2017. augusztus 17., csütörtök

Victoria Clayton - Hol késel, hercegem?


A szerelem útjai kifürkészhetetlenek… 
Egy lány sok békát kénytelen végigcsókolni, mire rálel mesebeli hercegére, de Marigold egy igazi varangyos békát talált. A Lenoir Balett Társulat vezető táncosnőjeként a legjobb úton halad, hogy primabalerina legyen belőle. Megvan hozzá a tehetsége, és a társulat balettigazgatója, Sebastian Lenoir szó szerint agyondolgoztatja, hogy Marigoldot a legjobbak közé juttassa. 
De amikor egy fájdalmas esés után hazabiceg Northumberlandbe, hogy visszanyerje az egészségét, Marigoldnak csak egy félelme van: hogy ez az esés az álmainak is véget vet. A gyerekkori barátja, Rafe, aki pontosan olyan elragadó, mint ahogy az emlékeiben él, szerencsére alig várja, hogy levegye a lábáról. De vajon várja-e még egy jóképű idegen is a kulisszák mögött?


Könyvmolyképző, 2011
Eredeti mű: Victoria Clayton – A Girl’s Guide to Kissing Frogs



“Kevés képtelenebb dolog van a féltékenység kiváltotta szenvedélyeknél.”*

Ezt a könyvet nem sokkal a megjelenése után olvastam először. S a múlt héten másodszor, és azt is elmondom miért. Ugye ez nem mostanában jelent meg, és valahogy nem emlékeztem, hogy tényleg annyira szemét és minősíthetetlen lenne, mint ahogy a közismert, olvasást népszerűsítő oldal “kritikusai” ott írják.
Az egy dolog, hogy a Könyvmolyképző Kiadó többnyire fiataloknak szóló, azokat a bizonyos new adult-young adult könyveket jelenteti meg. De csak többnyire, mert ez NEM nekik szól. S feltételezem innen a sok negatív véleményezés, mert egyszerűen még nincs kellő élettapasztalatuk ahhoz, hogy azt értsék, amit a szerző akar közölni… meg természetesen az ízlések és pofonok is közrejátszanak.
Szó ami szó, a könyv meglehetősen terjedelmes (700 oldal testvérek között is ), és az is igaz, hogy vannak olyan részek, jelenetek, melyek fölöslegesek voltak, mert nem osztottak-szoroztak a cselekmény szempontjából, csupán helyenként vontatottá tették a történetet. De ettől függetlenül, második olvasás után is kitartok a véleményem mellett: ez igenis egy jó könyv. Van cselekménye, van konfliktus – ami azt illeti még túl sok is – vannak benne érzelmek, s bár fikció, a történet mégis hihető.
Ugye a kisányok nagy része megpróbálkozik a balettel, vagy mert primabalerinának álmodják magukat, vagy mert anyuci álmodja annak őket. A könyv hősnője, Marigold sincs másképp ezzel, azzal a különbséggel, hogy ő tehetséges és már vitte is valamire a szakmában. A történet idején egy magántársulat vezető táncosa, és igen, a balettigazgató agyondolgoztatja minden formában. Nem csak a próbákon, a baletteremben, hanem bizony a szereposztó dívány is használatban van. Sebastian Lenoir egy ilyen disznó. Kihasználja pozicióját, hogy érzéki örömökhöz jusson, s aki visszautasítja, annak körülbelül ott ért véget a karrierje, bármilyen jó és tehetséges legyen, mert az ajtón száz olyan prímabalerina-álmokat kergető jelölt kopogtat, aki mindent megtesz a sikerért. 
S ha ez nem lenne elég, akkor egyetlen kritika – mert ugye a balettnek is, mint minden művészeti ágnak,  vannak kritikusai –, vagy egy sérülés egyik pillanatról a másikra véget vethet az álmoknak és a karriernek. Ez történik Marigolddal is, mármint egy sérülés és kényszerpihenőre ítélve hazasántikál a szülői házba lábadozni. Még az is kétséges, hogy valaha fog-e még táncolni.
Odahaza viszont hideget-meleget kap. Szerelmi élete a csúcs fele tart, hiszen gyermekkori szerelme, Rafe, a fess katonatiszt elsöprő iramban csapja neki a szelet, s ez olyan mint egy valóra vált álom, mert a férfi családja a helyi előkelőségekhez tartozik. Ugyanakkor saját családja szétesőben van. Apja, a helyi orvos, egyre furábban viselkedik, anyja új kapcsolatot keres és lesznek ott még csúnya dolgok is. S hogy a dolgok mégjobban bonyolódjanak, megjelenik a színen a titokzatos, már-már egzotikus Conrad, akinek hirtelen mindenki a kedvét lesi

