könyvet és néha olyan a viselkedésük, mintha feleannyi idősek lennének. Értem én, hogy sok éve bizalmas barátnők, de ha az egyikük partnerének az a kósza ötlete támad, hogy a nemi szervéről küldjön fotókat, akkor azt miért kell a barátnőknek is mutogatni?
A lényeg az, hogy a végén ott a happy end, valamilyen módon mindenki megtalálja a számítását: Lauren férjhez megy, Maddie-nek új pasija lesz és munkahelyi gondjai is megoldódnak mikor Sarah-val együtt közös vállalkozásba fognak. Ennyi.
Szórakoztató, de nagy dolgot ne várj a könyvtől. Ezt a csontot már annyian és annyiszor lerágták, hogy nem igazán van lehetőség valami újjal, fantasztikussal kirukkolni. Nálam egyszer olvasós marad, de hát ízlések és pofonok…           

"Vintage Rolls-Royce a menyasszonynak, emeletes busz, amely a fogadásra szállítja a vendégeket, Monique Lhuillier, Vera Wang, Jenny Packham, tűzijáték, hattyúk, galambok, szvingegyüttesek, cukorkáspult, csokiszökőkutak, pezsgőszökőkutak, porcukorszökőkutak… a legrosszabb rémálmom legjobb barátnő szalaggal átkötve."
(Lindsey Kelk – Egy koszorúslány naplója, Harlequin, 2016)

2016. augusztus 22., hétfő

Santa Montefiore - A ház a tengernél

A tízéves Florianát rabul ejti a kis faluja mellett álló pompás toszkánai villa szépsége, és arról álmodozik, hogy egy napon majd ott lakik. Amikor Dante, a villa tulajdonosának fia behívja a lánykát, már tudja, hogy a sorsa ide köti, ehhez a fiúhoz. Ám miközben felnőnek, átlépnek egy láthatatlan vonalat, és veszélybe sodorják azt, amit a legfontosabbnak tartanak az életben…
Több évtizeddel később, és több száz kilométernyire onnan, az angliai Devonban, egy festői, régi kis kastélyszállóra nehéz idők járnak. A tulajdonos, Marina, felfogad a nyári szezonra egy bentlakó művészt, aki festegetni tanítja a vendégeket. A festő, akit Marina talál erre a célra, vonzó, okos férfi, és nemcsak a családi békétlenségeket kezdi elsimítani, hanem sikerül megfordítania a szálló szerencséjét is. Hamarosan kiderül azonban, hogy a művész nem az, akinek látszik… A tengerparti ház megindító és varázslatos mese szerelemről, megbocsátásról, és újra felfedezett múltról.

