2018. január 19., péntek

Jennie Melamed - Lányok csöndje




Az Athenaeum Kiadó gondozásában jelenik meg Jennie Melamed disztópiája, a Lányok csöndje. Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével és ismerjétek meg az Óföldet maguk mögött hagyó új civilizáció felkavaró történetét. A turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát is.



Van valami, amit minden lány tud ezen a szigeten, de senki nem beszél róla: SZÜLJ FIÚT!
Ahol a totális hazugság a legkisebb bűn, amit elkövetnek a gyereklányok ellen, ahol az ortodox rend a szabadság és az emberi méltóság teljes hiányát jelenti a lányok számára, ahol a világtól elzárt sziget idillje maga a kilátástalanság – ott az elnyomott gyerekek álmodnak maguknak egy szebb, szabadabb, élhetőbb világot. Aztán a serdülő Janey Solomon kilép a sorból, és azt mondja: NEM!
A gyermekek ellen elkövetett abúzus antropológiai aspektusaiból és pszichiátriai kezeléséből doktorált Jennie Melamed nem tanmesét írt a rendszerszintűvé tett molesztálásról, hanem a nővé érő lányok lelkének végtelen gazdagságát, a méltóságra vágyó fiatalok szabadságtörekvéseit ábrázolja ebben a felkavaró disztópiában.


