2016. július 31., vasárnap

Hóvégi klasszikus: Margaret Mitchell - Elfújta a szél

Ez az a könyv ami megérdemli a “történelmi  romantikus” címkét, mert egy nagyon is valós történelmi esemény idején játszódó szerelmi történet. És nemcsak az, hanem nagyon hiteles bemutatása az amerikai déli társadalomnak, a polgárháborúnak az északi és déli csapatok között, a feketék felszabadításának és annak a megszületésének ami a mai Amerikai Egyesült Államok elődje volt.
A könyv két részből áll: az elsőben megismerjük a  19. századi déli világot és a háborút, majd a második részben a háború utáni újrakezdés van terítéken. S ezt végigkíséri a főhősnő obesszív ragaszkodása és képzelt szerelme egy olyan férfi iránt, aki a másé, valamint az ír apjától örökölt szeretete a föld, Tara iránt. Lényegében az ő életének egy részén keresztül vannak bemutatva a kor történései, szokásai, társadalma. Igen, ő az a főhősnő, aki lerántotta  a nappali függönyét, ruhát varrt belőle és a városba utazott pénzt szerezni a birtok megmentésére
Irodalmi Nobel-díjat nem kapott érte, de Pulitzer-t igen és szerepel az 1001-es listán. – aki nem tudja mit jelent az 1001-es lista, nézzen utána, röviden: az olyan irodalmi művek listája, amit mindenkinek legalább egyszer el kellene olvasnia.
Már a megjelenése idején nagy port kavart fel, a kor szokásaihoz képest gyorsan meg is filmesítették – a film 1939-ben a mozikba került, olyan nagyágyúkkal a szereposztásban mint Vivien Leigh, Clark Gable vagy Olivia de Havilland. 1940-ben besepert több Oscar díjat is, többek között a legjobb mellékszereplő színésznőnek járót, amit a díj történetében előszőr egy színesbőrű színész kapott meg: Hattie McDaniel Mammy szerepéért. A film eredetileg fekete-fehér volt, később a technika ördöge segítségével lett színes - az elkövetőjét ezért az Akadémia Oscar díjjal jutalmazta. A film, akárcsak a könyv, egy klasszikus.
S mivel a könyv annyira népszerű volt, mindenki a folytatását várta, de az írónő nem állt kötélnek, s hosszú ideig az örökösei sem, míg a ’90-es évek elején Alexandra Ripley megkapja a jogot, hogy folytatást írjon a történethez onnan, ahol az eredeti mű abbamaradt: Melanie halálától. Ez a Scarlett, magyarul is megjelent, filmet is készítettek belőle. Majd 2007-ben, szintén a jogutódok engedélyével jelenik meg egy újabb folytatás: Donald McCaig – Rhett Butler, ami tulajdonképpen a férfi szemszögéből meséli el a történetet.
Mert ezt a csontot nagyon jól lehetett rágni, több folytatás is született Audrey Dee Milland tollából, számszerint nyolc. Ezek a Scarlett-könyvek, egyet sem olvastam, maga, a jogutódok által engedélyezett Alexandra Ripley-féle Scarlett is elég kínos volt és meg sem közelítette az eredeti színvonalát.
Az Elfújta a szél olyan könyv amit időnként újraolvasok… és a filmet is többször láttam…


Scarlett ​​O'Hara, Észak-Georgia ünnepelt szépsége tizenhat esztendős, amikor e monumentális regény első lapjain találkozunk vele – és huszonnyolc, amikor elbúcsúzunk tőle. A közben eltelt tizenkét esztendő nem csak Scarlett életében sorsformáló időszak: átalakul szűkebb környezete, de tágabb pátriája, az amerikai Dél is – mert közben lezajlik az amerikai polgárháború, Észak és Dél harca, amely mindkét félnek mérhetetlen szenvedést okoz.
Margaret Mitchell, maga is a Dél szülötte, tízévi gondos kutatómunka után részletes és hű képet fest a háborús Dél megrázó hétköznapjairól s a vereség utáni újrakezdés megpróbáltatásairól.
A regény 1936-ban jelent meg Amerikában, s addig ismeretlen szerzőjét egy csapásra világhírűvé tette, néhány év alatt több millió példány kelt el művéből, s elnyerte a legrangosabb amerikai irodalmi kitüntetést, a Pulitzer-díjat. 1939-ben azóta is nagy sikerrel játszott filmet forgattak belőle Vivien Leigh, Clark Gable és Leslie Howard főszereplésével.
A szép Scarlett O'Hara viharos szerelmeiről és örök szenvedélyéről, a családi birtokról szóló regény lebilincselő olvasmány.

Eredeti mű: Margaret Mitchell – Gone with the Wind, 1936

Magyarul 1937-ben jelent meg előszőr a Singer és Wolfner kiadásában. Az utolsó magyar nyelvű kiadása 2014-ben volt, az Európa Kiadónál… a kettő között még tizenötször jelent meg, és mai napig az 1937-es Kosáryné Réz Lola-féle fordítást olvassuk… tudott valamit a hölgy!