“Az asztal körül ülő többi férfival összevetve Conrad olyan volt, mint egy gránátalma a krumplik között.”*

Ebben a történetben minden van: idillikus angol táj, szerelem, megcsalás, szakmai féltékenység, évtizedekig elfojtott düh, mocskos titkok, őrület és sokminden más. Többek között tömény önirónia, valamint finom humor is.

 “Durhamben felszállt egy kalauz, ezért a kendőmet Siggy kosarának ajtajára dobtam. Amikor később levettem róla, láttam, hogy a rojt felét megette, bár pontosan ezzel a céllal tettem be a kosarába az ócska trikómat, ami – amennyire meg tudtam állapítani – érintetlen maradt.”*

Meglehetősen kiszámíthatatlan történet, néhol egészen bizarr, néhol vontatott. Vagy szereted majd, vagy nem. Én második olvasásra is szerettem… de természetesen az ízlések és a pofonok.

*Victoria Clayton – Hol késel hercegem?, Könyvmolyképző, 2011




2017. augusztus 15., kedd

Isla Dewar - Tánc a világ végén


Mihez kezd egy asszony, ha megtudja: halott férje után nem maradt semmi más, csak lóversenytikett, jelzálog, adósság, létbizonytalanság, két kamaszodó gyerek, egy macska, egy kutya és egy örökösen mindent jobban tudó, zsémbes anyós?
Iris, a városi tanítónő merész lépésre szánja el magát, állást vállal egy egyszerű falusi iskolában, valahol a világ végén.
A hegyvidékiek vizsla szemmel követik az új tanítónő, a „Missie” minden lépését. A jövevény telis-teli van furcsasággal: nagy szájú, de nem ad körmöst, sem nyaklevest, ellenben tiszteli a kiskölyköket, akiket arra buzdít, hogy valósítsák meg álmaikat, és telis-tele van varázslattal, ehetővé válik a menzakoszt, napsugarassá az iskola, kitágul a világ. Miközben szól a Beatles, hétköznapi, szép, emberi történetek – néha sírósak, néha nevetősek – tanúja és részese lesz Iris és két gyermeke, akik megvívják a maguk csatáját az élettel, az életért.