Athenaeum, 2018
Eredeti mű: Jennie Melamed – Gather the Daughters, 2017



Amikor először találkoztam a könyv ajánlójával, az első reakcióm a “NEM” volt. Mert ugye ez egy disztópia, ami egy, a jövőben bekövetkező rosszabb világról szól, erőszakról, elnyomásról, elembertelenedésről, diktatúráról. Hozzám nem állnak közel az ilyen jellegű írások, nem is igazán olvasok disztópiát. Aztán tovább olvastam az ajánlót és a szerzőről kiderült, hogy antropológus, pszichiátriai szakápoló (eredetileg azt hittem pszichiáter), aki a fizikai és/vagy lelki sérüléseket szenvedett gyermekekkel és serdülőkorúakkal foglalkozik, és könyvében is ezt a témát közelíti meg. Ez az információ gyökeresen megváltoztatta döntésemet és egy “keblemre tesó!” felkiáltással kaptam a könyv után.
A szerző felhasználva antropológiai ismereteit a természeti népekről, zárt vallási és etnikai csoportokról egy egészen primitív társadalmat mutat be. Olyan “Isten hozott a sötét középkorban” módon.
Világégés. Ettől a hazugságtól indíttatva telepedik át néhány család egy szigetre, ahol a csoport vezető férfiai egy olyan mikrotársadalmat hoznak létre, melyben mindenkinek megvan a maga jó meghatározott helye és szerepe, és ebből a szerepből nincs szabadulás, ez a szerep öröklődik apáról fiúra, anyáról lánygyermekre. Ahol a nemi éréssel véget ér a gyermekkor és a serdülőkort átugorva egyenesen felnőtt lesz egy lányból. Ahol elzárkóznak a fejlődés bármely formájától, ahol a szabályok szigorúak és jól meghatározottak. Ehhez nem kell egy világégés, elég csak körbenézni fejlett és civilizáltságára oly büszke világunkban, ahol olyan konzervatív vallási közösségek vannak, akik ugyanúgy elutasítját a fejlődést és a technika vívmányait, mint a sziget lakói – lásd például az amishok.
Ezen a szigeten a nők szerepe kizárólag a háztartás vezetésére és az utódok biztosítására korlátozódik. És az engedelmességre. Ezt pedig születésük pillanatától meghatározott.
Nem az én tisztem megítélni, hogy Jennie Melamed könyvének mekkora az irodalmi értéke, vannak erre érdemesebbek. S minden olvasó eldönti majd, hogy mennyire érintette meg a történet, mennyire tudta a szereplők helyébe képzelni magát, mit tett volna egy olyan diszkriminatív társadalomban, amely azonnal kivet magából, mikor már nem vagy a hasznára. Igen, ez egy olyan társadalom, ahol a “haszontalan” egyedet megkínálják az utolsó italával, leírják, eltakarítják az útból, erről pedig ugye mindig a vezetők döntenek.
Azt viszont el tudom mondani, hogy a szerző, hivatásából kifolyólag, szakmai szempontból kifogástalanul ábrázolta azt a testi-lelki traumát, amin a sziget lánygyermekei és asszonyai keresztülmennek. Ezért van kihangsúlyozva a fülszövegben is a SZÜLJ FIÚT! Mert ebben a társadalomban, és nemcsak, egy fiúnak más lehetőségei vannak.
A szerző által bemutatott szigeti társadalom világunk kicsinyített ábrázolása, hiszen – bármennyire nem akarjuk elfogadni –, napi szinten kell szembenéznünk az inceszttel, a pedofíliával (gyermekekhez, azaz serdülőkor előttiekhez valő szexuális vonzódás), az efebofíliával (sedülőkorúakhoz való szexuális vonzódás), a nemi erőszakkal, a nők diszkriminációjával. Továbbra is vannak olyan etnikai-vallási csoportok – és nemcsak!!! –, ahol a nő másodrangú, ahol a nemi érést azonos szintre helyezik a felnőtté válással, ahol gyermekek szülnek gyermeket, ahol a csoport felnőttjei abuzív módon döntenek kis- és serdülőkorúak sorsáról valási meggyőződésük vagy a  hagyomány nevében. Elég csak a délutáni-esti híradót megnézni, találomra, bármelyik kereskedelmi televíziócsatornán: bántalmazta, megerőszakolta, megölte…
Nincs az rendben, hogy egy lánygyermek azért örüljön első havivérzésének, mert akkor a terhességtől való félelmében apja nem molesztálja és nyugodtan alhat éjszaka. Az sincs rendben, hogy a hagyomány és a csoport törvényei nevében serdülőkorúakat erőszakoljanak meg és ejtsenek teherbe, csak azért mert nemi érettségük alkalmassá teszi őket a fogantatásra. Nincs rendben, hogy az ellentkező lányokat tudatmodósító szerekkel vegyék rá az erőszakban való közreműködésben. Az sincs rendben, hogy ezek a serdülőkorúak kínok között halott magzatokat hozzanak világra, mert bár nemileg érettek, de testük még nem eléggé fejlett egy magzat kihordására. Az pedig végképp nincs rendben, hogy kiszolgáltatottak, hogy megfélemlítettek, hogy nincs választásuk.
Kicsit elgondolkoztatott, hogy kiknek is ajánljam olvasásra ezt a könyvet. Ez nem egy habkönnyű olvasmány, tehát kiskorúaknak nem, ugyanakkor ez róluk is szól, de mit értenének belőle? Ugye, gyermekeinknek azt szoktuk mondani, hogy ne álljanak szóba idegenekkel, ne fogadjanak el semmit tőlük, de a szexuális ragadozók túlnyomó többsége nem idegen az áldozat számára, hanem a család vagy az ismerősök, barátok köréből kerül ki. Ajánljam azoknak a felnőtteknek, akik ilyen-olyan okból félrefordítják fejüket, amikor gyermeküket bántalmazzák, vagy nem hisznek nekik, amikor azok az őket ért sérelmeiket mondanák el? Azoknak a nőknek, akik saját maguk keresnek mentséget társuk erőszakos viselkedésére? Azoknak, akik nem tudják, hogy a hallgatás, az eltitkolás bűntársat csinál belőlük? Semmi értelme. Olyanoknak ajánlom, akik tenni akarnak és tudnak az ellen, amire a történet felhívja a figyelmet, s kívánom, hogy ők legyenek minél többen.
Ez a könyv egy segélykiáltás. Egy olyan személy segélykiáltása, aki napi szinten szembesül az agresszió különböző formáinak áldozataival, aki tudja, hogy az átélt traumát nem lehet meg nem történtté tenni, csak megelőzni, és tudja, hogy egy új nap újabb áldozatot hoz. Felkavaró, figyelemreméltó, megdöbbentő.