Majd holnap gondolok erre, Tarán. Akkor már el tudom viselni. Holnap majd kigondolok valamit, hogy visszaszerezzem Rhettet. Elvégre a holnap az már egy másik nap.
(Margaret Mitchell – Elfújta a szél, zárómondat)

2016. július 29., péntek

Julia Quinn - Wyndham elveszett hercege

Wyndham két hercege 1


Volna szíves Wyndham igazi hercege előállni?
Jack Audley útonálló. Katona. Mindig öntörvényű. Egy valami azonban soha nem volt, és nem is akart lenni, mégpedig egy kiterjedt birtok ura, aki egy ősi örökségért és százak megélhetéséért felelős. De amikor felismerik benne a Wyndham-ház rég elveszettnek hitt sarját, gondtalan élete véget ér. Ha kiderül, hogy a származása törvényes, övé lesz a cím, amit soha nem kívánt magának: ő lesz Wyndham hercege.
Grace Eversleigh már öt éve dolgozik Wyndham hercegi özvegyének társalkodónőjeként. Hálátlan munka, a mindennapok egyhangúságát csak néha töri meg egy-egy kisebb esemény… egészen addig, míg hetyke mosolyával és könnyed vonzerejével meg nem jelenik a színen Jack Audley. Nem az a férfi, aki a nemet elfogadja válaszul, és amikor Grace a karjaiban van, ő már nem az a nő, aki nemet akar mondani. Ám ha Jack Audley az igazi herceg, ő az egyetlen férfi, akit soha nem kaphat meg.


Gabo, 2016
Eredeti mű: Julia Quinn – The Lost Duke of Wyndham, 2008



Hamisítatlan Julia Quinn-féle klasszikus romantikus történet, a műfaj minden elemével, bár néha már a börleszkbe hajlik. Túl sokat nem kell várni a történettől, egyszerű és kiszámítható, semmi nagy durranás. Lehet ha a folytatásával (amit még nem olvastam) egyben kerül kiadásra... mármint a kettőből csinál egyetlen, pörgősebb történetet akkor jobb lett volna... Na ezt most jól össze-vissza bonyolítottam... 
Adva van egy köznemesi származású árva lány, aki egy enyhén szólva elviselhetetlen özvegy hercegné társalkodónőjekét vészeli át a napokat. És természetesen ott a herceg, az özvegy unokája, akit a társalkodónő nagyonis csodál, tisztel, sőt, valahol a lelke mélyét szeret is, de mivel társadalmilag mélyen a férfi alatt áll, nem is mer álmodozni arról, hogy valaha is lehetne valami közte és a herceg között. A hercegnek természetesen még bölcsőben kiválasztott menyasszonya van… és szeretője is, mert hát ilyenek a hercegek. A herceg és az özvegy hercegné gyűlöli egymást…
S adott egy sármos csirkefogó, egy utonálló, akiről – mit tesz a fikció ördöge – kiderül, hogy lehet az özvegy hercegné unokája, mi több a rég elhunyt kedvenc fiától… s az is lehet, hogy ő lenne Wyndham jog szerinti hercege. A sármos csirkefogó és az özvegy hercegné sem szereti egymást… Pontosítok: a sármos útonálló nem szereti a hercegnét, viszont a társalkodónőjét nagyonis.
S akkor még belép a képbe a menyasszony, meg csökönyös apukája, akinek teljesen mindegy, hogy kicsoda is Wyndham hercege a két férfi közül, az ő lányának egy herceget ígértek és egy herceget fog kapni…
Ezért kutyástól-macskástól, hercegestől és menyasszonyostól felkerekednek, hogy kiderítsék ki is az igazi herceg… s hogy ez megvalósuljon, egyenesen Írországig kell futni. Az pedig kínos Őútonállóságának, hiszen évek óta kerüli a haztérést - neki Írország jelenti az otthont és nagynénje a családot.
Hogy kicsoda is az épp aktuális és főleg érvényben levő herceg, végül ki kivel marad, házasodik és mi lesz a boldog végkifejlet… nos azt megtudod, ha elolvasod, mert ebben a történetben sokkal több van, mint amennyit én itt elszotyogtattam.
Kedvencem nincs a szereplők között. És ha őszinte akarok lenni, akkor a mellékszál érdekesebb volt mint a főhősök egymás kerülgetése. A történet negatív hőse az én olvasatomban az özvegy hercegné – egy merev arisztokrata, akinek mindene a származás, aki favorizálta egyik gyermekét a másik ellenében, ugyanezt teszi az unokáival is, és aki szószerint az idegemre ment a felsőbbrendű "hercegnős" viselkedésével.
Szórakoztató, könnyed, olvastatja magát, de mintha mégsem lenne elég. Néhol nyálas, habos-babos, de hát ilyen az írónő stílusa, akik olvasták más könyveit is, azokat mégcsak meg sem fog lepni. Nekem mindenképpen jobban tetszett mint a tavaly megjelent A korona szolgálatában duettje, de azért vannak jobb könyvei is. De hát ízlések és pofonok…


S mivel ez a történet is két részből áll, a kiadónál már meg is jelent a folytatása, még nem olvastam, de tervben van.