Magyar Könyvklub, 2004
Eredeti mű: Isla Dewar – Dancing in a Distant Place, 2003


Első könyvem a szerzőtől. Ami azt illeti nem sok könyvét adták ki magyar nyelven, hiszen ezen kívül még kettő jelent meg (Az igazi Madeline, Szájról szájra), és azok sem mostanság, annak ellenére, hogy egy termékeny szerzőről van szó.
Nagyon hosszú ideje tologattam-halogattam ezt a könyvet, s így utólag nem is értettem miért, hiszen egyike a legjobb könyveknek amiket az utóbbi időben olvastam, annak ellenére, hogy a végén nem mindenre kaptam választ és az az igazság, hogy egy jókora hiányérzettel maradtam. S ez nem azért, mert nem volt jó a történet, hanem még többet szerettem volna kapni belőle.
Az 1960-as évek Egyesült Királysága. A szigetországot is elérte az ellenérzéseket kiváltó hippi-láz és a zenei toplistákat a The Beatles uralja.
A történet hősnője, Iris Chisholm, tanár. Harminckilenc éves, többször is kihangsúlyozza, hogy az nem negyven, addig még van, mintha a negyven vakamiféle mérföldkő lenne a számára és akkortól már öregnek számítana. Elemi osztályokban tanít és az iskolában éri a hír, hogy férje – akivel már egy ideje elhidegültek egymástól és inkább egymás mellett, mint házasságban éltek – baleset áldozata lett és a helyszínen meghalt. Ekkor derül fény arra is, hogy nem csak a házasságuk volt romokban, hanem a meglehetősen ósdi elveket valló férj anyagi romlásba döntötte a családot és nemcsak a tartalékaikat lóversenyezte el, hanem komoly adósságba is verte a családot. Mert család is van, természetesen, két kamasz gyermek: a történet idején Scott 17, Sophy 13 éves. És púpnak ott van az anyós is, aki sosem szerette menyét, unokáit sem igazán és akinek – számomra érthetetlen módon – Iris egyetlen szóval sem említi azt az anyagi káoszt és nyomort, amibe férje döntötte a családot. Szinte egy évnek kell eltelnie, amíg anyósa tudomására hozza az igazságot, akkor is a véletlennek köszönhetően.
Tehát Iris ott áll özvegyen, két kamasz gyerekkel és mélyen adósságban, amiből csak egy radikális húzással tud kilábalni… vagy legalábbis szinten tartani magát és azt ami a családjából megmaradt. Gondol egy merészet, eladja a házat még mielőtt a bank rátenné a kezét és egy skóciai kisfalu iskolájában vállal állást csupán azért, mert ott a tanári pozícióval szolgálati lakás is jár. És megkezdődik a nagy kaland Green Cairns-ben.
Egy év – ennyi időt tölt Iris és családja a településen, de ez egy egész életre meghatározó úgy az ő, mint a gyermekei számára. S legyünk őszinték, a kis falu életére is hatással vannak a Chisholmék, különösen Iris.
A hősnőnk mellett a település más lakosainak életébe is betekintést nyerünk, igazándiból a gyermekeken keresztül, hiszen ők azok, akik napi szinten jelen vannak Iris életében. Tehát előbb a gyermekeket ismerjük meg, majd a hozzájuk tartozó szülőket és a történeteiket, hiszen ebben a településben mindenkinek van egy története.
Ez az az év, amikor Iris “meggyógyul”, amikor maga mögött tudja hagyni mindazt a keserűséget, amit a férje átverése okozott, amikor megtanulja elengedni a dolgokat, hiszen a hegyvidéki kis település, aminek egyetlen főutcája van, merőben más mint amihez eddig szokva volt és minden nap egy új meglepetés, egy új kihívás… s egy nap majd egy új szerelem is.
Szerethető a helyszín, a cselekmény. Szerethetőek a szereplők, mert annyira valóságosak, erényekkel és hibákkal és nem hiszem, hogy lesz egy olvasó is, akit a kis szutyokmatyi Colin története nem fog meghatni.
“– Nagy különbség, hogy valaki csöndes, vagy egy árva kukkot sem szól. Biztos nagyon magányos ott bent a kobakjában. 
Charles a fejét rázta. – Á, nem. Itt kint magányos, közöttünk. A fejében minden rendben van. Ezért él odabent.”
A történet az események után 35 évvel kezdődik: Iris a partnerével, lányával és annak férjével, valamint régi barátaival egy bárban ücsörög színházi látogatást követően. Ekkor lép hozzá egy fiatalember… az a férfi, az a Colin, aki a kis szutyokmatyiból lett. Ez indítja el az emlékezést, ez visz vissza az időbe és innen származik az én hiányérzetem is. Mert, ugye, félmondatokból kiderül, hogy Iris gyermekeiből mi lett, és Colin is néhány szóban vázolja jelen életét, de szerettem volna tudni mi történt a többi gyerekkel, a falu többi lakosával. Tehát símán el tudtam volna képzelni egy epilógust, ami erről szól.
Felnőtteknek szóló könyv – a mondanivalója miatt, mert erotika nincs ebben egy csepp sem. Olvastatta magát, kiváncsivá tett és nagyon szerettem. Figyelemre méltó könyv, de természetesen ízlések és pofonok…





2017. augusztus 12., szombat

J. K. Smith - Szerelem hirdetésre

Kori élete fordulóponthoz érkezik. Férje és szülei meghalnak, munkahelyét elveszíti, egyedül marad a világban, és csak legjobb barátnőjére számíthat. Életét eddig családja szabályai szerint élte. A tragédia után minden megváltozik körülötte.
Vajon hogy éli meg a hirtelen jött függetlenséget? 
Megtakarított pénzéből utazni szeretne, a helyszínt csukott szemmel választja ki a földgömbre bökve, de halott férje ezt a tervét is meghiúsítja. 
A lány régi életét maga mögött hagyva fejest ugrik az ismeretlenbe, és munkát vállal egy kanadai farmon. A farm tulajdonosa, a jóképű Christopher Walker, aki egyedül neveli kislányát. Hamar kölcsönös vonzalom alakul ki köztük. 
Vajon túléli kapcsolatuk a múlt szellemeinek felbukkanását? Van esély újrakezdeni egy tragédiák sokaságával teletűzdelt életet?
J. K. Smith humoros jelenetekben és érzelmekben gazdag könyve ezekre a kérdésekre keresi a választ, és elvezeti az olvasót egy olyan világba, ahol a család és az összefogás a legfontosabb érték.