A könyv kapcsán a disztópiák adaptációinak világába kalauzolunk Titeket egy nyereményjáték erejéig. Minden állomáson találtok egy-egy fotót valamelyik népszerű disztópia főszereplőjéről. A feladatotok, hogy felismerjétek, melyik filmbeli alakítását mellékeltük a fotón, és a regény címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.









01.15. - Spirit Bliss
01.17. - Szembetűnő
01.19. - Betonka szerint a világ...

2018. január 17., szerda

Sophie Jackson - Egy őrült pillanat


Egy font hús 2.5



Kat Lane soha nem hitte volna, hogy beleszeret egy börtöntöltelékbe. Ám a sors útjai kifürkészhetetlenek. Most, immár Carter párjaként, az esküvőre készülődik.
Carter egyre vívódik: képesek lesznek megbirkózni a házasság, a család és a munka nehézségeivel… és ugyanakkor életben tartani a szenvedélyt is? S vajon hogyan fogja megállni a helyét apaként ő, aki mostoha körülmények között nevelkedett?
És hogyan alakul a barátja, a drogfüggő Max sorsa, aki találkozott Grace-szel, de el is idegenítette magától a lányt. Van még reményük a közös jövőre?


Libri, 2017
Eredeti mű: Sophie Jackson – Love and Always, 2015, Fate and Forever, 2016



Nyilvánvaló, hogy ez egy kiegészítő novella, amiről azt is el bírom képzelni, hogy a könyv megjelenése előtt kihúzott részekből állt össze, de ez semmit nem von le az értékéből. Tulajdonképpen a sorozat két kiegészítő novellája egy kötetben, de mindkettő középpontjában nagyjából Carter és Kate áll, tehát nem zavaró, hogy a magyar rajongók egyben olvashatják, annak ellenére, hogy eredetileg más-más rész után következtek.
Aki ismeri a szerző Egy font hús sorozatát, az minden bizonnyal ennek a kis szösszenetnek is örül, mert ismét betekintést kaphat Carter és Kate történetébe. Őket a sorozat első, címadó részéből ismerjük és nálam az a rész vitte a pálmát. Kéretik nem félreérteni, minden rész a maga módján érdekes és kedvelhető, és más-más érzékeny témát érint a nyilvánvaló szerelmi történet mellett.
Carter és Kate párosa nálam abszolút kedvenc, mert egy olyan időszakban jött a történetük, amikor a könyvpiac telítődve volt  a “Szürke” jelenség ilyen-olyan variánsával, amikoris adott volt a lelki traumákat cipelő dögös milliomos és az átlagos, de annál tehetségesebb leányzó, kapcsolatukat pedig a statisztikai áltagtól eltérő szexuális preferenciák jelelmezték. Az Egy font hús és szereplői semmiben sem hasonlítottak a sablonhoz, tehát kész felüdülést jelentettek.
Senkinek nem kell elmesélnem kicsoda Carter és Kate, a sorozat kedvelői minden bizonnyal nálam is jobban tudják.
Az első részben az eljegyzési partira vagyunk hivatalosak, ahol a bordogságtól szárnyaló házasulandókra csupán Kate anyja ereget sötét fellegeket, ugyanis a mélységesen hagyománytisztelő és tehetős hölgy nehezményezi, hogy Carter nem tőle kérte meg lánya kezét. Ez azért fura a 21. században, különösen, hogy Kate független, felnőtt nő, akinek nincs szüksége engedélyre senkitől. Én ezt úgy értelmeztem, hogy inkább azt nehezményezte, hogy egy ilyen fontos dologban nem kérték áldását a frigyre, nem kérték véleményét és emiatt kissé kivülállónak érezhette magát. De ez egy személyes vélemény, akár tévedhetek is, mert ugye Kate anyja nem egy mimóza-lelkületű nőszemély.
Miután túl vagyunk az eljegyzés bejelentésén, a partin, a barátok ugratásain és némi pikáns, lepedőszaggató összebújáson, a folytatásban európai nászútjukra is elkísérhetjük hőseinket, ami rendben is van, csak nekem erre nem igazán volt ígényem. De nászút előtt még egy szösszenetnyi ízelítők kapunk Max és Grace sorsának alakulásából is, mert miért ne? Talán jobb lett volna ezt a sorozat harmadik része előtt megjelentetni, mert a Rileyra tett utalások inkább felvezetik a következő részt, mint kiegészítik azt.
Természetesen nagyon jó volt ismét találkozni a kedvenceimmel és a történet remekül fel is dobta üres estémet, csak kevés volt. Kedvelem a szerző stílusát, azt, ahogy finom humorral elveszi a dolgok élét. Nagyon szeretnék más Sophie Jackson könyvet is olvasni, de erre ki tudja mennyit kell várni. S az ízlések, meg a pofonok…