Mr. Cavendish, ha jól sejtem
Gabo, 2016
Mr. Cavendish, I Presume, 2008


2016. július 27., szerda

Lora Leigh - Buja fortélyok


Buja fiúk 5



Caitlyn Rogue Walker otthagyja bostoni életét, hogy tanár legyen egy Kentucky állambeli kisvárosban. Ám minden álma darabokra törik, amikor belekeverik egy szexbotrányba. Caitlyn nem hajlandó elhagyni a várost, személyazonosságot cserél, és Rogue lesz. 
Zeke Mayes serif tudja, hogy több van a lányban, mint ami első pillantásra látszik. Hosszú küzdelemre készül, hogy Rogue feladja az ellenállását, és átadja magát a vágynak. Zeke kisvártatva halálos játékba keveredik, ami a lányt is magával sodorja, s amikor minden élet és halál kérdése, nincs miért habozni többé…


Művelt Nép, 2016
Eredeti mű. Lora Leigh – Nauti Deceptions, Jove, 2012


Ugye azt mindenki tudja, hogy szexszel és erőszakkal mindent el lehet adni? No, hát ez a könyv sem szól másról: szexről és erőszakos történésekről.
Hazudnék ha azt mondanám végig elolvastam. Feléig ment, aztán félretettem azzal, hogy majd máskor, amikor semmi dolgom nem lesz… meg más olvasnivalóm se.
Ha bár egyet olvastál a Buja… sorozat eddig megjelent részeiből, akkor valamennyit olvastad, mert a cselekményben minimálisak az eltérések, csupán a főszereplők személye változik, de minden esetben a férfi "kemény fiú", aki a törvény és az igazság oldalán harcol (bár nem mindig törvényes módszerekkel), állóképessége a Duracell-nyuszié és a felszerelésének mérete az etoni futamgyőztes csődörével vetekszik. És mindig kell lennie egy megmentésre váró ifjú hölgynek… akit a főhős a végén feleségül vesz. (hátralapoztam és megnéztem, most is meg fog történni)
Nos, ez a rész a seriff és a bártulajdonos története, sok szexszel és gyilkossággal, üvöltözéssel, bunyóval. Ahhoz képest, hogy a sorozat könyveinek cselekménye egy amerikai kisvárosban történik… hát Szicília és a Cosa Nostra, sőt az egész maffia, legyen az olasz, ukrán, vagy bármilyen nációjú, tanulhatna ezektől…
Nyelvezete vulgáris és szókimondó, de hát ez Lora Leigh, akinek nem tetszik, ne olvassa, aki meg kedveli az írónő által képviselt műfajt, az meg mindenképpen elolvassa, attól függetlenül, hogy mit írok róla én vagy más, mert ízlések és pofonok…

A sorozat előző, magyar nyelven is megjelent részei:


1. Buja fiúk
Ulpius-ház, 2012
Nauti Boy, 2007

2. Buja éjszakák
Ulpius-ház, 2012
Nauti Nights, 2007

3. Buja álmok
Ulpius-ház, 2013
Nauti Dreams, 2008

4. Buja szándékok
Ulpius-ház, 2014
Nauti Intentions, 2009


További részek angol nyelven:




6. Jaci Burtonnel egy kötetben:
Nauti and Wild, 2010

7. Jaci Burtonnel a Nautier and Wilder kötetben:
Nauti Kisses, 2013

8. Nauti Temptress, (Nauti Girls 1) 2012

9. Nauti Enchantress, (Nauti Girls 2) 2014

10. Nauti Seductress (Nauti Girls 3) 2015

2016. július 22., péntek

Courtney Milan - A hercegné háborúja

Brothers Sinister 1


Néha a szerelem csak véletlen. 
Ám ez esetben: taktika. 
Minerva Lane csöndes, szemüveges nebáncsvirág, és mindent elkövet azért, hogy észrevétlenül meghúzódhasson a sarokban. Amikor legutóbb a figyelem középpontjába került, csúnyán megjárta – olyan csúnyán, hogy nevet változtatott, és elmenekült botrányos múltja elől. Lehet, hogy nem a nebáncsvirág a legpompásabb növény, de legalább nem szakítják le. Ezért amikor egy jóképű herceg érkezik a városba, a legkevésbé sem szeretné felhívni magára a figyelmét. 
Ám végül pontosan ez történik. 
Mert Robert Blaisdellt, Clermont hercegét nem lehet lóvá tenni. Amikor Minnie kitalálja, hogy a férfi miben mesterkedik, a herceg azonnal rájön, hogy a csöndesség és a szemüveg mögött valami egészen különleges dolog rejtőzik. Elhatározza, hogy felfedi a lány titkait. Ám ezúttal kiderül, hogy egy szégyenlős hajadon képes keresztülhúzni minden számítását…    