Álomgyár, 2017


“– Szóval: Laskovics Orsolya. 
– Én is ezt mondtam – nézett ártatlanul Korira a férfi. 
– A túrót – nevetett a lány. – Meg sem közelítetted. Gyerünk, mondd! 
– Lájszkoviksz Orsolija – próbálkozott újra lassan a férfi, s Korinak a végén már potyogtak a könnyei a nevetéstől. 
– Ez olyan, mintha egy tehén kérődzne az egyik mesében – nyögte ki a hasát fogva a lány. 
– Hát, igazán kösz, az én nevem legalább ki lehet mondani – válaszolt tettetett sértettséggel Chris. 
– Bocs, szóval, Laskovics. 
– Laszkoviksz. 
– Las-ko-vics – tagolta Kori, hátha úgy könnyebben megy Chrisnek. 
– Laszkovics. 
– Majdnem. Laskovics. Nem sz, csak s. Laskovics. 
– Laskovics – Chris már nagyon koncentrált. 
– Bingó! – ujjongott Kori. – Most jön az Orsolya. 
– Orszolya. 
– Nem, nem sz, csak s itt is. „Sz” függő vagy, vagy csak „s” fóbiás? Or-so-lya.”


Nehéz magyar szerző könyvéről írni. Állandóan benned a frász, hogy netán megsérted ha őszinte vagy és kendőzetlenül közlöd a véleményed. Mert ugye mindenki azt hiszi magáról, hogy most írta meg A Nagy Magyar Regényt és hozzá fogható tehetséget még sosem hordott hátán a golyó. S ha netán valami nemtetszőt ír le az ember lánya, akkor jönnek a dörgedelmes szerzői levelek, vagy sűrű anyázások közepette rádküldi a barátnőjét/családtagjait. Teljesen normális az, hogy mindig és mindennel kapcsolatban van és lesz… ne nevezzük negatív véleménynek, hanem eltérőnek. Mert nem vagyunk egyformák, ahogy az ízlésünk sem az, tehát tiszteljük egymás hülyeségét. S aki nem bírja a kritikát, az meg ne menjen a nyilvánosság elé.
Egy ilyen bevezető után negatív vélemény szokot következni, ugye? Téves, mert J. K. Smith könyve felüdülést jelenetett. Bár nem írta meg A Nagy Magyar Regényt, J. K. Smith szórakoztatott, s ami még ennél is fontosabb: nagyon szépen fogalmaz. Sallangmentesen, felesleges szleng nélkül, olvasmányosan.
Ismerd meg Laskovics Orsolyát (Korit), a történet hősnőjét, a fiatal magyar nőt, aki – mint megannyi sorstársa – rossz emberhez köti az életét. Ugyanis a sármos udvarlóból zsarnok férj lesz, aki alapjaiban rengeti meg a nő önbizalmát, s nemcsak a földbe döngöli, hanem hirtelen halála után derül ki, hogy meg is lopta. Tehát ha Kori utazni szeretne – és szeretne –, akkor valamilyen más megoldást kell találnia, mert pénz az nincs.
Hirdetés útján vállal házvezetőnői állást pont Kanadában, egy, gyermekét egyedül nevelő farmernél. Christopher Walker természetesen dögös és természetesen sok évi özvegység után pont Kori tetszik meg neki, bár más jelentkező is lenne. Körülbelül ennyi dióhéjban a történet, a többi az út, ami a boldog végkifejlethez vezet.
A szerző nagyszerűen világít rá arra a felületességre amely más nemzetek kultúrája iránti érdeklődést jelenti. Hogy csak egyetlen példát említsek, Kori barátnőjének Kanada, a farm egy csilivili piros cowboy-csizmára redukálódik, ami ott, a helyszínem több mint nevetséges. Kori sem tud ennél sokkal többet az országról, ahol hosszabb időt készül eltölteni. A pökhendiség (vagy nevezzük nacionalizmusnak?) is jelen van, mellyel Kori a környezete iránt viseltetik. Az egy dolog, hogy megismerteti munkaadóját és lányát a magyar konyha remekeivel, de forma kolonizálja a Walker farmot és nem hajlandó a helyi szokásokat megáévá tenni, ha a háziak nem teszik magukévá a magyar szokásokat is. Minden bizonnyal Kori nem hallotta a szólást, mi szerint Rómában élj úgy, mint a rómaiak.