A sorozat részei a Libri kiadónak köszönhetően:

1. Egy font hús, 2016
A Pound of Flesh

An Ounce of Hope

A Measure of Love

2018. január 15., hétfő

Kristan Higgins - Esküvő újratöltve

Blue Heron 1

Új névvel bővül a General Press Kiadó Romantikus Regények sorozatának szerzőtábora. Kristan Higgins Blue Heron sorozatának első részével és a Holland család apraja-nagyjának kalandos életével ismerkedhet meg az, aki a Blogturné Klub öt bloggerével tart. A turné végén a könyv egy példányát sorsoljuk ki a helyes megfejtők között.


Miután ​az oltár előtt faképnél hagyta a vőlegénye, Faith Holland úgy döntött, egy másik városban kezd új életet. Néhány év múlva, immár idősebben – és egy kicsit bölcsebben is – elhatározza, hogy itt az ideje visszatérni a New York állambeli Manningsportba, ahol a családi szőlőbirtok és borászat, a Kék Gém Pincészet is található. Végre készen áll, hogy – egy pohár vörösbor mellett – szembenézzen a múltja kísérteteivel, amelyek közül az egyik Levi Cooper, a helyi rendőrfőnök – Faith szomszédja, valamint az egykori vőlegényének a legjobb barátja. Noha a nő egyre több dolgot vesz észre vele kapcsolatban- és nem csak a gyönyörű zöld szemét –, ami eddig nem tűnt fel neki, azt mégis nehezére esik elfelejteni, hogy a férfi kulcsszerepet játszott az esküvője meghiúsulásában.
Faithnek persze nemcsak a férfival kell megvívnia a maga csatáit, hanem a saját családjával is. Ha a rengeteg családi dráma nem tereli el a figyelmét, még az is meglehet, hogy valami rendkívül értékesre bukkan, és az élete olyan fordulatot vesz, amelyben ez idáig reménykedni sem mert.