Gabo, 2016
Erdedeti mű: Courtney Milan – The Duchess War, Femtopress, 2013

Új szerző, új szorozat, melynek eredeti angol gyűjtőneve Brothers Sinister. Magyarul az Baljós fivérek-et jelentene, ugyanis a könyvben SENKI nincs akit Sinister-nek hívnának, minek következtében fivérek  sem lehetnek, mint ahogyan a borítón írja... Széééép! Lehet én vagyok az eltájolt, de még a “baljós” jelzőt sem értem… sőt, a címet sem igazán, hogy milyen háborúról is beszélünk? Mert az egyetlen ami szóba jöhet az a főhősnő (és eljövendő hercegné) saját hülyeségével folytatott - képletesen mondott - háborúja.
Az 1800-as évek második felében játszódó történetben itt egy klasszikus felállás: herceg plusz szegény lány egyenlő szerelem. A különbség az, hogy ez egy erősen baloldali beállítású herceg, aki eltörölné a főrendek előjogait és a munkásosztály szakszervezetbe tömörülésére buzdít. S ha ez nem lenne elég, családjában van egy lelkes tudós is, aki a fajfejlődés Darwin-i elméletet kombinálja a Mendel szegregációs elméletével, nagy felfordulást okozva ezzel az emberi fejekben. S ha ez még mindig nem lenne elég, akkor van egy törvénytelen hercegi testvér is - születésének körülményei egy másik történet, ami megelőzi ezt a könyvet és magyarul nem jelent meg, de többször is elmagyarázódik, hogy mi is történt anno, tehát lényegében nem maradtunk le semmiről.
És ehhez a zavaros családi állapotú és fejű herceghez csapódik a főhősnő, akinek több titkolnivalója van mint a történet valamennyi szereplőjének együttesen. Bár nem értem miért. S ha titkok vannak, akkor lennie kell egy negatív hősnek is, ez esetben a helyi polgárőrség kapitánya, aki mindenáron valakit le akar tartóztatni, mindegy miért, de valakinek fizetnie kell és neki learatni a babérokat olyasmiért, amihez lényegében semmi köze és félre is értelmezi. A kötelező legjobb barátnő is epizódikus szerepet kap a történetben.
Nem szerettem a történetet, nem szerettem az írónő stílusát, nem kedveltem a szereplőket, de hát ízlések és pofonok… Ez nekem erőltetett és zavaros volt, az erotikus jeleneteknek meg nem igazán volt helyük a történetben, legalábbis nem abban a formában, ahogy ott vannak. Erősen kétlem, hogy abban a korban bárkinek (nemhogy egy hercegnek) megfordult volna a fejében a lehetőség, hogy esetleg a nőnek a nevét, akiről maszturbálás közben fantáziál a bal kezére írassa, s mi több, erről az illető hölgyet is tájékoztassa... Az egyetlen szereplő, aki hitelesen volt megformálva és tükrözte mindazt amit a kor képviselt, az az özvegy hercegné volt… de hát fikció, bármit le lehet írni, nem?
Ez egyszer olvasós marad… a folytatásait még meggondolom.


Napok kérdése és érkezik az újabb rész, amely a törvénytelen hercegi testvér története lesz.

Az örökösnő hatás
Gabo 2016
The Heiress Effect, CreateSpace, Washington, 2013






A sorozat további részei angol nyelven:


0.5 The Governess Affair

1.5 A Kiss for Midwinter

3 The Countess Conspiracy

4. The Suffragette Scandal

4.5 Talk Sweetly to Me

2016. július 19., kedd

Lisa Kleypas - Nem múló varázs

Wallflowers 1


A férfinak adta az ártatlanságát…
Lady Aline Marsden neveltetése egyetlen célra irányult: hogy előnyös házasságot kössön saját társadalmi osztályának egy tagjával. Ehelyett önként odaadta az ártatlanságát az apja birtokán szolgáló John McKennának. A szenvedély hevében elkövetett vétkük megbocsáthatatlan volt… Johnt elküldték a birtokról, Aline-nak pedig a londoni társaságból száműzve, vidéken kellett élnie.
…és a férfi a szerelmét vette el.
McKenna időközben meggazdagodott és visszatért… szemtelenül jóképű és igézőbb, mint valaha. Könyörtelen tervvel érkezett: bosszút akar állni a nőn, aki összezúzta a szerelemről szőtt álmait. De a varázslat kettejük közt fényesebb lánggal ég, mint a kezdet kezdetén. McKennának döntenie kell, véghezvigye-e a bosszúját, vagy kockára tegyen mindent első és egyetlen szerelméért.


Gabo, 2016
Eredeti mű: Lisa Kleypas – Again the Magic, Avon, New York, 2004, 2015