Művelt Nép, 2016
Eredeti mű: Santa Montefiore – The House By the Sea

Első könyvem az írónőtől, de biztos nem az utolsó. Ez egyszerűen döbbenetes volt. Tegnap fejeztem be az olvasást és azóta is a leesett állam keresem, mert egyike a legjobbaknak, amit az idén olvastam. Maga a történet nem nagy szám, majd meglátod,  amikor elolvasod, volt már ehhez hasonló nem is egy, de gyönyörű a nyelvezete, a felépítése, pontosan tudja mikor kell egyik történetet abbahagyni és folytatni a másikat, és azt is, hogy mikor mennyi információt közöljön ahhoz, hogy tűkön ülve várd a következő morzsát.
Két párhúzamos történetet kapunk felváltva. Az egyik a ’60-as évek végén és a ’70-es évek elején játszódik Toszkánában, a másik 2009-ben az angliai Devon egy tündéri kis szegletében. Emberi kapcsolatokról szól és nem föltétlenül csak a főszereplőket kell érteni ezen, hiszen a két történetben van mellékszereplő bőven.
Kezdődik a kis Florianával, Toszkánával és egy olyan szerelmi történettel aminek a létezésében senki nem hitt: Floriana, a szegény kis anyátlan leányzó és Dante, a gazdagék nyolc évvel idősebb fia között. Mikor megismerkednek Floriana alíg tíz éves és tulajdonképpen ő hamarabb a villába szeret bele, ahol a Bonfiglio család a nyarakat tölti. S egy nap, amikor ismét ott leskelődik a kapunál, az unatkozó Dante meglátja és behívja. Ettől a perctől Floriana és később barátnője is, Costanza – egy elszegényedett grófi család lánya –, állandó vendégek a villában. Megismerkednek a család többi tagjával is és ez az összetartozás évekig tart, annak ellenére, hogy Dante öt évig Amerikában tanul és ez idő alatt nem tér vissza Toszkánába. Csakhogy nem mindenki nézi jó szemmel sem Costanza és Floriana barátságát, sem Floriana és Dante szerelmét. Az előbbit az elszegényedésük miatt megkeseredett grófnő rombolja szét merő d, irigységből és sznobizmusból, a szerelem pedig… hát azt bonyolult lenne elmondani min csúsznak el a dolgok anélkül, hogy itt most hosszas mesélésbe kezdjek és ezzel mindent elrontsak.
Negyven évvel később, a történet másik felében, Angliában vagyunk és Marina a hercegi kastélyból átalakított tengerparti szálloda megmentéséért küzd. Mindent megpróbál, hiszen az a megélhetésük, úgy tekint rá mint sosem volt gyermekére. Ez a nagy fájdalma: házasságát sosem kísérte gyermekáldás, a férje első házasságából származó két gyermek (felnőttek a történet idején) pedig nem kedveli őt. Különösen Clementine gonoszkodik vele még sok évnyi házasság után is, mert felelősnek hiszi a szülei válásáért.
Ebbe a szállodába érkezik meg a fiatal és vonzó argentin művész, hogy egész nyáron festőleckéket adjon a szálloda lakóinak. Érkezése nemcsak a kedélyeket borzolja fel és a női szíveket dobogtatja meg, hanem hamarosan őt gyanúsítják a környék sorozatos betöréseinek elkövetésével is. És a festőnek bizony titkolnivalója van…
Bármennyire is lassan és nyugisan csordogál a két történet, felváltva hol egyik, hol másik, nem unalmas és nem igazán tennéd le a kezedből. Megérint, megnevettet, néhol még könnyeket is csal a szemedbe. Egy idő után meg lehet sejteni a végét, de nem csarnokelsőre kiszámítható és tartogat meglepetéseket bőven.
Teljes egészében erotika-mentes történet, nincs benne kőgazdag unatkozó milliomos, hisztis díva sem. Annyi minden más van ebben a könyvben, szerelem, barátság, sznobizmus, rosszindulat, és még sok másegyéb is… és annyira gyönyörű, hogy még az sem zavar, hogy a végén minden a helyére kerül, lesz egy univerzális, nagy happy end. Minden sorát imádtam, csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla.
Ízlések és pofonok, ahogy szoktam mondani… de szerintem ezt kár lenne kihagyni.

2016. augusztus 20., szombat

Kathryn Taylor - A döntés

Daringham Hall 2


Egy régóta rejtegetett titok és egy súlyos döntés
Ben Sterling önmagának sem igazán tudja megmagyarázni, miért változott meg benne annyi minden, mióta Daringham Hallban lakik. És ennek nem egyedül az az oka, hogy a kelet-angliai birtokon élő családja kedvesen befogadta – noha ő erre a legkevésbé sem számított. Az egyébként józanságáról és fegyelmezettségéről híres amerikai vállalkozót azok az érzések is kibillentik lelki egyensúlyából, amelyeket Kate, a fiatal állatorvosnő ébreszt benne. Nem tudja, higgye-e, hogy jövője van itt, Angliában. Ekkor még nem is sejti, hogy a háttérben egy cselszővő ármánykodik, és hogy éppen Kate lesz az, aki rábírja, gondolja át még egyszer a Daringham Hall-lal kapcsolatban hozott döntését…
A népszerű angol családtörténet, a Darigham Hall-trilógia második része