General Press, 2018
Eredeti mű: Kristan Higgins – The Best Man, 2013



Kristan Higgins neve nem ismeretlen a kortárs romantika és chick lit kedvelőinek, hiszen Minden vágyad című regényével 2013-ban már találkozhattunk a megboldogult Victoria Kiadó jóvoltából. Most a General Press hozta el nekünk a Blue Heron nevű sorozatának indító kötetét és ezt nagyon jól tette. Isten tartsa meg a szokásukat, hogy szépen sorban hozzák majd a folytatásokat is. Az Esküvő újratöltve kortárs regény, annak ellenére, hogy a kiadó Romantikus Regények sorozatában jelent meg, erre pedig – kevés kivétellel –, inkább a klasszikus romantika jellemző
Ez egy Egyesült Államokban játszódó családregény, mely középpontjában a manningsporti  Kék Gém Pincészet és tulajdonosa, a népes Holland család áll, kicsitől nagyig. A szőlőfarmon található házakban a Hollandok négy generációja él: Faith nagyszülei, akik jobban marják egymást, mint sokévtizednyi házasságuk alatt bármikor,  John Holland, Faith özvegy apja, aki még mindig nem tette túl magát felesége sok évvel ezelőtti halálán, és Faith testvérei: Honor, aki a pincészet pénzügyeit tartja kézben, Jack, a mezőgazdasági gépek mágusa, és Pru, aki már huszonhárom éve házas, felnőtt/kamasz gyermekei vannak, és akinek férje épp most akarja unalmas szexuális életüket feldobni szerepjátékokkal, intim gyantázásokkal és minden egyébbel, ami eszébe jut.
A fülszöveg olvasása után nem nagy filozófia kitalálni, hogy a főszereplő Faith Holland és Levi Cooper, a helyi rendőrfőnök a történet végére egy pár lesz. Az az érdekes, ami a boldog végkifejletig történik. Míg a gazdag családból származó Jeremy (az ex) és a vagány Levi legjobb barátok, addig Faith és Levi ki nem állhatja egymást
Ezt olyan bevezető-féleségnek nevezném, ne tessék félreérteni, nem egy kis szösszenet, sőt! Ismerkedünk a hellyel, a szereplőkkel és még egy-két szerelmi történet is becsúszik, hiszen már a fülszövegből kiderül, hogy Faith azért hagyta el otthonát, mert az oltárnál faképnél hagyták, s meg sem áll San Franciscóig. Három év után tér vissza megaláztatása színhelyére – s vele együtt Kékfrankos nevű kutyája is, mi más is lehetne egy borászcsalád kutyájának neve? –, s teszi ezt csupán azért, mert testvérei aggódnak apjuk miatt, s főleg az őt környékező Lorena miatt, aki nyilvánvalóan a család vagyonára hajt. Megjegyzem, ez a Lorena nagyon eredeti szereplő, Szörnyella de Frász ártatlan kisded mellette.
Ez a visszatérés alkalom az emlékezésre, a múlt történéseinek tisztázására, a megbocsátásra, az újrakezdésre. S ez az újrakezdés nem csupán  a főszereplő Faith-re vonatkozik, hiszen ez a rész az ő története, hanem a regény valamennyi szereplője valamilyen formában újrakezdés előtt áll.
Természetesen minden apró kis részlet ki fog derülni Faith és előző vőlegénye, Jeremy Lyon, a település körülrajongott háziorvosa kapcsolatáról, Jeremy és Levi barátságáról is, s magáról Leviról is. Például az, hogy hogyan lett a lakókocsi-parki szegény fiúból a város rendőrfönöke, akire tapadnak a nők, akár akarja, akár nem. És természetesen azt is meg fogjuk tudni, miért hiúsult meg a kisvárosban nagy eseménynek számító esküvő. Bevallom, dühös voltam Jeremyre, amiért egészen az oltárig húzta, viszont a lelkem mélyén megértettem tettei mozgatórugóit.
E/3-ban írt történet, tehát a szerző mesél. Olyan könnyedén és közvetlen stílusban, hogy néha az volt az érzésem, egy barátnők közti pletyópartin ülök és személyesen nekem mondja el, hogyan teszi túl magát a múlt történésein Faith.
Nagyon szórakoztató történet, ami számtalanszor megmosolyogtatott, vagy éppen meghatott, de ha kicsit túlnézünk a könnyed stíluson, akkor bizony nagyon komoly témákat is feszeget a szerző. Csak finoman, hogy érzékeltesse: ez a történet a szórakoztatásról szól, de azért sokkal több van benne.
Nagyon kedveltem a történetet, szerettem a szereplőit, a cselekményét. Kicsit sem volt zavaros, annak ellenére, hogy szinte állandóan jelen és múlt között navigáltunk. Pörgött, szórakoztatott, tehát akarom a folytatásait, lehetőleg minél hamarabb… de természetesen az ízlések és a pofonok…


A folytatások, egyelőre csak angol nyelven:

2. The Perfect Match
3. Waiting on You
4. In Your Dreams
5. Anything for You


Mivel a Holland család és szomszédaik szőlészetben és borászatban jeleskednek, mostani játékunkban a világ híres-neves szőlőtermő régióit fedezzük fel. Nem lesz ez olyan bonyolult, mint ahogy első olvasásra tűnik. Tartsatok velünk, mert a szerencsés megfejtők közül valaki a könyv egy példányának boldog tulajdonosa lesz!
Figyelem! A beírt válaszokon már nem tudunk változtatni. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Franciaországi tartomány, ahol a 17. század végén egy Szent Benedek-rendi szerzetes, nevezetesen Dom Pierre Pèrignon, tiszta véletlenül megalkotta azt a buborékos nedűt, ami akkor selejtnek számított, ma, minőségi változatai kisebb vagyonokat érnek. Mai napig számos helyen ez az elnevezés a pezsgő szinonimájának számít, de kizárólag e régió termelői jogosultak az elnevezés használatára.




.


01.15 Betonka szerint a világ…
01.23 Könyvvilág

2018. január 13., szombat

Julian Fellowes - Belgravia


A General Press Kiadó jóvoltából immár hazánkban is olvasható a Downton Abbey szerzőjének, Julian Fellowes legújabb 19. Századi romantikusa, a Belgravia. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, s a turné végén tiétek lehet a könyv egy példánya.



A Downton Abbey szerzőjének új könyve
Sophia Trenchard a komornája kíséretében céltudatosan halad Brüsszel utcáin; az apja irodájába tart, hogy elújságolja: sikerült meghívót szereznie a társaság egyik legfontosabb eseményére: Richmond hercegné báljára. A lány nem is lehetne boldogabb, hiszen ott végre találkozhat a szerelmével, Bellasis vicomte-tal.
Sophia számára azonban ez az éjszaka mindent megváltoztat: másnap a szerelme kilovagol, hogy még egyszer utoljára megküzdjön Napóleonnal a waterlooi csatában.
Huszonöt évvel később a társadalmi ranglétrán egyre feljebb emelkedő Trenchard család London legújabb, divatos negyedébe, Belgraviába költözik, és a régóta eltemetett titkok lassan napfényre kerülnek: köztük a végzetes bál beláthatatlan következményei is. Vannak azonban, akik mindent megtennének, hogy a múlt titkai a múltban maradjanak…