Miután a kiadó megjelentette az összes focival kapcsolatos szemetet (másoknak lehet kincs, de egy könyvmolynak aki utálja a focit…), most egymás után jelennek meg a romantikus könyvek… mert ugye nyár van, ilyenkor lehet, sőt kötelező “limonádét” olvasni. Rohadtul rossz húzás volt, mert aki romantikus könyveket részesít előnyben, az egész évben azt olvassa, nemcsak nyáron – nem beszélve a dolgok anyagi részéről. És az sem segített, hogy hosszas ködösítések után jóval (értsd hetekkel) a papíralapú vátozatok után jelentek meg a elektronikus könyvek, pedig az olvasói érdeklődésre az volt a válasz, hogy hamarosan (tág fogalom) és valamennyi könyvből lesz (csak győzzük kivárni)…
No, de itt van végre Lisa Kleypas és új sorozata, a Wallflowers, ami hat részből áll, kezdtünk mindjárt a 0,5-sel. Igen, nem az első rész, hanem az az előtti feles, de nem kiegészítő történet, novella, szösszenet, hanem rendes, regény-terjedelmű romantikus történet.
Nem múló varázs… a varázs ami két gyermek között létrejött, akik együtt nevelkedtek egy angliai birtokon: a gróf lánya és az istálófiú története.  Ezért indulásból jár egy piros pont, mert nem a herceg és a szegény lány esetével állunk szemben, hanem fordított a szereposztás. Egy gyermekkori barátság, ami szerelemmé fejlődik és semmi nem tudja eltörölni, sem idő, sem távolság, sem társadalmi különbségek.
Jó kis romantikus történet arisztokráciával, amerikai sikertörténettel, szerelemmel, szenvedéllyel… és sokminden mással. Egyszerre két szerelmi történetet is kapunk, ha már ott vagyunk a kastélyban akkor itt a soha vissza nem térő alkalom: házasítsuk ki mindkét grófkisasszonyt. Van egy ifjú gróf is a családban, az ő története majd egy későbbi könyvben kerül sorra, egyelőre csak aggódó fivér és lelkes házigazda szerepe van ráosztva.
Egy kicsit meseszerű volt az egész, és nem a kor és a történések miatt, hanem a házvezetőnő, Mrs. Faircloth szerepe miatt. Olyan ebben a történetben, mint egy tündér-keresztanya. Ő törődik a grófi csemetékkel, a lovászfiúval, mindennel és mindenkivel… lényegében ő az aki érzelmet és törődést visz egy olyan háztartásba, ahol az apa egy szigorú, vaskalapos arisztokrata, az anya erkölcsei pedig a kóbor kandúréval vetekednek.
Néhol vontatott volt, néhol túl sok volt a magyarázkodás, visszaemlékezés, lelkizés, de mindenképpen érdemes elolvasni a műfaj kedvelőinek, bár nem mondanám, hogy az eddig olvasottak közül ez a szerző legjobb könyve... de hát ízlések és pofonok.
És a fordítás… hát az valami csodálatos volt. Nyugisan hátra lehet dőlni, élvezni az olvasást és nem kell azon gondolkodni, hogy vajon az angol eredeti hogyan hangozhat, mert ez a magyar mondat béna. Ez a kiemelkedő minőség kivétel nélkül érvényes Tóth Gizella minden munkájára. Gondolom, sosem fogja ezt olvasni, de akkor is köszönöm és megemelem nemlétező kalapomat. A borító meg... nagyon rózsaszín, de ugye nem ez érdekel minket, hanem az ami belül van. 
A sorozat második része már meg is jelent, napok kérdése és jön a harmadik is... a többi mikor, hát azt majd észrevesszük, remélhetőleg még az idén.



2. Egy nyáréjszaka titkai
Gabo, 2016
Secrets of a Summer Night, 2004


3. Ősszel történt
Gabo, 2016
It Happened One Autumn, 2005

2016. július 18., hétfő

Ezt látnotok kell!!!

A Halálnak is lehet rossz napja... én annyit vihorásztam ezen...



2016. július 16., szombat

Simona Ahrnstedt - Egyetlen éjszaka

A svéd pénzügy kegyetlen világában a bizalom a legfontosabb árucikk
Senki sem tudja ezt jobban a könyörtelen, megállíthatatlan befektetőnél, David Hammarnál, aki épp Svédország egyik büszkeségének, a nagy múltú, több milliárd koronát érő vállalatnak, az Investumnak az átvételét tervezi. Amikor minden a helyére kerül, támogatóként már csak egyvalakit szeretne maga mellett tudni: a tulajdonos család egyik tagját – Natalia de la Gripet. 
 Az elegáns és tehetséges Nataliát hajtja a vágy, hogy megállja a helyét egy férfiak által uralt világban. David váratlan ebédmeghívása azonban kíváncsivá teszi. Mindenki tudja, hogy a férfi gazdag, veszélyes, és fittyet hány a szabályokra – a nő azonban hamarosan rájön, hogy David mély lelki sebeket is hordoz. 
Bár mindketten tisztában vannak vele, hogy a kapcsolatuknak nincs jövője, mégsem tudnak ellenállni a kettejük között lángoló szenvedélynek. És ahogy a vége felé közeledik a forró nyár, megdöbbentő titkokra derül fény, és Nataliának meg Davidnak szembe kell néznie legbelsőbb félelmeivel és vágyaival.

General Press, 2016
Erdeti mű: Simona Ahrnstedt – En enda natt, Forum, Stockholm, 2014