Kossuth, 2016
Eredeti mű: Katryn Taylor – Die Eintscheidung, 2015

Jesszusom, hogy én ezt mennyire vártam!
Ezt a könyvet (sorozatot) vagy szereted vagy nem. Köztes megoldás nem igazán van, és ez érvényes Kathryn Taylor valamennyi írására – szerintem, de ez az én szubjektív véleményem. S mondom/írom ezt, mert nézőpont kérdése: lehet egy  tizenkettő egy tucat típusú nyálas, szerelmes történet, vagy lehet egy izgalmas, titkokkal, történésekkel, kavarásokkal teli pörgős könyv, amiben van némi szerelem is. Ki-ki majd eldönti melyik áll közelebb hozzá, személy és hangulat-függő döntés. Nekem ez a sorozata, tehát ez a könyv is jobban tetszik mint a Szerelem színei, még azt sem tudnám megmondani miért. Csak.
Kötelezően el kell olvasnod az első részét (Az örökös), hogy megértsd ki kicsoda ebben a történetben és bizonyos dolgok azért történnek meg, főleg úgy ahogy, mert már az első részben előzményeik voltak.
Ugye azt már tudjuk, hogy a cselekmény Angliában játszódik és központjában Darinham Hall áll – a birtok aminek az örökösödési jogáért a verseny folyik. Azok számára, akik még nem olvasták az első részt mondom: ez egy kortárs mű, jelenben játszódik, szó sincs klasszikus romantikáról, bármennyire is megtévesztőnek hangzana, hogy birtok, kastély meg örökös. Azt is tudjuk az első részből, hogy Ben Sterling – a jog szerinti örökös, kinek a létezéséről senki nem tudott –, megjelenése felborzolja a kedélyeket és bizony borul a családi béke, lassan olyan titkok kerülnek a napvilágra, melyek mindenki világát fenekestől felforgatják. Innen folytatódik a történet és nem untam magam, az már biztos.
Mindazok a dolgok, amiket az első rész olvasása után elképzeltem, nagyrészt be is jöttek, de természetesen voltak meglepetés-elemek is, mint például egy újabb testvér létezése Ralph, Claire és Timothy mellett, vagy az idős bárónő mérhetetlen gonoszsága. Nyilvánvaló volt mindenki számara, hogy ő a történet negatív hőse, de ilyen mélyre nem gondoltam volna, hogy süllyed. Vannak még meglepetések, de nem mesélem el, mert akkor minek elolvasni a könyvet, vagy ha mégis megtennéd, akkor alapból elrontottam az olvasás-élményedet.
Természetesen nem minden, az első rész olvasása után felmerült kérdésemre kaptam választ, és mivel itt a dolgok tovább bonyolódtak, egy rakat új kérdésem van, amit majd a harmadik rész remélhetőleg tisztáz… Igen, van harmadik része is, nagyon remélem, még az idén kézhez kapjuk, mert most nem lehet ugrálni, hogy majd angolul elolvasom, a szerző német és ezen a nyelven is ír.
Amiben csalódtam… illetve nem is csalódtam, hanem másra vártam az Kate, az állatorvosnő és  Ben. Kate az első részben még független, öntudatos fiatal nő volt, aki fokozatosan, szinte észrevétlenül beleszeret a nem megfelelő férfiba, most valahogy olyan érzelgős liba lett belőle, aki nem igazán tudja mit akar az élettől. Ami pedig egyáltalán nem világos számomra, az, hogy mi is a szerepe Kate-nek a Camden családon belül. Tudjuk, hogy ő nem családtag (pillanatnyi állás szerint, de mit lehet azt tudni), azt is értem, hogy sok időt töltött a család gyermekeivel, forma együtt nőttek fel, most pedig a család lovaival is foglalkozik mint a környék állatorvosa, de valaminek kell még ott lennie, hiszen olyan nyugisan járkál és kutakodik a kastélyban, mintha odahaza lenne. Ben pedig puhul. Ahogy telik az idő és bonyolódik a történet, Ben annál inkább felejti el, hogy mi volt jövetelének célja: tönkretenni a Camdeneket azért amit az anyjával elkövettek.
Az első részben is találkoztunk Tillyvel, a helyi kocsma vezetőjével és Peterrel, Ben üzlettársával. Akkor is üdítően piszkálták egymást, most sem tesznek másként. David származásával kapcsolatos dolgok is bonyolódnak, hiszen örökösből anyja egyik ballépésének eredményévé süllyed és keresi a gyökereit – természetesen Anna segítségével. Kettejük kapcsolata lassan, de alakulóban van, magukra vonva ezzel a család figyelmét és nemtetszését.
Jó könyv, izgalmas, pörgős, annyi erotikával amennyi kell, de ahogy mondtam, hangulattól is függ… meg az ízlések és pofonok.
Jesszusom, mennyire várom a harmadik részt!

