2016. június 5., vasárnap

Elizabeth Adler - Gyilkosság a tengeren

A gyönyörű és fiatal Angie az egyik pillanatban még dúsgazdag vendéglátói kegyeit élvezi a luxusyachton, majd egy jól irányzott ütés a pezsgősüveggel, és máris a tenger sötét hullámai közt találja magát. Ahogy lángvörös haja szétterül a vízen, még látja a fedélzeten álló két alakot; az egyik a barátnője, a másik a szeretője. Nem hitte volna, hogy így ér véget, hiszen minden olyan szépen indult…
Ahmet Ghulbian, a félig görög, félig egyiptomi milliárdos szenvedélyes játékos. A fiatal és romlatlan lányok a gyengéi. Magához édesgeti őket, játszik velük, majd ha már kényelmetlenné válik a jelenlétük, örökre elhallgattatja őket. Bizarr vágyainak tárgyát hű csatlósa, Mehitabel hajtja fel számára, aki Angie Morse sorsát is megpecsételte…
Ahmet hatalmas partit rendez mocsárra épült birtokán, ahová Martha és Lucy is hivatalosak. A kastély toronyszobája azonban szörnyű titkokat rejt, és aki felfedi őket, nagy árat fizet…
Elizabeth Adler, a Toszkánai nyár, a Bűnös gazdagok és számos egyéb bestseller szerzőjének új regénye vérbeli strandolvasmány; kaland, krimi és romantikus regény egyben.

Libri, 2016
Eredeti mű: Elizabeth Adler – One Way or Another, Minotaur Books, 2015

Első könyvem az írónőtől, és határozottan érdekes volt.
Műfaját meg sem tudnám határozni, mert igazából nincs ebben sem szerelem, sem romantika,  gyilkosság sem úgy mint egy Agatha Christie krimiben. Nevezzük életképeknek, vagy egy beteg elme tévelygéseinek, hiszen Ahmet minden kétséget kizáróan egy pszichopata, aki egyszer véletlenségből megtapasztalta a büntetetlen gyilkosság mámorát és számára ez olyan mint a drog. S amikor a szadista Mehitabel személyében bűntársra is talál, akkor már semmi nem állítja meg a pszichózist. Strandkönyvnek pedig végképp nem mondanám.
Ahmet Ghulbian Kairó bazárjában, egy prostituált gyermekeként kezdi földi pályafutását, majd mint minden rendes csaló, kitalál magának egy új élettörténetet és ahogy a vagyona gyarapszik úgy fut el vele a ló. Hihetetlenül okos, hiszen a sorozatgyilkosok valamennyien azok. Akire ráun, vagy útjában áll az nyomtalanul eltűnik, többnyire a tengerben. Maga sem tudja, hogy közvetve vagy közvetlenül hány életet oltott ki. Egészen addig, míg egy ilyen “takarítást”, Angie eltüntetését,  meglátja a partról az ott nyaraló festőművesz, Marco, és nem hagyja annyiba, bár eleinte senki nem hisz neki.
Érdekes a könyv felépítése is. Egyes szám harmadik személyben íródik a történet, kivéve Angie, az utolsó áldozat története, amit ő maga mesél el, egyes szám első személyben.
Aki szereti a minden részletében leíró stílust, annak ez nagyon be fog jönni, én annyira nem vagyok kiváncsi, hogy melyik szereplő milyen kávét iszik és mi van rajta reggelente, ha nincs jelentősége a történet szempontjából… például…
Egynek mindenképpen elmegy, de hát ízlések és pofonok.. Én biztosan belenézek majd a szerző más könyvébe is. És még az is jó benne, hogy nincs sem előzménye, se folytatása. Ennyi a történet és kész!