Ha azt mondom arisztokrácia, akkor mi jut eszedbe? Lord, Lédi és Szőr az Egyesült Királyságból, esetleg néhány ismertebb európai dinasztia, s ha még hozzáteszem a kortárs szót is, akkor sem vinne a gondolatod pont Skandináviába. Persze tudtam, hogy Svédország alkotmányos királyság, de hogy más rendű-rangú arisztokrata is lenne ott az már teljesen kimaradt nálam. A De la Grip család, aki körül a történet forog, bizony grófi címmel rendelkezik. Tehát első meglepetés az, hogy mennyire keveset tudok a skandináv államokról, ez esetben Svédországról, mert ugye ott játszódik a könyv cselekménye.
Aztán gyorsan jött a második meglepetés is: létezik, hogy a demokráciájára, egyenjogúsági elveire és politikai korrektségére annyira büszke országban legyen még ekkora mértékű szexuális sovinizmus? Ez a meglepődésem gyorsan el is múlt mert körbenéztem és nyugtáztam, hogy sehol sincs ez másképp, miért pont ott lenne? A "teremtés koronája" a világ minden táján ott van, és ugyanolyan arrogáns, lekezelő és felsőbbrendűnek érzi magát Y kromoszómájából kifolyólag.
A szépek és gazdagok világába vezet ez a könyv… és oda ahol a gazdagságot csináják: a pénzvilágba. S összecsap a hagyományos dolgokat kedvelő és követő réteg az újgazdagokkal, a haladást képviselőkkel… mindez egy szerelmi történettel (vagy kettővel) körítve, múltban való vájkálással, családi titkokkal és botrányokkal valamint néhány egyetemesen érvényes alapigazsággal – hagyom, hogy fedezd fel te magad mik azok.
Van a történetben néhány klissé, de nem mondanám, hogy ez nagyon zavaró. Például, amikor Natalia elmondja, hogy a vőlegénye azért dobta, mert nem lehet gyereke, a nyakam tettem volna rá, hogy az első szexszel töltött éjszaka után terhes is marad. És tádám!!! Úgy lőn! Mellesleg erotika is pont annyi van benne amennyi kell. A végkifejlet és a happy end kiszámítható, de mégsem minden történt úgy, ahogy magamban elképzeltem.
   Nincs kedvencem a szereplők között, viszont a főhősnőt, Natalia de la Grip-et nem kedveltem egy szikrát sem, mert annak ellenére, hogy szakmailag egy brilliáns elme, magánemberként egy megalkuvó, görcsös, szorongó nő, aki egy olyan család mellett teszi le a hűségeskűt, melynek tagjai folyamatosan megalázták, kihasználták és a földbe döngölték egy olyan dolog miatt amiről ő nem tehet. Teszi ezt akkor is, amikor már minden családtag hátat fordított neki és megtagadta. Kicsit sem volt szimpatikus a De la Grip család, a bohém Alexander kivételével, akinek a történetét az írónő egy másik könyvben meg is írta (fogadunk, hogy a doktornővel összejönnek??) – remélem eljut hozzánk is.
Minden bizonnyal mindenkinek mást és mást fog jelenteni a könyv, szerintem ez egy kiáltvány a női egyenjogúságért… és ábrázolása annak, hogy milyen az amikor a saját nemed mondja el: mindaz amit szakmailag elértél az nagy nulla, mert nő vagy és a te dolgod az, hogy férjhezmenj, gyereket szülj és a melletted levő férfi “cselédje” légy.
   Nem lett kedvenc, de határozottan jó könyv, unni nem fogod magad, de hát ízlések és pofonok…

2016. július 14., csütörtök

Lauren Rowe - A panasz

A klub 2


A ​​szerelem a jók öröme, a bölcsek csodája és az istenek szórakozása.
Sarah, az önbizalomhiányos szépség, és Jonas, a páratlan szerető, arra érkezik haza a belizei trópusi paradicsomból, ahol szinte folyamatosan szeretkeztek lombházikójukban a bőgőmajmok szerenádja közepette, hogy Sarah lakását feldúlták és átkutatták. Jonas megfogadja, hogy bármi áron megvédi szerelmét, főleg, mert saját múltja is kísérteni kezdi. Kitalál egy tervet, hogy felgöngyölíthesse a Klubhoz vezető szálakat, Sarah-t azonban nem avatja be a részletekbe. És ez súlyos hibának bizonyul… 
Folytatódik Sarah és Jonas erotikában gazdag története. Az exkluzív társkereső klub, ahol Jonas ártatlan szórakozást keresett, a zabolátlan szenvedély, az emésztő vágy és a szerelmi bánat terepévé vált.
Sarah: „Mintha egész életemet egy palackba zárva éltem volna, amiből ez a pasi most kihúzta a dugót. És azóta semmi másra nem tudok gondolni, mint hogy téged, Jonas, te szeretők gyöngye, szomorú szemű, buja ajkú szerelmem, olyan gyönyörben részesítselek, amilyet még sosem éltél át, hogy olyan kielégülést, biztonságot, imádatot nyújtsak neked, amiről nem is gondoltad volna, hogy létezik, hogy felszabadítsalak, úgy, ahogy te felszabadítottál engem.” 
Jonas: „A szerelem súlyos elmebaj.”

Európa, 2016
Eredeti mű: Lauren Rowe – The Reclamation, SoCoRo publishing, 2015

Az első könyv után azt mondtam, hogy nem fogom tovább olvasni, s mégis megtettem, mert ugye adva volt a lehetőség.
Ha a szexet kihagyjuk belőle, akkor egyetlen fejezetben meg lehet írni a könyv cselekményét… nagylelkű leszek, legyen novella... rövid novella... inkább szösszenet... Tehát folytatódik a filozófus, kőgazdag playboy és a frusztrált szegény lány Odüsszeája
Az első résztől (A Klub) eltérően itt most többször megjelenik Jason, az ikertestvér és Kat a barátnő, ha nem egyéb, ezek ketten majd valamelyik folytatásban összejönnek – 7 részes a sorozat, idejük van. Ezen kívül a két főszereplő, Sarah és Jonas,  Platón idézgetését továbbra is szex utáni utójátéknak használja, sőt, már Sarah is rákapott a filozófiára. A szende kis Sarah, aki ugye az első részben egy egész köteten át ellenállt az orgazmusnak, most gátlások nélkül át tudja adni magát az élvezetnek, akár az egyetemi könyvtárban is.
Ugye, az első rész azzal végződött, hogy Sarah és Jonas felfedezi, hogy az exklúzív társkereső ügynökség tulajdonképpen egy szexuális szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás. Ez a rész onnan folytatja és arról szól – mármint akkor, amikor épp nem Jonas és Sarah újabb orgazmusairól és az azt követő Pláton idézetről –, szóval ebben a részben Jonas megpróbálja felgöngyölíteni a szálakat a társkereső/szexvállalkozás körül, és nem is lenne rossz sem az elképzelése, sem a módszere, ha Sarah, bizalmatlanságtól és féltékenységtől vezetve bele nem rondít – hát ilyenek a frusztrált libák… S mivel Sarah túl sokat engedett meg magának úgy, hogy nem is ismerte az ellenfelet, fizetnie kell a tévedésért: levadásszák… – Ez két bővített mondat volt, ennyi a könyv cselekménye.
Ezért sokan meg fognak kövezni, de akkor is leírom: túl sok értelmetlen lelkizés, túl sok erotika, vontatott, unalmas… komolyan vége, nem olvasom további részeit mert számomra ez kész időpocsékolás.
De hát ízlések és pofonok…