A trilógia első része:


Kossuth, 2016
Das Erbe, 2015

A harmadik rész, egyelőre németül:

Die Rückkehr, 2015

2016. augusztus 18., csütörtök

Lisa Kleypas - Ősszel történt

Wallflowers 3

 A ​​londoni társaság estélyein petrezselymet áruló négy ifjú hölgy szövetkezik egyetlen közös cél érdekében, hogy minden női furfangot és praktikát bevetve férjet találjanak maguknak. Így születik meg a vakmerő férjvadászat terve.
Egy bálon történt… 
Ahol a gyönyörű, ám merész Lillian Bowman megtanulta, hogy független, amerikai modora nem igazán szerencsés. És London legkapósabb arisztokratája, a kiállhatatlan, sznob és lehetetlen Marcus Westcliff ítélte el leginkább.
A kertben történt… 
Amikor Marcus döbbenetes – és veszélyes – módon hirtelen átölelte, Lilliant váratlanul elöntötte a szenvedély a férfi iránt, akit még csak nem is kedvelt. Mozdulatlanná dermedve álltak… a világ megszűnt létezni körülöttük… szerencsére senki sem kapta rajta őket.
Ősszel történt… 
Marcus mindig is ura volt érzelmeinek, ő volt a stabilitás mintaképe. De Lillian minden érintése felért egy kínvallatással, minden csókja újabbakra csábított. És mégis… hogyan is gondolhatott volna egyáltalán arra, hogy egy ennyire nyilvánvalóan alkalmatlan nőszemélyt vegyen maga mellé… feleségnek?

Gabo, 2016
Eredeti mű: It Happened One Autumn, 2005


Ez igen! Az eddig olvasott részek közül viszi a pálmát, mert tetszett elejétől végig.
Humoros, váratlan, megmosolyogtató, izgalmas… mit mondjak még róla? Talán azt, hogy ezt a szintet vártam eddig is, és sajnos két részt kellett elszenvedni (az elsőt mondjuk nem annyira), amíg megkaptam.
Ugye az előző részben (Egy nyáréjszaka titkai) a négy mellőzött díva szövetséget köt férjfogás céljából és ténykedésük sikeres is, mert Annabelle férjhezmegy Simon Hunthoz. Most Lillian Bowman, a két amerikai lány közül az idősebbik van soron.
Ugye, azt már tudjuk az előző részekből, hogy az amerikai újgazdag Bowman család Angliába hozta lányait férjhezadni, mert odahaza az igazi elít nem fogadja be őket. Ott ők csak felkapaszkodottak és a pénzük nem nyitja ki a társaság krémjének ajatjait – sznobok mindenhol vannak… Említendő, hogy Bowmanék vagyonukat szappanfőzésből szerezték, és mondom ezt azért, mert mindkét lánynak (Lillian és Daisy), de különösen Lilliannak nagyon finom orra van az illatok megkülönböztetésére. Mikor olvasod majd a történetet, majd rájösz miért írtam ezt.
Nos, újabb hoooooooosszú vendégeskedés veszi kezdetét Westcliff gróf birtokán, a hampshire-i Stony Cross Parkban, amit ugye már jól ismerünk az első részből (Nem múló varázs). És itt próbálja ki Lillian a saját recept szerint összeállított parfümöt, ami úgy néz ki, hatásos és pontosan a házigazdára hat.
Ezzel megkezdődik az akarom-nem akarom, akarom, de nem tehetem játék a két főszereplő között, tarkítva humoros jelenetekkel és némi erotikával, s mikor minden sinen lenne, akkor közbeszól az özvegy grófné, akinek a származás és az előkelőség mindennél fontosabb és azt várja el fiától, hogy a család érdekeinek és hagyományának megfelelően egy előkelő, pedigrés, finom angol rózsaszálat vegyen feleségül, ne a szókimondó, neveletlen amerikai lányt. Nemcsak szóban ellenzi ezt a kapcsolatot és eljövendő házasságot, hanem tesz is ellene, majd meglátod mit. Teszi ezt egy olyan nő, akit az első rész olvasása után úgy jellemeztem, hogy az erkölcsei a kóbor kandúréval vetekednek, és akiről mindenki tudja, hogy kisebbik lánya egy inassal folytatott afférből származik. De hát neki szabad, ő angol arisztokrata és a korra a mérhetetlen képmutatás jellemző: mindent a látszatért!
Szinte valamennyi előző részekben megismert szereplővel ismét találkozunk, de ez itt Lillian és Westcliff gróf szerelmének története, ők vannak a középpontban és minden körülöttük forog. Beigazolódik a mondás, hogy ellentétek vonzzák egymást, mert Lillian és Marcus olyan mint a tűz és a víz. Az egyikük egy hűvös arisztokrata, hiszen erre nevelték, a másik meg a kor és a hely követelményeihez képest emancipált, szókimondó, életkedvvel teli fiatal nő, akit az özvegy grófné leckéi sem tudnak sem megváltoztatni, sem megtörni.
Szépen felvezetődik a sorozat következő része is, hiszen annak női főszereplője Evangeline Jenner – a harmadik lány a mellőzőtt dívák kvartettjéből –, akit már ismerünk előző részekből és partnere St.Vincent vikomt, eljövendő herceg, aki már ebben a részben is epizódikus szerepet és kiadós verést kap. Szó szerint értendő. Nagyon kiváncsian várom ezt a részt, amire a fáma szerint októberig kell tűkön ülni, akkor tervezi a kiadó piacra dobni.