“– A Mikulással semmi bajom, de ő nálunk december hatodikán csempész csomagot a gyerekek kipucolt csizmájába, 24-én pedig a Jézuska jön. Ráadásul nálunk nem nagy divat a Halloween. Mégis teleraktam a kedvetekért tökökkel meg egy rakás ijesztő hülyeséggel a házat. Hatalmas citromnak öltözve megjelentem a Honey-ház ajtajában egy mini eperrel és egy óriási banánnal az oldalamon, és lelkesen kiabáltam, hogy „Csokit, vagy csalunk!”, aztán visszajöttem és cukorkát adtam a méhecskévé változott Honey-knak. Úgyhogy vagy ötvözzük az ünnepeinket, vagy itt sem vagyok, csillagbogár – mosolygott negédesen a vőlegényére Kori.”*

Első könyves magyar szerző írásáról beszélünk – én legalábbis nem találtam semmilyen más, a szerző neve alatt futó kiadványt… még. Tessék félretenni az előítéleteket és elolvasni, mert ha kedvenc nem is lesz, de mindenképpen szórakoztatni fog. S természetesen az ízlések és a pofonok…

“– Miért rúgtál bokán? – törölgette a szemét a férfi. 
– Csak hogy érezd a törődést. 
– Ja, már értem. Akkor kösz, hogy ilyen erősen törődsz velem.”*


* J. K. Smith – Szerelem hirdetésre, Álomgyár, 2017

2017. augusztus 10., csütörtök

Christina Dodd - Forró szenvedély


Szerencsevadászok 3



Nessa Dahl józan életet él – egészen addig, amíg Jeremiah MacNaught fel nem bukkan a városban, és a segítségét nem kéri egy bankrablássorozat felderítésében. Mac rájön, hogy Nessa álarca mögött zabolátlan lélek lakozik, és kettejük között forró szenvedély lobban fel. Amikor azonban Nessa kideríti, hogy a jóképű nyomozó hazudott neki a kilétét illetően, és meggyőződése, hogy Nessának köze van a bűntényekhez, a férfi megtudja, mit is jelent valójában nyakig ülni a pácban.


Alexandra, 2009
Eredeti mű: Christina Dodd – Tigh High, 2008



“– A járőrkocsiban utazunk, vijjogó szirénával és forgófénnyel? 
– Erre semmi szükség. – Cutter rendőrfőnök elővett két pár bilincset. 
– De az olyan izgalmas lenne! – mondta Calista. 
– Persze. Az ördögbe is! Bekapcsolom a szirénát és a forgófényt!”
(Christina Dodd – Forró szenvedély, Alexandra, 2009)