A sorozat  első részéről és folytatásairól 
olvashatsz itt:



2016. július 11., hétfő

Jojo Moyes - Miután elvesztettelek

AMIKOR EGY TÖRTÉNET VÉGET ÉR, MINDIG ELKEZDŐDIK EGY ÚJABB… 
Hogyan tehetjük túl magunkat azon, ha elveszítettük, akit mindennél jobban szerettünk? 
Hogyan győzhetjük meg magunkat arról, hogy érdemes tovább élni?
Lou számára a Will utáni élet azzal jár, hogy meg kell tanulnia újra szeretni – vállalva mindazt a veszélyt, ami ezzel jár. Többé már nem egy hétköznapi életet élő, hétköznapi lány. A szerelmével töltött varázslatos hónapok után a magányos élet csupa fájdalom és küzdelem. Amikor egy szerencsétlen baleset következtében kénytelen visszaköltözni a családjához, óhatatlanul úgy érzi, pont ugyanott tart, ahol azelőtt, hogy megismerte Willt.
A sérülései lassan gyógyulnak, ám a szíve és lelke mintha tetszhalott állapotban rekedt volna, a rátelepedő gyásszal nemigen tud megbirkózni. Így keveredik el aztán a Továbblépők nevű terápiás csoportba, ahol megtapasztal örömöt is, bánatot is, és ahol a barátok mellett mindig gyalázatosan rossz keksz várja. Meg talán új ismeretség is – hacsak egy Will múltjából felbukkanó személy meg nem hiúsítja Lou reményeit azzal, hogy a jövőjét egészen új irányba tereli. 
Jojo Moyes világszerte óriási sikert aratott kötete, a Mielőtt megismertelek meghökkentő könyv: a főszereplő szerelmespár egyik tagja a regény végén meghal. A Miután elvesztettelek elmeséli, mihez kezd életével a magára maradt Lou. A szerző a már ismert és még ismeretlen szereplőkkel ismét lenyűgözően remek történetet alkotott, amelyben nem kíméli sem a rekeszizmunkat, sem könnycsatornáinkat.

Cartaphilus, 2016
Eredeti mű: Jojo Moyes – After You, Penguin, 2015


Ezt a könyvet el sem akartam olvasni. Az előzménye, a Mielőtt megismertelek minden idők top10-es listáján van az én olvasatomban, és annyi félresikerült, kínos folytatással találkoztam már, hogy valahogy nem akartam ismét keserű szájízzel maradni a könyv olvasása után. Tudod, az a bizonyos “Ezt most minek kellett?” érzés...
Hogy voltak-e elvárásaim a könyvvel kapcsolatban? Nem. Milyen elvárásai lehetnek bárkinek is az első könyv olvasása után? – egyébként a filmet sem néztem meg, előreláthatóan nem is fogom. – Előítéletem az volt, bőven: hogy majd nyálas lesz, lelkizős lesz, mit lehet még abból a történetből kihozni, mikor annak kész, vége… csak nem csinál már olyant, mint a szappanoperákban, amikor a közönség nyomására vissza kell hozni egy szereplőt a nézettségi index istenének hódolandó: akkor most az egész egy rossz álom volt és Will tulajdonképpen köszöni szépen jól van…
Megérte-e elolvasni? Határozottan igen.
Übereli-e a Mielőtt megismertelek-et? Nem, de felemelkedik egy majdnem azonos színvonalra, és azért csak majdnem azonos, mert ez a könyv másról szól, mint az előző. Ez Louisa továbblépésének a története, a gyógyulásé, de nem a felejtésé. S az út hosszú amíg megérti, hogy a gyógyulás, a továbblépés, az, hogy elengedi Will-t, az nem azonos a felejtéssel, nem jelenti mindannak az  elárulását amit a Will jelentett.
Ez a könyv egy olyan lány története, akinek az anyja, valamikor a múltban, dühtől, önzéstől vezérelve hozott egy szerencsétlen döntést. Egy olyan lányé, aki keresi magát, a gyökereit, aki sehol sincs otthon, aki minden “család”-nak nevezett kontsrukcióban csalódott és nemcsak a család intézményében, hanem az emberekben úgy általában, aki csak addig a szeretett/megtalált rokon, amíg senki megánszféráját nem borítja fel, amíg nem kér helyet az életükbe.
Ez a könyv az élet Will után… Traynorék élete, Clark-ék élete, de főképpen a Louisáé.
Tele-tele-tele van meglepetésekkel, egyetlen pillanatig sem untam magam, bár, mint említettem, előítéleteim voltak a könyvvel kapcsolatban. Megnevettetett, megbőgetett, meglepett…
Ezt nincs értelme osztani és szorozni, nagyképű baromságokat írni róla. Számomra ez egy brilliáns mű, annak ellenére, hogy voltak jelenetek, történések, amiket símán kihagytam volna, mert már túlzás volt, vagy egyáltalán nem volt jelentőségük a történet szempontjából. Itt nincsenek ízlések és pofonok, ezt olvasni kell!