General Press, 2017
Eredeti mű: Julian Fellowes – Belgravia, 2016


Elnézést, a Downton Abbey valami regferencia-munka, amit mindenkinek ismernie kellene? Bunkóság ide vagy oda, én annyit tudok róla, amennyi a fotókon látszik: egy csoport angol és amerkai színész korhű jelmezben egy szófán és körülötte feszeng – még egy született brit arisztokratánál is merevebben.
A Belgravia történései sem különböznek sokban ettől a tipikusan angol merevségtől, hiszen szereplői egy része az arisztokrácia tagja, másik része pedig majmolja őket és mindent megtesz, hogy valami úton-módon – lehetőleg házasság által – a köreikbe férkőzzenek, az arisztokrácia pedig mindent megtesz, hogy ez ne következzen be.
Ez egy minden ízében brit történet. Igen, klasszikus romantikus, hiszen a 19. század elején-közepén játszódik, de semmiben nem hasonlít azokra a rózsaszín ködös, romantikus írásokra, amikkel a műfaj amerikai kontinensen élő írónői eddig elkényeztették a nagyérdeműt. A boldog végkifejlet ebben az esetben nem egyértelmű és nem is igazán nevezhető happy endnek,  hanem inkább igazságszolgáltatásnak vagy jóvátételnek. 
Tizenkilencedik század eleje, Brüsszel. Sophia Trenchard, az élelmes, Varázslónak nevezett Trenchard kereskedő lánya szerelmes Bellasis vikomtba, szerelme pedig viszonzásra talál. Csakhogy Napoleonnak még van egy dobása, az ifjú Lord Bellasis pedig a bálteremből egyenesen a halálba megy, hátrahagyva egy lelkileg összetört és terhes Sophia Trenchardot, aki egy hamis házasságlevélbe kapaszkodik.
S ekkor megkezdődik  a kármentés. Hiszen Trenchardék egyre fentebb kapaszkodnak a társasadalmi ranglétrán – vagy legalábbis szeretnének, nem érheti őket olyan szégyen, mint egy fattyú és egy bukott leány. Semmi nem ronthatja el társadalmi felemelkedésüket és egyetlen fiúk esélyeit. 
Huszonöt évvel később, már otthon Londonban (Belgraviában), bűntudattól hajtva próbálják rendbehozni azokat a dolgokat, amiket annak idején, merő buzgalomból, a társadalmi megbélyegzéstől való félelemből elrontottak. Erről a jóvátételről szól ez a könyv.
Nem egy pörgős történet, de ennek ellenére kedveltem, mert egy remek korrajz. Kitűnően ábrázolja a társadalom merev szabályait, a képmutatást, a hazugságot, a megtévesztést és mindazt, ami mögötte van: erkölcstelenséget, kapzsiságot, boldogtalanságot, és különös hangsúlyt helyez a különböző szociális-társadalmi rétegek közötti különbségekre.
Romantikával nem igazán találkzohatunk a könyv lapjain, mintha Sophie Trenchard és Lord Bellasis halálával az is kiveszett volna a történetből, még az elején – ez egyébként annyira shakespeare-i volt. S nemcsak ez, hanem a történet a maga titkaival, félreértéseivel, kavarodásaival és véletlen egybeeséseivel nagyon emlékeztetett a nagy Will írásaira, csupán egy másik korban játszódott.
Kedveltem a történetet és még mindig elcsodálkozom azon, hogy mi mindent voltak képesek az emberek feladni a látszatért, a társadalmi pozicióért, mert ez a történet annak idején akár igaz is lehetett volna. 
Azoknak ajánlom, akik szeretik az angol irodalmat – a klasszikus formájában. És természetesen az ízlések meg a pofonok…


Belgravia nem kitaláció, hanem mai napig London egyik legarisztokratikusabb negyede, mely visszafogott eleganciát sugárzó klasszikus épülettömbjeivel és zárt kertjeivel gyönyörködteti a látogató szemét.
Londonba hívjuk a játékos kedvű olvasókat, hogy a turné állomásain közösen fedezzük fel e csodálatos város egy-egy Belgraviához hasonlóan híres-neves negyedét. A szerencsés felfedezők között Julian Fellowes: Belgravia című könyvének egy példányát sorsoljuk ki
Ne feledjétek, a beírt válaszaitokon nem áll módunkban változtatni. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.




Előkelő, elegáns és csendes. A konzulátusok és múzeumok visszafogott zsibongását  kézművesboltok, zárt kertek és a parkok nyüzsgése töri meg. London turisták által egyik nagyon kedvelt negyede, különösen azért, mert az egyik  palotában – mely neve mellesleg a negyedével azonos – lakik William és Kate, a népszerű hercegi pár, a palota előtt pedig Viktória királynő szobra áll.





01.12. Szembetűnő
01.13. Betonka szerint a világ...
01.15. Dreamworld

2018. január 11., csütörtök

Milly Johnson - Teaház a sarkon


A Spring Hill tér kedves kis menedékhely, távol a mindennapok nyüzsgésétől. Itt várja vendégeit Leni Merryman Sarki teaháza, amely valódi paradicsom a könyvmolyok számára, és csak úgy vonzza a magányos szíveket. Leni kínálja a környék legkülönlegesebb tortáit a legizgalmasabb irodalmi témákkal fűszerezve: ki az ellenszenvesebb, Mr. Darcy vagy Heathcliff? A Manderley-ház asszonyának története szívszorítóbb, vagy Jane Eyre-é? Az irodalmi teadélutánok résztvevői hétről hétre mind jobban megnyílnak egymás előtt, s kiderül, hogy az ő életük is csaknem olyan regényes, mint kedvenc hőseiké. Hazugságok, tönkrement házasságok, éveken át titkolt kapcsolatok, személyes tragédiák látnak napvilágot. De nincs az a szív, amelyet ne melegítene át egy forró angol tea, egy szelet finom sütemény és Leni Merryman mosolya.