– Nekem pedig az a véleményem, uram, hogy a modor és rítusok iránti megszállottság annak jele, hogy az embernek túl sok ideje van, amivel nem tud mit kezdeni.
(Lisa Kleypas – Ősszel történt, Gabo, 2016)


 A sorozat magyarul megjelent részei:

Gabo, 2016
Again the Magic

Gabo, 2016
Secrets of a Summer Night



További részek egyelőre angolul:

4. Devil in Winter

5. Scandal in Spring

6. A Wallflower Christmas


2016. augusztus 16., kedd

Marie Force - Szerelemre teremtve

McCarthy család 1


Maddie Chester elhatározza, hogy elhagyja otthonát a Gansett-szigeten, ahová csak rossz emlékek kötik, és ahol csúnya pletykák terjednek róla. Egy nap éppen kerékpárral megy munkába, hogy takarítson a McCarthy's Resort Hotelben, amikor Gansett „tékozló fia” Mac McCarthy fellöki őt. Mac azért megy vissza a városba, hogy segítsen apjának a családi vállalkozást eladni, és esze ágában sincs, hogy sokáig maradjon. Amikor fellöki Maddie-t, aki súlyos sérüléseket szerez, beköltözik hozzá, hogy ápolja, és segítsen gondot viselni a nő pár hónapos kisfiára. Hamarosan rájön azonban, hogy a villámlátogatással kapcsolatos tervét súlyos veszély fenyegeti.