Ha valaki nagy magasságból esik le, nem lehet kiszámítani, mi történik vele.
(Jojo Moyes – Miután elvesztettelek, Cartaphilus, 2016)


Az első könyv, ami tulajdonképpen ennek a történetnek az  előzménye - vagy ez annak a folytatása, kinek melyik megfogalmazás tetszik:
(és szándékosan nem a filmes borítót mutatom)

Cartaphilus, 2012, 2016
Me Before You, Penguin London, New York, 2012, 2016

2016. július 9., szombat

Kim Holden - Bright Side

Brigth Side 1


Titkok. Mindenkinek van egy. 
Némelyik nagyobb, mint a másik. 
És amikor a titkokra fény derül… 
Némelyik meggyógyít… 
Míg más elpusztít.
Kate Sedgwick élete minden, csak nem átlagos. Megrázó veszteségeken és tragédiákon ment keresztül, mégis sikerült megőriznie az optimizmusát, és továbbra is mindenben a szépet keresi (elvégre megvan az oka, miért szólítja Bright Side-nak a legjobb barátja, Gus). Kate erős akaratú, vicces, okos és rendkívül tehetséges zenész. Aki soha nem hitt a szerelemben. Ezért, amikor elhagyja San Diegót, hogy egy kisvárosi főiskolán folytassa tanulmányait Minnesotában, egyáltalán nem számít arra, hogy beleszeret Keller Banksbe. Mindkettejükben fellángolnak az érzelmek.
Mindketten harcolnak ellene. 
Mindketten titkolnak valamit. 
És amikor a titkokra fény derül… 
Némelyik meggyógyít… 
Míg más elpusztít.

WOW, 2016
Eredeti mű: Kim Holden – Bright Side

Ez egy ifjúsági könyv. Felnőtteknek szóló ifjúsági könyv. Tudom ez egy meglehetősen zavaros megfogalmazás, de egyike azoknak a könyveknek amiket édemes elolvasni minden korosztálynak, mert marad valamivel belőle a történeten túl. És kell néhány nap amíg megfogalmazódik az ember lányában mindaz amit ezzel a könyvvel kapcsolatban érez.
Első látásra olyannak tünt mint bármelyik ifjúsági regény: rohadtul magabiztos leányzó – aki még zenész is mellette – elkezdi főiskolai tanulmányait, messze otthonról, összejön egy fickóval, ahogy ez már lenni szokott az ilyen történetekben. Sőt! Vannak a könyvnek motívumai amikkel már más írók könyveiben is találkoztam, gondoltam, ez egy innen-onnan összekoppintott és ügyesen összerakott könyv lesz… belehalok, ha megint egy sablon amcsi tini-regény.
… és aztán lassan, fokozatosan kiderül, hogy otthon az nincs. És hogy család sincs… az egyetlen  amit jelenleg ismer, az volt zenésztársai és hozzátartozóik. Egyelten vérrokona, anyai nagynénje éretlen és bulémiával küszködik, apja pedig… nos hát vannak emberek akik nem tudnak szembenézni a ténnyel, hogy van egy Down-kóros gyermekük és már sok évvel korábban messze futott – messze alatt más kontinens értendő. Nem a főszereplő magabiztos leányzó, Kate Segwick a Down-kóros, hanem nővére… aki már csak a múlté, akárcsak anyja, aki beleroppant a felelősségbe és önkezüleg vetett véget életének.
Ezzel a múlttal-jelennel indul neki a főiskolának Kate Segwick… és ez még mindig nem minden, még mindig nem elég, mert ha valakit egyszer elkapott a balsors, akkor azt nem ereszti...
Annyi mondanivalója van ennek a könyvnek… az igaz barátságról, a ragaszkodásról, a másságról, a főiskolai szerelemről, gyermekvállalásról… és az elmúlásról.
Kate Segwick, Bright Side – ahogy legjobb barátja és zenésztársa Gus nevezi, a “Napos oldal”, az élet napos oldala, a töretlen optimizmus és az, hogy mindig mindenben/mindenkiben lát valami jót.
Ez a könyv lehet maradandó élmény, vagy egy monumentális giccs, csupán nézőpont kérdése. Tudod, a bizonyos ízlések és pofonok…  Én ma a maradandó élményre szavaztam és ha olvasni fogod, akkor szerezz be papírzsepit… nagy csomaggal.
Ez nem közvetlenül ide tartozik, illetve ide is és minden más könyvre is érvényes: a borító. Többször, több helyen, több forrásból olvastam már: szép a borító, ronda, az eredeti jobb, imádom… és a jelzők folytatódhatnak. Emberek! A borító érdekel benneteket vagy a könyv tartalma? Ennek a könyvnek egyszerű borítója van, ami közöl minden információt amire szükségem van: a szerző nevét, a könyv címét és a kiadót… és van egy halvány célzás egy hangszerre. Kell ennél több?

 Folytatása is van, mely Kate legjobb barátjáról, Gus Hawthorne-ról szól majd, és arról szól a fáma, hogy a kiadó tervezi a kiadását. Így legyen!