Rég nem olvastam semmit Christina Doddtól – ami azt illeti nem is jelent meg tőle magyar nyelven semmi az utóbbi időben. De nem e miatt mellőztem a szerzőt, hanem az Elveszett hercegnők trilógia (Varázslatos esték, Szenvedélyes bosszú, A herceg menyasszonya) miatt, ami annak idején nem nyerte meg a tetszésemet és végig sem olvastam a sorozatot, annak ellenére, hogy elismerten a klasszikus romantika rajongója vagyok.
A Forró szenvedélyt egy ismerős ajánlására kapartam elő. Tudod, mikor megkérdezel fűt-fát, ismerőst és ismeretlent, hogy mit olvas mostanság, mert már annyira tele vagy, hogy semmi sem jó. Sem a kedvenc szerző, sem a divatos bestseller…
Ez egy négy részes sorozat harmadik része, a negyediket már nem adták ki magyar nyelven, fogalmam sincs miért. Nyugodtan el lehet olvasni az előzők hiányában is, mert önálló történetként is megállja a helyét és annyi köze van az előző kettőhöz, hogy a történetek férfi főszereplői törvénytelen gyermekek és valamennyien a csaló Nathan Manly fiai, akik igazándiból felnőtt korukig nem is tudnak egymásról.
Jeremiah MacNaught, a történet férfi főszereplője, az a típus amiért általában döglenek a nők: gazdag, férfias, tartózkodó, kíméletlen/kellemetlen… és zavaros múltja van. S nagyon dühös, hiszen bankjának New Orleans-i fiókegységeit minden Mardi Gras alkalmával kirabolják. Bosszantóan mindig ugyanaz a két jelmezes alak teszi és olyan csekély összegeket visznek el, hogy az FBI füle botját sem mozgatja, a helyi rendőrség is felületesen kezeli az ügyet. A bankár pedig annyira dühös, hogy saját kezébe veszi a nyomozást, főleg, hogy van is egy gyanúsítottja: Ionessa (Nessa) Dahl, a fiókegység helyettes vezetője. Meggyőződése, hogy a nőnek valamilyen formában köze van a rablásokhoz.
S ezzel elérkeztünk a női főhősünkhöz is, Nessa Dahlhoz, és New Orleans-ba, ahol folynak a Mardi Gras előtti ünnepségek.
Zárójel: aki nem tudja mi a Mardi Gras, hát az legalább olyan híres, mint a velencei karnevál, és az egyetlen dolog ami szerénységemet az amerikai kontinensre csábítaná. Mardi Gras – mint kövér kedd (nálunk ez húshagyó kedd néven ismeretes), a farsang vége, ünnepségekkel, utcai felvonulásokkal és hatalmas eszem-iszommal jár.
De vissza Nessa Dahl-hoz, aki a híres (nagy és lepukkant) Dahl-házban lakik két idős nőrokonával: Miss Hestiával és Miss Calistával, valamint a hölgyek szintén idős szakácsnőjével Miss Maddy-vel és néhány lakóval, ugyanis a hölgyek szobák kiadásával egészítik ki szerény jövedelmüket.
Jeremiah MacNaught megérkezik New Orleans-be a Mardi Gras-t megelőző farsangi forgatag idején – hiszen ekkorra várható egy újabb bankrablás –, és kezdetét veszi a kaland, melynek a végkifejletét nem nehéz kiatálni: a két főhős egymásba szeret és ott a happy end.
De amíg odáig eljutunk kapunk egy kicsit bizarr, de nagyon vicces történetet – én többször is hangosan felnevettem. Továbbá három tündéri idős hölgyet, akik minden sejtjükben a régi délt képviselik, kalandot, legendát és több negatív szereplőt is, hiszen mindkét főhősnek kell valaki, aki valamiért betart neki: Nessának a sekélyes és irigy főnöknője, MacNaughtnak meg valaki a múltjából. S van benne némi erotika is itt-ott, mert miért is ne lenne? De azért senkit ne tévesszen meg a könyv címe, ez nem egy erotikus regény.
Nem kell sokat, világrengető dolgokat várni tőle, de nyári, könnyű olvasmánynak nagyon jó. Olvastatja magát, szórakoztat és helyén van a boldog befejezés is. Nekem most pont ez kellett, de természetesen az ízlések és a pofonok…


A sorozat előző, magyar nyelven is megjelent részei:

1. A baj magassarkúban érkezik, 2009
Trouble in High Heels, 2006

2. Csábító hazugság, 2009
Tongue in Chic





 S a negyedik rész, ami nem jelent meg magyarul: 

4. Danger in a Red Dress, 2009

2017. augusztus 7., hétfő

Elizabeth Hoyt - Egy ágyban a szörnyeteggel


Maiden Lane 7


A General Press kiadó jóvoltából megjelent Elizabeth Hoyt kedvelt Maiden Lane sorozatának legújabb kötete. Az Egy ágyban a szörnyeteggel előzőleg megismert Apollo történetét meséli el, akinek életébe váratlanul becsöppen Lily Stump és mindent megváltoztat.
Gyertek és ismerjétek meg velünk együtt közelebbről Apollot!

... és játszatok velünk!