Művelt Nép, 2016
Eredeti mű: Marie Force – Maid for Love, 2011

A Gansett-szigeti McCarthy család története - ez lenne a pontos sorozatcím… darabokra szedve családtagonként, ami azért nem világos a számomra, hiszen McCarthyéknak mindössze öt gyermekük van (négy fiú és egy lány, valamennyien felnőttek a történések idején), folytatás pedig mint csillag az égen – értsd 15 + felesek + X.1-es részek (meg lehet kukkantani a Goodreads-en). Tehát a sorozat nem abból a hat részből áll, mint amit voltak szívesek mindjárt a könyv elején feltüntetni. Ennyit tervez megjelentetni a kiadó?
Tizen-sok részes sorozat első része és nagyon langyos. Körülbelül annyira izgalmas és kiszámítható mint egy harlequin füzetben megjelent történet, csak kétszer olyan hosszú. Csöpögős romantika, nulla valószínűségi ráta, mármint, hogy ez így valaha is megtörténhetne.
Maddie Chesternek esze ágában sincs Gansett-szigeti otthonát otthagyni, mint ahogy a fülszöveg írja. Hová mehetne egy kilenc hónapos gyerekkel, és főleg miből, amikor egyik napól a másikra él. Egyébként sincs hová mennie, nincs senkije a szigeten lakó testvérén és börtönben lévő anyján kívül. Szegény, gyermekét egyedül nevelő nő, akivel a sors és a környezete csúnyán elbánt. Előbb az iskolatársai cikizték túl korán kifejlődött D-s mellbőségéért, majd mikor egyik fiú közeledését visszautasítja, az bosszúból valótlanságokat terjeszt róla barátai segítségével. S ez épp elég, hogy ráragadjon a címke: a sziget lotyója, és a gúnynév: Matrac Maddie.
S egy szép nap Maddie, meg a sziget egyik elít családjának fia, Mac McCarthy szó szerint összefut és leveszik egymást a lábukról - nyolc napon túl gyógyulóan. A férfi épp 1-2 hónapos kényszerpihenőre kényszerül, mert túldolgozta magát, pánikroham után van és orvosi utasításra lazábbra kell vennie a figurát. Ezért utazik haza. Mondjam, vagy kitalálod, hogy az illető úr tehetős vállalkozó? Nem unatkozó milliomos, de társtulajdonos egy menő építkezési vállalkozásban a kontinensen.
Eddig minden tiszta és hihető a történetben, csak az nem ami utána jön. Innen átmegy az egész tündérmesébe… kiszámítható tündérmesébe.
Minden ami megtörténhet, az meg is történik, méghozzá nagyon is kiszámítható módon, kezdve azzal, hogy Mac és Maddie nagyon rövid idő alatt nagy, világméretű szerelemre lobban egymás iránt, amit a férfi anyja nem néz jó szemmel. Maddie gyermekének apja nem tud a kisfiúról – természetesen pont most tér vissza a szigetre és megtudja, Mac volt barátnője a szigetre látogat, magától értetődik, hogy Maddie meglátja amint a férfi nyakába borul és félreértelmezi a jelenetet. Mert ugye kötelező módon mindkettőjük részéről bele kell kavarnia a múltnak is,  nem elég Mrs. McCarthy áldásos ügyködése, aki már listát is összeállított azokról a nőkről, akik szóba jöhetnek az ő Maddiehez képest magasabb rendű fiánál.
Nincs egyensúly a történetben… értem ez alatt, hogy anno megbélyegezték Maddie-t valamiért amit el sem követett, és akkor az egész sziget lakossága – mert ugye, azért élnek azon a szigeten mások is, nem csak a történet szereplői –, éveken keresztül tartotta magát ahhoz. Viszont amikor megtörténik a helyreigazítás, akkor egyik pillanatról a másikra ugyanaz a lakosság tesz egy 180 fokos fordulatot és mosolyog… Vezethetőek, mint egy nyáj, nincs meg az, hogy akkor most egy részük hisz a pletyónak egy részük meg azért megpróbálja a lányt megismerni és utána ítélkezni. De ha a fontosék-tehetősék azt mondják, hogy most már minden rendben, akkor minden rendben. Ez olyan gyerekes… meg különben az egész történet olyan gyerekes volt.
Habos-babos, nyálas, csöpögős az én ízlésemnek, de hát ízlések és pofonok, néha még ilyent is kell olvasni. A történet lassan csordogál, semmi izgalom, semmi csavar, semmi durranás, minden papírforma szerint történik. Kevés érzékiség, az is olyan… kényszeredett. Olyan, mintha azért írta volna le, mert a szex az mindent elad. És bizarr... mert egy nő aki 28 éves koráig nem ismer férfit - bibliai értelemben - és összesen kétszer szexel (egyiknek az eredménye a tündéri Thomas), csak úgy egyből szexmániás, telhetetlen lepedőművész lesz. 
Még annyit elmondanék, hogy maga a Gansett sziget nem létezik, a hely mintája a nagyon is valós Block sziget.
Folytatások megjelenéséről nincs hírem, nem jártam utána, nem hallottam/olvastam semmit… majd meglátjuk. Annyi biztos, hogy a következő rész a lánytestvérről szólna, és ezt tudom azért, mert a könyv végén van egy rövid beleolvasó a történetbe.


2016. augusztus 13., szombat

Stephanie Laurens - Mary megszelídítése

Cynster testvérek 2, Cynster Saga 20


Mary Cynster mindig eléri, amit akar. A családban most ő az utolsó eladósorban lévő hajadon, és eltökéli, hogy saját maga fogja irányítani az életét – sőt annak a férfinak az életét is, akihez majd feleségül megy. Jelöltlistájának utolsó helyét foglalja el Ryder Cavanaugh, Raventhorne merész és vonzó márkija, aki a társaság legellenállhatatlanabb hódítója, ám egyben legkezelhetetlenebb tagja is… 
Ryder Cavanaugh még soha nem találkozottolyan nővel, aki ne omlott volna boldogan a karjába egészen addig, amíg fel nem tűnik az életében Mary Cynster. S mivel a márki mindig is szerette a kihívásokat, elhatározza, hogy nem nyugszik, amíg feleségül nem veheti a lányt. Csakhogy ez a döntés kis híján az életébe kerül…