Pioneer Books, 2017
Eredeti mű: Milly Johnson – The Teashop on the Corner, 2014


Mindent elolvastam, ami Milly Johnsontól eddig magyar nyelven megjelent. Vannak tetszetősebb írásai és olyanok is, amiket nem igazán kedveltem, de úgy gondolom, hogy ez a legjobb, amit valaha is olvastam tőle… vagy egyszerűen csak jókor talált meg.
A könyv központjában természetesen a teaház áll, mondhatni ő a sztár. Minden más szereplő valamilyen formában hozzá kapcsolódik, és bizony ők vannak bőven, hiszen ez ismét egy sokszereplős regény.
Miért különös ez a teaház? Azért, mert a tulajdonosa, Leonore (Leni) Merryman megszállottan szereti a könyveket és mindazt, amit belőlük készíteni lehet. A boltjában nemcsak teát és sütit lehet kapni – mellesleg a sütiteményeit is irodalmi művekről vagy azok szerzőiről nevezi el –, hanem olyan tárgyakat, használati cikkeket, mütyüröket, melyeket könyvek inspiráltak, belőlük készültek. Itt szervezi tematikus napjait is Leni, amikor egy-egy szerző, vagy mű kerül terítékre és a teaház törzsvendégei késhegyre menő vitákban védik saját véleményüket a témával kapcsolatban. Akár azt is elmondhatnánk róla, hogy egy irodalmi teaházat vezet. Zárójelként megjegyzem, hogy én még nem láttam könyvekből, borítókból gyártott, vagy azokat utánzó tárgyakat, sőt elképzelni sem tudom őket,  de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne például könyvből készült retikül.
Ebbe a teaházba jön Carla, a friss özvegy, aki férje gyásszertatartásán szembesült a ténnyel, hogy a megboldogult sosem vált el első feleségétől, tehát az ő házassága érvénytelen, mi több az utóbbi hónapokat a férfi az első feleséggel töltötte és szórta a pénzt, hozzá pedig úgymond pihenni járt és siránkozni a nehéz anyagi helyzetükről. Carlának szinte nulláról kell kezdenie az életét.
S nemcsak Carla jár ide, hanem Molly is, az idős hölgy, akit fia-menye évek óta meglop és egy időseknek fenntartott intézménybe akar bedugni. Mollyval együtt jön második férje is, akit annak idején a körülmények üldöztek el, s most sok-sok év után ismét megkereste a nőt.
Szintén a társaság tagja Pavitar Singh, az indiai származású nyugalmazott sebész, Will Linton, akit elkényeztetett cicababa felesége kiforgat mindenéből, majd otthagy, miután a fickót és építkezési vállalkozását az anyagi csődbe vitte.
Ehhez a társasághoz csapódik időnként Shaun McCarthy, a téren lévő épületek, tehát magának a teaház épületének tulajdonosa is, aki csak azért kezd odajárni, hogy ellenőrízze a rossz környékről származó kamasz Ryant, akit Leni kisegítőnek alkalmaz.
Mindenkinek megvan a maga története, a maga bánata, és ezek az emberek lassan figyelni kezdene egymásra, törődni kezdenek a másikkal, és alkalomadtán készek segítő kezet nyújtani annak, akinek épp szüksége van rá.
Kedves, nyugis, szórakoztató. Élettörténeteket tár elénk szépítés nélkül. Néhol megmosolyogtat, máshol meg akár könnyeket is csalhat az érzékenyebbek szemébe. Határozottan kedveltem, mert a mindenre kiterjedő boldog végkifejlet felé haladás mellett meg tudott lepni néhány dologgal. Aki pörgésre és erotikára vágyik, az bele se fogjon, de természetesen ízlések és pofonok…