Kiadó: General Press Kft., 2017
Sorozat: romantikus regények

Eredeti mű: Elizabeth Hoyt – Darling Beast, 2014

Lily ​Stump kisfia kifulladva rohan az anyjához: egy szörnyeteg van a kertjükben. A nagydarab, vad külsejű férfi üres tekintete azonban meggyőzi a nőt, hogy nem kell az idegentől tartania, élhetnek egymás mellett, a számukra menedékként szolgáló, düledező épületben meg a parkban. A csonka kis család és a néma idegen mindennapjai lassacskán összefonódnak, ám a nő egy nap megdöbbentő felfedezést tesz: a rejtélyes férfi cseppet sem együgyű, a bamba arc csak álca.
Mit titkolhat, mi vagy ki elől rejtőzik? És vajon mi lehet a hallgatása mögött? Szóra bírhatja-e őt Lily? Elég-e ehhez a zsigeri vonzalom, amely egyre leküzdhetetlenebbé válik kettejük között, vagy kénytelenek lesznek üzenőfüzetekre hagyatkozni a találkozásaik során? És ha a rejtélyre fény derül, az vajon nem választja el őket örökre egymástól?
Elizabeth Hoyt regényében két súlyos titkot cipelő ember kerül izgatóan közel egymáshoz; megtapasztalva azt, hogy megszólalni, megszólítani a másikat vágyat, szerelmet és elköteleződést hoz magával.


Elfogult vagyok. Ezt már mondtam/írtam és pont a szerzővel, valamint a Maiden Lane sorozattal kapcsolatban, de nem tehetek  róla, egyszerűen imádom ezt a sorozatot, és őszintén bevallom, hogy a szerző valamennyi írását kedvelem.
A szerzővel és a Maiden Lane sorozattal négy évvel ezelőtt találkoztam először, akkor még csak két része volt magyar nyelven és engem már akkor “megvett”. Mert más a megszokott klasszikus romantikus írásokhoz képest, például abban is, hogy nem csak az élet virágos oldalát mutatja meg, nem kizárólag habos-babos romantikáról szól, bár minden esetben a történetek vége kiszámítható. Csakhogy a boldog végkifejletig minden történet tartalmaz meglepetéseket és váratlan csavarokat. Ezért mondom/írom, ha még nem ismered a sorozat előző részeit, akkor kezdd az elején. Mert bár kis jóindulattal mindegyik történet önállóan is megállná a helyét, de annyira szórakoztatóak, hogy kár lenne kihagyni.
A szerzőre jellemző, hogy regényeiben egyszerre két történetet kapsz. Az egyik maga a fülszövegben ajánlott történet, a másik – rövidebb – a fejezetek előtti részekben megismertetett mese, legenda, mitológiai történet. S ez a két történet valamilyen formában kapcsolódik egymáshoz. Most sincs ez másként. Apollo Greaves, Kilbourne vicomte-ja története mellett a görög mitológiából származó Minótauroszt és a hozzá kapcsolódó legendát ismerjük meg dióhéjban. Hogy miért pont őt választotta a szerző valamennyi mitológiai hős közül, az majd kiderül a történet során.
Időben a 18. század közepén járunk, Londonban, azon a szigeten, mely a sorozatban többször is előforduló Harte Vigadójának ad otthont, s mely műintézmény az előző részben lángok martalékává válik. Itt húzódik meg jobb napokra várva Lily Stump, a Robin Goodfellow művésznéven ismert színésznő fiával, Indióval, és szolgálójával. Igen, Robin Goodfellow, mint Shakespeare Puck-ja a Szentivánéji álomból. És ugyancsak itt bújkál a hatóságok elől és dolgozik Apollo Greaves. Bizony, a vicomte dolgozik, kertet épít, mert neki ez a foglalkozása, szereti és ért is hozzá. Tudom, hogy ez meglehetősen szokatlan egy arisztokratától, de nem az első eset a szerző regényeiben, hiszen a sorozat második részének főhőse, Griffin Remmington, a nemesi címe mellett egy illegális szeszfőzdét működtet a család anyagi gondjainak megoldására.
Egyébként kevés kivételével (Lily Stump és hozzátartozói, valamint Apollo távolabbi rokonai) a történet szinte minden szereplőjét ismerjük már az előző könyvek valamelyikéből. Egyesek több részben is szerepeltek, mint Lady Phoebe, Artemis, a jelenlegi Wakefield hercegné, Trevillion kapitány, vagy akár Harte úr, a Vígadó tulajdonosa – bát őt inkább Asa Makepeace néven ismerjük és a családban titokzatosság lengi körül, hogy honnan is szerezte a pénzét. Hát innen, a Vigadóból. 
   Ó, és közelebbről is megismerjük Valentine Napiert, Montgomery hercegét, hiszen egyike a Harte Vigadója befektetőinek és érdekében áll minél hamarabb működtetni a helyet. Ő az előző részben csak epizodikusan jelent meg, és meglehetősen érdekes személyiség – olyan látszólag velejéig romlott fajta. Montgomery herceg történetére nagyon kiváncsi vagyok – mert természetesen ő is kapott egy egész könyvet –, bár annak a magyar nyelvű megjelenésére még sokat kell várni.
   Nem nagy filozófia kitalálni, hogy ez Lily, a színésznő és Apollo, a vicomte története. A színésznővel most ismerkedünk, Apollóval viszont már a az ötödik rész (Az éjszaka ura) végén találkozunk, mikoris ikertestvére, Artemis Bedlamban látogatja, majd a következő részben Wakefield herceg magára kapja harlekin-öltözetét, úgy siet a segítségére és kimenti a mentális zavarokkal küszködőknek fentartott intézményből. Ezek után Apollo egyszerűen “főméltósága, a Barom”-nak nevezi megmentőjét és sógorát – mert ugye jótét helyébe jót ne várj…
   Aki ismeri a sorozat minden részét, az már tudja, hogy miért is került Apollo Bedlamba, ahol bizony nem volt könnyű számára az élet. Gyilkossággal vádolják, egy olyan tettel, amire nem emlékszik, hogy elkövette volna. Most pedig adva van az alkalom, hogy tisztázza magát, olyan helyről kapva segítséget, ahonnan maga sem várta. Természetesen sikerül tisztára mosnia nevét és felgöngyölítenie a gyilkosság körülményeit, de hosszú az út amíg oda eljut és több ember segítségére, támogatására van szüksége.
   S ha már mindketten az újjáépülő parkban bújkálnak és a találkozásuk elkerülhetetlen, természetesen szerelem szövődik Lily és Apollo között, ez adva meg a történet romantikus-erotikus vonalát. Ez kicsit olyan volt mint a Szépség és a Szörnyeteg újragondolva, de ez teljesen mellékes, mert mindenképpen szép volt és érzelemdús, ahogy ez a két bizalmatlan és titkokat hordozó ember egymásban látja a jövőt.
Ha szereted a klasszikus romantikát izgalommal és némi nyomozással megfejelve, a szerzőre jellemző erotikával fűszerezve, akkor ez mindenképpen a te könyved-sorozatod. Minden sorát imádtam, a cselekményt, a konfliktust, a szereplőket… Mondanám, hogy a tökély csúcsa, de két hibája van ennek a történetnek – legalábbis az én olvasatomban. Először is nem szerepel benne a st. giles-i kísértet. Nekem ő nagyon hiányzott, mert valahogy összenőtt a sorozattal és személyes kedvencem, bár ebben a történetben nehezen találtam volna meg a helyét. A második pedig, hogy a következő részre, ami Lady Phoebe és Trevillion kapitány története, minimum a jövő évig kell várni… és ez annyira igazságtalan.
Pörgős, izgalmas, sikamlós, imádnivaló. De, ahogy mondani szoktam, ízlések és pofonok…