Harlequin, 2016
Eredeti mű: Stephanie Laurens – The Taming of Ryder Cavanaugh, Avon, New York, 2013

Juhééé! Az utolsó rész a Cynster Sagaból, bár a sorozat folytatódik a Cynsterek új generációjával. Már három rész is van belőle…
Az a bajom, mint mindig: a húsz részből (ugye Mary megszelídítése a huszadik) kiadtak hetet, azt is elszotyogtatva három kölönböző kiadó. Cynsterék pedig nagyon szaporák, állandóan utalások vannak történésekre amikről nincs honnan tudnunk, akkor sem, ha valamennyi magyarul megjelent részt olvastuk, megjelennek olyan családtagok, akikről fogamunk sincs kicsodák… s mindez nagyon szépen felerősödik az Utóhangban, ami nekem teljesen felesleges volt, fogalmam nem volt, hogy ki kicsoda és miért van ott, épp kinek a testvére, férje, gyereke, stb.
Ugye ott az a bizonyos rózsakvarcos nyaklánc, megmutatja a Cynster lányoknak azt a férfit aki az igazi társuk lehet – akik olvasták a Cynster nővérek trilógiát (16-17-18 részek) vagy a Henrietta tévedését (Cynster testvérek 1, Cynster Saga 19), azok tudják miről beszélek. Most az utolsó hajadon Cynster lány viseli, mielőtt az új generáció kezébe kerülne. S Mary szószerint veszi a családi legendát és meglehetősen idegesítően fog neki a férjkeresésnek. Mármint engem idegesített a konok  kitartás amivel a férfiakat  üldözte, annak reményében, hogy hátha valamelyik az igazi. Mintha az egész időhöz lett volna kötve. Megjegyzem, a férfiak sem pontozzák közeledését, mert szabályosan futnak tőle egy idő után.
Szerencsére a cselekményt felpörgeti Raventhorne márki megjelenése mindjárt az elején, s onnan már másról is szól a történet, nem kizárólag Mary férjfogási parktikáiról. Például arról, hogy Raventhorne márkit valaki félre akarja tenni az útból. Hogy kicsoda, egy felszarvazott férj – ugyanis a márki a botrányairól és nonkonformista viselkedéséről híres –, vagy őrült mostohaanyja, aki saját elsőszülöttjének szeretné a címet és a vagyont, megtudod, ha elolvasod, bár eléggé kiszámítható. S mivel Mary és a márki a történetben elég hamar összeházasodnak, Mary is  célpont lesz.
Klasszikus romantikus történet az “egynek elment” kategóriából. Nekem mindenképpen jobban tetszett, mint az előző rész, Henrietta tévedése. De hát azok a bizonyos ízlések, meg a pofonok...
A címet ismét nem értem. Mármint azt nem értem, hogy az eredeti angolból, ami Ryder Cavanaugh megszelídítéséről szólt, hogyan jutottunk el Mary megszelídítéséig, de ez nem is olyan nagy baj, akár így is lehetett volna értelmezni. Viszont a következő mellett nem tudok szó nélkül elmenni:
“…Ezért amikor odaértek, Mary elvette a kezét a férfi karjáról és szembepördült vele, háttal helyezkedve a kőkorlátnak. Ebben a helyzetben Ryder teljes egészében kitakarta a lány alakját a sétálók elől, és Mary biztos volt benne, hogy azok semmit nem fognak tudni leolvasni a férfi hátáról.” (Stephanie Laurens: Mary megszelídítése, Harlequin, 2016)
Amiért a magyarság fele helytelenül használja a kitakar kifejezést az eltakar helyett (még a médiában is!), ez akkor is egy műfordítás, és az ember elvárja, hogy aki ilyesmire adja a fejét, az bár azt tudja, hogy mit a különbség a kitakar és az eltakar között…s ha nem tudja, van értelmező szótár is, használata ingyenes.


Cynster testvérek 1, Cynster Saga 19

Harlequin, 2016
And Then She Fell






GABO, 2015

Breckenridge vikomt, a megmentő
Cynster Saga 16
Eliza Cynster elrablása
Cynster Saga 17
Glencrae gróf zsákmánya
Cynster Saga 18