A Maiden Lane magyar nyelvű részei a General Press Kiadónak köszönhetően:

1. Bűnös szándék, 2013
Wicked Intentions

2. Csillapíthatatlan vágy, 2013
Notorious Plesures

3. Botrányos vágyak, 2014
Scandalous Desires

4. Az álarcos csókja, 2014
Thief of Shadows

5. Az éjszaka ura, 2015
Lord of Darkness

Duke of Midnight




Amire még várni kell:


8. Dearest Rogue

9. Sweetest Scoundrel

10. Duke of Sin

10.5 Once Upon a Moonlit Night - novella

11. Duke of Pleasure

12. Duke of Desire







Nyereményjáték:


Mostani játékunk igazán nem lesz nehéz, minden állomáson egy keresztrejtvény kérdést találtok, helyes válaszokat a Rafflecopter megfelelő dobozába szükséges beírnotok. Ha helyes a megfejtésetek, a végén  Elizabeth Hoyt egyik karakterének nevét kapjátok megfejtésül. (Minden állomás Rafi dobozban szereplő száma a keresztrejtvény sorát jelöli, így ha felcserélődne netán az állomások sorrendje, akkor is a Rafiban feltüntetett sorszámot vegyétek figyelembe.)
Játékra fel!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



3. Milyen beosztást vállal a Hollóherceg női főszereplője?















Állomáslista


08.07 Betonka szerint a világ
08.09 Dreamworld